PANDA Szerző Regina Galustyan. Az óriáspanda vagy panda (Ailuropoda melanoleuca, szó szerint jelentése "fekete-fehér macska-láb") a közép-nyugati részen őshonos medve.

PANDA Szerző Regina Galustyan

regina

Az óriáspanda vagy panda (Ailuropoda melanoleuca, szó szerint "fekete-fehér macska-láb" jelentése) Kína közép-nyugati és délnyugati részén őshonos medve. Könnyen felismerhető nagy, jellegzetes fekete foltjairól a szem körül, a fül felett és kerek testén. Bár a Carnivora rendhez tartozik, a panda étrendje 99% -ban bambusz. A vadonban élő pandák alkalmanként más füveket, vad gumókat vagy akár húst is megesznek madarak, rágcsálók vagy daganatok formájában. Fogságban mézet, tojást, halat, jamst, cserje leveleket, narancsot vagy banánt kaphatnak, különlegesen elkészített takarmánnyal együtt.

A FOOD Bamboo a Poaceae, a Bambusoideae alcsalád, a Bambuseae törzs évelő örökzöldek csoportja. Az óriás bambuszok a pázsitfűfélék családjának legnagyobb tagjai. A bambuszban a szár internodális régiói üregesek, és a keresztmetszetű érkötegek hengeres elrendezés helyett az egész száron szétszóródnak. A kétszikű fás xilém szintén hiányzik. A másodlagos fa hiánya miatt az egyszikűek, akár a tenyér és a nagy bambusz szárai inkább oszloposak, mintsem elvékonyodnak.

PAW A húsevő taxonómiai besorolása ellenére az Óriáspandának elsősorban növényevő étrendje van, amely szinte kizárólag bambuszból áll. Az Óriáspandának azonban még mindig van húsevő emésztőrendszere, valamint húsevő-specifikus génjei, és így kevés energiát és kevés fehérjét nyer a bambusz fogyasztása. A cellulóz emésztési képességét a bélben lévő mikrobáknak tulajdonítják. [Az átlagos óriáspanda naponta 9–14 kg (20–30 font) bambuszrügyet fogyaszt. Mivel az Óriáspanda alacsony tápanyagtartalmú étrendet fogyaszt, fontos, hogy az emésztőrendszerét teljes mértékben megtartsa. Az étrendje miatt rá korlátozott energiafelhasználás befolyásolta a panda viselkedését. Az Óriáspanda hajlamos korlátozni társadalmi interakcióit és elkerüli a meredeken lejtős terepeket az energiafogyasztás korlátozása érdekében.

Viselkedés A vadonban az Óriáspanda szárazföldi állat, és elsősorban barangolással és táplálkozással tölti életét a Qinling-hegység bambuszerdőiben és a dombos Szecsuán tartományban. Noha általában egyedül, minden felnőttnek van egy meghatározott területe, és a nőstények nem toleránsak más tartományban lévő nőstényekkel szemben. A pandák hangosítással és illatjelzéssel kommunikálnak, például fákat karcolva vagy vizeletet permetezve. Az Óriáspanda képes mászni és menedéket nyújtani üreges fákban vagy sziklarepedésekben, de állandó sűrűségeket nem hoz létre. Emiatt a pandák nem hibernálnak, ami hasonló a többi szubtrópusi emlőshöz, hanem melegebb hőmérsékletű magasságokba költöznek. A pandák elsősorban a térbeli memóriára támaszkodnak, nem pedig a vizuális memóriára. A társadalmi találkozások elsősorban a rövid tenyészidőszakban fordulnak elő, amikor az egymás közeli pandák összegyűlnek. Párzás után a hím magára hagyja a nőstényt, hogy felnevelje a kölyköt.

Modern "felfedezés" A Nyugat először 1869-ben értesült az Óriáspandáról, mert Armand David francia misszionárius március 11-én bőrt kapott egy vadásztól. Az első nyugati ember, aki élõ óriáspandát látott, Hugo Weigold német zoológus, aki vásárolt egy kölyök Kermitben és ifjabb Theodore Roosevelt lett az első nyugat, aki pandát lőtt, egy finanszírozott expedíción Harkness lett az első nyugatiak közül, akit a Field Museum of Natural History hozott az 1920-as években. 1936-ban Ruth támogatta az élő Óriáspandát, a Su Lin nevű kölyköt, aki a chicagói Brookfield Állatkertbe költözött. 1938-ban öt óriáspandát küldtek Londonba, ezeket a tevékenységeket később háborúk miatt leállították, és az évszázad következő felében a nyugat keveset tudott a pandákról.