Gerincferdülés
| Skoliosis | Amerikai Neurológiai Sebészek Egyesülete |
| www.aans.org/Patients | Oldal
A scoliosis a gerinc rendellenes laterális görbülete. Leggyakrabban gyermekkorban vagy korai serdülőkorban diagnosztizálják. A gerincé normál görbék a nyaki, mellkasi és ágyéki területeken fordulnak elő az úgynevezett „sagittalis” síkban. Ezek a természetes görbék a fejet a medence fölé helyezik, és lengéscsillapítóként működnek a mechanikai stressz eloszlásában mozgás közben. A scoliosist gyakran a gerinc görbületének definiálják a „koronális” (frontális) síkban. Míg a görbület mértékét a koronális síkon mérik, a gerincferdülés valójában egy összetettebb, háromdimenziós probléma, amely a következő síkokat foglalja magában: A koronális sík a fejtől a lábig függőleges, a vállakkal párhuzamos sík, amely a testet elülső (elülső) és hátsó (hátsó) szakaszokra osztja. A szagittális sík a testet jobbra és balra osztja. Az axiális sík párhuzamos a talaj síkjával, és derékszögben áll a koronális és a sagittális síkokkal. Előfordulás és elterjedtségA gerincferdülés a lakosság 2-3 százalékát, vagyis becslések szerint hat-kilenc millió embert érint az Egyesült Államokban. A gerincferdülés kialakulhat csecsemőkorban vagy kora gyermekkorban. A scoliosis megjelenésének elsődleges kora azonban 10-15 év, mindkét nem esetében egyenlően fordul elő. A nőstények nyolcszor nagyobb eséllyel haladnak olyan görbe nagyságúra, amely kezelést igényel. Évente a gerincferdülésben szenvedő betegek több mint 600 000 alkalommal látogatnak el magánorvosi rendelőbe, becslések szerint 30 000 gyermeknek van rögzítője, és 38 000 beteg gerincfúziós műtéten esik át. Forrás: National Scoliosis Foundation, 2007. június. OkozA scoliosis etiológia szerint osztályozható: idiopátiás, veleszületett vagy neuromuszkuláris. Az idiopátiás scoliosis a diagnózis, amikor az összes többi ok kizárásra kerül, és az esetek körülbelül 80% -át teszi ki. A serdülőkori idiopátiás scoliosis a scoliosis leggyakoribb típusa, amelyet általában pubertáskor diagnosztizálnak. Veleszületett gerincferdülés egy vagy több csigolya embriológiai rendellenességéből adódik, és a gerinc bármely helyén előfordulhat. A csigolyák rendellenességei görbületet és egyéb gerinc deformációkat okoznak, mert a gerincoszlop egyik területe lassabban hosszabb, mint a többi. A rendellenességek geometriája és elhelyezkedése határozza meg a scoliosis nagyságrendjének előrehaladásának sebességét a gyermek növekedésével. Mivel ezek a rendellenességek születéskor vannak, a veleszületett gerincferdülés általában fiatalabb korban mutatható ki, mint az idiopátiás gerincferdülés. Neuromuszkuláris scoliosis magában foglalja a neurológiai vagy izombetegségek miatt másodlagos scoliosist. Ez magában foglalja az agyi bénulással járó scoliosist, a gerincvelő traumáját, az izomdisztrófiát, a gerinc izom atrófiáját és a spina bifidát. Ez a típusú scoliosis általában gyorsabban halad, mint az idiopátiás scoliosis, és gyakran sebészeti kezelést igényel. Tünetek/jelekSzámos jel utalhat a gerincferdülés lehetőségére. Ha az alábbi jelek közül egyet vagy többet észlel, rendeljen időpontot orvoshoz.
