Sajt kontra hús - melyik szén-dioxid-lábnyom nagyobb?

Fotó: fabulousfabs (flickr, CC BY-NC 2.0)

sajt

Adatvédelem és sütik

Ez a webhely sütiket használ. A folytatással elfogadja azok használatát. További információ, beleértve a sütik kezelését is.

Ha elkötelezett híve a blogunknak, észrevehette, hogy néhány szerzőnk (köztük én is) az elmúlt évben segítettünk egy múzeumkiállítás szervezésében az éghajlatváltozásról. A megszervezésén kívül a legtöbben a látogatókat is végigvezették a kiállításon, és megbeszélték velük az éghajlatváltozás okait, a jövő nemzedékekre gyakorolt ​​lehetséges hatásait és azt, hogy mindannyian hozzájárulhatunk-e a változó éghajlat legkárosabb hatásainak megelőzéséhez.

Egy dolog, ami gyakran zavarta a látogatókat, az úgynevezett „választási játék” eredménye volt. A választott játék segítségével meg akartuk mutatni a látogatóknak, hogy életünk mely területein keletkezik a legtöbb szén-dioxid-kibocsátás, és hogy az okos döntések meghozatala nagyban hozzájárulhat a felmelegedő bolygóhoz való személyes hozzájárulásunk csökkentéséhez. Megkértük őket arra is, hogy válasszák ki szerintük a leginkább környezetbarát ételeket. Sok látogató azonnal a zöldségekre és a tejtermékekre mutatott. Ugyanakkor arra gyanakodtak, hogy a hús és a hal az összes lehetséges választás közül a legrosszabb. Amikor végül felemeltük a függönyt, az emberek gyakran meglepődtek azon, amit láttak: a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából a sajtfogyasztás hasonlóan káros a környezetre, mint a húsevés. De miért van ez?

Először vessünk egy pillantást a nehéz tényekre. Az amerikai-amerikai nonprofit szervezet, a Environmental Working Group (EWG) által végzett életciklus-elemzés szerint messze a bárány- és marhahús-termelés és -fogyasztás okozza a legtöbb üvegházhatást okozó gázkibocsátást fogyasztott kilogrammonként. Meglepő módon a sajt a harmadik helyen áll, és rosszabb eredményeket ér el, mint a sertéshús, a lazac, a pulyka és a csirke. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének tanulmánya nagyon hasonló eredményeket hoz.

A sajt viszonylag nagy szénlábnyomának számos oka van. Először is, egy kilogramm sajthoz legfeljebb 10 kilogramm tejre van szükség a sajt általában érlelési folyamata miatt. A tej viszont fejőstehénből származik. A tehenek kérődzők, amelyek nagy mennyiségű metánt bocsátanak ki, ami körülbelül 25-ször károsabb az éghajlatra, mint a szén-dioxid, és elsősorban a sajt előállításával járó viszonylag magas ÜHG-kibocsátásért felelős. Finn tudósok szerint az adatok nem változnak, ha a tej juhból vagy kecskéből származik. Éppen ellenkezőleg, a juhok még több metánt bocsátanak ki, mint a tehenek és a kecskék.

De akkor most depressziósnak érezheti-e magát, ha sajtszerető vegetáriánus vagy a környezeti aggályok miatt? Inkább nem. Bár mélyreható kutatások hiányoznak, étrendjének szénlábnyoma mindenképpen javul, ha főleg alacsony zsírtartalmú és lágy sajtfajtákat fogyaszt, például mozzarellát, fetát, brie-t vagy camembert-t. Az ilyen típusú sajtok sokkal kevésbé kibocsátásigényes előállítási folyamatot tesznek szükségessé a rövidebb (vagy akár nem) érlelés miatt. Alapszabály, hogy minél fiatalabb a sajt, annál jobb a környezeti lábnyoma. A sajt helyi termelőktől történő beszerzése szintén segít. Végül nem szabad elfelejteni, hogy a sajtot általában nem eszik nagy mennyiségben. Bár sok kultúrában általános, hogy egy nagy darab hús van a tányéron, kevesen esznek meg egy teljes kerek sajtot egyszerre (és ez nyilvánvalóan nem is szórakoztató).