Öt év alatti árva és nem árva gyermekek táplálkozási állapota és táplálkozási sokfélesége: összehasonlító tanulmány Ghána Brong Ahafo régiójában

Absztrakt

Háttér

Az 5 év alatti gyermekek alultápláltsága a gyermekek halálozásának egyik fő kockázati tényezője, és összefüggésben áll a kognitív fejlődés károsodásával és az alacsonyabb iskolai teljesítménnyel. A hátrányos helyzetű gyermekeket, például az árvákat, különösen nagy az alultápláltság veszélye. Kevéssé ismert azonban a ghánai árva gyermekek táplálkozási állapota és étrendi sokfélesége. Ez a tanulmány ezért összehasonlította az árva és nem árva gyermekek táplálkozási állapotát és étrendi sokféleségét.

Mód

Analitikai keresztmetszeti vizsgálati tervet alkalmaztunk. Kétszáznegyvenhat gyermekből (123 árva és 123 árva) vettek mintát a háztartásokból (nem árvák) és négy árvaházból (árvák). Az anyák/gondozók és a gyermekek szocio-demográfiai jellemzőit és a gyermekek étrendi sokféleségét egy félig strukturált kérdőív segítségével értékelték. Mértük a gyermekek antropometriai jellemzőit. A gyermekek kaszkadását, pazarlását és alulsúlyozását a Magasság-életkor Z-pontszámok (HAZ), a Súly/magasság Z-pontszámok (WHZ) és a Súly-életkor szerinti Z-pontszámok (WAZ) alapján osztályozták. Két- és többváltozós elemzéseket használtak az árva és nem árva gyermekek táplálkozási állapotának és étrendi sokféleségének összehasonlítására.

Eredmények

A gyermekek többsége férfi volt (52,4%). A dadogás, a pazarlás és az alsósúly előfordulása minden gyermek esetében 17,9, 5,3, illetve 7,7% volt. A mutatvány előfordulásában nem volt különbség (17,1% vs 18,7%) (o = 0,74), pazarlás (4,9% vs 5,7%) (o = 0,78) és az alsúly (7,3% vs 8,1%) (o = 0,81) a nem árvák és árvák között. Az átlagos HAZ-értékben sem volt különbség (o = 0,52), WHZ (o = 0,27) és WAZ (o = 0,12) nem árva és árva gyermekek. Az árváknak azonban magasabb volt az átlagos étrendi sokféleségi mutatójuk (o

Háttér

Az 5 év alatti gyermekek alultápláltsága a gyermek halálozásának fő kockázati tényezője, amelyhez hozzávetőlegesen 2,2 millió haláleset kapcsolódik [1]. A gyermekek alultápláltsága, különösképpen az elakadás miatt, összefüggésben áll az alacsonyabb emberi tőkével [2], a kognitív fejlődés gyengülésével és az iskolai teljesítmény csökkenésével. A szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia a világ krónikusan alultáplált gyermekeinek többségének ad otthont, mint a világ más részein [4].

Ghánában a gyermekek alultápláltsága jelentős közegészségügyi probléma. A kaszkadások elterjedtsége egyes régiókban elérte a 33% -ot is [5].

Az elmúlt években nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik szüleik elvesztése miatt árván maradnak a világon. Becslések szerint a világon 153 millió gyermek árva [6], és minden hetedik gyermek árván maradt Afrika szubszaharai országában [7]. Becslések szerint Ghánában az árva gyermekek száma meghaladja az 1,1 milliót [8].

A HIV/AIDS-fertőzés messze a legfőbb tettes abban, hogy a legtöbb esetben árván maradnak a gyermekek [9]. Azok a gyermekek, akik elvesztették az egyik vagy mindkét szülőt, vagy akiket a szülők elhagytak, árvának mondhatók, ideértve a 18 év alatti gyermekeket is [10]. A nagycsalád fontos ellátó intézmény az árváknak a szubszaharai Afrikában [11], míg többségük árvaházakban is intézményesült [12].

