Sibutramine

A szibutramin csökkenti a testtömeget azáltal, hogy csökkenti az elfogyasztott kalóriák mennyiségét azáltal, hogy fokozza a jóllakottságot (az étkezést befejező teltségérzet) és növeli az energiafelhasználást a termogenezissel (Connoley és mtsai, 1999;

sibutramine

Kapcsolódó kifejezések:

  • Orlisztát
  • Diabetes mellitus
  • Szív-és érrendszer
  • Inzulin
  • Vérnyomás
  • Elhízottság

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Sibutramine

Kábítószer-tanulmányok

Placebo-kontrollos vizsgálatok

A 10 mg/nap szibutramint 109 elhízott betegnél (BMI 30 kg/m 2 felett, 16–65 évesek) kettős-vak, placebo-kontrollos, párhuzamos csoportos, prospektív vizsgálatban értékelték 6 hónapos időtartam alatt [15 ]. Jelentős testsúlycsökkenés történt, és jelentősen csökkent a BMI és a derékmérés. A sibutramint szedő 32 betegben 45 nemkívánatos esemény történt; a leggyakoribbak a szájszárazság (n = 19), a megnövekedett vérnyomás (n = 5), a székrekedés (n = 5) és a tachycardia (n = 5); két beteg nemkívánatos események miatt kivonult. A placebót szedő 23 betegnél 29 nemkívánatos esemény fordult elő, főként emelkedett vérnyomás (n = 11) és szájszárazság (n = 10). Ezzel szemben egy korábbi tanulmányban [16] nem volt szignifikáns növekedés a szisztolés vagy diasztolés vérnyomásban vagy a pulzusszámban.

Az alapellátásban végzett 1 éves placebo-kontrollos vizsgálatban 10 mg/nap (n = 122) vagy 15 mg/nap (n = 123) szibutramin étrendi tanácsokkal nagyobb súlycsökkenést produkált és tartott fenn, mint egyedül az étrendi tanácsok [17]. A sibutramint vagy placebót szedő betegek közül (n = 114) egyiket sem vonták vissza emelt vérnyomás miatt.

Összehasonlítható eredmények voltak 44 olyan betegnél, akik 12 hónapig 10 mg/nap szibutramint szedtek kettős-vak, placebo-kontrollos, crossover kialakításban [18]. A sibutramin megvonása után a betegek híztak, de nem érték el a kiindulási testsúlyt. A sibutramin megvonásának nem voltak jelentős mellékhatásai. A korai szibutramin beadás jobb hatásokat eredményezett, mint egy adag fogyókúra után történő beadás.

Más vizsgálatok megerősítették a sibutramin, mint súlycsökkentő szer hatékonyságát napi 10–20 mg dózisban. A szibutramin előnye nemcsak abban rejlik, hogy képes súlycsökkenést kiváltani, hanem abban is, hogy legfeljebb 2 évig képes fenntartani a súlycsökkentő hatást. Visszavonása után azonban a súly általában visszanyerhető. Így a sibutramint hatékonynak tekintették olyan elhízott betegek kezelésében, akiknek a súlycsökkentés multimodális megközelítésének részeként farmakoterápiára van szükségük [19].

Egy multicentrikus, kettős-vak, randomizált, párhuzamos csoportos, placebo-kontrollos vizsgálatban 22 európai cukorbeteg-szakközpontban 6 hónapon keresztül a sibutraminnal mérsékelt kalória-korlátozással együtt a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, szulfonilureákat szedő elhízott betegek elérhették klinikailag jelentős súlycsökkenés [20]. Ez a glikémiás kontroll további javulásával járt együtt olyan betegek korlátozott számában, akik a kiindulási testtömeg legalább 10% -át elvesztették.

Egy placebo-kontrollos vizsgálatban 6 hónapig 10 mg/nap szibutraminnal fogyás és a bal kamrai tömeg csökkenése következett be elhízott, magas vérnyomásban szenvedő 86 betegnél, a vérnyomás és az antihipertenzív terápia változása nélkül [21]. Az alapvizsgálatok magukban foglalták az echokardiográfiát, a 24 órás ambuláns vérnyomásmérést és a májenzim méréseket. A placebóval összehasonlítva a sibutramine nagyobb súlycsökkenést, a pulzusszám növekedését és a bal kamrai tömeg/magasság index csökkenését eredményezte. A két csoportban az alkalikus foszfatáz aktivitása összehasonlíthatóan megnőtt, és az antihipertenzív terápiában összehasonlítható beállítások voltak. A sibutraminnal kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a szájszárazság és az arthralgia voltak; az álmatlanság és az ingerlékenység magasabb gyakoriságát, ahogyan azt más vizsgálatok javasolják, nem találták. Az alkalikus foszfatázban jelentett változások összefüggésbe hozhatók a zsigeri zsírszövet mobilizációjával [22], és nem tulajdoníthatók a sibutramin alkalmazásának.

