Sialadenitis

A nem radioaktív jódozott vegyületek („jodid mumpsz”) beadásával járó szialadenitis egy ritka mellékhatás, amelyet Sussman és Miller először jelentett be 1956-ban egy intravénásan magas ozmoláris ionos kontrasztanyag (nátrium-diatrizoát + meglumin-diatrizoát) kapcsán. [210].

áttekintés ScienceDirect

Kapcsolódó kifejezések:

  • Sjögren-szindróma
  • Szérum (vér)
  • Parotitis
  • Limfociták
  • Mutáció
  • Nyálmirigy
  • Nyáladzás
  • Parotid mirigy
  • Submandibularis mirigy

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A fej és a nyak limfómái

Judith A. Ferry, Extranodalis limfómákban, 2011

Klinikai szolgáltatások

A LESA széles korosztályban érinti a betegeket; a medián életkor az 50-es évek. A nők túlsúlya látható (a férfi és a nő aránya körülbelül 1: 4). Szinte minden Sjögren-szindrómás betegnek van LESA-ja, de a LESA-ban szenvedő betegek csak körülbelül felének van Sjögren-szindróma. A fennmaradó rész egyébként jól állhat, vagy más típusú autoimmun betegségei lehetnek, különösen a reumás ízületi gyulladás. 100 A LESA-val kapcsolatban észlelt változások a fültőmirigyben a legszembetűnőbbek, de más nyálmirigyek, köztük kisebb nyálmirigyek is érintettek lehetnek.

A nyálmirigy fertőzései

Thomas Schlieve,. Michael Miloro, a fej, a nyak és az orofaciális fertőzések témában, 2016

Krónikus visszatérő submandibularis sialadenitis

A krónikus visszatérő submandibularis sialadenitis (CRSS) visszatérő sialolithiasishoz társul, és általában az ABSS akut epizódjait követi. A CRSS gyakrabban fordul elő, mint a CRBP. A szialográfia segítséget nyújthat a diagnózis megerősítésében a sialadenitis és a sialectasis bizonyítékainak bemutatásával, a csökkent mirigyürítési ráta a mirigy rossz működésére utal. A krónikus visszatérő submandibularis sialadenitis kezelése empirikus antibiotikum-terápiából, szialogógokból, folyadékpótlásból és szialolitotómiából áll, ha szükséges. Végül visszatérő epizódok esetén, vagy ha a submandibularis mirigy nem működőképes, a sialoadenectomia javasolt. Érdekes módon a régóta fennálló CRSS szilárd, daganatszerű tömeget képes előállítani a submandibularis háromszögben, amelyet Kuttner-daganatnak neveznek. 37

A nyálmirigy patológiája

Brad W. Neville, DDS. Angela C. Chi DMD, a szájüregi és a maxillofaciális betegségek színes atlaszában, 2019

11.12

Sialadenitis, vagy a nyálmirigyek gyulladása különböző helyzetekben fordulhat elő. Az akut sialadenitis mind bakteriális fertőzésekből származhat (például a baktériumok retrográd terjedése a nyál áramlásának csökkenése miatt), mind vírusos fertőzésekből (pl. Mumpsz, citomegalovírus). A krónikus sialadenitis másodlagosan alakulhat ki a ductalis obstrukció (pl. Sialolithiasis) vagy bizonyos immunrendszeri rendellenességek, például Sjögren-szindróma és sarcoidosis esetén.

A bakteriális sialadenitis a parotid mirigyet érinti leggyakrabban, és fájdalmas arcduzzanatként jelentkezik, amely trismusszal és alacsony fokú lázzal járhat. A mirigy masszírozásakor gennyes váladék képződik a fültőcsőből. Az ilyen fertőzések néha egy műtéti beavatkozás után alakulnak ki, ezért „mumpsznak” nevezik őket. Mivel a műtét előtt elnyomják a folyadékbevitelt, és a műtét során atropint adnak, a betegeknél csökken a nyálfolyás, és hajlamosabbak a retrográd bakteriális fertőzésre.

