Szakértői kérdések és válaszok: Skizofrénia és súlygyarapodás

Leslie Citrome, MD, MPH

Konferenciák Pszichológiai Kongresszus

Skizofrénia és T2 DM kockázat; rövid távú súlygyarapodás specifikus antipszichotikumokkal; beavatkozások a súly és/vagy anyagcsere-rendellenességek csökkentésére. . .válaszol itt.

KONFERENCIA-JELENTŐ

Dr. Citrome a pszichiátria és a viselkedéstudományok klinikai professzora, New York Medical College, Valhalla, NY.

A szerkesztő megjegyzése: Örömmel mutatjuk be ezt a kérdést és választ Leslie Citrome-nal, az MPH-val, a 2017. évi Pszichiátriai Kongresszuson elhangzott előadása alapján: „Súlygyarapodás és anyagcsere-rendellenességek skizofrén betegeknél”.

A skizofréniában szenvedő betegeknél nagy a súlygyarapodás és az anyagcsere-rendellenességek kockázata. Számos tényező járul hozzá ehhez, beleértve az anyagcsere-rendellenességekre való genetikai hajlamot, a környezeti tényezőket, például a rossz étrendet, a testmozgás hiányát, a cigarettázást, és az iatrogén szempontokat, például az olyan anyagoknak való kitettséget, amelyek az anyagcsere-egészség további megzavarásához vezethetnek.

K: Mi a metabolikus szindróma?

V: A metabolikus szindróma (MetS) egy közegészségügyi fogalom, amelyet „X-szindrómának” vagy „Inzulinrezisztencia-szindrómának” is neveznek. A MetS a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek és a zsírfelesleggel járó anyagcsere-változások csoportját írja le. A MetS-t összehasonlították a cigarettázással, mint a korai szívkoszorúér betegség korai kockázatával. A MetS koncepciója kiindulópontként szolgál azokhoz a klinikai beavatkozásokhoz, amelyekről ismert, hogy csökkentik az elhízással összefüggő 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, sőt talán a rák kockázatát.

K: Melyek a MetS kritériumai?

V: A leggyakrabban használt amerikai kritériumok a Nemzeti Koleszterin Oktatási Program Szakértői Testületének harmadik jelentéséből származnak a magas vérkoleszterin kimutatásáról, értékeléséről és kezeléséről felnőtteknél: Felnőtt Kezelő Panel III (ATP III). Az ATP III kritériumok magukban foglalják az alábbiak legalább 3 teljesítését:

1. Hasi elhízás: derék kerülete: 40 évnél idősebb férfiak; nők> 88 cm 35 hüvelyk;

2. Magas trigliceridszint a vérben: ≥ 150 mg/dl;

3. Alacsony HDL-koleszterin vérszint: a 2. férfiak meghatározzák az elhízást. A vérmunka elvégzése (különösen az éhgyomri) kihívást jelenthet, de a korai elvégzés egyik fontos klinikai előnye, hogy a trigliceridszint emelkedése még azelőtt bekövetkezhet, hogy jelentős súlygyarapodás halmozódna fel. A HbA1c szűrésre is használható, és nem igényel böjtöt. A vérnyomás ma már könnyebben elérhető, mint valaha, tekintettel az olcsó, automatizált vérnyomásmérő eszközök elérhetőségére.

K: Mennyire gyakori a MetS skizofréniában szenvedőknél?

A skizofrénia magas endogén kockázatot jelent a cukorbetegség számára, és ezt a kockázatot tovább növelik mind az első, mind a második generációs antipszichotikumok.

V: A skizofrénia elleni beavatkozás hatékonyságának klinikai antipszichotikus kísérleteiben (CATIE) a MetS az összes résztvevő 30% -ában volt jelen. Ez magasabb, mint az általános népességnél. Becslések szerint a skizofréniás betegeknél a MetS kockázata háromszor nagyobb, mint az általános populációban.

K: Milyen következményei vannak a MetS-nek?

V: A MetS a cukorbetegség négyszeres relatív kockázatával jár (az általános populációban); és a szívkoszorúér-betegség, a stroke és a korai halálozás hozzávetőleges kétszeres kockázata (az általános populációban).

További érdekesség, hogy a MetS szignifikánsan társul a skizofrénia kognitív károsodásával, és potenciálisan hozzájárulhat a skizofréniában szenvedő betegek egy részénél megfigyelhető funkcionális csökkenéshez a betegség folyamán.

K: Mi a 2-es típusú diabetes mellitus prevalenciája skizofrén betegeknél?

V: A cukorbetegség prevalenciája súlyos mentális zavarokkal küzdő személyeknél 2-3-szor nagyobb, mint az általános populációban. A cukorbetegség előfordulása szintén magasabb, és úgy tűnik, hogy a cukorbetegség 10-20 évvel korábban kezdődik, mint az általános népességnél.

Az évek során nőtt a diabetes mellitusban szenvedők száma. A New York-i állami kórházak egyik tanulmányában a prevalencia az 1997-es 10 091 beteg 6,9% -áról 2004-ben a 7420 beteg 14,5% -ára nőtt; az újonnan kezelt cukorbetegség előfordulása az 1997-es 0,9% -ról 2004-re 1,8% -ra nőtt.

