Rostkiegészítők és klinikailag bizonyított egészségügyi előnyök: Hogyan lehet felismerni és ajánlani a hatékony rostterápiát?

Kellen V. Lambeau

1 Munkavállalói és közösségi egészségügy, Mayo Clinic, Rochester, Minnesota

Johnson W. McRorie, Jr.

2 Globális Klinikai Tudományok, Procter & Gamble, Mason, Ohio

Absztrakt

Háttér

A felnőttek csupán 5% -a fogyasztja az ajánlott élelmi rostot. A rostkiegészítők kényelmes és koncentrált rostforrásnak tűnnek, de a legtöbb nem biztosítja az étkezési rostokkal járó egészségügyi előnyöket.

Célja

Ez az áttekintés összefoglalja az izolált szálak fizikai hatásait a vékonybélben és a vastagbélben, amelyek klinikailag jelentős egészségügyi előnyöket jelentenek.

Adatforrások

Átfogó szakirodalmi áttekintést végeztek (Scopus és PubMed) a megjelenés évének korlátozása nélkül (a legújabb dátum: 2016. október 31).

Következtetések

A vékonybélben lévő rostok fizikai hatásai az anyagcsere egészségre gyakorolt hatásait (pl. Koleszterinszint-csökkentés, jobb glikémiás kontroll), a hatékonyság pedig a gélképző rostok (pl. Psyllium, β-glükán) viszkozitásának függvénye. A vastagbélben a rost hashajtó hatást fejthet ki, ha (a) ellenáll az erjedésnek, hogy az egész vastagbélben sértetlen maradjon, és (b) megnöveli a víztartalom százalékát a széklet lágyítására/ömlesztésére (pl. Búzakorpa és psyllium).

Következmények a gyakorlathoz

Fontos, hogy az ápoló orvosok megértsék azokat a mechanizmusokat, amelyek a szálakkal kapcsolatos egészségügyi előnyöket befolyásolják, és hogy mely rost-kiegészítők szigorú klinikai adatokkal rendelkeznek az ajánlás alátámasztására.

Klinikai gyöngy

A legtöbb rosttal kapcsolatos jótékony hatás elérése érdekében: „A rostoknak gélesedniük kell, hogy jól megőrizzék a betegeket.”

Bevezetés

Számos szálas termék található ma a piacon. Néhány természetes rostot tartalmaz, például inulint (azaz cikória gyökerét), psylliumot (azaz a szőke psyllium mag héját) vagy β-glükánt (azaz zabot vagy árpát; McRorie & Fahey, 2015). Mások mesterségesen létrehozott terméket tartalmaznak, például polidextrózt (a glükóz és a szorbit szintetikus polimere), a búzadextrint (hő-/savval kezelt búzakeményítő) vagy a metil-cellulózt (félszintetikus, vegyileg kezelt fatermék; McRorie & Fahey, 2015). Az Orvostudományi Intézet megkülönbözteti az étkezési rostokat (a nem emészthető szénhidrátokat és a lignint, amelyek önmagukban és sértetlenek a növényekben) a funkcionális rostoktól (az izolált, nem emészthető szénhidrátoktól, amelyekről kimutatták, hogy jó élettani hatásai vannak az embernél; Orvostudományi Intézet, 2002). Ahhoz, hogy funkcionális rostnak lehessen tekinteni, a rostkiegészítőben található izolált, nem emészthető szénhidrátnak klinikai bizonyítékokkal kell rendelkeznie a jótékony fiziológiai hatásról. Míg a „rostkiegészítő” kifejezés azt jelenti, hogy a termék képes pótolni a teljes ételek, például gyümölcsök, zöldségek és teljes kiőrlésű gabonák étrendi rostfogyasztásának hiányát, fontos, hogy az ápoló orvosok megértsék, melyik étrend-kiegészítésnek van klinikai bizonyítéka a jótékony fiziológiai hatás és funkcionális rostoknak minősül.

Háttér és jelentőség

A legtöbb, amit a gyümölcsök, zöldségek és teljes kiőrlésű gabonafélék magas élelmi rostfogyasztásának egészségügyi előnyeiről gondolunk, népességalapú (epidemiológiai) vizsgálatokból származik. Ezek a tanulmányok összehasonlítják a szubpopulációkat (például azokat, akiknek magas vagy alacsony az étkezési rostfogyasztásuk), és statisztikai összefüggéseket keresnek a csökkent vagy fokozott betegség előfordulásával. Az élelmi rostok megfelelő beviteli irányelvei a magas rosttartalmú étrend és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkenése közötti jelentős összefüggésen alapulnak (Institute of Medicine, 2002). Az Orvostudományi Intézet 14 g/1000 kcal elfogyasztott rostbevitelt javasol, ami nőknél napi 25 g/nap, férfiaknál (21–50 éves felnőttek esetén) pedig 38 g/nap értéket jelent. Az idősebb felnőttek általában kevesebb kalóriát fogyasztanak, ezért az 50 év feletti nőknek és férfiaknak az ajánlás napi 21, illetve 30 g. Az Egyesült Államok lakosságának csak körülbelül 5% -a éri el az étrendi rostfogyasztás ajánlott szintjét (U.S. Department of Agriculture, 2016). A felnőttek átlagosan csak körülbelül 15 g rostot fogyasztanak naponta, az alacsony szénhidráttartalmú étrendet fogyasztók pedig kevesebb, mint 10 g naponta.