Szisztematikus felülvizsgálatok

Az elhízott serdülőknél elvégzett hat randomizált, kontrollált szibutraminnal végzett vizsgálat szisztematikus áttekintése során a mellékhatások előfordulási gyakorisága hasonló volt a sibutraminnal és a placebóval, kivéve a tachycardiát (13% és 6%) [23]. Egyéb nemkívánatos események a szájszárazság, a székrekedés, a szédülés, az álmatlanság és a magas vérnyomás voltak, mindez 12% alatti gyakorisággal fordult elő.

Történelmi drogterápiák az elhízásban

Ayat Bashir MBBS, Jolanta U. Weaver MRCP, FRCP, PhD, CTLHE, az elhízás orvoslásának gyakorlati útmutatójában, 2018

Sibutramine

A szibutramint, a szelektív szerotonin és norepinefrin újrafelvétel gátlót az FDA szabályozói 1997-ben hagyták jóvá. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a sibutramin súlycsökkenést váltott ki, javította a lipidprofilt és a glükóz toleranciát, de emelte a vérnyomást és a pulzusszámot is. 36 2010-ben a Sibutramine Cardiovascular Outcomes Trial (SCOUT), egy randomizált kardiovaszkuláris kimenetelű tanulmány kardiovaszkuláris betegségekben, diabetes mellitusban vagy mindkettőben szenvedő betegeknél azt találta, hogy a sibutramine nagyobb arányban okozott kardiovaszkuláris eseményeket. 37 A szibutramin előny-kockázat profilját az FDA kedvezőtlennek tartotta, tekintettel a gyógyszer kardiovaszkuláris következményeivel kapcsolatos bizonytalanságokra; ezért ezt a gyógyszert önként kivonták a piacról. 38

Elhízottság

Sibutramine

A szibutramin gátolja a noradrenalin, a szerotonin és kisebb mértékben a dopamin idegi újrafelvételét. Növeli a jóllakottságot (a teltség szintje étkezés közben), nem pedig a jóllakottságot (az étkezés utáni éhség szintje). Embereknél a sibutramin az anyagcsere sebességének kis növekedését is elősegíti néhány órával a beadása után. 337 A sibutramin jelenleg javasolt kezdő adagja 10 mg/nap. 338 Ez a napi adag 5 mg-mal csökkenthető vagy növelhető, ha a tolerancia gyenge vagy a fogyás nem megfelelő. A sibutramint 24 héten keresztül napi 1 és 30 mg/nap dózisban adagolva dózistól függő súlycsökkenés következett be, a placebót szedő betegek a kezdeti testsúly 0,9% -át vesztették, míg a napi 30 mg szibutramint szedők 7,7% -a. 339

Számos RCT értékelte a szibutraminnal végzett hosszú távú (1 éves) kezelés elhízott személyek testtömegére gyakorolt ​​hatását. 340-346. Ezeket a vizsgálatokat különböző betegcsoportokban végezték, beleértve az elhízott, kevés elhízással összefüggő orvosi szövődményeket és T2DM vagy magas vérnyomásban szenvedő betegeket. A hosszú távú RCT-k két metaanalízisének adatai 347 348 azt találták, hogy a sibutraminnal kezelt alanyok körülbelül 4,5% -kal (4,5 kg) nagyobb súlyt vesztettek, mint azok, akik placebót kaptak. Ezenkívül a szibutraminnal randomizált két-háromszor annyi alany veszítette el kezdeti súlyának legalább 5% -át vagy legalább 10% -át, mint a placebóra randomizáltaké. A szibutraminnal történő időszakos terápia ugyanolyan hatékony lehet, mint a folyamatos napi terápia a fogyás kiváltásában; 48 hét végén az időszakos terápiában (napi szibutramint három 12 hetes periódusban két 6 hetes placeboterápiával elválasztva) kezelt alanyok súlycsökkenése megegyezett a napi szibutraminnal kezeltekével. 342

A szibutraminterápia leggyakoribb mellékhatásai a szájszárazság, fejfájás, székrekedés és álmatlanság. A szibutramin a vérnyomás (2–4 Hgmm) és a pulzus (4–6 ütés/perc) kismértékű emelkedését is okozza. Egyes betegeknél azonban sokkal nagyobb mértékben emelkedik a vérnyomás vagy a pulzus, és szükségük van az adag csökkentésére vagy a kezelés leállítására.