Árva létük kiszolgáltatottabbá teheti a gyermekeket az alultápláltságtól [13,14,15], mivel az anyai és apai szintű tényezők, valamint a háztartási élelmiszerek hozzáférhetősége, amelyek a gyermekek táplálkozási jólétéhez kapcsolódnak, valószínűleg nem megfelelőek [16]. A tanulmányok azonban vegyes eredményeket jelentettek arról, hogy az árvák tápláltsági állapota hogyan hasonlít más társaikhoz [17, 18], és az árvák étrendi sokfélesége kevés tanulmányt kapott. Ghánában és különösen a Brong Ahafo régióban az árvák táplálkozási állapotáról és étrendi sokféleségéről kevés adat áll rendelkezésre. Az árva és nem árva gyermekek táplálkozási állapotának és táplálkozási sokféleségének megértése hasznos lehet a táplálkozáspolitikai döntéshozók és az intervenciótervezők számára, ha olyan gyermekeket céloznak meg, akik kiszolgáltatottabbak az alultápláltságnak és a nem megfelelő táplálkozásnak. A jelenlegi tanulmány ezért az árva és a nem árva gyermekek táplálkozási állapotának és étrendi sokféleségének összehasonlítását tűzte ki célul.

Mód

Tanulmányi terület

Ezt a vizsgálatot 2015 decemberétől 2016 januárjáig végezték el a ghánai Brong Ahafo régióbeli Sunyani településen. A sunyani önkormányzat a régió adminisztratív székhelye és a Brong Ahafo régió 27 kerületének egyike. Az önkormányzat teljes területe 506,7 km 2. Az önkormányzat megosztja a határokat az északi Sunyani West kerülettel; Dormaa keleti kerület nyugatra; Asutifi körzet délre és keletre a Tano North kerület által. A 2010-es nép- és lakásszámlálás szerint az önkormányzat teljes népessége 123 224 fő, 50,1% -uk nő és 49,9%. A 0–4 éves gyermekek a népesség 11,1% -át teszik ki. Az önkormányzat teljes korfüggőségi rátája 54,0, termékenységi rátája 2,6.

A 12 éven felüli nőkből tízből több mint három (37,6%) házas, míg 47,2% soha nem házasodott. A nők családi állapotának egyéb formái a régióban a konszenzusos szakszervezetek (10,0%), az özvegyek (3,1%), az elváltak (1,0%) és az elváltak (1,0%) [19].

A vizsgálat megtervezése, a populáció és a mintavétel

A jelenlegi tanulmány keresztmetszeti tanulmánytervet használt. A célpopuláció 0–59 hónapos árvák és nem árvák voltak. Az árvákat árvaházakból, nem árvákat pedig háztartásokból toborozták.

A 246 gyermek szükséges mintaméretét az öt év alatti gyermekek krónikus alultápláltságának 19,3% -os [20] prevalenciájából számítottuk ki a Brong Ahafo régióban, 5% -os hibahatárt és 95% -os konfidencia intervallumot (CI), valamint egy válasz nélkül 3% -os arány.

Százhuszonhárom árvát választottak ki árvaházakból és 123 árvát a háztartásokból. Az árvákat a Sunyani önkormányzat négy árvaházából szedték, amelyek Yawhima (Yawhima gyermekotthon), Abesim (Alifa, a gyermekmenhely), Baakoniaba (Hanuka gyermekotthon) és Nkrankrom (Gyerekek és idősek otthona) közösségekben találhatók. Ezekben a közösségekben a nem árvákat is háztartásból vették.

A 6–59 hónapos árvák esetében legalább 4 hónapos árvaházi tartózkodás szükséges ahhoz, hogy részt vehessenek ebben a tanulmányban. A 6 hónaposnál fiatalabb árvák árvaházakban való tartózkodásának időtartama nem volt meghatározott, azonban a magasabb tartózkodási időtartamúak bekerültek a mintavételi keretbe, hogy véletlenszerű kiválasztásnak vessék alá őket.

Adatgyűjtési eljárás

Előkészített strukturált kérdőívekkel gyűjtötték az adatokat személyes interjúk során a háztartásokban és az árvaházakban. Az árvaházak elsődleges gondozóit a kiválasztott gyermekek nevében hallgatták meg. A háztartásokban nem árva gyermekek esetében az anyákat a kiválasztott gyermekeik nevében készítették interjúval. A kérdőív információkat gyűjtött az anyák/elsődleges gondozók és gyermekek szocio-demográfiai jellemzőiről és a gyermekek étrendi beviteléről.