A fiatalkori visszatérő parotitis a gyermekek leggyakoribb gyulladásos nyál rendellenessége az Egyesült Államokban. Az ok bizonytalan. Jellemzően egy- vagy kétoldalú, nem szupuratív parotid duzzanat ismétlődő epizódjai jellemzően 2-6 éves kor között fordulnak elő. Az állapot általában önkorlátozó, és pubertás után javul.

Az akut bakteriális szialadenitist megfelelő antibiotikum-terápiával kell kezelni. A vírusos mumpszot támogató kezeléssel kezelik; bár a rutinszerű oltások nagymértékben csökkentették a mumpsz előfordulását, az ilyen fertőzések kezelésére nincs specifikus vírusellenes szer. A fiatalkori visszatérő parotitis gyakran sikeresen kezelhető szialendoszkópiával sóoldatos öntözéssel, amelyről kiderült, hogy csökkenti a visszatérő epizódok számát.

A nyálmirigyek nem daganatos elváltozásai

Mikroszkópos eredmények

Ramipril

Nyálmirigyek

Sialadenitisről számoltak be ACE-gátlókkal, bár a mechanizmus nem világos és valószínűleg multifaktoriális. Az elsődleges patogenezis a csökkent nyáltérfogat és/vagy áramlási sebesség. A nyál szekréciójának sejtszintű megzavarása befolyásolhatja a térfogatot, míg az áramlási sebességet a nyálcsatornák görcse vagy ödémája befolyásolhatja.

Egy felnőtt nőnél visszatérő, fájdalommentes, egyoldalú fültőmirigy-duzzanat alakult ki, amelyet kezdetben visszatérő sialadenitisnek gondoltak [5]. Tünetei azonban megszűntek a ramipril megvonása után. A diagnózis nyomát abból a tényből adták, hogy a lokalizált, az aurikuláris mirigy előtti duzzanat többszöri epizódja után duzzanat alakult ki, amely elöl terjedt az orr-labiális ráncig, amely homályossá vált. Ezt az angioödéma jeleinek tekintették, és az ACE-gátlót visszavonták. Nem volt megismétlődés.

Feltételezték, hogy az angioödéma okozza a mirigy duzzadását a nyálmirigy csatornáinak elzáródása miatt.

A nyálmirigyek szövettechnikája

20.3.1 Fertőzések

A bakteriális sialadenitist duzzanat, erythema és fájdalom jellemzi az érintett nyálmirigy régiójában, és a genny megfigyelhető a kiválasztó csatorna nyílásából. Az akut bakteriális sialadenitis gyakran polimikrobiális betegség, és a sialadenitis leggyakoribb baktériuma a Staphylococcus aureus. Az anaerob baktériumokat, például a Prevotella, a Porphyromonas, a Fusobacterium és a Peptostreptococcusokat gyakran találták a bakteriális sialadenitisben is (Brook, 2009; Raad et al., 1990).

Szövettanilag a nyálmirigyek fő szerkezete akut fertőzés esetén ugyanaz marad, bár a lebenyek kiszélesedhetnek, törékenyek és vörösről sárgára színeződhetnek. A nyálmirigyek akut bakteriális fertőzése általában tályogképződést eredményez, amely az érintett nyálmirigy szövetének cseppfolyósítását okozhatja, és gyakran megfigyelhető a nekrózis is. Az acinik megsemmisülnek, és főleg neutrofilekből állnak intersticiális infiltrátumok (Peel és Seethala, 2007).