I. terápiás területek: Központi idegrendszer, fájdalom, metabolikus szindróma, urológia, emésztőrendszeri és szív- és érrendszeri

6.18.6.2.7.3 Kérdések, mellékhatások és ellenjavallatok

Úgy tűnik, hogy a szibutramint viszonylag jól tolerálják, a leggyakoribb mellékhatások a szájszárazság, az álmatlanság és a székrekedés. A szibutraminnal kapcsolatos legfontosabb aggály a vérnyomás és a pulzus növelésének képessége. Míg ezek a változások átlagosan kicsiek, egyes betegeknél meglehetősen jelentősek lehetnek, ezért ajánlott a terápia megkezdése előtt mérni a vérnyomást és a pulzust, és ezt követően rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Azt is javasoljuk, hogy a sibutramint ne alkalmazzák olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében koszorúér-betegség, pangásos szívelégtelenség, szívritmuszavar vagy stroke szerepel. Tekintettel arra, hogy sok elhízott betegnek kardiovaszkuláris kóros megbetegedései vannak, ezek a figyelmeztetések kizárják a sibutramin alkalmazását ilyen elhízott betegeknél.

Elhízás: A kezelések és a beavatkozások áttekintése

1. SIBUTRAMIN

A sibutramint 1997-ben hagyták jóvá az elhízás hosszú távú kezelésére. A szibutramin a szerotonin és a noradrenalin visszavétel gátló kombinációja. A fenfluramin – fentermin kombinációval ellentétben a sibutramin nem stimulálja ezen neurotranszmitterek egyikének felszabadulását, és ezért lehet, hogy a szelepi szív elváltozásai nem társultak ennek a gyógyszernek a használatával [73]. A Sibutramine fő hatásmechanizmusa az élelmiszer- és energiafogyasztás csökkentése. Laboratóriumi állatokban a szibutramin a teljes anyagcsere sebességét is növeli a termogenezis növekedésével, de ez a hatás az embereknél továbbra is kérdéses, és csekély mértékű, ha jelen van [74–76].

A sibutramin hosszú távú hatékonyságát számos 6 és 12 hónapos kettős-vak, randomizált vizsgálatban értékelték [77–79]. Ezekben a vizsgálatokban a sibutraminnal kezelt betegek átlagosan lényegesen több súlyt veszítenek, mint a placebóval kezelt betegek. Például 10% -nál nagyobb súlycsökkenést ért el a sibutraminnal kezelt betegek 30–39% -a (10, illetve 15 mg/nap dózisban), míg a placebo csoport csak 8% -a érte el ezt a súlycsökkenési szintet egy 12 hónapos tanulmány [77].

A sibutramin mellékhatásai közé tartozik a fejfájás, a szájszárazság, a székrekedés és az álmatlanság. Beszámoltak a pulzusszám és a vérnyomás emelkedéséről, ezért a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt és után rendszeresen ellenőrizni kell a vérnyomást. Néhány beteg (

Farmakológiai és táplálkozási anyagok a teljesítmény növelésére vagy a fogyás előidézésére

Sibutramine

A Sibutramine (Reductil, Meridia, Siredia, Sibutrex márkanevek) orális étvágytalanság. Úgy gondolják, hogy az anorexiások úgy működnek, hogy elnyomják az étvágyközpontot a hipotalamuszban, konkrétan a szerotonin és a noradrenalin visszavételének gátlásával. 2010-ig a sibutramint az elhízás kiegészítéseként, diétával és testmozgással együtt írták fel. Számos országban kivonták a piacról, mivel összefüggésbe hozta a veszélyes kardiovaszkuláris események, köztük a stroke előfordulását. Az Egyesült Államokban ez egy IV. Jegyzékben szereplő szabályozott anyag. 9 Az Egyesült Államokban a kábítószerek és a kábítószerek előállításához használt egyes vegyi anyagok öt kategóriába vagy ütemezésbe sorolhatók, a gyógyszer elfogadható orvosi felhasználásától és annak visszaélésétől vagy függőségétől függően. A visszaélések aránya meghatározó tényező az ütemezésben. Az I. menetrend szerinti drogokat tartják a legveszélyesebbnek, nagy a visszaélés lehetősége és súlyos pszichológiai és/vagy fizikai függőség. Az V. menetrend szerinti gyógyszerek rendelkeznek a legkevesebb visszaélési lehetőséggel. 23