Táplálkozási állapot értékelése

A gyermekek hosszúságát/magasságát, súlyát és életkorát megmértük, hogy mely antropometrikus z-pontszámokat állítottuk elő a gyermekek tápláltsági állapotának osztályozásához. Minden gyermeket csak fehérneműben vagy könnyű ruházatban mértek a mérések során a helyzetnek megfelelőnek. A méréseket a WHO standard eljárásai szerint végezték [21]. A gyermekek születési dátumára vonatkozó információkat a gyermek egészségügyi nyilvántartásaiból és az anyakönyvi kivonatokból vették. Bizonyos esetekben az árvák születési dátumára vonatkozó információkat az árvaházak gyermeknyilvántartásaiból szerezték be.

Az étrendi sokféleség értékelése

A gyermekek étrendi minőségét az étrend sokszínűségének értékelésével értékelték. A WHO által validált hét élelmiszercsoportot használták fel a gyermekek étrendi sokféleségének értékelésére [22].

Strukturált 24 órás étrendi visszahívást alkalmaztak a gyermekek által elfogyasztott ételek értékelésére. Az anyákat (a nem árvák esetében) felkértük, emlékezzenek arra, hogy az elmúlt 24 órában hányszor kapott egy gyereket az anyatejektől eltekintve, beleértve az étkezést és az uzsonnát. Az árvák esetében az elsődleges gondozókat kérdezték meg, és a napi étkezési menüket konzisztencia és étkezés-összetétel szempontjából is megvizsgálták. A gyermekeket úgy tekintették, hogy egy adott élelmiszercsoportból ettek, ha az adott élelmiszercsoportba tartozó bármilyen mennyiségű ételt elfogyasztottak, kivéve, ha ezeket az ételeket fűszerként használják [23]. Az étrendi sokféleség pontszáma 0 és 7 között mozgott. A gyermek 0 pontszámot kapott, ha egyik táplálékcsoportot sem fogyasztották, és hetet, ha az összes ételcsoportot fogyasztották.

A WHO a minimális étrendi sokféleséget úgy határozza meg, hogy a 6–23 hónapos gyermekek aránya hét élelmiszercsoportból legalább négyből kapott élelmiszert [23]. Ebben a tanulmányban azonban a minimális étrendi sokféleség mutatót kiszámították azokra a 6–59 hónapos gyermekekre, akik a hét élelmiszercsoportból legalább négyből kaptak ételeket.

Az alábbiakban felsoroljuk a hét táplálékcsoportot, amelyet a gyermekek minimális étrendi sokféleség-mutatójának meghatározásához használnak: (i) szemek, gyökerek és gumók; ii. hüvelyesek és diófélék; iii. tejtermékek; iv. húsételek (hús/hal/baromfi); v. tojás (szárnyas/gyöngytyúk/kacsa tojás); vi. A-vitaminban gazdag gyümölcs és zöldség; és vii. egyéb gyümölcsök és zöldségek.

Statisztikai analízis

Az adatelemzéseket a Társadalomtudományi Statisztikai Csomaggal (SPSS) végeztük, a Windows 21.0 verziójával. A kategorikus adatokat frekvenciaként és százalékban, míg a folyamatos adatokat átlagként és szórásként adtuk meg.

A WHO Anthro szoftvert (3.2.2 verzió) alkalmazták a gyermekek hosszúságának/magasságának, súlyának és életkorának mérésére Magasság-életkor Z-pontszámokra (HAZ), Súly-magasság-Z-pontszámokra (WHZ) és Súly- kor (WAZ), amelyeket a kaszkadás, a pazarlás és az alsúlyozás osztályozására használtak. Az alultápláltságot Z-pontszámok alatt definiálták - 2 standard eltérés alatt a WHO referenciapopulációjának mediánja alatt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2006. évi növekedési normáit használták a Z-pontszámok (HAZ, WHZ és WAZ) előállításához, valamint az elakadás, pazarlás és alulsúly prevalenciájának utólagos kiszámításához.

