Otomycosis

Kapcsolódó kifejezések:

  • Hipha
  • Kreatinin
  • Amfotericin B
  • Fokhagyma
  • Fehérjék
  • Élesztők
  • Vizelet
  • Candida
  • Humerus
  • Aspergillus

Letöltés PDF formátumban

otomycosis

Erről az oldalról

Aspergillus

Otomycosis

Az otomycosis az Aspergillus spp. (általában A. niger vagy A. fumigatus) a külső hallójáraton belül (11-10. ábra). A betegek halláskárosodással, viszketéssel, fájdalommal vagy váladékozással járnak. Az otoszkópia zöldes vagy fekete fuzzy növekedést mutat a hallójárat cerumenén vagy törmelékén. A tanfolyam krónikus, akut epizódokkal, különösen nyáron, és időszakos remisszióval. Gombaellenes kezelés esetén a prognózis jó. Aspergillus spp. behatolhat az immunhiányos betegek külső hallójáratába, kiterjedve egybefüggő csontba vagy akár az agyba is.

Bőr- és szubkután mikózisok

Natalia Mendoza,. Stephen K. Tyring, Klinikai mikológia (2. kiadás), 2009

Otomycosis

Az „otomycosis” kifejezés a külső hallójárat penész- vagy élesztőfertőzésének leírására szolgál. Az Aspergillus spp. a penészizolátumok majdnem 95% -át képviselik. Az Aspergillus niger a leggyakoribb faj, ezt követi az A. fumigatus és az A. flavus. A fertőzések nem fertőzőek. A klinikai megjelenés a leírt krónikus, akut invazív vagy krónikus invazív formáktól függően változhat. A diagnózist közvetlen mikroszkóppal és tenyésztéssel érjük el. Egyes esetekben hisztopatológia szükséges. Az immunokompetens betegek jó prognózisa, de az immunhiányos betegeknél akut invazív vagy krónikus invazív formák alakulhatnak ki, amelyek életveszélyesek lehetnek.

A kezelés magában foglalja az érintett területek eltávolítását és megtisztítását helyi gombaellenes szerekkel, például nisztatin, klotrimazol, ciklopirox, imidazol vagy amfotericin B. kombinációjával. 95

Gerincek gerincesekkel társítva

RICHARD C. SUMMERBELL, a gombák biológiai sokféleségében, 2004

Fül- és szemfertőzések

Fülcsatornák.

Az embereken kívül számos emlős fülét kolonizálhatja egy kommensális élesztő, a Malassezia pachydermatis, amely bizonyos körülmények között elszaporodhat és fertőzést okozhat (pl. Elzáródás, immunszuppresszió). A Candida fajok, bizonyos Aspergillus fajok, a Pseudallescheria boydii és néhány más organizmus szintén képes kolonizálni az emberi vagy esetenként az állati külső fülcsatornákat (otomycosis nevű fertőzés). Steril pamut törlőkendőt használnak a fülváladék összegyűjtésére és az SABC táptalajt tartalmazó lemezek beoltására. A 10% -os kálium- vagy nátrium-hidroxid-csatlakozást mikroszkóppal megvizsgáljuk, hogy minden izolált fonalas gomba micéliumot és (adott esetben) konidiofórokat termel-e a fülben, és nem csupán külső forrásból származó szennyeződés.

Egyetlen gomba sem gyarmatosítja a szem első részét. Ám ismert, hogy a gombák kiterjedt és növekvő listája megfertőzi a szaruhártya felületét egy traumás szemsérülés, általában a növényi anyag okozta karcolás vagy szúrás után. Megfelelő érzéstelenítés után (helyi vagy általános, az állat fajtájától függően) a szaruhártya kaparásait megfelelő steril szikepengével gyűjtjük össze, majd SAB-on tenyésztjük (II. Függelék). A fertőzést gombafonalak jelenléte igazolja a kaparásokban, ha hidroxidtartóban vagy gramm kenetben vizsgálják.

Kóros jellemzők és differenciáldiagnózis: szerzett immunhiányos szindróma

A szenzorineurális halláskárosodás gyakran fordul elő AIDS-ben opportunista fertőzés, rosszindulatú daganat, központi idegrendszeri érintettség vagy iatrogén gyógyszer által kiváltott ototoxicitás miatt. 190 A középfülgyulladás a nasopharyngealis lymphoid hyperplasia/neoplasia következtében jelentkezhet. HIV-fertőzött betegeknél a Pseudomonas (rosszindulatú) vagy Aspergillus organizmusok (otomycosis) által okozott külső otitis behatolhat a külső csatorna körüli szövetekbe, a középfülbe és az mastoidba.

