Pozitív kapcsolat a szérum alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterinszintje és a zsigeri zsír között egy kínai nem cukorbeteg populációban

Közreműködött ebben a munkában: Yuqi Luo, Xiaojing Ma

Sanghaji Jiao Tong Egyetem Társult Hatodik Népi Kórházhoz tartozó Endokrinológiai és Metabolizmus Tagozat; Sanghaji Diabetes Klinikai Központ; Sanghaj Kulcsfontosságú Metabolikus Betegség Klinikai Központ; Sanghaji Diabetes Intézet; Shanghai Diabetes Mellitus Key Laboratory, Shanghai 200233, Kína

Egyformán járult hozzá ehhez a munkához: Yuqi Luo, Xiaojing Ma

Sanghaji Jiao Tong Egyetem Társult Hatodik Népkórház Endokrinológiai és Metabolizmus Tanszéke; Sanghaji Diabetes Klinikai Központ; Sanghaj Kulcsfontosságú Metabolikus Betegség Klinikai Központ; Sanghaji Diabetes Intézet; Shanghai Diabetes Mellitus Key Laboratory, Shanghai 200233, Kína

Sanghaji Jiao Tong Egyetem Radiológiai Tanszékének tagsággal rendelkező hatodik népkórháza, Sanghaj 200233, Kína

Yuqi Luo,
Xiaojing Ma,
Yun Shen,
Yaping Hao,
Yaqin Hu,
Yunfeng Xiao,
Yuqian Bao,
Jia sírva

Ábrák

Absztrakt

Háttér

Beszámoltak arról, hogy az elhízás és a szérum alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-c) fontos kardiovaszkuláris betegség (CVD) kockázati tényezője. Elismert tény, hogy a regionalizált zsírbetegségnek különböző kardiovaszkuláris kockázata van, a zsigeri és a szubkután szembeni tényezők jobban megjósolják a CVD-t. A regionalizált adipozitás és az LDL-c kapcsolata azonban nem világos. A jelen tanulmány célja a viszcerális zsír felhalmozódása és a szérum LDL-c szint közötti kapcsolat vizsgálata volt egy kínai kohorszban.

Mód

Összesen 1 538 alany (539 férfi, 999 nő; 20–75 éves) normál glükóztoleranciával és vérnyomással került felvételre. Valamennyi személy mágneses rezonancia képalkotáson esett át a zsigeri zsírterület (VFA) és a szubkután zsírterület számszerűsítése céljából. A szérum LDL-c szinteket közvetlen vizsgálati módszerrel detektáltuk.

Eredmények

A túlsúlyos/elhízott alanyoknak (testtömeg-index (BMI) ≥25 kg/m 2) szignifikánsan magasabb volt a szérum LDL-c szintje, mint a sovány alanyoknak (BMI 2) (P 2) szignifikánsan magasabb az LDL-c szintje, mint a hasi elhízás nélkülinek (VFA 2) (P 10 mg/l. A fenti kizárási kritériumok alkalmazása után 1 538 20 és 75 év közötti alany maradt ebben a vizsgálatban.

Antropometriai és laboratóriumi mérések

A testtömeg-indexet (BMI) úgy határoztuk meg, hogy az alany súlyát elosztjuk a magasság négyzetével. A derékbőség (W) méréseket az alsó bordarés és a középső axilláris vonal csípőcsúcsa közötti vízszintes síkon végeztük. A szisztolés vérnyomást (SBP) és a diasztolés vérnyomást (DBP) kiszámítottuk három mérés átlagának elvégzésével háromperces időközönként higany vérnyomásmérővel.

Ugyanaz a 3.0. T klinikai MRI szkennert (Archiva, Philips Medical System, Hollandia) használtunk a VFA és a szubkután zsírterület (SFA) adatainak gyűjtésére. Az MRI szkennert egy tapasztalt radiológiai technikus végezte el, vakon az eredményekre. MRI képeket hasi szinten készítettünk a 4 ágyéki és az 5 ágyéki csigolyák között fekvő helyzetben. Két képzett megfigyelő, aki nem ismeri az eredményeket, a SLICE-O-MATIC képelemző szoftvert (4.2 verzió; Tomovision Inc., Montreal, QC, Kanada) osztotta fel a képeket VFA-ra és SFA-ra. Egy harmadik megfigyelő, aki nem tudta az eredményeket, újra elemzi a képet, ha ugyanazon eredmények több mint 10% -kal térnek el egymástól [10].