Egy tanulmányban az idiopátiás scoliosisban szenvedő betegek mintegy 23 százaléka hátfájással járt a kezdeti diagnózis idején. E betegek tíz százaléka mögöttes társult állapotban volt, például spondylolisthesis, syringomyelia, lekötött zsinór, herniált lemez vagy gerincdaganat. Ha a diagnosztizált idiopátiás gerincferdülésben szenvedő betegnél a hátán enyhébb kellemetlenségek tapasztalhatók, javasoljuk a fájdalom másik okának alapos értékelését. A mellkas alakjának és méretének változásai miatt az idiopátiás gerincferdülés befolyásolhatja a tüdő működését. A legutóbbi jelentések a tüdőfunkció teszteléséről enyhe vagy közepesen súlyos idiopátiás scoliosisban szenvedő betegeknél csökkent tüdőfunkciót mutattak. DiagnózisA gerincferdülést általában fizikális vizsgálat, röntgen, gerincröntgen, CT-vizsgálat vagy MRI segítségével erősítik meg. A görbét a Cobb-módszerrel mérjük, és a súlyosság alapján a fokok számával diagnosztizáljuk. A scoliosis pozitív diagnózisát 10 foknál nagyobb posterior-anterior röntgenfelvételen mért koronális görbület alapján állapítják meg. Általában egy görbét akkor tekintünk jelentősnek, ha az nagyobb, mint 25-30 fok. A 45-50 fokot meghaladó görbéket súlyosnak tekintik, és gyakran agresszívebb kezelést igényelnek. A szokásos vizsgát, amelyet időnként a gyermekorvosok használnak, és az általános iskolai szűréseken, Ádám előrehajlási tesztjének nevezik. E vizsgálat során a beteg összekulcsolt lábakkal előrehajol, és derékban 90 fokkal hajlik. Ebből a szögből a csomagtartó bármilyen aszimmetriáját vagy bármilyen rendellenes gerincgörbülését könnyen felismerheti a vizsgáztató. Ez egy egyszerű kezdeti szűrővizsgálat, amely képes felismerni a lehetséges problémákat, de nem tudja pontosan meghatározni a deformitás pontos típusát vagy súlyosságát. A pontos és pozitív diagnózis érdekében radiológiai vizsgálatokra van szükség.
GyermekekbenA gyermekek scoliosisát életkor szerint osztályozzák: 1.) Infantilis (0–3 év); 2.) Fiatalkorú (3–10 éves); és 3.) Serdülő (11 éves és idősebb, vagy a pubertás kezdetétől a csontváz érettségéig). Az idiopátiás scoliosis a serdülőkorban jelentkező esetek döntő többségét tartalmazza. Súlyosságától és a gyermek életkorától függően a gerincferdülés szoros megfigyeléssel, merevítéssel és/vagy műtéttel kezelhető. Veleszületett gerincferdülésben szenvedő gyermekeknél ismert, hogy más veleszületett rendellenességek gyakoribbak. Ezek leggyakrabban a gerincvelővel (20 százalék), az urogenitális rendszerrel (20–33 százalék) és a szívvel (10–15 százalék) társulnak. Fontos, hogy veleszületett gerincferdülés diagnosztizálásakor végezzék el a neurológiai, genitourináris és kardiovaszkuláris rendszerek értékelését. FelnőtteknélA felnőttkorban előforduló vagy diagnosztizált scoliosis megkülönbözteti a gyermekkori scoliosist, mivel a kezelés kiváltó okai és céljai különböznek azoknál a betegeknél, akik már elérték a csontváz érettségét. A legtöbb scoliosisban szenvedő felnőtt a következő kategóriákba sorolható: 1.) Felnőtt scoliosis betegek, akiket műtéti úton serdülőként kezeltek; 2.) Felnőttek, akik fiatalabb korukban nem részesültek kezelésben; és 3.) A scoliosis egyfajta degeneratív scoliosisának nevezett felnőttek. Egy 20 éves vizsgálat során a scoliosisban szenvedő felnőtt betegek mintegy 40 százaléka tapasztalt progressziót. Ezek 10 százaléka nagyon jelentős progressziót mutatott, míg a másik 30 százalék nagyon enyhe progressziót mutatott, általában kevesebb, mint egy fokozatot évente. A degeneratív scoliosis leggyakrabban az