Osteoarthritis fiataloknál

Tartalom

  • 1 Meghatározás
  • 2 Etiológia
    • 2.1 Módosítható
    • 2.2 Nem módosítható
  • 3 Klinikai bemutatás
  • 4 Diagnosztikai eljárások
  • 5 Kimeneti intézkedések
  • 6 Vizsgálat
  • 7 Orvosi menedzsment
  • 8 Fizikoterápiás menedzsment
  • 9 Differenciáldiagnózis
  • 10 Megelőzés
  • 11 Források
  • 12 Hivatkozások

Meghatározás

A fiatalok osteoarthritisének két összetevője van: osteoarthritis, ami az ízület (arthro) és a csontok (osteo) gyulladását (itis) jelenti; a második komponens, mégpedig fiatalok nehezebb meghatározni, mert a fiatal relatív felfogás.

Úgy tartják, hogy a fiatalok osteoarthritisrel kombinálva azt jelentik, hogy a betegek nem idősebbek 55 évnél. [1] [2] [3]

Etiológia

betegek számára

Az OA-nak két fő osztályozása van

  1. Elsődleges osteoarthritis: ez az a forma, ahol nem tudja, mi válthatta ki a betegséget, anamnézisre vagy klinikai/radiográfiai vizsgálatra utalva.
  2. Másodlagos osteoarthritis: trauma, metabolikus betegség, veleszületett rendellenességek, korai menopauza stb. Okozhatja a csípő fejlődési dysplasiait (DDH) a másodlagos osteoarthritis egyik leggyakoribb oka fiatal felnőtteknél [2]

Az osteoarthritis etiológiája multifaktoriális, ezért számos kockázati tényező határozhatja meg és/vagy fejlesztheti ki, többek között:

Módosítható

  • Pszichológiai és társadalmi-gazdasági tényezők
  • Mozgásszegény életmód
  • Biomechanikai tényezők: rendellenesség, ízületi lazaság, izomgyengeség vagy csökkent propriocepció
  • Metabolikus és gyulladásos folyamatok: megemelkedett C-reaktív fehérje, megemelkedett hialuronsav szint és a csont atrófiája
  • Túlsúly: A gyermekek és serdülők elhízása mozgásszervi rendellenességekhez kapcsolódik, ezért a túlzott erő vagy az ízületi terhelés osteoarthritishez vezethet túlsúlyos tinédzsereknél. [4]
  • Sport részvétel/foglalkozás: A nagy hatású, nagy intenzitású és ismétlődő atlétika szoros kapcsolatban áll az OA-val.
    Az olyan erő- és csapatsportok, mint a foci, kosárlabda, atlétika, ökölvívás, birkózás és súlyemelés összefüggésbe hozhatók a korán megjelenő OA fejlődésével. [5] Ezek a kockázati tényezők korai osteoarthritis kialakulásához vezethetnek genetikailag fogékony személynél. [5] [6]

Nem módosítható

  • Kor
  • Női nem
  • Afro-amerikai verseny
  • Komorbiditás (szív/tüdő, cukorbetegség, ízületi rendellenességek, rossz látás stb.)
  • Genetikai hajlam: az OA-esetek több mint 50% -a örökletes hajlamból származik. Az interleukin-1 gén klaszter, amely számos krónikus betegségfolyamat kulcsfontosságú szabályozója, az OA kettős kockázatot jelentett egy adott genotípussal rendelkezőknél. Ezek az eredmények alátámasztják, hogy az OA nemcsak az idősebb emberek betegsége. [6]

Az OA leggyakoribb ízületi helye a térd, majd a kéz, a csípő és a negyedik helyen a boka. A boka OA leggyakrabban trauma következménye, és a boka krónikus instabilitásával jár. [5] [6]

Klinikai előadás

Nem specifikus tünetek, főleg helyi:

  • Fájdalom
  • Veszteség a ROM-ban
  • Sercegés
  • Merevség/teljes blokkolás
  • Morfológiai deformitások

A fájdalmat valószínűleg a csípő veleszületett dysplasia, az atlétikai sérülések, a trauma, a spondyloarthropathia és az élet ezen szakaszában először megjelenő állapotok okozzák, mint például a reumás ízületi gyulladás, az osteoarthritis, az intravénás drogfogyasztás, az alkoholizmus vagy a kortikoszteroidok használata. [7]
Továbbá a generalizált osteoarthritis gyakoribb jellemzői megtalálhatók a fiatal felnőttnél, főleg a csípőnél és a térdnél.

Diagnosztikai eljárások

Az osteoarthritisben szenvedő fiatalok diagnosztikai eljárásai nem különböznek az idősebbektől. Vannak irányelvek a különböző típusú osteoarthritis diagnosztizálására, mint például a csípő és a térd osteoarthritis. [8] Mindkettőnél (és így a fiatal betegeknél is) a fájdalom alakulása a fő hangsúly. Maga a diagnózis radiográfiával igazolható.