Diagnosztikai meghatározás

A normál glükóz toleranciát az 1999-es Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megállapított kritériumok szerint határozták meg, amely szerint az FPG kevesebb, mint 6,1 mmol/l, a 2hPG pedig kevesebb, mint 7,8 mmol/l volt [11]. A normál vérnyomást az 1999-es WHO/International Society of Hypertension (ISH) hipertónia irányelvei szerint határozták meg, az SBP kevesebb, mint 130 Hgmm, a DBP pedig kevesebb, mint 85 Hgmm [12]. A WHI 1998-as normáit használták a BMI osztályozására, egy olyan alanyot, amelynek BMI-je ≥ 25 kg/m 2, túlsúlyosnak/elhízottnak, míg a BMI 2-t alanyoknak soványnak minősítették [13]. Korábbi vizsgálatunk eredményei alapján az olyan személyeket, akiknek VFA értéke ≥80 cm 2, zsigeri elhízásnak minősítették [14]. A felnőttek magas vérkoleszterin kimutatásával, értékelésével és kezelésével foglalkozó szakértői testület harmadik jelentését a diszlipidémia diagnosztizálására a következőképpen használták: a szérum TC-szintje ≥6,22 mmol/L és/vagy a szérum TG-szintje ≥2,26 mmol/L, és/vagy szérum HDL-c szint 2), a túlsúlyos/elhízott személyek (BMI ≥25 kg/m 2) szignifikánsan magasabb szérum LDL-c és ApoB szinttel rendelkeztek. Ezen túlmenően a túlsúlyos/elhízott alanyoknál szignifikánsan magasabb volt a W, VFA, SFA, SBP, DPB, vércukorszint, HOMA-IR, TG és CRP (mindegyik P 1. táblázat. A BMI-re osztott alanyok klinikai jellemzői.

A túlsúlyos/elhízott csoportban a dyslipidaemia gyakoriságának jelentős növekedését figyeltük meg, amely magában foglalta a hiperkoleszterinémiát, a hipertrigliceridémiát és az alacsony HDL-c szintet (mind P 0,05). Fontos megjegyezni, hogy a túlsúlyos/elhízott csoportban több olyan személy volt, aki dohányzott.

Kapcsolat a VFA és a szérum lipidprofilok között

A vizsgálati alanyokat hat VFA csoportba osztottuk 20 cm 2 -es intervallumokban, 2 és ≥120 cm 2 között. A szérum LDL-c és ApoB szintek nőttek a VFA növekedésével (LDL-c medián minden csoportnál: 2,79, 2,96, 3,20, 3,15, 3,33, 3,42 mmol/L, a trend P-értéke 1. ábra. A szérum LDL megoszlása -c és ApoB szintek különböző VFA kategóriákkal.

Az alanyokat hat VFA alcsoportba osztottuk, a VFA 2-től a ≥120 cm2-es VFA-ig, a VFA 20 cm 2 -es növekményei szerint. P 2). A sovány csoportban (BMI 2) azoknál az egyéneknél, akiknek VFA értéke ≥80 cm 2, szignifikánsan magasabb volt a szérum TC értéke (5,09 [4,55–5,78], szemben a 4,92 [4,34–5,60] mmol/l; P 2 és egy VFA 2 értékkel. hasonló tendencia a túlsúlyos/elhízott csoportban (BMI ≥25 kg/m 2), felosztva a VFA-ra.A túlsúlyos/elhízott alanyok, akiknek a VFA ≥80 cm 2, szignifikánsan magasabb volt a szérum TC-ben (5,03 [4,48–5,57], szemben a 4,70 [4,15–5,44 ] mmol/L; P 2. Azonban az alanyok Lp (a) szintje nem érte el a statisztikai szignifikanciát a VFA 2 alcsoport és a VFA ≥80 cm 2 alcsoport között (P> 0,05), nemcsak a BMI 2 csoportban, hanem a a BMI ≥25 kg/m 2 csoport.