A Pneumocystis carinii 190 az AIDS-ben gyakori fertőző ágens, amely valószínűleg a fülbe emelkedő nasopharynx, eustachianus cső útján jár, közép- és külső fülfertőzéseket egyaránt okozva. A biopsziás minták azt a habos váladékot mutatják, amely jellegzetesen a pulmonalis alveoláris terekben látható, és az organizmusok megfelelő Gomori ezüstfestéssel és specifikus immunhisztokémiai technikákkal kimutathatók.

A belső hallójárat gumma neurosifiliszben szenvedő AIDS-es betegeknél fordul elő. 191

Michaels és munkatársai 192 súlyos aktív otitis media-t találtak az AIDS-es betegek boncolása során kapott 16 temporális csontból négyben; két esetben kiderült a kriptococcosis, egy esetben a necrotizáló akusztikus neuritis citomegalovírus fertőzéssel, a negyedik pedig a Kaposi-szarkóma. Davis és munkatársai 193 tanulmányozták 14 AIDS-es férfi boncolása során kapott temporális csontokat, akik közül senki sem volt süketséggel, és egyiküknél korábban szédülés volt. Négyen találtak akut középfülgyulladást, kettőben krónikus középfülgyulladást, három betegnél pedig serózus otitis media-t; a belső fül megállapításai rendellenesek voltak egy betegnél. Három beteg füléből nyerték ki a 6. típusú adenovírust, a citomegalovírust és az 1. típusú herpeszvírust, alacsonyabb a gyógyulási arány, mint ugyanazon betegek szeméből vagy agyából, ami arra utal, hogy ezeknél az AIDS-es betegeknél a tünetmentes vírusos fülfertőzések nem patogének és másodlagosak az immunszuppresszióig.

Fülgyulladással kapcsolatos rendellenességek

Jelek és tünetek

Otitis Externa

Az American Academy of Otolaryngology- Head and Neck Surgery Foundation szerint az akut externa externának jellemzője a tünetek gyors megjelenése, általában az elmúlt 3 hétben 48 órán belül. A legfontosabb jelek és tünetek közé tartozik az otalgia (fájdalom), a fül tragusának és/vagy fülkagylójának tapintása esetén fellépő érzékenység, viszketés, diffúz ödéma és/vagy erythema (Beers és Abramo, 2004) A fülcsatorna otorrheaval vagy anélkül szűkült vagy elzáródott, ami teltségérzethez vezet, esetleges vezetőképes hallásvesztéssel jár. Ha a dobhártya látható, az is gyulladt lehet. Az akut externa externát meg kell különböztetni a külső hallóhártya gyulladásának egyéb okaitól, ideértve az olyan állapotokat, mint az akut krónikus suppuratív otitis media, ekcéma, pikkelysömör, otomycosis, kontakt dermatitis vagy a hallójárat karcinóma (Schaffer és Baugh, 2012). A gombás fertőzések következtében fellépő externa externa jellemzően jelentős viszketéssel, váladékozással jár, és ellenáll a helyi antibiotikum terápiának. Otoscopos vizsgálat után a fülcsatornában fekete foltokkal rendelkező pamutszerű anyag lehet látható (Sander, 2001).

Krónikus középfülgyulladásban szenvedő betegeknél jellemzően fülviszketés, tiszta vagy nyálkahártya otorrhea és teltségérzet jelentkezik. Hallásvesztés és fájdalom léphet fel, ha a külső hallóhártya jelentősen gyulladt (Wipperman, 2014). A krónikus otitis externa fizikai leletei az etiológiától függően változhatnak; a tünetek azonban általában körülbelül 3 hónapig tartanak (Keeser, 2011).

Középfülgyulladás

Az Amerikai Gyermekgyógyászati ​​Akadémia 2013-ban közzétett irányelvei otoszkópos vizsgálatot javasolnak az akut középfülgyulladás és a középfülgyulladás diagnosztizálásának és megkülönböztetésének elősegítésére effúzióval; megjegyezve, hogy a középfül effúziója nem elegendő az akut középfülgyulladás diagnosztizálásához (Lieberthal, 2013).