Chi négyzet tesztet használtunk a gyermek táplálkozási állapota (satnya, pazarlás és alulsúly) és szülői állapotuk (árva vagy nem árva) és a gyermekek minimális étrendi sokfélesége közötti összefüggés meghatározására. Student t - tesztet alkalmaztak az árva és a nem árva gyermekek antropometriai z-pontszámainak (HAZ, WHZ és WAZ) és az étrendi változatosság pontszámainak összehasonlítására is. Regresszióanalízist végeztünk a kétváltozós Chi négyzet elemzésben szignifikáns különbségekre. Többváltozós logisztikus regresszióval állapítottuk meg a gyermek státuszának (árva/nem árva) független hozzájárulását az étrend minimális sokféleségének teljesítéséhez, miközben ellenőriztük a lehetséges zavarókat. Az eredményeket jelentősnek tekintették a o

Eredmények

Társadalmi - demográfiai jellemzők

A gyermekek többsége férfi volt (52,4%). Az árva és nem árva gyermekek nemi megoszlása nem volt hasonló. Például, míg az árva gyermekek 56,9% -a férfi volt, a nem árva gyermekek csak 48% -a férfi. A gyermekek átlagos életkora ± SD 28,4 ± 15,70 hónap volt. A legtöbb gyermek 24 és 35 hónap közötti volt (25,6%).

Az anyák/gondozók átlagos életkora ± SD értéke 37,9 ± 11,4 év volt. Az árvaházak gondozói általában idősebbek voltak, mint a nem árva gyermek anyák (46,2 ± 8,9, illetve 29,6 ± 6,4). Összességében az anyák/gondozók többsége 35 évnél idősebb volt (56,9%), jelenleg házasok (61%), legalább középiskolai végzettséget szereztek (61,8%), és az akan etnikai csoportba tartoztak ( 61,4%). Az 1. táblázat bemutatja a gyermekek és az anyák/gondozók társadalmi-demográfiai jellemzőit.

A nem árva és árva gyermekek táplálkozási állapota és étrendi sokfélesége

A 2. táblázat a nem árva és árva gyermekek táplálkozási állapotát és étrendi sokféleségét mutatja be. A teljes vizsgálati populáció táplálkozási mutatói a WHO standard populáció alatt voltak, amit a negatív z-pontszámok jeleztek. A gyermekek elakadása, pazarlása és alulsúlya 17,9, 5,3, illetve 7,7% volt. Az alultápláltság előfordulási gyakorisága alig változott a nem árva és az árva gyermekek körében. Például, míg a nem árvák 17,1% -a elakadt, az árvák 18,7% -a elakadt. Hasonlóan figyelték meg ezt a pazarlás (4,9% vs. 5,7%, a nem árva és árva gyermekek esetében) és az alsósúly (7,3% vs. 8,1%, a nem árva és az árva gyermekek esetében).

Tízből több mint kilenc gyermek fogyasztott a következő ételcsoportokból; gabonafélék, gyökerek és gumók (97,7%), húsételek (91,9%), A-vitaminban gazdag gyümölcsök és zöldségek (90,5%), valamint egyéb gyümölcsök és zöldségek (91,9%) a vizsgálatot megelőző napon. A gyermekek több mint kétharmada (69,2%) hüvelyeseket fogyasztott, míg tíz gyermekből több mint hat fogyasztott tejterméket az előző napon. A tojás (21,3%) volt a legkevésbé a gyermekek által fogyasztott élelmiszercsoport. Az étkezési csoportok fogyasztása nagymértékben különbözött az árva és az árva gyermekek körében, akiknek árva gyermekeik általában magasabb a bevitele. Például, míg a nem árvák csak 26,9% -a fogyasztott tejterméket, addig az árvák 99,1% -a ebből az élelmiszercsoportból fogyasztott. Hasonlóképpen, míg a nem árvák 47,1% -a hüvelyeseket fogyasztott, az árvák 88,9% -a ebből fogyasztott ételeket.

A gyermekek átlagos étrendi sokféleségi pontszáma 5,3 ± 1,4 volt. Ez nem volt hasonló a nem árva és az árva gyermekek körében (4,37 ± 1,3 vs. 6,1 ± 0,7). A gyermekek valamivel több mint 90% -a fogyasztott legalább négy étkezési csoportból (90,5%) az előző napon. Az árvák minimális étrendi sokfélesége (97,4%) valamivel magasabb volt, mint a nem árváké (82,7%).