V: Ugyanazon BMI kategórián belül a szérum LDL-c szintje a VFA ≥80 cm2-es alanyoknál szignifikánsan magasabb volt, mint a VFA 2-vel (P 2; P 2). B: Ugyanazon BMI kategórián belül a megnövekedett viscerális zsírtartalmú (VFA ≥80 cm 2) alanyok szérum ApoB szintje szignifikánsan magasabb volt, mint a VFA 2-vel rendelkezőké (az összes P 2. táblázat. Spearman és a VFA részleges korrelációs elemzése.

A VFA és az LDL-c közötti független összefüggés további vizsgálatához többszörös, lépésenkénti regressziós elemzést végeztünk (3. táblázat). Mivel a lipidprofil szintjét nagymértékben befolyásolják olyan tényezők, mint a nem és a menopauza állapota, a teljes vizsgálati populációt férfiakra, premenopauzás nőkre és posztmenopauzás nőkre bontottuk. Az LDL-c-t függő változónak állítottuk be, míg az életkor, a BMI, W, VFA, SFA, SBP, DBP, FPG, 2hPG, FINS, TG, HDL-c, CRP, dohányzási állapot, CVD családtörténet és dyslipidaemia családi anamnézis kijelölték az összes csoportban értékelendő független változóként. Megállapítottuk, hogy a VFA függetlenül kapcsolódott az LDL-c-hez, mind a teljes vizsgálati populációban (standard β = 0,138; P 3. táblázat. A szérum LDL-c többszörös regressziós elemzése.

Vita

Az elmúlt években, és különösen a fejlődő országokban, a CVD vált a halál legfőbb okává. A CVD elsődleges közreműködője az érelmeszesedés, amelynek plakkképződése a lipoprotein-lerakódások felhalmozódása miatt következik be az artériák falában. Az aterogenezis egyik meghatározó kockázati tényezője az emelkedett LDL-c szint [15] és az ApoB, az elsődleges apolipoprotein komponens az összes LDL fehérje részecske körülbelül 97% -át teszi ki, és szintje jelezheti a potenciális aterogén lipoprotein részecskéket [16]. ], [17].

A Framingham Heart Study eredményei azt mutatták, hogy az elhízás kritikus kockázati tényező a CVD szempontjából [18]. Beszámoltak arról, hogy a hasi vagy zsigeri elhízás nagyobb atherogén potenciállal bírhat, mint az általános elhízás [19]. A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a megnövekedett viscerális zsírszint szorosan összefügg ezen atherogén faktorokkal a különböző vizsgálati populációkban. Például Demerath és mtsai. [20] megállapította, hogy az életkorhoz való igazodás után a szérum LDL-c szintje a nem hispán fehéreknél a VFA növekedésével nőtt.

Egy korábbi keresztmetszeti vizsgálat azt találta, hogy az elhízás antropometriája és képi mutatói között a derék kerülete erősebb összefüggést mutatott a dyslipidaemiával a CVD-ben szenvedő betegeknél, míg a komputertomográfia (CT) által mért VFA a CVD nélküli betegeknél szorosabban kapcsolódott a dyslipidaemiahoz [8 ]. Így a derékkörfogathoz képest a VFA jobb prognosztikai indiktor volt a kóros anyagcsere-profilok korai jeleiben. Egy 108 kardiovaszkuláris fekvőbetegen végzett kisméretű hazai vizsgálat pozitív korrelációt talált a CT-vel mért VFA és az LDL-c között, azonban kis mintanagysága és magas kockázatú alanyai korlátozzák a vizsgálat eredményeinek általánosítását. A Kínai Nemzeti Diabétesz és Metabolikus Rendellenességek Tanulmánya által végzett, jelentősen nagyobb, 47 325 résztvevővel végzett vizsgálat szerint a szérum LDL-c szintje emelkedett a BMI és a derék kerületének növekedésével [21]. Bár a derék kerülete a mérés kényelmes tényezője, nem különbözteti meg a szubkután zsírosságot a zsigeri zsírosságtól, és nem teszi lehetővé annak értékelését, hogy a hasi zsír felhalmozódása konkrétan hogyan viszonyul az aterogenezishez és a CVD-hez.