Az akut középfülgyulladást a fájdalom, láz, gyulladás és folyadék gyors megjelenése jellemzi a középfül üregében. Hányás, letargia és ingerlékenység is jelen lehet (Lieberthal et al., 2013). A dobhártya pneumatikus otoszkópos vizsgálatkor korlátozott mozgékonyságú, közepesen súlyos vagy domború, bőrpírral vagy átlátszatlan megjelenéssel. A vírusos középfülgyulladás hólyagokat eredményezhet a dobhártya külső felületén. Az akut gennyes formák gennyes váladékozással társulnak a dobhártya perforációja miatt (Bluestone, 2003).

Az effúziós középfülgyulladás megelőzheti vagy követheti az akut középfülgyulladást, és a középfül folyadékának felhalmozódása is jellemzi; azonban megkülönböztethető az akut középfülgyulladástól a láz, a fájdalom és a dobhártya erythema hiányával. A középfülben a krónikus folyadékgyülem enyhe, vezetőképes halláskárosodást okozhat, vagy a hangi teltség tüneteit okozhatja. A dobhártya ép, de gyakran mozdulatlan, és a negatív nyomás miatt kissé behúzottnak vagy konkávnak tűnhet (Rothman, 2003).

A krónikus suppuratív otitis media (CSOM) a középfül és az mastoid üreg krónikus gyulladása. A legjelentősebb jel a tartós vagy visszatérő otorrhea, 6-12 hétig tartó dobperforációval. Előfordulhat kolesteatomával vagy anélkül. A koleszteatóma általában krónikus szennyeződéssel jár, és a középső fülben keratinizált rétegzett laphám található. A vezetőképes hallásvesztés, a fülzúgás és a hangi fájdalom vagy nyomás tünetei gyakran eltérő súlyossággal fordulnak elő (Bluestone, 2003).

Otitis Interna

A labirintitisben szenvedő betegek tünetei kissé eltérnek az etiológiától függően. A vertigo, a szédülés és az ezzel járó hányinger akut tünetei általában néhány naptól hetekig megszűnnek a labirintitis legtöbb formája esetén; a halláskárosodás helyreállítása azonban változóbb, és egyes esetekben a gyulladás súlyos károsodást okozhat a labirintusban, ami tartós halláskárosodást eredményez (Bluestone et al., 2005).

A vírusos labirintitist, amely a klinikai gyakorlatban megfigyelt leggyakoribb labirintitis, hirtelen egyoldalú hallásvesztés, fülzúgás és a vertigo akut megjelenése, hányingerrel/hányással jellemzi (Thompson, 2009). A Meniere-kórhoz gyakran társított hangzás teljességének hiánya hiányzik.

A középfülgyulladással járó serosus labirintitis klinikai bemutatása magában foglalhat átmeneti vagy ingadozó vezetőképes és szenzineurális (kevert) halláskárosodást, valamint a vertigo és az egyensúlyi egyensúlyhiány enyhe tüneteit (Bluestone, 2004). Az otogén fertőzések általában egyoldalú tüneteket okoznak, amelyek az akut középfülgyulladás rohama során jelentkeznek. Láz előfordulhat egyidejű fertőzés miatt; hányinger és hányás azonban hiányzik. Bár az otogén gennyes labirintitis viszonylag ritka, leggyakrabban kolesteatomával társul. Tünetei közé tartozik a mély szenzoros halláskárosodás, súlyos szédülés, hányinger és hányás. Nystagmus és ataxia is jelen lehet. A meningogén suppuratív labirintitis gyakoribb, különösen kisgyermekeknél, és általában kétoldalú halláskárosodásként jelentkezik vestibularis diszfunkcióval (Bluestone 2004). A krónikus labirintitis tünetei fokozatosan jelentkeznek, a cochleáris és a vestibularis funkciók fokozatos elvesztésével.

A vestibularis neuritis, amely akkor fordul elő, amikor a gyulladás károsítja a vestibularis ideget, általában hirtelen akut szédülésként, hányingerként, hányásként, de ép hallásként jelentkezik. (Thompson, 2009).

