Spleen: Új szerep egy régi játékos számára?

Levelezés: Giovanni Tarantino, MD, a Nápolyi Federico II Egyetem Orvostudományi Karának Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Tanszéke, Via S. Pansini 5, 80131 Nápoly, Olaszország. ti.aninu@nitnarat

Telefon: + 39-81-7462024 Fax: + 39-81-5466152

Absztrakt

A lép elhanyagolt szervnek tekinthető. A mai napig a portális hipertónia segédszervének vagy a limfoproliferatív betegségek szerv lokalizációjának tekintik, annak ellenére, hogy egy ideje jelentős figyelmet fordítanak a fertőző betegségekre. Úgy gondolják, hogy központi szerepet játszik az immunrendszer szabályozásában, egy anyagcsere-eszközben, és részt vesz az endokrin működésben a nem alkoholos zsírmájbetegség tekintetében. Az ebben a komplex hálózatban részt vevő fő mechanizmusokat kritikusan tárgyaljuk ebben a cikkben.

FORGATÓKÖNYV

Annak a nézetnek a következtében, hogy a „lép haszontalan”, a szerv kutatása elmaradt a többi szervétől. 1952 óta, amikor King és Schumacker elsöprő poszt-splenectomia fertőzésről számolt be [1], egyre inkább felismerték a lép fontosságát az emberi testben. Másrészt az orvosok gyakran találkoznak a lép megnagyobbodásával, vagyis a splenomegaliával, amely szinte mindig más rendellenességek következménye. A hipersplenizmus egy másodlagos folyamat, amely szinte bármilyen okból eredő splenomegáliából eredhet. Az elmúlt években a lép szerveződésének és szerkezetének, a sejtek működésének, a szekréciónak és az innervációknak a mélyreható tanulmányozása nyomán sikerült jobban megérteni a lép működését. Kezdetben elfogadták, hogy a lép nem csak a vért szűri, hanem a szervezet immun-metabolikus-endokrin hálózatának fontos szabályozó központja. Számos kérdés merült fel azonban: A lép játékos vagy kívülálló, és milyen szerepet játszanak egyes citokinek, adipokinek/növekedési faktorok és neurotranszmitterek ebben a komplex mechanizmusban? Más szavakkal: a lép hozzájárulása az alkoholmentes zsírmájbetegséghez, ez a Metabolikus Szindróma további kifejeződése [2] ?

ANATÓMIA

A lép egészséges felnőtt emberekben körülbelül 11 cm (4,3 hüvelyk) hosszú. Súlya általában 150 g (5,3 oz), és a 9. és 12. mellkasi borda alatt fekszik. A lép egy intraperitoneális szerv, amelynek sima szerosális felülete van, és zsíros szalagok kötődnek a retro-peritoneumhoz, amelyek tartalmazzák az érellátását is. A lépfelületeket a helyükhöz viszonyítva írják le, és ezeket diafragmatikus (frénikus) és zsigeri felületeknek nevezik. A zsigeri felület elülső vagy gyomorgerincre és hátsó vagy vese részre oszlik. A lép hilum antero-mediálisan irányul. A lépartéria és a véna hat vagy több ág formájában kerül ki a léphumumból; a lépartéria figyelemre méltó nagy mérete és tekervényessége miatt. A lépartéria kissé felülmúlja a vénát. A lép a nyirokrendszer része. A csíraközpontokat arteriolák látják el, amelyeket penicilláris radikulusoknak nevezünk. A lép mesenchymalis szövetből származik (táblázat (1. táblázat).

Asztal 1

A lép szövettana

Anatómia	Fogalmazás
Vörös pép	„Sinusoidák”, amelyek tele vannak vérrel
Retikuláris szálak „splenikus zsinórjai”
A fehér péppel határos „marginális zóna”
Fehér pép	„Limfoid tüszőket” tartalmazó csomók, úgynevezett Malpighiás testek
gazdag B-limfocitákban
„Periarterioláris limfoid burok”, rengeteg T-limfocita

SPLEEN FUNKCIÓ

2. táblázat

A lép működése

Vörös pép

Szükség esetén extramedulláris vérképzés

Olyan környezet megkönnyítése, ahol az eritrociták megszabadulnak a szilárd hulladéktól

Vérszűrő idegen anyagokra, valamint sérült és öregedő vérsejtekre

Vas, eritrociták, vérlemezkék, plazmablasztok és plazmasejtek tárolási helye

Az antigénspecifikus antitestek gyors felszabadulása a keringésbe, amelyet a vörös pépi plazma sejtek termelnek