A nyálmirigyeket megfertőző vírusok szisztémás utat követnek, jellemzően az érintett nyálmirigyek bilaterális duzzadását és érzékenységét, valamint prodromális tüneteket, például lázat, fejfájást és myalgiát eredményezve. A sialadenitis leggyakoribb vírusa a mumpsz vírus. A citomegalovírus és az adenovírus a vírusos sialadenitis ritka oka, és főleg a HIV-fertőzötteknél fordul elő. A nyálmirigy fertőzésével összefüggő egyéb vírusok közé tartozik az Epstein – Barr vírus, a humán herpesz vírus 6 és 7, az influenza vírus, a parainfluenza vírus, a Coxsackie A és B, az echovírus és a limfocita choriomeningitis vírus (Hellquist és Skalova, 2014; Mcquone, 1999). Ha akut vírusos sialadenitist szövettanilag vizsgálnak, a limfociták és monociták intersticiális infiltrátumai találhatók. Bár a citomegalovírus által fertőzött nyálmirigy nem mutathat semmilyen súlyos rendellenességet, sem a gyulladás jellemzőit, szövettanilag felismerhető a vírusos zárványok jelenlétével az aciniban és a csatornákban (Peel és Seethala, 2007).

Csomók és duzzanatok a nyálmirigyekben

Crispian Scully CBE, MD PhD

SIALADENITIS (BACTERIAL)

A sialadenitis leggyakrabban a parotid mirigyben (parotitis) nyilvánul meg. A baktériumok felmenő sialadenitiséből leggyakrabban izolált organizmusok az a-hemolitikus streptococcusok, mint például a Streptococcus viridans és a Staphylococcus aureus, utóbbiak gyakran penicillin-rezisztensek. A csökkent nyáláramlás lehetővé teszi a baktériumok retrográd hozzáférését a szájüregből, ami a következőkhöz kapcsolódik:

kiszáradás: például gasztrointesztinális műtétet követően

sugárterápia orális vagy nyáldaganatok esetén

nyálmirigy vagy csatorna rendellenességek vagy elzáródás

Az akut parotitis a következőkkel jár:

fájdalmas, duzzadt nyálmirigy

a fedőbőr megpirulhat

genny ürülhet ki a fültőcsatornából (ha a fertőzés parotid tályogként lokalizálódik, a külső bőrön keresztül, vagy ritkán a külső akusztikus húsba mutathat)

A diagnózis klinikai alapon van, de az USA segíthet. Vizsgálatokra lehet szükség a hiposzaliváció kizárásához. A menedzsment a következő:

Gyűjtsön gennyet egy foltos kenet, tenyésztés és antibiotikum érzékenység tesztelésére.

A testhőmérsékletet meg kell jegyezni.

A nyaki lymphadenopathiát ki kell zárni.

Az antibiotikum-terápiát orálisan kell elkezdeni. A választott antibiotikum a flucloxacillin, az eritromicin alternatívájaként, ha a beteg penicillin-allergiás.

Az esetleges ingadozó duzzanatot műtéti úton kell elvezetni.

Fontos a támogató terápia, például a megfelelő folyadékbevitel, fájdalomcsillapítók biztosítása és a jó szájhigiéniára való odafigyelés.

Miután az akut állapot rendeződött, orvosolni kell a korrigálható tényezőket, például a nyákdugókat, a szűkületeket vagy a fogkőzetet. Ha a kezelés nem megfelelő, vagy ha a hajlamosító tényezők nem szűnnek meg, krónikus bakteriális sialadenitis alakulhat ki. Sajnos a serous acini sorvadhat, ha a nyál kiáramlása krónikusan akadályozott, és ez tovább csökkenti a nyál működését.

A nyálmirigy fertőzései

T. Wallace MacFarlane BDS, DDS, FRCPath, FDSRCPS (Glasgow), Lakshman P. Samaranayake BDS, DDS, MIBiol, MRCPath, a klinikai orális mikrobiológiában, 1989

Submandibularis sialadenitis

A submandibularis sialadenitis kevésbé gyakori, mint az akut suppuratív bakteriális parotitis. A submandibularis (submaxillaris) mirigyeket azonban érintheti a már megvitatott problémák bármelyike, vagy bármelyik korábban említett szervezet megfertőzte.