Aspergillosis

Keratomycosis és otomycosis, amelyet az Aspergillus fajok okoznak

A szaruhártya 8,63 és a hallójárat 9,10 Aspergillus fajok általi fertőzése ritkán fordul elő kutyáknál és macskáknál (lásd 65-1. Táblázat; 65-12. Ábra). Ezen állapotok diagnosztizálása megköveteli a hifák vizualizálását a gombatenyésztés mellett a biopsziás minták citológiai vizsgálatán vagy hisztopatológiáján, hogy kizárják a szennyeződés vagy kolonizáció lehetőségét. Az egyik A. flavus keratomycosisos macskánál korábban macskák herpeszvírussal társult kötőhártya-gyulladása és keratitise volt 8, és sikeresen kezelték 1% helyi vorikonazollal (q2h-q4h). Az Aspergillus otomycosisban szenvedő macskáknak gyakran cukorbetegségük van. 4 Az otomycosisos kutyák kórtörténetének hátterében allergiás dermatitis és externa exitis áll, amelyet kiterjedten kezeltek helyi és orális antibiotikumokkal. 10.

ESETPÉLDA

Jelzés

"Zach", egy 2 éves férfi ivartalanított német juhász Roseville-ből Kalifornia északi részén

Történelem

Zach-ot a kaliforniai egyetemen, Davisben, az Állatorvosi Onkológiai Szolgálaton értékelték lehetséges csontrák miatt. Két hónappal korábban a tulajdonosok megjegyezték, hogy Zach akkor szólalt meg, amikor felállt a pihenőből. Egy helyi állatorvosi klinikára vitték, ahol lumbosacralis fájdalmat diagnosztizáltak vele, és carprofennel (1,5 mg/kg PO q12h) kezelték. Két héttel később a jobb kismedencei végtagok sántasága alakult ki. A kismedencei felvételek a bal coxofemoralis ízület mérsékelt osteoarthrosisának bizonyítékát mutatták. A carprofen-kezelést folytatták. További 2 hét elteltével letargia, étvágytalanság, fokozott szomjúság és vizeletürítés, valamint a bal mellkasi végtagi sántaság alakult ki, és Zach naponta egyszer hányni kezdett. A bal mellkas végtagjának radiográfiája oszteoproduktív elváltozást tárt fel a bal humerus középső diaphysisében, amelyet primer vagy metasztatikus csontdaganatként értelmeztek (lásd 65-8. Ábra). Zach egyike volt a háztartás két kutyájának, rendszerint száraz kutyatáplálékkal táplálták, és naprakész volt az oltásokkal kapcsolatban, ideértve a vakcinát, az adenovírust, a parvovírust, a veszettséget, a Borrelia és a Bordetella.

Fizikális vizsgálat

Testsúly
Tábornok

Csendes, éber és érzékeny. T = 39,7 ° C (103,4 ° F), HR = 120 ütés/perc, lihegés, CRT

Szem, fül, orr és torok

Klinikailag jelentős rendellenességeket nem észleltek. A fundoszkópos vizsgálat több, a chorioretinitisnek megfelelő hiporeflektív régiót mutatott ki a jobb fundusban.

Mozgásszervi

A BCS értéke 4/9 volt, és általános izomsorvadás volt jelen. Az ortopédiai vizsgálat során nem volt bizonyíték sántaságra vagy csontfájdalomra.

Kardiovaszkuláris, légzőszervi, gasztrointesztinális, genitourinary és nyirokcsomók

Klinikailag jelentős rendellenességek nem voltak jelen.

Laboratóriumi eredmények

MCV 65,2 fL (65-75 fL)

MCHC 35,7 g/dl (33-36 g/dL)

WBC 18 530 sejt/µL (6000-13 000 sejt/µL)

Neutrofilek 13 768 sejt/µL (3000–10 500 sejt/µL)

Limfociták 2687 sejt/µL (1000-4000 sejt/µL)

Monociták 1334 sejt/µL (150-1200 sejt/µL)

Eozinofilek 741 sejt/µL (0-1500 sejt/µL)

Vérlemezkék 262 000 vérlemezke/µL (150 000–400 000 vérlemezke/µL).

Szérum kémiai profil

152 mmol/l (145-154 mmol/l) nátrium

3,8 mmol/l (4,1-5,3 mmol/l) kálium

Klorid 113 mmol/l (105-116 mmol/l)

24 mmol/l (16–26 mmol/l) bikarbonát

Foszfor 5,7 mg/dl (3,0-6,2 mg/dl)

Kalcium 11,8 mg/dl (9,9–11,4 mg/dl)

BUN 31 mg/dl (8–21 mg/dl)

Kreatinin 1,9 mg/dl (0,5-1,6 mg/dl)

Glükóz 107 mg/dl (60-104 mg/dl)

Összes fehérje 6,8 g/dl (5,4-7,4 g/dl)

Albumin 2,8 g/dl (2,9–4,2 g/dL)

Globulin 4,0 g/dl (2,3-4,4 g/dL)

ALT 15 U/L (19-67 U/L)

AST 27 U/L (21-54 U/L)

ALP 28 U/L (15-127 U/L)

Koleszterin 205 mg/dl (135-345 mg/dl)

Összes bilirubin 0,1 mg/dl (0-0,4 mg/dl).

