Rendellenes patológia kolecisztektómiás betegeknél, normál preoperatív vizsgálatokkal

Vinay Goyal 1, Samantha R. Witte 2, Jerome Lyn-Sue 2, Ann M. Rogers 2

Hozzászólások: (I) Koncepció és tervezés: AM Rogers; (II) Igazgatási támogatás: Nincs; (III) Tananyag vagy betegek biztosítása: Nincs; (IV) Adatok gyűjtése és összegyűjtése: Minden szerző; (V) Adatok elemzése és értelmezése: Minden szerző; (VI) Kéziratírás: Minden szerző; (VII) A kézirat végleges jóváhagyása: Minden szerző.

Háttér: A jobb felső negyed hasi fájdalma gyakori panasz, amely gyakran társul az epehólyag betegségével. Lehet azonban olyan betegek egy része, akiknek valódi epehólyag-patológiája van, és akiknek nincsenek véglegesen pozitív preoperatív vizsgálataik. Ennek a betegcsoportnak az eredményeit igyekszünk bemutatni.

Mód: A laparoszkópos kolecisztektómián átesett összes beteg retrospektív diagramáttekintését az epeúti tünetek klinikai kórelőzményében, klasszikusan „normál” ultrahanggal és HIDA-vizsgálattal vonták be. A betegeket a műtéti követés idején preoperatív és posztoperatív tünetek alapján kérdezték le.

Eredmények: Harminchárom betegen végeztek minimálisan invazív kolecisztektómiát a vizsgálati periódus alatt, normál preoperatív értékelés mellett, az epeúti patológiával összhangban álló klinikai tünetek ellenére. E 33 beteg közül mindegyik beszámolt a műtét utáni tünetek megszűnéséről vagy jelentős javulásáról.

Következtetések: Az epehólyag-patológia preoperatív értékelésének jelenleg rendelkezésre álló módszerei alul diagnosztizálhatják az epehólyag-megbetegedés valódi előfordulását, és a klinikai szempontból szignifikáns kórelőzményben szenvedő betegeknél a normál vizsgálatok ellenére is mérlegelni kell a kolecisztektómiát.

Kulcsszavak: Kolecisztektómia; epeúti hiperkinézia; HIDA vizsgálat; ultrahang

Beérkezett: 2019. július 30 .; Elfogadva: 2019. augusztus 12 .; Publikálva: 2019. szeptember 12.

Bevezetés

Az epeúti diszkinézia és a tüneti epekövek a cholecystectomia indikációi (1), de vannak olyan betegek, akiknek RUQ fájdalma van, normál ultrahang és normális vagy magas GBEF. A betegeknek nem ajánlható kolecisztektómia „normális” vizsgálatok alapján.

Kevés irodalom áll rendelkezésre az epeúti tünetekkel, normál ultrahanggal, normál vagy magas ejekciós frakcióval rendelkező betegekről. A felső hasi fájdalommal járó gyomor bypass betegek egy részével és normál vizsgálatokkal, akik a kolecisztektómia után tüneti tünetekkel javultak, azt találtuk, hogy kóros hisztopatológiájuk van, megkérdőjelezve, hogy mi a „normális”. Ezután megvizsgáltunk minden olyan beteget, akinek tünetei voltak, de normális vizsgálatok voltak.

Mód

Miután megszerezte a Penn State College of Medicine Intézményi Felülvizsgálati Testület jóváhagyását, a Hershey Orvosi Központ Minimálisan Invazív és Bariatrikus Sebészeti Osztályán 2007. július 1. és 2013. december 31. között kolecisztektómián átesett betegeket diagram áttekintéssel értékelték. Kizárták azokat a betegeket, akiknek preoperatív ultrahangja kóros volt, beleértve a polipok, epekövek, pericholecystás folyadék vagy epehólyag falának megvastagodását. Azokat a betegeket is kizárták, akiknek alacsony a GBEF-je, ami 35% alatt van. Összesen 33 beteget azonosítottak és tanulmányoztak epeúti tünetekkel, normál ultrahanggal és állítólag „normális” GBEF-vel (> 35%).

Mind a 33 beteg robot- vagy laparoszkópos kolecisztektómián esett át az epeutaknak tulajdonítható tünetek alapján, beleértve az epigasztrikus vagy a jobb felső negyed hasi fájdalmát hátul sugárzással vagy anélkül, valamint zsíros ételintoleranciával vagy anélkül. Intra- vagy posztoperatív szövődményeket egyetlen beteg sem tapasztalt. A kolecisztektómiát különféle megközelítésekkel hajtották végre, beleértve a 3-portos, 4-portos, egyszeres bemetszéses és robotos kolecystectomiát, az operáló sebész preferenciája szerint. Valamennyi beteget a műtét után 4-6 héttel követték nyomon, és a tünetek megszűnését értékelték.

Eredmények

Az átlagos GBEF az érintett betegek körében 79,8% volt, a tartomány 36–98% volt. Az egyik beteget kizárták ebből a számításból egy GBEF miatt, amelyet egyszerűen „élénknek” számoltak el, numerikus érték nélkül, de feltételezhetően a normál tartományban van. Az összes betegnél áttekintették a patológiai jelentéseket. Összességében a 33 beteg közül 31-nél (93,9%) kóros kóros leletek voltak, csak két minta olvasható normál epehólyagként. Harminc betegnél (90,9%) volt hisztopatológiai krónikus kolecisztitisz. Tíz betegnél (30,3%) koleszterózist, iszapot vagy epekövet találtak a negatív ultrahang ellenére. Egy betegnél (3,3%) a kő és a krónikus kolecisztitis mellett polip is volt, a negatív ultrahang ellenére. Azoknál a betegeknél, akiknél a műtéti patológiai jelentésben kóros leletek voltak, az átlagos GBEF 80% volt. A betegek száz százalékát értékelték műtét után, és beszámoltak a műtét előtti tünetek megszűnéséről vagy jelentős javulásáról.