Védekezés baktériumok ellen, a makrofágok általi vascserével

Fehér pép

T-sejt zóna (periarteriális nyirokhüvely) és B-sejt zóna (tüszők)

B és T limfociták tárolási helye

B és T limfociták kifejlődése antigén hatására

Az immunglobulinok felszabadulása B-limfociták antigén hatására

A baktériumok, például a komplement, az opszoninok, a Properdin és a tuftsin eltávolításában szerepet játszó immunmediátorok termelése

Marginal zone

A keringő mikroorganizmusok és immunkomplexek fagocitózisa MZ makrofágok által

A marginális B zóna limfociták kialakulása TI-2 antigén provokációval

A B és T limfociták vércsempészete

Immunglobulinok felszabadulása antigén hatására lépi B limfociták által

A SPLEEN FUNKCIÓ ÉRTÉKELÉSE

Károsodott lépfunkciójú betegeket nehéz azonosítani [15]. Az IgM memória B sejtek potenciális paraméterek a lépfunkció értékelésére [16]; validálásához azonban további vizsgálatokra van szükség. A Howell-Jolly testek kimutatása nem tükrözi pontosan a lép funkcióját [17], míg a gödrös eritrociták százalékos arányának meghatározása jól értékelt módszer, és jó első vonalas vizsgálatnak tűnik a lépfunkció értékelésére [18]. A lépfunkció értékelésekor (99m) Tc-jelölt, hővel megváltoztatott, autológ eritrocita szcintigráfia multimodalitású egyfotonos emissziós komputertomográfiával (CT) - a technológia a legjobb megközelítés, mivel a lépfunkció minden aspektusát értékelik [19].

A VÉR-SPLEEN-HÁT

A RÉGI JÁTÉKOS

A limfóma a lép leggyakoribb rosszindulatú daganata. Bár számos limfóma és leukémia érintheti a lépet, és klinikailag splenomegalia jelentkezhet, csak a B-sejtes rendellenességek SMZL és a hepato-lépes γ/δ T-sejtes lymphoma tekinthető igazi primer lép-limfómának [25]. Fontos a lépben való részvétel észlelése, mert ez megváltoztathatja a kezelést, és emiatt a gadoliniummal fokozott szekvenciák érzékenyek.

MÁJKIRRHOSISZ, SPONTANOS SPLENORENÁLIS SUNT ÉS HIPERPLENIZMUS

Bár várhatóan jelentős előrelépés történik a PH-val összefüggő szövődmények értékelésében, a spleno-vese shuntok (SRS) prognosztikai szerepét eddig nem vizsgálták teljes mértékben. Ennek a szempontnak a pontosítása segíthet a májcirrhosisban szenvedő betegek életveszélyes eseményeinek kezelésében. Az SRS-ről nemrégiben készült tanulmány [26] a lép szerepére összpontosított, és szigorú kapcsolatot mutatott ki a lép mérete és az SRS jelenléte, valamint a hepatocarcinoma kialakulása között.

Egy naprakész tanulmány értékelte a májtranszplantáció hatását a lép méretére, a spontán SRS működésére és a vérlemezkeszámra a hipersplenizmussal küzdő betegeknél 462 felnőtt ortopotós májtranszplantáción átesett felnőtt betegben. E betegek közül a CT vagy a mágneses rezonancia képalkotási információkat retrospektíven vizsgálták 55 betegnél. A lép és a máj térfogatmérését, a lép/máj térfogat arányt (S/L arány), az SRS jelenlétét és méretét, valamint a vérlemezkeszámokat értékeltük az OLTX előtt és után. A lép és az SRS mérete lényegesen kisebb volt az OLTX után. Azonban a postoperatív S/L arányú> 0,35 betegeknél a thrombocytaszám alacsonyabb volt az OLTX után [27].

A NOVEL JÁTÉKOS

Az első kutatócsoport [30], amelynek célja annak megállapítása, hogy van-e összefüggés a NAFLD és a lép megnagyobbodása között, a lép térfogatát méri CT segítségével. Az értékeket összehasonlítottuk a beteg demográfiai adataival, a CT-Hounsfield-egység méréseinek máj-lép (L/S) arányával és a májfunkciós tesztek eredményeivel. A zsírmáj diagnosztizálására akkor került sor, ha az L/S arány 1,0 alatt volt. Az átlagos léptérfogat normál alanyokban 73,0 ± 24,4 cm 3 (tartomány, 21,1-106,1) és 141,2 ± 54,1 cm 3 volt.