A cukorbetegség nem gyakori fiatal egészséges felnőtteknél, ezért fontos megjegyezni, hogy a megnövekedett relatív cukorbetegség-kockázat serdülőknél és súlyos mentális zavarokkal küzdő fiatal felnőtteknél a legnagyobb.

K: Fontosak-e a genetikai tényezők a diabetes mellitus kialakulásában?

V: A skizofrénia és a diabetes mellitus egyaránt nagyon örökletes rendellenességek. A legújabb tanulmányok legalább 37 olyan általános gént azonosítottak, amelyek növelik mind a cukorbetegség, mind a skizofrénia kockázatát. A cukorbetegség és a skizofrénia kockázati génjeinek körülbelül 11% -a, illetve 14% -a felelős a másik betegség kockázatáért. Amellett, hogy közvetlenül befolyásolják az egyén cukorbetegség kockázatát, a különféle gének genetikai polimorfizmusai a súlygyarapodás kockázatát is befolyásolhatják.

K: Fontosak-e a környezeti tényezők a diabetes mellitus kialakulásában?

V: Összefüggéseket találtak a diabetes mellitus kialakulása és a méhen belüli környezeti tényezők között: összefüggés van a születési súly és a plazma glükóz, az inzulin koncentráció és a cukorbetegség között. Szintén fontos a gyermekkori elhízás története. Fontos szerepet játszik a felnőttek környezete: étrend és életmód, környezeti környezet és szegénység.

K: Hogyan járulnak hozzá az antipszichotikumok a diabetes mellitus kialakulásához?

V: A farmakoepidemiológiai adatbázis tanulmányai arról számolnak be, hogy az antipszichotikumok több cukorbetegséggel társulnak, mint kezelés nélkül, és hogy a második generációs antipszichotikummal történő kezelés a cukorbetegség kockázatának kismértékű 32% -os (15% és 51%) növekedésével jár az első generációs antipszichotikumokhoz képest.

Noha az újabb második generációs antipszichotikumok esetében a cukorbetegség kockázata általában alacsonyabb, a farmakoepidemiológiai vizsgálatokban ez nem mindig volt nyilvánvaló. Például az aripiprazol és a ziprasidon nem társult alacsonyabb cukorbetegséghez, mint az olanzapin, a kvetiapin és a risperidon a gyógyszerészeti állítások adatbázisában. Ennek oka lehet a csatornázási torzítás, amelynek következtében a cukorbetegség nagyobb kockázatának kitett személyek biztonságosabbnak vélt antipszichotikumokat írnak fel.

Alsó sor: A skizofrénia magas endogén kockázatot jelent a cukorbetegség számára, és ezt a kockázatot tovább növelik mind az első, mind a második generációs antipszichotikumok.

K: Hogyan járul hozzá a súlygyarapodás a diabetes mellitus kialakulásához?

V: A súlygyarapodás növeli az inzulinrezisztenciát; ez végül cukorbetegséggé virágzik a sebezhető, alacsony hasnyálmirigy-tartalékkal rendelkező embereknél. A súlygyarapodás valószínűleg a diabetes mellitus kialakulásának leggyakoribb oka, különösen azoknál, akiknél fokozott genetikai kockázat és egészségtelen életmód van.

Ennek ellenére a súly nem magyarázza a cukorbetegség minden kockázatát. Néhány személy túlsúly vagy hízás nélkül alakul ki cukorbetegségben. Ezenkívül a súlygyarapodás nem magyarázza, miért alakul ki egyeseknél a diabéteszes ketoacidózis, amely az inzulin szekréciójának jelentősen károsodása következtében jelentkezik.

K: Hatással lehetnek-e az antipszichotikumok a glükóz homeosztázisra?

V: Több receptorral való kölcsönhatásuk révén az antipszichotikumok befolyásolhatják a hasnyálmirigy-sejtek inzulinszekrécióját. A glükóz homeosztázis központi szabályozását az antipszichotikumok is befolyásolhatják.

A hasnyálmirigy-hatások mellett az in vitro munka azt sugallja, hogy az antipszichotikumok az inzulin-közvetített glükózfelvétel és a glikogénszintézis gátlásával közvetlenül károsíthatják az inzulin működését.

K: Mit mondok a betegeknek és családtagjaiknak a diabetes mellitus kockázatáról?

V: A kockázat legfontosabb tényezői a hagyományos kockázati tényezők, mint például a családtörténet, az elhízás, az etnikum, a testmozgás és az életkor előrehaladása. A súlyos mentális rendellenességek és a diabetes mellitus közötti összefüggésben azonban több mechanizmus is szerepet játszik, és valószínű, hogy e kockázati tényezők hozzájárulása egyénenként eltérő. Az egyének kis csoportja számára az antipszichotikumok jelentősen hozzájárulhatnak a cukorbetegség kialakulásához, különösen akkor, ha a cukorbetegség a kezelés megkezdése után gyors és más kockázati tényezők hiányoznak.