Eredménymérések

A „testfunkció, aktivitás és részvétel” számszerűsítésére gyakran használt tesztek a következők:

  • Betegspecifikus panaszok (PSC) kérdőív [8]
  • Időzített és megy (TUG) teszt [8]

Fiatal alanyokban azonban ezeknek a teszteknek a némelyikét az életkorhoz kell igazítani: a kérdőívekben kerülni kell a nehéz terminológiát, a pontszám eredményeit össze kell hasonlítani az azonos korú alanyokkal, és a testmozgás nehézségének megfelelőnek kell lennie az alany számára.

Vizsgálat

A vizsgálatnak értékelnie kell a beteg funkcionális teljesítményét. [8] A vizsgabiztosnak:

  1. Ellenőrizze a testtartást és a mozgást a mindennapi tevékenységek során, különös figyelmet fordítva a hátra, a medencére, a bokára és a lábra. Gyalogos segédeszközök használata esetén a felső végtagot is meg kell vizsgálni.
  2. Tapintás duzzanat vagy megemelkedett hőmérséklet és izomtónus jelenlétére.
  3. Végezzen aktív/passzív funkcionális teszteket
  4. Mérje fel az izomerőt
  5. Felmérje a mobilitást
  6. Értékelje az egyensúlyt és a stabilitást
  7. Értékelje a koordinációt

Orvosi menedzsment

Az osteoarthritisben szenvedő betegek számára a műtétnek számos lehetősége van. Különösen a fiatal betegek számára van egy speciális technika, amely a műtét utáni aktivitás szintjére összpontosít. Az ízületi konzerváláshoz autológ kondrocita beültetést alkalmaznak. A kondrociták állítólag hialinszerű javító szövetet termelnek. Korai jelentések szerint ez az eljárás csökkenti a tüneteket és növeli a funkciókat. [9] Továbbá egyre több fiatal beteg teljes csípő- vagy térdízületi műtéten esik át [1] [3]

Fizikoterápiás menedzsment

Az osteoarthritisben szenvedő fiatalok fizikoterápiája még mindig újdonság. Vannak arra utaló jelek, hogy a csípőízület osteoarthritisének fizikoterápiája, amely izomerősítésből, izomnyújtásból és neuromuszkuláris kontroll gyakorlatokból áll, pozitív eredményeket mutat [10]
Ez összhangban van egy másik megállapítással, amely szerint az alábbi fizioterápiás technikák értékes terápiás adjuvánsok az osteoarthritis tüneteinek kezelésében. [11]

  • Izomlazító akció
  • Meleg vagy hideg alkalmazás osteoarthritikus ízületen
  • Proprioceptív átképzés
  • TENS: előnyös lehet térd OA-ban szenvedő betegek számára) [12]
  • Vontatás
  • Mozgásgyakorlatok köre
  • Erősítő gyakorlatok
  • Stretching gyakorlatok
  • Masszázs: A KNGF-irányelvek betartásával a masszázs elvesztette a helyét a gyakorlatok előtt, amelynek az OA minden terápiájának alappilléreinek kell lennie.
  • Hidroterápia és spa kezelés

Megkülönböztető diagnózis

A csípőfájdalom differenciáldiagnózisának célja a fájdalom helyének és mögöttes mechanizmusának azonosítása. A pontos kórtörténet és a fizikai vizsgálat azt jelezheti, hogy a fájdalom intraartikuláris, ízületen kívüli, vagy distalisabb helyekről van-e utalva. További laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatokra lehet szükség a pontos ok meghatározásához. A töréseket, a fertőzéseket és az iszkémiás nekrózist korán ki kell zárni, mert azonnali kezelést igényelnek az ízület károsodásának megelőzése érdekében. [7]

Megelőzés

A serdülőkori osteoarthritis kialakulásának megelőzése a kockázati tényezők csökkentésével érhető el. A gyógytornászok elősegíthetik az egészséges testsúly megőrzését, az alacsony hatású tevékenységeket, gyakorlatokat adva az ízületek stabilitásának javítására az ízületi sérülések megelőzése érdekében. [5] Hatással lehetnek azáltal, hogy megakadályozzák a rendellenesség további előrehaladását vagy szövődményeit, és javítják a beteg önhatékonyságát. [8]
Rosszindulatú megbetegedések (lábhosszúsági eltérés, varus/valgus stb.) Esetén a fiatal betegeket talpbetéthez kell orvostanácshoz irányítani, hogy idősebb korban megakadályozzák az OA (csípőben vagy térdben) kialakulását.

Erőforrások

Holland Királyi Fizikoterápiás Társaság (2010). KNGF útmutató a fizikoterápiához a csípő és a térd osteoarthritisében szenvedő betegeknél. De Fysiotherapeut, V120, [1]