ágyéki gerincben (a hát alsó részén) fordul elő, és gyakrabban érinti a 65 éves és idősebb embereket. Gyakran gerincszűkület vagy a gerinccsatorna szűkülete kíséri, amely összeszorítja a gerincidegeket és megnehezíti normális működésüket. A degeneratív scoliosissal járó hátfájás általában fokozatosan kezdődik és kapcsolódik az aktivitáshoz. A gerinc görbülete ebben a scoliosis formában gyakran viszonylag kicsi, ezért műtét csak akkor ajánlható, ha konzervatív módszerekkel nem lehet enyhíteni az adott állapothoz kapcsolódó fájdalmat. KezelésHa a scoliosis megerősített diagnózisa van, számos kérdést kell értékelni, amelyek segíthetnek a kezelési lehetőségek meghatározásában:
Ezeknek a változóknak az értékelése után a következő kezelési lehetőségek ajánlhatók:
MegfigyelésSok gerincferdülésben szenvedő gyermeknél a gerincgörbe elég enyhe ahhoz, hogy ne igényeljen kezelést. Ha azonban az orvos aggódik amiatt, hogy a görbe nőhet, akkor a serdülőkorban négy-hat havonta meg kell vizsgálnia a gyermeket. A scoliosisban szenvedő felnőtteknél a röntgensugarakat általában ötévente egyszer ajánlják, hacsak a tünetek fokozatosan nem súlyosbodnak. FrissítőA nadrágtartó csak azoknál a betegeknél hatékony, akik még nem érték el a csontváz érettségét. Ha a gyermek még mindig növekszik, és görbéje 25 és 40 fok között van, akkor egy merevítő javasolható, hogy megakadályozza a görbe előrehaladását. Javítások történtek a fogszabályozó kialakításában, és az újabb modellek a kar alá illeszkednek, nem a nyakba. Számos különböző típusú nadrágtartó áll rendelkezésre. Noha a szakértők között némi nézeteltérés van abban, hogy melyik típusú nadrágtartó a leghatékonyabb, nagy tanulmányok azt mutatják, hogy a nadrágtartók teljes megfelelés esetén sikeresen megállítják a görbe progresszióját a scoliosisban szenvedő gyermekek mintegy 80% -ánál. Az optimális hatékonyság érdekében a fogszabályozót rendszeresen ellenőrizni kell a megfelelő illeszkedés érdekében, és előfordulhat, hogy mindennap 16–23 órát kell viselni, amíg a növekedés le nem áll. SebészetGyermekeknél a műtét két elsődleges célja a görbe fejlődésének megakadályozása felnőttkorban és a gerinc deformitásának csökkentése. A legtöbb szakértő csak akkor javasolja a műtétet, ha a gerincgörbe meghaladja a 40 fokot, és vannak progresszió jelei. Ez a műtét elvégezhető egy elülső megközelítéssel (az elülső részen keresztül) vagy a hátsó megközelítéssel (a háton keresztül), az adott esettől függően. Néhány felnőttként, akit gyermekként kezeltek, revíziós műtétre lehet szükség, különösen akkor, ha 20-30 évvel ezelőtt kezelték őket, mielőtt a gerincsebészeti eljárásokban jelentős előrelépés történt. Akkoriban gyakori volt a gerinc hosszú szakaszának egyesítése. Ha a gerinc számos csigolyaszegmentuma összeolvad, a fennmaradó mobil szegmensek sokkal többet vállalnak a mozgásokhoz kapcsolódó terhelésből és stresszből. A szomszédos szegmens betegség az a folyamat, amelyben a degeneratív változások idővel bekövetkeznek a gerinc fúziója felett és alatt lévő mobil szegmensekben. Ez fájdalmas ízületi gyulladást eredményezhet a korongokban, a facet ízületekben és az ínszalagokban. Általánosságban ajánlott a műtét felnőtteknél, ha a gerincgörbe meghaladja az 50 fokot, és a betegnek idegkárosodik a lába és/vagy bél- vagy hólyagtünetei vannak. Degeneratív scoliosisban és spinalis stenosisban szenvedő felnőtteknél dekompressziós műtétre lehet szükség gerincfúzióval és sebészeti megközelítéssel mind elöl, mind hátul. Számos tényező fokozhatja a műtéttel