Vita

Az elektív kolecisztektómiának több indikációja is van, beleértve az epeúti hypokinesiát is, amelynek GBEF értéke 80%, amelyet „hiperkinéziának” definiáltak. Ebben a vizsgálatban minden olyan beteg, aki epehólyag-hiperzinézia preoperatív diagnózisával esett át kolecisztektómián, a nyomon követés időpontjában a tünetek megszűnéséről számolt be, és mindegyikükről kiderült, hogy krónikus kolecisztitisz van a patológián (2). Sorozataink hasonló eredményeket hoznak, minden beteg beszámol a tünetek feloldásáról, és döntő többségük kóros patológiával rendelkezik.

Eredményeink jelzik az epehólyag-betegség értékelésének jelenleg rendelkezésre álló diagnosztikai módszereinek potenciális hiányosságát, és talán korlátozzák az epehólyag normális működésének jelenlegi definícióit. A normál GBEF felső határának nincs külön értéke. Sorozataink és mások szoros összefüggést mutattak ki az epeúti hiperkinézia és a krónikus kóros elváltozások között (2-5). Biliáris tünetekkel rendelkező, de normál preoperatív vizsgálatokkal rendelkező betegsorozatunkban a kolecisztektómia a betegek 100% -ában vezetett tüneti enyhüléshez. Ezenkívül a betegek 93,9% -ának váratlan kóros lelete volt az epehólyagban, annak ellenére, hogy hiányzott a működési zavar vagy betegség radiológiai bizonyítéka.

Sajnos az epeúti diszkinézia diagnózisa ellentmondásos, és az irodalomban kevés egyetértés van a HIDA-vizsgálat pontos protokolljával és annak értelmezésével kapcsolatban. A kolecisztokinin (CCK) - a hasi fájdalom és a gyomor-bélrendszeri tünetek kiváltása az epehólyag funkcionális rendellenességének gyenge mutatója, ezért nem használható fel ilyen állapotok diagnosztizálására (6). Kevés tanulmány igazolta a megadott normális értékeket (25–65% között változik), és az idézett normális értékek általában kis egyedszámon alapulnak.

Intézményünk szintén nem rendelkezik a GBEF normális felső határával; más intézmények időnként felső határértéket adnak 65 és 80% között, ahol a magasabb értéket hiperkinéziának tekintik. Kevés olyan tanulmány áll rendelkezésre, amelyek arra utalnak, hogy a tünetekkel járó, a normálnál magasabb GBEF-értékű betegek számára előnyös lehet a kolecisztektómia. Huckaby és mtsai. három olyan serdülőről számolt be, akiknek GBEF-je 72% és 81% között volt, és mindegyiknél javultak a tünetek a kolecystectomia után (4). Holes-Lewis és mtsai. beszámolt egy 108 betegből álló sorozatról, amelynek GBEF-je meghaladja a 80% -ot. A 108 eredeti páciens közül 44% -uk esett át kolecisztektómián, és ezek 97% -ánál a tünetek teljesen megszűntek (7). Cook és mtsai. hasonló kérdőíves vizsgálatot végzett, és megállapította, hogy 18 olyan betegnél, akiknek a GBEF-je meghaladja a 80% -ot, 79% -uk teljes remisszióval rendelkezik, és 21% -uk jelentősen javul (5).

Vizsgálatunk korlátozott, mivel retrospektív áttekintésről van szó. A műtét utáni tünetek felmérését nem formálisan végezték el, és a klinikai dokumentáció áttekintésével szerezték meg a kezdeti műtét utáni látogatás idején. Hosszú távú nyomon követést nem végeztek. Összességében elmondhatjuk, hogy intézményünk rövid távú adatai azt jelzik, hogy az ultrahang és a HIDA-vizsgálat érzékenysége potenciálisan eltérhet az epehólyag-betegség diagnosztizálásában, amelyet kóros értékelés alapján azonosítottak, és összefüggésben áll az elektív kolecisztektómiát követő klinikai javulással. A megemelkedett vagy „normális” GBEF átgondolt értelmezése olyan betegek esetén, akiknek klinikailag klasszikus panaszai vannak az epehólyag patológiájára utalva, lehetővé teheti a kolecisztektómia ésszerű alkalmazását a szenvedések enyhítésére ebben a betegcsoportban.

Következtetések

Betegsorozatunk alapján úgy gondoljuk, hogy a klasszikus radiológiai vizsgálatok hajlamosak az epehólyag patológiájának alul diagnosztizálására. A tünetekkel küzdő betegek többségének kóros leletei voltak a normál preoperatív vizsgálatok ellenére, és az epehólyag eltávolítása után a tünetek megszűntek. Kóros leletek hiányában is az epebél kólika klinikai diagnózisával rendelkező betegek a tünetek megszűntek a kolecisztektómiát követően. Javasoljuk, hogy az y szokásos indikációit ki kell terjeszteni az epehólyagnak tulajdonítható tünetekkel rendelkező betegek bevonására normál ultrahang vagy normális vagy emelkedett GBEF ellenére.

Köszönetnyilvánítás

Lábjegyzet

Érdekkonfliktusok: A szerzőknek nem jelentenek be összeférhetetlenséget.

Etikai megállapítás: A szerzők elszámoltathatók a munka minden aspektusáért annak biztosításában, hogy a munka bármely részének pontosságával vagy integritásával kapcsolatos kérdéseket megfelelően megvizsgálják és megoldják. A tanulmány jóváhagyást kapott a Penn State College of Medicine Intézményi Felülvizsgálati Testületétől (PRAMS044820EM).