Szamarak etetése

A A Aganga, M Letso és A O Aganga *

Állattudományi és Termelési Tanszék, Botswana Mezőgazdasági Főiskola
0027-es magánzsák, Gaborone, Botswana.
E-mail: [e-mail védett]
* Mezőgazdasági Minisztérium Állategészségügyi és Termelési Főosztálya,
Privát táska 45, Lobatse, Botswana.

Absztrakt

A takarmányozás fontos szempont minden haszonállat kezelésében. Megköveteli az állatok takarmányozási viselkedésének és tápanyagigényének ismeretét a meghatározott termelési funkciókhoz, pl. munka. A szamarak etetésének célja a rendelkezésre álló takarmányok ésszerű felhasználása a hiány idején. Ezt úgy lehet elérni, hogy etetési útmutatóként a szamarak testállapot-mutatóit használjuk, vagy ha rendelkezésre állnak, megfelelő tápanyagigény-adatok felhasználhatók.

A legtöbb gyakorlati szempontból a szamár etetése nem olyan rutinszerű kezelési gyakorlat, mint más haszonállatok esetében. Ez talán azt jelzi, hogy a szamarak milyen gazdasági értéket képviselnek, vagy bizalmat találékonyságukban, amikor saját takarmányt találnak.

Kulcsszavak: Szamarak, menedzsment, táplálkozás

Bevezetés

A legtöbb országban lókockák állnak rendelkezésre a lovak kiegészítő takarmányához, amelyet a szamarak valóban élveznek. A szamaraknak azonban több rostra és kevesebb fehérjére van szükségük étrendjükben, mint a lovaknak. A szamarak sok szempontból különböznek a lovaktól, ezért nem szabad őket etetni, mint a lovakat, és nem kérődzők, ezért nem szabad őket etetni, mint szarvasmarhát, juhot vagy kecskét. Például a karbamid nagy mennyiségben mérgező lehet a szamarakra. Ezért, ha a szamarak hozzáférnek a szarvasmarhákhoz, amelyek az alkotóelemekben karbamidot nyalnak, nem szabad túl sokat fogyasztaniuk a karbamidmérgezés megelőzésére.

A szamarak legeltetők, valamint böngészők (Aganga és Tsopito 1998). A szamarak fogai és ajka lehetővé teszi számukra, hogy a föld közelében legeljenek; így hatékonyan legeltethetik a rövid vegetációt. A szamarak nem szelektív legelők, és sokféle élelmiszerrel táplálkozhatnak, beleértve a konyhai maradványokat is.

Etetési magatartás

A rágási tevékenység fontos szempont a szamarak etetési viselkedésében. Minden növényevőnek, különösen azoknak, akik energiát nyernek a rost mikrobiális erjesztéséből, meg kell rágniuk ételüket annak érdekében, hogy felkészítsék őket az emésztésre. A szamár rágja a növényi sejtek töredékeit a takarmány részecskeméretének csökkentése, a nyálelválasztás elősegítése és a takarmány nedvesítése érdekében. A szamárnak (nem kérődző növényevőnek) csak egy lehetősége van a rágás során a takarmány fizikai feldolgozásának befejezésére, ellentétben a kérődzőkkel, amelyek a kezdeti lenyelés (rágás) és a kérődzés során rágnak. Azt, hogy egy szamár mennyi ideig rágja el az adott mennyiségű ételt, számos tényező befolyásolja, beleértve a fiziológiai állapotot, a bevitel szintjét, a rost mennyiségét az étrendben, a takarmány fizikai formáját, a takarmány részecskeméretét és a az állat egészsége.

A szamarak és a kérődzők gyomor-bél traktusának aktivitása közötti fiziológiai különbségek a nyilvánvaló anatómiai különbségek ellenére sem nyilvánvalóak (Maloiy és Clemens 1980). Az elülső béltartalom szárazanyag-konzisztenciája, folyadék hozzáadása a vékonybél tartalmához és a béltartalom száradása a vakbéltól a végbélig hátrafelé egyaránt hasonló. A szerves savkoncentráció a szamár gyomrának felső (koponya) részében hasonlónak tűnik a kérődzők bendőjében tapasztalható koncentrációhoz, bár a bélkitöltés térfogata sokkal kisebb (Wilson 1990). A szamárban a gyomor relatív kapacitása 14, míg a vakbél és a vastagbélé körülbelül 80: kérődzőknél a gyomor relatív kapacitása körülbelül 80, a vakbél és a vastagbél körülbelül 13. A szamárban a mikrobiális emésztés elsősorban a vakbél és a vastagbél, míg kérődzőknél a bendőben zajlik. A kérődzők gyomra és a szamár vastagbél tehát funkcionálisan hasonló (Wilson 1990).

Etetési útmutatók

Biztosítson megfelelő tiszta, friss vizet mindennap tiszta öntözővályúkban.
Az etetési időnek és a módszernek minden nap következetesnek kell lennie a szamár számára.
Az emésztőrendszeri megbetegedések megelőzésére vagy minimalizálására minden egyes alkalommal szünetet kell adni a szamaraknak, kevés élelemmel.
A rendelkezésre álló ételeknek mentesnek kell lenniük idegen anyagtól, például műanyag zacskóktól és minden egyéb olyan anyagtól (hardvertől), amely veszélyes lehet a szamárra.
Rendszeresen dolgozó szamarat, amelynek nincs elegendő legeltetési ideje, el kell látni néhány tömény takarmánnyal az alapvető takarmány-étrend kiegészítésére.
A szamárnak pihentetést kell engedélyezni nagyon nagy takarmány után.
Szükség esetén a szamarak felszerelhetők kötélhálós pofával, hogy megakadályozzák az evést, amikor dolgoznak.
A szamaraknak lehetővé kell tenni, hogy hosszú munkaidő között pihenjenek. A pihenőidő alatt az állatoknak fel kell ajánlani a vizet és egy kis takarmányt. Sok szamár nem eszik és nem iszik, ha hámban van. Ezért szükség lehet minden heveder eltávolítására az egyes szamarak preferenciáitól függően.
A szamaraknak a test állapotának fenntartása érdekében kell etetniük, nem pedig az állapot helyreállítása érdekében, ami nehezebb, ha elvész.

Coprophagy

A koprofágia olyan fiatal szamaraknál fordul elő, amelyek gyakran a születésük után néhány hónapon belül megeszik gátjaik ürülékét. Ezt úgy tekintik, hogy a fiatal szamarak a székletben bővelkedő cellulóz emésztő baktériumokat és más mikrobákat nyerhetnek. A kiegyensúlyozott étrendben lévő, jól táplált szamarak általában nem gyakorolják a koprofágiat. Időnként előfordul, hogy unott szamarak vannak, akik unatkoznak, és a stimuláló tevékenység hiánya miatt elkezdik a saját ürüléküket enni. Ezt viselkedési rendellenességnek vagy rossz szokásnak tekintik.

Tápanyagigény

Víz

A szamaraknak nem szabad nagyon hideg vizet ajánlani, amikor még melegen dolgoznak. A víznek tisztának kell lennie, mivel a szamarak akkor is megtagadhatják a piszkos víz ivását, ha vízre van szükségük (Jones 1997). A szamarak akár 3 napig is víz nélkül mehetnek el, anélkül, hogy vízhiányban szenvednének.