Férfi monológok Othellóban

Iago. Találkozz velem most a kikötőben. Gyere ide. Ha vitéz vagy - ahogyan azt mondják, hogy a szerelmes alapembereknek természetüknél fogva nemessége több, mint amilyen bennük van - sorolj fel engem. A hadnagy ma este figyeli az őrség udvarát: - Először is, ezt el kell mondanom neked - Desdemona közvetlenül szerelmes belé.

Roderigo. Vele! miért, ez nem lehetséges.

Megpróbálni megpróbáltatásokkal; ha esnének
Mindenféle sebek és szégyen a csupasz fejemen.
Egészen a szegénységig meredt az ajkáig,
A fogságba adva engem és legnagyobb reményeimet,
Meg kellett volna találnom a lelkem valamely helyén
Egy csepp türelem: de sajnos, hogy engem csináljon
Rögzített alak a megvetés idejére
Hogy lassú mozdulatlan ujjával felé mutasson!
Mégis el tudnám ezt viselni; nagyon, nagyon:
De ott, ahol összeszedtem a szívem,
Ahol vagy élnem kell, vagy nem kell életet viselnem;
A szökőkút, ahonnan az én áramom fut,
Vagy különben kiszárad; hogy eldobják onnan!
Vagy tartsa tartályként a rossz varangyok számára
Csomózni és nemezni! Fordítsa oda az arcszínét,
Türelem, te fiatal és rózsaszínű cherubin, -
Ay, ott nézz komoran a pokolba!

Desdemona. Remélem, hogy nemes uram becsületesnek értékel.

Othello. O, ay; mivel a nyári legyek a zűrzavarban vannak,
Ez még fújással is felgyorsul. Te gyom,
Ki olyan szép vásár, és olyan édes illata van
Ha fájna rajtad az érzés, megtennéd
nem születtek!
Desdemona. Jaj, milyen tudatlan bűnt követtem el?

Othello. Ez volt a korrekt papír, ez a legkiválóbb könyv,
Arra készült, hogy „kurva” legyen? Mi követte el!
Elkötelezett! Ó te köznép!
Nagyon kovácsolnom kéne az arcom,
Ez elöntheti a szerénységet,
Csak a te tetteidet mondtam-e. Mi követte el!
A menny megállítja az orrát rajta, és a hold kacsint,
A kísérteties szél, ami megcsókolja mindazt, amivel találkozik
A föld üreges bányájában van elhallgatva,
És nem fogja hallani. Mi követte el!
Szemtelen strumpet!

Lágy téged; egy-két szót, mielőtt elmész.
Szolgálatot tettem az államnak, és ők nem tudják.
Ennél többet. Imádkozom, leveleiben,
Mikor fognak ezek a szerencsétlen cselekedetek kapcsolódni,
Beszélj olyanról, amilyen vagyok; semmi sem enyhít,
Ne állítson rosszindulatúan: akkor beszélnie kell
Olyanból, aki nem okosan, de túl jól szeretett;
Az egyik nem könnyen féltékeny, de elkövetett
Zavarba jött a szélsőségesen; akinek a keze,
Az alap indiánhoz hasonlóan egy gyöngyöt is eldobott
Minden törzsénél gazdagabb; akinek visszafogott szeme van,
Bár az olvadó hangulatig kihasználatlanul,
Cseppents könnyeket olyan gyorsan, mint az arab fák
Gyógyszerük. Állítsd le ezt;
És mondd azt is, hogy egyszer Aleppóban,
Hol egy rosszindulatú és egy turbán török
Verjen meg egy velenceit, és kereskedett az állammal,
Torkomon vettem a körülmetélt kutyát,
És megütötte őt.