K: Ha a súlygyarapodás fontos kockázati tényező, mekkora különbségek vannak a súlygyarapodás elleni antipszichotikus kockázat között?

V: Ne feledje, hogy szinte minden antipszichotikum súlygyarapodással jár, és ez kifejezettebb az antipszichotikus naiv betegeknél. Egyes antipszichotikumok azonban nagyobb valószínűséggel társulnak a súlygyarapodáshoz, mint mások.

Például súlygyarapodást gyakrabban figyelnek meg az olanzapinnal, és rövid távú klinikai vizsgálatokban skizofréniában szenvedő betegeknél a kiindulási értékhez képest legalább 7% -os súlygyarapodáshoz a károsodáshoz és a placebóhoz szükséges szám 6 volt, vagyis minden 6 betegnél randomizáltak az olanzapin és a placebó kezelésére, várhatóan még egy olyan beteg találkozik az olanzapinnal, akik testtömegük legalább 7% -át hízták. A súlygyarapodási spektrum ellentétes végén a lurasidon ekkora súlyának megszerzéséhez szükséges ártalmak száma a placebóhoz viszonyítva 67 volt. Így a sérülékeny betegek számára fontos lehet az antipszichotikum kiválasztása.

K: Mely beavatkozások hatékonyak az antipszichotikumokkal társított súlygyarapodáshoz?

V: A nem farmakológiai beavatkozások metaanalízisében a tömeg (-3,12 kg) és a testtömeg-index (-0,94 kg/m 2) szignifikáns csökkenést mutatott a kontroll csoportokhoz képest. Az előnyök kiterjedtek az összes másodlagos kimenetelre, a HDL-C és a szisztolés vérnyomás kivételével. Az alcsoportelemzések csak a járóbeteg-vizsgálatokban mutatták ki a hatásokat; a hatékony kezelések a táplálkozási beavatkozásoktól a kognitív-viselkedési terápiáig terjedtek.

A farmakológiai beavatkozások közül a metformin tűnik a leghasznosabbnak. A metformint a korai szakaszban lehet legjobban alkalmazni - a legjobb eredmény a kezdeti súlygyarapodás megakadályozása, nem pedig a kezelés későbbi súlycsökkenése. A diéta és az életmód megváltoztatásával kombinálva a metformin hatása hangsúlyosabbnak tűnik.

A Dr. Citrome előadására 2017. szeptember 18-án, hétfőn 14: 45-től 16: 00-ig kerül sor.

Referenciák:

További olvasmány

1. Grundy SM, Cleeman JI, Daniels SR és mtsai. A metabolikus szindróma diagnózisa és kezelése: American Heart Association/National Heart, Tung and Blood Institute tudományos nyilatkozat. Keringés. 2005; 112: 2735-2752.

2. Citrome L. Metabolikus szindróma és szív- és érrendszeri betegségek. J Psychopharmacol. 2005; 19 (6 kiegészítés): 84-93.

3. Citrome L, Blonde L, Damatarca C. Metabolikus problémák súlyos mentális betegségben szenvedő betegeknél. South Med J. 2005; 98: 714-720.

4. Correll CU, Lencz T, Malhotra AK. Antipszichotikus gyógyszerek és elhízás. Trendek Mol Med. 2011; 17: 97-107.

5. Holt RIG, Citrome L. Pszichiátriai rendellenességek és cukorbetegség. In: Holt RIG, Cockram CS, Flyvbjerg A és munkatársai, Eds. A cukorbetegség tankönyve, 5. sz. Wiley; 2017. Citrome L és mtsai. Psychiatr Serv. 2006; 57 (8): 1132-1139.

6. De Hert M és mtsai. Fizikai betegség súlyos mentális rendellenességekben szenvedő betegeknél. II. Az ellátás akadályai, a monitorozás és a kezelési irányelvek, valamint a rendszer és az egyéni szintű ajánlások. Világpszichiátria. 2011; 10 (20): 138-151.

7. Caemmerer J és mtsai. A nem farmakológiai beavatkozások akut és fenntartó hatásai az antipszichotikával összefüggő súlygyarapodás és anyagcsere-rendellenességek esetén: randomizált, kontrollált vizsgálatok meta-analitikus összehasonlítása. Schizophr Res. 2012; 140 (1-3): 159-168

8. Teasdale SB és mtsai. Súlyos probléma megoldása: a súlyos mentális betegségben szenvedő táplálkozási beavatkozások szisztematikus áttekintése és metaanalízise. Br J Pszichiátria. 2017; 210 (2): 110-118.

9. Maayan L és mtsai. Az antipszichotikumokhoz kapcsolódó súlygyarapodás és anyagcsere-rendellenességek csillapítására használt gyógyszerek hatékonysága: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Neuropszichofarmakológia. 2010; 35 (7): 1520-1530.

10. Hendrick V. és mtsai. Az antipszichotikus gyógyszereket szedő betegek súlygyarapodásának minimalizálása: A metformin korai alkalmazásának lehetséges szerepe. Ann Clin Pszichiátria. 2017; 29 (2): 120-124.