Preeclampsia

Leírás

A preeclampsia a terhesség szövődménye, amelyben az érintett nőknél magas vérnyomás (magas vérnyomás) alakul ki; kórosan magas fehérje-szintjük lehet a vizeletben (proteinuria). Ez az állapot általában a terhesség utolsó hónapjaiban jelentkezik, és gyakran megköveteli a csecsemő korai szülését. Ez az állapot azonban röviddel a szülés után is megjelenhet (szülés utáni preeclampsia).

preeclampsia

Sok enyhe preeclampsia-ban szenvedő nő nem érzi magát rosszul, az állapotot gyakran először vérnyomás- és vizeletvizsgálattal állapítják meg orvosukon. A magas vérnyomás és a proteinuria mellett a preeclampsia jelei és tünetei magukban foglalhatják az arc vagy a kezek túlzott duzzanatát (ödémáját) és a folyadékretenció miatt egy hét alatt 3-5 fontnál nagyobb súlygyarapodást. Az érintett nők fejfájást, szédülést, ingerlékenységet, légszomjat, vizelés csökkenését, felső hasi fájdalmat, hányingert vagy hányást is tapasztalhatnak. Látásváltozások alakulhatnak ki, beleértve a villogó fényeket vagy foltokat, fokozott fényérzékenységet (fotofóbia), homályos látást vagy átmeneti vakságot.

Sok esetben a preeclampsia tünetei a baba születése után néhány napon belül elmúlnak. Súlyos esetekben azonban a preeclampsia károsíthatja az anya szerveit, például a szívet, a májat és a vesét, és életveszélyes szövődményekhez vezethet. Az anya rendkívül magas vérnyomása vérzést okozhat az agyban (vérzéses stroke). A magas vérnyomás agyra gyakorolt ​​hatása (hipertóniás encephalopathia) szintén rohamokat okozhat. Ha rohamok fordulnak elő, úgy tekintik, hogy az állapot súlyosbodott az eklampsia miatt, ami kómát eredményezhet. Körülbelül 200-ból kezeletlen preeclampsia-ban szenvedő nőnél alakul ki eclampsia. Az eclampsia a preeclampsia nyilvánvaló jelei nélkül is kialakulhat.

A súlyos preeclampsiaban szenvedő nők 10 és 20 százaléka újabb potenciálisan életveszélyes szövődményt fejleszt ki, az úgynevezett HELLP-szindrómát. A HELLP a hemolízist (korai vörösvérsejt-lebontás), az emelkedett májenzimszintet és az alacsony vérlemezkéket (a véralvadásban részt vevő sejtek) jelenti, amelyek ennek az állapotnak a legfontosabb jellemzői.

A súlyos preeclampsia szintén befolyásolhatja a magzatot, a vér és az oxigén áramlásának károsodása növekedési problémákhoz vagy halva születéshez vezethet. A preeclampsia miatt korán szült csecsemőknek koraszülöttséggel járó szövődményei lehetnek, például légzési problémák, amelyeket a fejletlen tüdő okozhat.

Azoknál a nőknél, akiknél preeclampsia volt, a szívbetegségek és a stroke kockázata az életük során körülbelül kétszer nagyobb, mint az általános népességben. A kutatók szerint a preeclampsia, a szívbetegség és a stroke közös kockázati tényezőkkel járhat. Azoknál a nőknél, akiknek egészségi állapota, például elhízás, magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség vagy vesebetegség, még mielőtt teherbe esnének, fokozott a preeclampsia kialakulásának kockázata. A preeclampsia nagy valószínűséggel egy nő első terhességében jelentkezik, bár a következő terhességekben előfordulhat, különösen más betegségben szenvedő nőknél.

Frekvencia

A preeclampsia minden populációban gyakori állapot, a terhesség 5-8 százalékában fordul elő. Az afrikai vagy spanyol származású nőknél gyakrabban fordul elő, mint az európai származású nőknél.

Okoz

A preeclampsia konkrét okait nem ismerjük jól. Terhesség alatt a vér mennyisége általában megnő, hogy támogassa a magzatot, és az anya testének igazodnia kell ahhoz, hogy kezelje ezt az extra folyadékot. Néhány nőnél a test nem reagál normálisan a terhesség folyadékváltozásaira, ami a preeclampsia jeleihez és tünetekhez vezet.

A terhesség változásaival kapcsolatos rendellenes reakciók okai különböző nőknél eltérőek lehetnek, és a terhesség azon szakaszától függően változhatnak, amelyben az állapot kialakul. Tanulmányok szerint a preeclampsia összefügg a placenta problémájával, az anya vérellátása és a magzat közötti kapcsolattal. Ha nincs elegendő kapcsolat a placenta és a méh artériái között, a placenta nem jut elegendő vérhez. A méhlepény különféle anyagok, köztük az erek bélését (az érrendszeri endotheliumot) befolyásoló vegyületek felszabadításával reagál. A nem világos mechanizmusok révén az anya erei rendellenesen összehúzódnak, ami magas vérnyomást okoz. Ezek az összehúzódó erek más szerveket is érintenek, ami a preeclampsia egyéb jeleihez és tüneteihez vezet. A vesékben az összehúzódó erek a fehérjék kóros felszabadulását eredményezik a vizeletben.

A kutatók azt vizsgálják, hogy a folyadék egyensúlyában, az érrendszeri endothelium működésében vagy a placenta fejlődésében szerepet játszó gének variációi befolyásolják-e a preeclampsia kialakulásának kockázatát vagy annak súlyosságát. További gének, amelyek terhesség alatt nem ismertek funkciót, szintén társultak a preeclampsia kockázatához.

Sok más tényező valószínűleg kölcsönhatásba lép a genetikai tényezőkkel és hozzájárul e komplex rendellenesség kialakulásának kockázatához. Ezek a kockázati tényezők magukban foglalják az ikrekkel vagy annál magasabb többszörössel járó terhességet, 35 évesnél idősebb vagy 20 évnél fiatalabb terhességet és a meglévő egészségi állapotokat. A társadalmi-gazdasági helyzet és az etnikai hovatartozás összefüggésbe hozható a preeclampsia kockázatával is, és feltételezik, hogy a táplálkozási és egyéb környezeti tényezők befolyásolják ennek a rendellenességnek a valószínűségét. Az Egyesült Államokban a preeclampsia előfordulása az elmúlt években 30 százalékkal nőtt, ami részben az idősebb anyák növekedésének, a magas vérnyomás és az elhízás gyakoribb előfordulásának, valamint az asszisztált reproduktív technológiák alkalmazásából eredő többszüléseknek tulajdonítható.

Öröklés

Sok preeclampsia olyan nőknél fordul elő, akiknek a kórelőzménye nem ismert a családban, és úgy tűnik, hogy ezek az esetek nem öröklődtek. Egyes családokban erős a kórtörténet a rendellenességről; az öröklési mintázat azonban ismeretlen. A preeclampsia kialakulására való hajlamot bármelyik szülő genetikai eltérései befolyásolhatják, és a születendő gyermek genetikai variációi is szerepet játszhatnak.