kapcsolatos kockázatokat a degeneratív scoliosisban szenvedő idősebb felnőtteknél. Ezek a tényezők a következők: előrehaladott életkor, dohányos lét, túlsúly és egyéb egészségügyi/orvosi problémák. Általában mind a műtét, mind a gyógyulási idő hosszabb lesz a scoliosisban szenvedő idősebb felnőtteknél. Posterior megközelítés: A serdülőkori idiopátiás scoliosis leggyakrabban elvégzett műtéte magában foglalja a hátsó gerincfúziót műszerezéssel és csontátültetéssel. Ezt a háton keresztül hajtják végre, miközben a beteg hasra fekszik. E műtét során a gerinc merev rudakkal kiegyenesedik, majd gerincfúzió következik. A gerincfúzió magában foglalja a csontgraft hozzáadását a gerinc görbült területéhez, amely szilárd uniót hoz létre két vagy több csigolya között. A gerinchez rögzített fémrudak biztosítják, hogy a gerinc egyenes maradjon, miközben a gerinc fúziója életbe lép. Ez az eljárás gyermekeknél általában több órát vesz igénybe, idősebb felnőtteknél azonban általában hosszabb ideig tart. A technika legújabb fejleményei szerint az idiopátiás gerincferdülésben szenvedők többségét a műtét után egy héten belül szabadon engedik, és nem igényelnek műtét utáni merevítést. A legtöbb beteg a műtét után két-négy hét múlva visszatérhet iskolába vagy munkába, és négy-hat hónapon belül folytathatja az összes műtét előtti tevékenységet. Elülső megközelítés: A műtét során a beteg az oldalán fekszik. A sebész bemetszéseket végez a beteg oldalán, kiüríti a tüdőt és eltávolítja a bordát annak érdekében, hogy elérje a gerincet. A video-asszisztált torakoszkópos (VAT) műtét a gerinc fokozott megjelenítését kínálja, és kevésbé invazív műtét, mint egy nyílt eljárás. Az elülső gerinc megközelítésnek számos potenciális előnye van: jobb deformitás korrekció, gyorsabb beteg rehabilitáció, jobb gerinc mobilizáció és kevesebb szegmens fúziója. A lehetséges hátrányok az, hogy sok betegnek a műtét után néhány hónapig szüksége van a kötésre, és ez a megközelítés nagyobb a morbiditás kockázatával - bár az áfa segített csökkenteni ezt. Dekompressziós laminectomia: A csigolyák lamelláit (tetőjét) eltávolítják, hogy több helyet biztosítsanak az idegeknek. A gerinc fúziója gerinc műszerrel vagy anélkül gyakran ajánlott, ha scoliosis és gerinc szűkület van jelen. Különböző eszközök (például csavarok vagy rudak) használhatók a fúzió fokozására és a gerinc instabil területeinek támogatására. Minimálisan invazív műtét (MIS): A fúzió néha kisebb bemetszésekkel is elvégezhető a MIS-en keresztül. A fejlett fluoroszkópia (röntgen képalkotás műtét közben) és endoszkópia (kameratechnika) javította a bemetszések pontosságát és a hardver elhelyezését, minimalizálva a szöveti traumákat, miközben lehetővé tette a MIS megközelítést. Fontos szem előtt tartani, hogy nem minden eset kezelhető ilyen módon, és számos tényező járul hozzá az alkalmazott műtéti módszerhez. A műtét előnyeit mindig gondosan mérlegelni kell annak kockázatával. Bár a scoliosisos betegek nagy százaléka részesül a műtétben, nincs garancia arra, hogy a műtét minden egyénnél megállítja a görbe progresszióját és a tüneteket. Az AANS nem hagyja jóvá a jelen betegtájékoztatóban hivatkozott kezeléseket, eljárásokat, termékeket vagy orvosokat. Ezeket az információkat oktatási szolgáltatásként nyújtják, és nem szolgálnak orvosi tanácsadásként. Bárki, aki speciális idegsebészeti tanácsot vagy segítséget kér, forduljon idegsebészéhez, vagy keresse meg az Ön területét az AANS 'Find a Board tanúsítvánnyal rendelkező idegsebész online eszközén keresztül.
|
