Pestis GYIK

K: Mi okozza a pestist?
V: A pestis állatok és emberek fertőző betegsége, amelyet a Yersinia pestis baktérium okoz. A pestist általában bolhacsípések közvetítik. Az 1900-as évek elején hajózási kikötőkön keresztül Ázsiából vezették be az Egyesült Államokba, és onnan terjedt el. Most az Egyesült Államok nyugati részén található kis vadon élő emlősállományban található meg.

K: Mely fajok jellemzően veszélyeztetettek a pestisfertőzésre?
V: Lényegében minden emlős hajlamos a pestisre. Az Egyesült Államokban leggyakrabban vadon élő rágcsálókat, nyúlféléket, például gyékényeket és dzsekikat, valamint háziállatokat, például macskákat és kutyákat látunk. Úgy tűnik, hogy a vadon élő és házi macskafélék, amelyek fertőzést szenvednek, magas mortalitást tapasztalnak, különösen akkor, ha nem kapnak azonnali antibiotikum-kezelést.

K: Hogyan lehet az emberek pestis?
V: Az emberek rendszerint pestist kapnak a fertőzött bolhák harapása miatt. Egyéb, kevésbé gyakori expozíciók közé tartozik a fertőzött állatok (vadászok) szöveteinek kezelése, a pestis által fertőzött állatok alul főtt vadhúsának elfogyasztása, a pestis tüdőgyulladásban szenvedő emberek vagy háziállatok fertőző légzőcseppek belélegzése vagy a pestis kultúrák kezelése laboratóriumi körülmények között.

K: Milyen jelei vannak a pestisnek az emberekben?
V: Az emberek általában az expozíciót követő 2–6 napon belül kapják meg a pestis tüneteit. Az emberi pestis lehet buborékos, szeptikémiás vagy tüdő. A tünetek közé tartozik a hirtelen megjelenő láz, hidegrázás, fejfájás, hányinger, hányás, hasi és/vagy hátfájás és gyengeség. A bubóbetegség magában foglalja a jellegzetes buborékok (akutan duzzadt és fájdalmas nyirokcsomók) kialakulását, amelyek körülbelül 24 órával a tünetek megjelenése után jelentkeznek. Az elsődleges szeptikémiás (véráram-fertőzés) pestisnek nincsenek jellegzetes bubói, de koagulopátiákká és potenciálisan többszervi elégtelenséggé válhat. A szeptikus járvány másodlagosan a buborékos pestishez is vezethet. A gangrén (ezért a fekete halál neve) előfordulhat kezeletlen szeptikus kóros betegeknél.

K: Milyen jelei vannak az állatok pestisének?
V: Az állatok pestisének jelei változatosak, nem specifikusak és sok tényezőtől függenek, különösen az átvitel módjától és a gazda érzékenységétől. Néhány állat, például a macskák, érzékenyebbnek tűnik, mint más állatok. A buboni pestis azt jelenti, hogy bubók vannak jelen; a pestis azonban bubók nélkül is előfordulhat. Az állatok, különösen a macskák jelei lehetnek letargia, depresszió, étvágytalanság, hányás, hasmenés, kiszáradás, láz, megnagyobbodott vagy tályogolt nyirokcsomók, amelyek elvezetik az expozíció helyét (pl. Submandibularis nyirokcsomók, ha a macska fertőző szöveteket evett), szájüregi elváltozások ( pl. nekrotikus tonsillitis és fekélyek), izomfájdalom, köhögés, hemoptysis és fogyás. Ha a betegség septicémiás pestissé alakul, az állat sokkot is kaphat, dyspneás lehet (valószínűleg tüdőödéma miatt), vagy disszeminált intravaszkuláris koaguláció alakulhat ki.

Az állatorvosoknak mérlegelniük kell a szisztémás fertőzésben szenvedő állatok pestisét, akiknek kórtörténetében barangolás vagy vadászat volt egy járványos endemikus területen. Ha pestis gyanúja merül fel, a lehető leghamarabb bolha-ellenőrző terméket kell felhordani az állatra. Az állatorvosoknak és munkatársaiknak tisztában kell lenniük a területükön előforduló pestis-kockázatokkal, és gyanús esetek esetén megfelelő fertőzésellenőrzési eljárásokat és egyéni védőeszközöket kell használniuk. Az állatorvosoknak jelenteniük kell a gyanús vagy diagnosztizált pestis eseteit az állami vagy a helyi közegészségügyi hatóságnál.

K: Mennyire halálos a pestis?
V: A kezeletlen bubóbetegség halálozási aránya embereknél körülbelül 50%, macskáknál pedig közel 60%. Az antibiotikumok korszerű kezelése csökkentette a bubonos pestis okozta haláleseteket. A tüdőgyulladás és a szeptikémiás pestis is reagál az antibiotikum-kezelésre, ha a betegeket elég gyorsan kezelik. A kezeletlen primer szeptikémiás és a tüdőbetegség mindig végzetes.

K: Hol található pestis?
V: A pestis minden kontinensen megtalálható, Ausztrália és az Antarktisz kivételével. Észak-Amerikában a pestis az állatokban és bolháikban található a Csendes-óceán partvidékétől az Alföldig és Kanada délnyugati részétől Mexikóig. Hat állam okozza a pestisesetek többségét az Egyesült Államokban: Új-Mexikó, Colorado, Arizona, Kalifornia, Oregon és Nevada.

K: Hogyan diagnosztizálják a pestist?
V: A Yersinia pestis mikroszkópos úton azonosítható a Gram, Wright, Giemsa vagy Wayson által festett perifériás vér, köpet, bubo folyadék vagy CSF kenetének vizsgálatával. Biztonsági tűvel rendelkező, bipolárisan festő, petesejtes, gram-negatív szervezetek megtalálása lehetővé teszi a pestis gyors feltételezett diagnosztizálását. A Yersinia pestis fertőzés diagnosztizálható bakteriológiai tenyésztéssel, gyors immunvizsgálatokkal, immunfluoreszcenciával, ELISA-vizsgálatokkal és más vizsgálatokkal is.

K: Hogyan kezelik a pestist?
V: A pestis az aminoglikozid, fluorokinolon és tetraciklin családból származó specifikus antibiotikumokkal kezelhető. Ha pestis gyanúja merül fel, azonnal meg kell kezdeni a megfelelő kezelést. Ajánlott adagolási rendek állnak rendelkezésre, amelyek figyelembe veszik az érintett fajokat, az adagolás az életkor, a kórtörténet és a mögöttes egészségi állapot alapján állítható be.

K: Hogyan lehet megelőzni a pestist?
V: A pestis megelőzése alapvetően a bolhaharapás megelőzésével és a háziállatok vadászatának és barangolásának korlátozásával jár. A bolhák megfelelő ellenőrzése elengedhetetlen - konzultáljon állatorvosával a kedvenceinél használható termékekről. Csökkentse a rágcsálók jelenlétét a háztartásokban és a házon kívüli környezetben azáltal, hogy biztosítja az állatok és háziállatok takarmányának rágcsálóktól mentes tartályokban vagy területeken, valamint rágcsálóbiztos tartózkodási helyeken, farmokban, munkahelyeken és rekreációs területeken történő tárolását. Egyéb megelőző intézkedések közé tartozik a rovarriasztó viselése vagy bolhavédelmi termékek alkalmazása háziállatok számára; nem táborozhat rágcsálófúrásokban, fészkekben vagy kolóniákban vagy azok mellett; nem etet vad mókusokat vagy más vad rágcsálókat; nem engedi a háziállatoknak a szabadban való barangolást, és elkerülik a beteg vagy elhalt rágcsálókat.