Vizeletvizsgálat

SGr 1,010; pH 7,0, 1+ fehérje (SSA), nincs bilirubin, 3+ hemoprotein, nincs glükóz, 10-15 WBC/HPF, 50-60 RBC/HPF, 0-2 átmeneti hámsejt, néhány amorf kristály és néhány kezdő élőlényeket láttak.

Képalkotó eredmények

Mellkasi radiográfiák

A kardiopulmonáris struktúrák nem voltak figyelemre méltók.

Csontfelmérő radiográfiák

A disztális bal antebrachium, a disztális jobb antebrachium, valamint a bal és jobb oldali kismedencei végtagok egyetlen oldalirányú röntgenfelvételét végeztük. További bal oldali humerus oldalsó röntgenfelvételt is készítettünk, és összehasonlítottuk az 1 hónappal korábban készült referral röntgenfelvételekkel. Ez egy elsődlegesen oszteoproduktív elváltozás előrehaladását mutatta a bal humerus középső diaphysisében. A krónikus aktív periostealis reakció további helyét figyelték meg a bal combcsont distalis caudalis aspektusa mentén. A medulláris sűrűség foltos növekedését mindkét humeri disztális diafízisében azonosítottuk.

Hasi ultrahang

A lép hilus hipoechoikus foltosságát azonosították. Kétoldali vese pyelectasia volt echogén anyaggal a vese medencéin belül bilaterálisan (lásd 65-9. Ábra). A vesemedence kétoldalúan tompult, enyhe hidroureterrel.

Mikrobiológiai eredmények

A bal humerus léziójának finom tűszivattyújának citológiai vizsgálata: A kenet közepesen sejtes volt, sűrű, fehérjetartalmú háttérrel és mérsékelt mennyiségű sejttörmelékkel. A nukleáris sejtek számos aktivált makrofágból és változóan degenerált neutrofilekből álltak, amelyek egyenletesen oszlottak el a kenetben, valamint a változó méretű aggregátumokban. Számos sokmagú óriássejtet figyeltek meg. A mintában mérsékelt mennyiségű kicsi, kerek, élesztő organizmus, valamint számos gombás hifa volt, amelyeket intracellulárisan és extracellulárisan találtak. A gombahifák negatív festéssel, elágazással és szeptummal rendelkeztek, gyakran kidomborodó végekkel.

Gombatenyésztés és érzékenység (bal humerus finom tűszivattyú, molekuláris azonosítás céljából a Texasi Egyetemre küldték): Az Aspergillus terreus mérsékelt száma. Az amfotericin B, az itrakonazol és a vorikonazol MIC-értéke 2, 0,125 és 0,25 µg/ml volt.

Aerob vizelet baktériumtenyészet: Az A. terreus hat telepe.

Aspergillus antitest szerológia (gél immunodiffúzió, Meridian Bioscience, Ltd.): Negatív.

Diagnózis

Disszeminált Aspergillus terreus fertőzés.

Kezelés

Hozzászólások

A disszeminált aspergillosis ebben a kutyában kezdetben összetévesztésre került a csont neopláziával. Az Aspergillus antitest-titer negatív volt, ami szemlélteti ennek a vizsgálatnak az érzékenységének hiányát a disszeminált betegség diagnosztizálására. Galaktomannán antigén tesztet nem végeztek, de a csontelváltozások könnyen hozzáférhetőek voltak aspiráció és tenyésztés céljából. A hifákkal együtt látható kis, kerek élesztő organizmusok valószínűleg kiegészítő konídiumok voltak, amelyek megtalálhatók az A. terreus fertőzéseknél. A lipid-komplex amfotericin B-vel és az itrakonazollal végzett kezelés kezdetben klinikai remisszióval járt, de a fertőzést nem sikerült megszüntetni. A boncvizsgálat alapján a légzés károsodását okozó suppuratív garatömegek oka nem volt egyértelmű. A tömeg gombakultúrái negatívak voltak.