Az étkezési rostok (teljes ételekből származó) egészségre gyakorolt előnyeinek mérlegelésekor fontos felismerni, hogy a populációra vonatkozó adatokból hiányzik az ok-okozati összefüggések megállapításához szükséges ellenőrzés. Ezek a tanulmányok csak statisztikai összefüggéseket hozhatnak létre, így nem lehet meghatározni, hogy a megfigyelt fiziológiai hatás milyen mértékben tulajdonítható közvetlenül az étrend rostkomponensének, szemben az egészséget elősegítő egyéb összetevőkkel, például mikroelemekkel, fitokemikáliákkal vagy a zsírcsökkenéssel./kalóriabevitel. A teljes ételekkel ellentétben egy izolált, nem emészthető szénhidrát (pl. Rostkiegészítő) fiziológiai hatásai könnyen értékelhetők a közvetlen hatás szempontjából egy placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban. Ennek a felülvizsgálatnak az a célja, hogy az ápoló orvosok megismerjék a) a bél különböző régióiban az izolált szálak fizikai hatásait, amelyek minden egyes sajátos egészségügyi előnyöket eredményeznek; specifikus egészségügyi előny, és c) mely specifikus rost-kiegészítőket támasztják alá a klinikailag jelentős egészségügyi előny szigorú bizonyítékai.

A vékonybél rostjainak fizikai hatásaiból származó egészségügyi előnyök

A rövid távú (étkezés utáni) glikémiás kontroll javítása

A vékonybél körülbelül 7 m hosszú, és a nyálkahártyát villiák milliói tűzik ki, amelyek mindegyikét kb. 1000 mikrovillus borítja 0,1 μm 2 -re (azaz kefeszegély; McRorie & Fahey, 2015). Nagyjából egy teniszpálya felületével a vékonybél a legnagyobb, külvilágnak kitett felületünk. Normális esetben a tápanyagok a vékonybélbe egy alacsony viszkozitású (vékony) folyadékon keresztül kerülnek, amelyet úgynevezett chyme-nak neveznek, amelyet emésztőenzimekkel kevernek a tápanyagok lebontása érdekében. A lebomlott tápanyagok könnyen felszívódnak a proximális vékonybélben. A gélképző szál (pl. Psyllium, β-glükán) bevezetése dózisfüggő módon jelentősen megnöveli a chyme viszkozitását, vastagabbá téve azt. Ez a viszkozitásnövekedés lassítja az emésztőenzimek és a tápanyagok kölcsönhatását (lassítja a lebomlást), és lassítja a glükóz és más tápanyagok felszívódását (McRorie, 2015a). Rövid távon ez csökkentheti az étkezés utáni vércukor-koncentráció csökkenését.

Asztal 1

A reprezentatív rost-kiegészítők klinikailag jelentős hatásai

Nincs víztartó képességOldhatatlan Oldható alacsony/nincs viszkozitás Viszkos, gélképző Viszkózus, nem nyúl

Rost	Búzakorpa	Búza dextrin	Inulin	Részben hidrolizált guargumi	β-glükán	Psyllium	Metil-cellulóz
Közös márkanév	All ‐ Bran®	Benefiber®	Fiber ‐ Choice®	Generikus	Quaker Oats®	Metamucil®	Mirafiber®, Citrucel®
Forrás	Búza	Hővel/savval kezelt búzakeményítő	Cikóriagyökér	Guar bab	Zab, árpa	Maghéj, szőke psyllium	Kémiailag kezelt fapép
Az erjedés mértéke	Rosszul erjesztett	Könnyen fermentálható	Könnyen fermentálható	Könnyen fermentálható	Könnyen fermentálható	Nem erjesztett	Nem erjesztett
Koleszterinszint csökkentése	+/ - b	+	+
Javított glikémiás kontroll	+/ - b	+	+
Székrekedés	+ a	+	+/ - c
Hasmenés	+
IBS	+

a Ha a részecskeméret elég nagy/durva ahhoz, hogy stimulálja a nyálkahártyát.

b A nyers guargumi egy viszkózus/gélképző rost, de a PHGG hidrolizálódik a viszkozitás csökkentése (a gélesedés kiküszöbölése) érdekében a jobb ízlés érdekében. A viszkozitás csökkenése (a gélképződés elvesztése) korrelál a hatékonyság csökkenésével/elvesztésével.

c A metil-cellulóz OTC indikációval rendelkezik a székrekedés enyhítésére, de székrekedéses betegeknél nincsenek jól kontrollált klinikai vizsgálatok, amelyek alátámasztanák a hatékonyságot a placebóval szemben. Az American College of Gastroenterology megállapította, hogy a metil-cellulóz elegendő klinikai adattal rendelkezik ahhoz, hogy krónikus székrekedés kezelésére ajánlják (Brandt et al., 2005).

Köszönetnyilvánítás

Ifj. Johnson W. McRorie összegyűjtötte az adatokat és elkészítette az első kéziratot. Kellen V. Lambeau áttekintette/szerkesztette a kéziratot, és hozzájárult a megbeszéléshez/a klinikai gyakorlat szempontjából releváns perspektívához.