Az integrált nem klinikai gyógyszerfejlesztés kritikus szempontjai

Sibutramine (Meridia)

A túlsúlyos és elhízott embereknél nagyobb a szívbetegségek kockázata, ami elfedi a megnövekedett gyógyszer által kiváltott kockázat azonosítását ebben a célpopulációban. Ezért a korai nemkívánatos események jelentésétől a sibutraminnal kiváltott kardiovaszkuláris mellékhatások igazolásáig hosszú az út. A forgalomba hozatali engedély jogosultja tovább vizsgálta a szibutraminnal végzett kezelés hosszú távú hatásait a kardiovaszkuláris események és a kardiovaszkuláris halálozás gyakoriságára túlsúlyos vagy elhízott, előzőleg fennálló kardiovaszkuláris betegségben, 2-es típusú diabetes mellitusban vagy mindkettőben. Ez a tanulmány, más néven SCOUT-vizsgálat, 6 évig tartott. Valamennyi alany sibutramint kapott azon kívül, hogy részt vett egy testsúly-szabályozó programban egy 6 hetes, egyvakos, bevezető időszakban. Ezt követően az alanyokat véletlenszerűen szibutraminnal (4902 alany) vagy placebóval (4898 alany) osztották be. A kezelés átlagos időtartama 3,4 év volt. A sibutramint szedő, már meglévő szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél a nem fatális miokardiális infarkció és a nem fatális stroke kockázata megnövekedett (11,4% a sibutraminnal szemben, szemben a placebó 10,0% -ával), de nem szenvedett szív- és érrendszeri halált vagy bármilyen okból bekövetkezett halált [110]. E tanulmány eredményei alapján a forgalomba hozatali engedély jogosultja 2010-ben önként kivonta a szibutramint a piacról.

Kábítószer okozta magas vérnyomás

Ehud Grossman, Franz H. Messerli, átfogó magas vérnyomás, 2007

Sibutramine

A sibutramine, egy új szerotonin- és noradrenalin-visszavétel gátló, elhízás elleni gyógyszer. Csökkenti a táplálékfelvételt azáltal, hogy fokozza a postesztesztív jóllakottság fiziológiai reakcióját, és növeli az energiafelhasználást. A szimpatikus idegrendszer aktiválásával a gyógyszer növelheti a pulzusszámot és a BP-t. 30–33 Elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a súlycsökkenéssel elért BP-csökkentés érvénytelenítheti a gyógyszerrel kapcsolatos lehetséges BP-növekedést. 34, 35 Két, placebo-kontrollos vizsgálat nemrégiben végzett kombinált elemzésében a sibutraminnal végzett kezelés még a magas vérnyomásban szenvedő betegeknél sem váltotta ki a BP kritikus növekedését. Ennek ellenére a sibutraminnal kezelt elhízott betegeket rendszeresen ellenőrizni kell a BP változásai szempontjából.

Elhízás elleni gyógyszerek elhízott nők számára, akik terhességet terveznek

Hang Wun Raymond Li,. Pak Chung Ho, elhízás, 2013

Sibutramine

A szibutramin egy szerotonin és noradrenalin újrafelvétel gátló, amelyet kezdetben antidepresszánsként fejlesztettek ki. Központi hatású, a jóllakottság fokozására és ezáltal az ételbevitel visszaszorítására, valamint az alapanyagcsere és az energiafelhasználás növelésére gyakorolt ​​hatása miatt elhízásellenes hatását vizsgálták. A májban kiterjedt first-pass metabolizmuson megy keresztül, és a vizelettel ürül.

1997-ben az Egyesült Államok Gyógyszerügyi Szövetsége (US FDA) hosszú távú elhízás elleni gyógyszerként hagyta jóvá a szibutramint. A metaanalízis kimutatta, hogy a szibutramint jelentősen, 4,2% -kal (95% CI 3,6–4,8) csökkenti a testtömeg 12 hónapos kezelés [10]. Javítja a plazma glükóz- és lipidprofilját is [11]. Egy randomizált, kontrollált vizsgálatban a szibutramin önmagában kevésbé volt hatékony, mint a szibutramin, az életmód megváltoztatásával együtt a súlycsökkentésben (5,0 vs 12,1 kg) [2] .