Árvák és nem árvák táplálkozási állapotának és étrendi sokféleségének összehasonlítása

A vizsgálati adatok kétváltozós Chi-négyzet elemzése nem mutatott ki szignifikáns különbséget az elakadás prevalenciájában (o = 0,74), pazarlás (o = 0,78) és alsúlyú (o = 0,81) a nem árva és árva gyermekek körében. A táplálék minimális változatossága azonban szignifikánsan magasabb volt az árvák körében (o 3. táblázat Az alultápláltság prevalenciájának és a gyermekek minimális étrendi sokféleségének összehasonlítása

Továbbá nem volt szignifikáns különbség a nem árva és árva gyermekek átlagos z-pontszámaiban. Átlagos magasság - az életkorra vonatkozó z- pontszámok (o = 0,522), súly - magasság z értékek (o = 0,272) és a súly-életkor z-pontszámai (o = 0,122) nem különböztek a nem árva gyermekek és az árva gyermekek körében. Az árva gyermekek átlagos étrendi sokféleségi mutatói azonban magasabbak voltak, mint a nem árva gyermekeké (o 4. táblázat A gyermekek antropometriai z-pontszámainak és étrendi sokféleségének pontszámainak összehasonlítása

A bináris logisztikus regressziós elemzésből kiderült, hogy a nem árváknak 7,491-szer nagyobb az esélyük az alacsony táplálkozási sokféleségre az árvákhoz képest [AOR = 7,491; 95% CI (1,851–30,320); o = 0,005] a gyermek nemének és a gyermek életkorának ellenőrzése után (5. táblázat).

Vita

A jelenlegi tanulmány az árvák és az 5 év alatti árvák táplálkozási állapotát és étrendi sokféleségét kívánta összehasonlítani Ghána Brong Ahafo régiójában. A fő megállapítás az volt, hogy nem volt jelentős különbség az árvák tápláltsági állapotában az árvaházakban és a nem árvák esetében a háztartásokban. Adataink azt is mutatják, hogy az árváknak sokkal változatosabb étrendjük volt, mint a nem árváknak.

A gyermek alultápláltság elterjedtsége az elárasztás, a pazarlás és az alsúlyozás által mért árva és nem árva gyermekek körében ebben a tanulmányban összhangban volt a ghánai demográfiai és egészségügyi felmérés által jelentett regionális prevalenciával [5].

Az étrendi sokféleség jó mutatónak bizonyítja a mikroelemek megfelelőségét [28] és a gyermekek megfelelő táplálkozási állapotát [29]. Adataink azt mutatják, hogy az árvák nagyobb valószínűséggel kaptak diverzifikált, legalább négy élelmiszercsoportból álló étrendet, mint a nem árvák. Az árvák táplálkozási változatosságának szignifikánsan magasabb pontszáma jobb mikrotápanyagok bevitelét jelezheti, és megmagyarázhatja az árvák és a nem árvák tápláltsági állapotának összehasonlítását a jelen tanulmányban. Megfelelő mikrotápanyag-bevitelt jelentettek az árvaházak árvái között Nigériában, ahol az árvák megfelelő mennyiségű vas-, kalcium-, tiamin- és riboflavin-tartalmat fogyasztottak [30]. Egy ghánai árvaházban serdülőkorú árvák körében végzett vizsgálat szintén elfogadható jódbeviteli szintet talált [12].

A jelenlegi tanulmány megállapította, hogy az árvaházaknak jobb napi étkezési menük voltak, amelyeket az esetek többségében jól követtek. Adataink ezért nem értenek egyet az indiai árvaházak körében végzett vizsgálattal, amely a menütervezés gyenge tervezéséről számolt be [31]. Eredményeink kiemelik a jó menütervezés fontosságát az árvaházak árváinak megfelelő étrendi sokféleségének elérésében.

Fontos megjegyezni a tanulmány néhány korlátozását. Az anyák és az alapellátók emlékére támaszkodtunk a gyermekek étrendi bevitelében, ami nem biztos, hogy teljesen helytálló. Mivel azonban a nem árvák esetében az indexes gyerekeket választották, az anyák nagyobb valószínűséggel emlékeztek ezeknek a gyermekeknek az ételfogyasztására, mint az idősebb gyermekek, akik esetleg otthon kívül étkeznek. Az árvák esetében a napi étkezési menüket az elsődleges gondozók által biztosított visszahívott étkezések konzisztenciájával ellenőrizték. E korlátozások ellenére a jelen tanulmány bőségesen megvilágította a ghánai árva és nem árva gyermekek táplálkozási helyzetét és táplálkozási sokféleségét.

Következtetés

A jelenlegi vizsgálati adatok nem mutatnak szignifikáns különbséget az árva és a nem árva gyermek antropometriai állapotában. Az árvák nagyobb eséllyel kaptak változatos étrendet, mint a nem árvák.