Társadalombiztosítás

Rokkantsági biztosítás

20 CFR 404.115

Florencio Alicea Diaz kontra titkár, Polgári szám: 972-70, U.S.D.C., D.P.R. (72/12/15)

Ha a rokkantsági biztosítási ellátások igénylője állítólag 1959-től kezdődően kezdte meg a fogyatékosságot, de nem mutatott be orvosi bizonyítékot az állapotáról 1962. szeptember 30. előtt, amikor utoljára teljesítette a biztosított státus követelményét, tartott, az igénylő biztosítási státusának lejárta után létrejött vagy fogyatékosságossági súlyosságot mutató bizonyíték nem lehet alapja a fogyatékosság megállapításának; ezért a titkár megállapítása a fogyatékosság hiányáról az adott időpontban ésszerű és jelentős bizonyítékokkal alátámasztott.

CANCIO, kerületi bíró: Az 1931-ben született felperes 1959-től, 28 éves korától állítólagos fogyatékosságot gyomorproblémák miatt. Dolgozott munkásként, kőművesként és hegesztő segédként. A felperes utoljára 1962. szeptember 30-án teljesítette a törvény biztosított státusának követelményét.

Dr. Romero háziorvos jelentése szerint 1965 januárjában látta először a felperest az epigastriumban és a mellkasban fellépő fájdalom miatt, és hogy a felperes első jelei 1964 januárjában voltak.

Az orvos elmondta, hogy az 1964-ben készített röntgen negatív. A diagnózis a következőket tartalmazta: rekeszizom sérv, krónikus hasnyálmirigy-gyulladás; másodlagos vérszegénység, alultápláltság és gasztroenteritis.

A Presbiteri Kórház jelentéséből kiderül, hogy a felperest 1965 decemberében vették fel kezelésre, miután étkezés utáni hányással jelentkező kóros hasi fájdalom alakult ki.

A röntgenvizsgálatok normális nyelőcsövet mutattak ki, és a gyomor normális volt, de hiperszekréciót mutattak. A diagnózis nyombélfekély-betegség volt, kimutatható fekélykráter nélkül.

A gyomor 1967 decemberi röntgenfelvétele után, amely a korábbi peptikus fekélybetegségből származó duodenális izzó jelentős deformációját tárta fel, és nehezen ürítette ki a gyomrot ezen a deformált területen, a felperest 1968 áprilisában felvették a Puerto Rico Medical Centerbe állapotának kezelésére. A felperest a gyomor részleges eltávolítása miatt műtötték meg 1968 júniusában (antrectomia, vagotomia, gastrostomia, gastrojejunostomia). A műtét után és miután a felperes étkezés utáni fájdalomról panaszkodott, fluoroszkópos vizsgálatot végeztek 1968. július 31-én, amely gyomorának részleges eltávolítását (gasztrektómia) mutatta ki, és a fennmaradó gyomor és bél jól működő szakaszát tárta fel (gastrojejunostomia).

Dr. Berio, a belgyógyász szakorvos, aki a gasztroenterológus alcsoporttal rendelkezik, 1969. március n-én jelentette, hogy a felperes étkezés utáni felső hasi puffadásról, hányásról vagy hasmenésről panaszkodott. Az orvos szerint a felperesnek közepesen súlyos posztgastrectomia szindróma volt, amelynek diétát kell követnie, és kerülnie kell a megerőltető tevékenységet, amíg visszanyeri fogyását.

A rokkantsági és rokkantsági biztosítási ellátásokra való jogosultság megállapítása érdekében a felperesnek terhét kell bizonyítania, hogy testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nem képes jelentős jövedelmező tevékenységet folytatni a 223. törvény d) pontja alapján; 42 U.S.C.A. 423 (d); Reyes Robles v. Pinty 409 F.2d 84 (1 Cir. 1969); Henley v. Celebrezze 394 F.2d 507 (3 Cir. 1960); Franklin v. Titkár a HEW 393 F.2d 640 (2d Cir. 1968).

A felperes gyógyult státusának lejárta után létrejött vagy fogyatékossági súlyosságot elérő károsodás bizonyítéka nem lehet alapja a fogyatékosság megállapításának. Henrik v. Gardner 381 F.2d 191 (6 Cir. 1967), cert. den. 389 U.S. 993 (1967), odahordás.389 U.S. 1060 (1968), Pecsétek v. Gardner 356 F.2d 508 (5 Cir. 1966).

A jelen esetben nyilvánvaló, hogy a titkár azon megállapítása, miszerint a bizonyítékok nem igazolták, hogy a felperes nem volt képes folytatni jelentős nyereséges tevékenységet, jelentős bizonyítékokkal támasztja alá, ezért jogosult megerősítésre. Levine v. Gardner, fent; Kernerv. Celebrezze 340 F.2d 736 (2. d. Cir. 1965);cert. den. 382 U.S. 861 (1965).

Nem készültek olyan orvosi tanúvallomások vagy feljegyzések, amelyek befolyásolnák a felperes állapotát 1962. szeptember 30. előtt, amikor utoljára teljesítette a törvény kereseti követelményét. Csak a felperes kijelentése létezik, miszerint 1957-ben "azt mondták nekem, hogy gyomorfekélyem van, bajom van a hasnyálmirigyemmel, nem tudtam megemészteni". A nyilvántartásba vett bizonyítékok alapján a titkár megállapította, hogy a bizonyítékok nem bizonyítják, hogy a felperes bármikor fogyatékossággal élt volna, amikor utoljára teljesítette a törvény biztosított státusának követelményeit. Ez a megállapítás a nyilvántartás bizonyítékai alapján ésszerű, ezért jogos a megerősítésre, amelyet jelentős bizonyítékok támasztanak alá.

A jelen intézkedést el kell utasítani és ezennel el kell utasítani.