Gyakoribb mellékhatások a szájszárazság, fejfájás, álmatlanság és székrekedés. Nem növeli a szerotonin felszabadulását, ezért nem jár a szelepes szívbetegség vagy a pulmonalis hipertónia fokozott kockázatával [12]. Ez azonban növelheti a vérnyomást és a pulzusszámot [11]. A Sibutramine Cardiovascular Outcomes (SCOUT) vizsgálat 16% -kal (95% CI 1,03–1,31) szignifikánsan megnövelte a súlyos kardiovaszkuláris események kockázatát [13]. A vita abban rejlik, hogy a SCOUT-vizsgálatot olyan személyeknél végezték, akiknek az elhízáson kívül további kardiovaszkuláris kockázati tényezője volt, és ennek ellenére a minden okból eredő halálozás nem volt szignifikánsan magasabb (kockázati arány 1,04, 95% CI 0,91–1,20). Az elhízott betegek biztonságossági profilja más együttes kardiovaszkuláris kockázati tényezők nélkül továbbra is bizonytalan. Ennek ellenére a súlycsökkentés bizonyított hatékonysága ellenére az SCOUT-vizsgálat eredményei arra késztették az Egyesült Államok FDA-t, hogy 2010. augusztus 10-én biztonsági közleményt adott ki, és ezt követően minden országban a szibutramint végül abbahagyták.

Elhízás magas vérnyomásban

F. Xavier Pi-Sunyer, Panagiotis Kokkoris, a magas vérnyomásban, 2007

Sibutramine

A szibutramin egy szerotonin és norepinefrin újrafelvétel gátló, amely központilag működik az élelmiszer-bevitel csökkentése érdekében. Noradrenalin-hatása miatt nincs olyan BP-csökkentő hatása, mint amire számítani lehetne egy adott súlycsökkenés esetén. Bár a legtöbb beteg a gyógyszer szedése alatt csökkenti a vérnyomását, néhányan növelhetik azt, ebben az esetben a gyógyszert le kell állítani.

Számos randomizált, kontrollált, szibutraminnal végzett vizsgálat vizsgálta annak súlycsökkentő hatását. Az Egyesült Államokban végzett dózistartomány-vizsgálatban 1047 elhízott önkéntes 6 hónapig különböző dózisú gyógyszereket vagy placebót vett be. A testsúlycsökkenés a kiindulási súly 2,7% -a volt placebóval, 3,9% 5 mg/nap adaggal, 6,1% 10 mg/nap adaggal és 7,4% 25 mg/nap adaggal. 67 Egy második vizsgálatban nagyon alacsony kalóriatartalmú étrendet alkalmaztak sibutraminnal vagy placebóval. 68 6 hónap elteltével a sibutramin csoport résztvevőinek 86% -a elveszítette az alapsúly legalább 5% -át, míg a placebo csoport 55% -a. A 12. hónapban a sibutramin csoport 75% -a tartotta meg a fogyását, míg a placebo csoport csak 42% -a.

Egy másik randomizált kontrollált, eltérő tervezésű vizsgálat a súlycsökkentés és karbantartás (STORM) Sibutramine-próbája volt. 69 Ebben a vizsgálatban 605 beteget nagyon alacsony kalóriatartalmú étrendre és 10 mg/nap szibutraminnal kezeltek 6 hónapig. Azokat, akik a kiindulási súly legalább 5% -át elvesztették, randomizálták, hogy a szibutramint 10 mg/nap dózissal folytassák, vagy további 18 hónapig placebót szedjenek. A teljesítők közül a sibutramin csoport 80% -a tartotta meg fogyását, míg a placebo csoport csak 16% -a.

A szibutramin legfontosabb mellékhatása a szív- és érrendszeri. A gyógyszer növelheti a pulzusszámot és emelheti a BP-t. Ennek eredményeként nem alkalmazható koszorúér-betegségben, aritmiában vagy szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Néhány tanulmány elhízott hipertóniás betegeknél tesztelték a sibutramint súlycsökkenés szempontjából. Általában a BP kissé csökken, de nem annyira, mint amire a súlycsökkenés szintjén számítani lehetne. 70, 71 A gyógyszer nem alkalmazható kontrollálatlan magas vérnyomásban szenvedő betegek számára. A BP-t és a pulzusszámot rendszeresen ellenőrizni kell minden betegnél.

Egyik gyógyszer esetében sem állnak rendelkezésre hosszú távú adatok a morbiditásról és a halálozásról. Mindkét gyógyszer, amint említettük, jelentős mellékhatásokkal jár. Ennek eredményeként a legjobb stratégia az életmódbeli változások hangsúlyozása.