A nemek közötti különbségek a testzsír-eloszlásban és a lipid-anyagcserében is fennállhatnak. Kanadai férfiak tanulmányában Lemieux és mtsai. [24] megállapította, hogy a CT-vel mért VFA pozitívan korrelált a szérum LDL-c szintjével. 107 nem cukorbeteg, hasi elhízású kaukázusi férfit vizsgáló egyéves életmódbeli beavatkozási tanulmány azt mutatta, hogy az ApoB csökkenésével a VFA jelentős csökkenése járt együtt [25]. Az Onat és munkatársai [26] 157 olyan alany vizsgálata során, akiknél a MetS előfordulása magas volt (34%) [26], megállapították, hogy az ApoB-szint független kapcsolatban állt a férfiaknál a VFA-val, a nőknél azonban nem. Így tanulmányunkat arra terveztük, hogy tovább értékeljük, hogy a megnövekedett VFA összefüggés-e függetlenül a megnövekedett LDL-c-kel a nemi alcsoportokban. Elemzésünk a VFA-t a megnövekedett szérum LDL-c független kockázati tényezőként határozta meg a teljes vizsgálati populációban, a zavaró tényezők kiigazítása után, és külön nemi alcsoportokban.

Az emelkedett VFA és az LDL-c közötti pozitív összefüggésnek számos oka van. Bjorntorp és mtsai. [27] kimutatta, hogy a zsigeri zsírszövet növekedése kiterjedt lipolízishez vezethet, amely folyamat az inzulinrezisztencián keresztül valósul meg. Úgy gondolják, hogy a hasi zsírszövetből az FFA feleslegét kiváltó tényező a máj TG-szintézisében. Az emelkedett FFA-val való hosszabb ideig tartó expozíció fokozott HDL-c szintézist és egyidejűleg az LDL-c, a lipid metabolizmus köztes termékének és az ApoB-nek a növekedését eredményezi, amelyek végül felszabadulnak az artériás rendszerbe és lerakódnak az aterogenezis kiváltásához.

Az Lp (a) LDL-szerű tulajdonságokkal rendelkezik, és feltételezik, hogy az emelkedett Lp (a) növelheti az érelmeszesedés kockázatát. Ennek az elképzelésnek az alátámasztására tanulmányok azt találták, hogy a magas Lp (a) szinttel rendelkező egyéneknél nagyobb valószínűséggel alakul ki CVD [28], [29]. A legújabb vizsgálatok azonban azt találták, hogy a szérum Lp (a) szintjét elsősorban a genetika határozza meg, és ritkán befolyásolja az életkor, a nem vagy a testtömeg [6]. Ezzel a megállapítással összhangban a jelen tanulmány nem azonosított kapcsolatot az Lp (a) és a VFA között. Az elhízás lehetséges szerepét az Lp (a) -hoz társuló patogenezisben még meg kell tisztázni.

A jelen tanulmánynak két korlátja volt. Először is, a tanulmány tervezésének keresztmetszeti jellege kizárta azt a képességet, hogy értékelni lehessen az oksági összefüggést a szérum LDL-c szintje és a központi elhízás között. Másodszor, a vizsgálatot egy kínai populációban végezték, normál glükóz toleranciával és normális vérnyomással, korlátozva az eredmények általánosíthatóságának mértékét.

Következtetések

A hasi zsír lokális felhalmozódása és az aterogén faktorok szorosan összefüggenek. A VFA növekedése pozitívan korrelált a kardiovaszkuláris kockázati tényezők, például az LDL-c növekedésével.

Köszönetnyilvánítás

Nagyon hálásak vagyunk a közösség minden résztvevőjének, aki időt és erőfeszítést fordított a tanulmányra. Nagyra értékeljük mindazok erőfeszítéseit, akik hozzájárultak az adatgyűjtéshez és a laboratóriumi mérésekhez a vizsgálati helyszíneken.

Szerző közreműködései

A kísérletek megtervezése és megtervezése: YB WJ. Végezte a kísérleteket: XM YL YS Y. Hao. Elemezte az adatokat: YL Y. Hu. Hozzájáruló reagensek/anyagok/elemző eszközök: XM YX. Írtam a papírt: YL. Ellenőrizte a kéziratot: YL XM YB.