A submandibularis mirigyekben a legtöbb bakteriális fertőzés obstruktív ductalis betegséghez kapcsolódik, például szialolitok és szűkületek jelenlétéhez. A submandibularis sialadenitis kezelése tehát a ductalis obstrukciók eltávolításától, a csatorna dilatációjától vagy a csatornák műtéti felülvizsgálatától függ. Mindazonáltal a fent említett rendszerek, például a gennygyűjtés, a tenyésztés és az érzékenységi vizsgálatok, a megfelelő antibiotikum-terápia, a rehidráció és a szájhigiénia szükséges kiegészítő.

FEJ- ÉS NYAKSZINUSZOK ÉS TÖMEGEK

Stephanie Acierno, MD, MPH, John H.T. Waldhausen, MD, Ashcraft Gyermeksebészete (ötödik kiadás), 2010

Sialadenitis

A nyálmirigyek gyulladása és duzzanata nem gyakori a gyermekeknél. A sialadenitis akut gennyes fertőzésként, krónikus fertőzésként vagy a mirigy granulomatosus helyettesítéseként jelenhet meg. Az akut gennyes sialadenitis a csecsemőknél fordul elő leggyakrabban. A leggyakrabban érintett szervezet a S. aureus, ezt követi a Streptococcus és a D csoportos pneumococcus. 98

A krónikus sialadenitis patofiziológiája magában foglalhatja a csatorna ektáziáját, a szűkületet és a sialolithiasisot. A sialectasis, a kicsi, interkalált csatornák saccularis dilatációja, amelyek összekapcsolják az acinit a csíkos csatornákkal, a mirigy gyakori veleszületett rendellenessége. A szialolithiasis sokkal gyakrabban fordul elő a submandibularisban, mint a fültőmirigyben. A csatornából származó anyag tenyésztése nem feltárhatja a kórokozó organizmusokat. Bizonyos esetekben a visszatérő bakteriális fertőzés kimutatható obstrukció nélkül az elsődleges probléma.

Klinikai előadás

A sialadenitist a fájdalom epizódjai jellemzik, amelyek 1-7 napig tarthatnak. A duzzanat és a fájdalom a mirigy anatómiai eloszlásától elkülönül, és nem vonja maga után a bőrt és a bőr alatti szövetet. A váladék vastag és pelyhes. Kétoldalú érintettség idővel bekövetkezhet, bár minden akut epizód általában egyoldalú.

D diagnózis

A nyálmirigy rendellenességei olyan betegségeket követhetnek, mint a mumpsz. Gyengédség jelentkezhet, a mirigy cisztás vagy szilárd duzzadásával. A genny Warthin csatornájából kifolyhat. A sima röntgenfelvételek hasznosak a röntgensugárzás nélküli kövek kimutatásában, amelyek négyszer gyakrabban láthatók a submandibularisban, mint a parotid mirigyben. 98 A szialográfia továbbra is a ductalis rendellenességek végleges vizsgálata, bár némi kellemetlenséggel jár és fiatalabb gyermekeknél általános érzéstelenítést igényelhet. A nagy felbontású ultrahangvizsgálattal kimutatható a ductalis ectasia. 98 CT-t alkalmaztak gyermekeknél az erek és a tályogképződés értékelésére. Az MRI hasznos lehet az arcideg menetének leképezésében a fültőmirigyen keresztül. 99 Incíziós biopszia ritkán javallt. A finom tűvel történő aspiráció hasznossága megkérdőjelezhető. 100

Kezelés

Az antibiotikumok mind akut, mind visszatérő sialadenitis esetén hasznosak lehetnek. Hasznos lehet a nem specifikus terápia szialagógokkal, a mirigy masszázsával. A szialolithotomia vagy a dilatáció a bizonyított fogkő eltávolításával általában gyógyító. Radikális műtéti kezelés ritkán szükséges gyermekeknél.