Székrekedés kezelése idős embereknél

Társított adatok

A székrekedés gyakorisága az életkor előrehaladtával drámaian növekszik, egyes becslések szerint a 80 év feletti felnőttek körében megközelíti az 50% -ot. 1 A közösségben élő idősek legfeljebb 40% -át, az intézményekben élők 60% -át érinti. 2, 3 Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztály, a nem fehér faj, a rendszeres gyógyszerhasználat, a női nem, valamint a szorongás és a depresszió tünetei mind összefüggenek a székrekedés fokozott előfordulásával az idősebb emberek körében. 4, 5

A székrekedés következményei jelentősek lehetnek. Fogékony, gyengék, idős embereknél a túlzott megterhelés szinkopális epizódot, koszorúér- vagy agyi iszkémiát válthat ki. Kevésbé élesen a székrekedéshez vezetõ székrekedés anorexiával, émelygéssel és fájdalommal járhat, ami a funkcionális hanyatlással jár. 7 Esettanulmány a stercorális fekélyt, perforációt és halált határozta meg a széklet behatolásának következményeiként. 8 Úgy tűnik, hogy az életminőség alacsonyabb a székrekedés nélküli idős embereknél is, és a tartós ápolással foglalkozó intézmények magas költségekkel járnak a probléma kezelésében, becslések szerint lakosonként évi 2253 USD. 9.

Tekintettel az idősebb felnőttek növekvő arányára Észak-Amerikában, egyre nagyobb szükség lesz a székrekedés hatékony kezelésére az egészségügyi szakemberek részéről. Randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT-k), amelyeket többnyire alacsonyabb minőségi kategóriába sorolnak, néhány magasabb minőségű vizsgálattal, léteznek az idősebb emberek székrekedésének kezelésére. Új, különböző hatásmechanizmusú szereket fejlesztettek ki. Ebben a cikkben áttekintjük a székrekedés kezelésének hatékonyságát és biztonságosságát idős embereknél. A felülvizsgálat során felhasznált bizonyítékok összefoglalását az 1. háttérmagyarázat tartalmazza.

1. rovat:

A felülvizsgálat során felhasznált bizonyítékok

A releváns randomizált kontrollált vizsgálatok azonosításához a következő adatbázisokban kerestük meg a legkorábbi elérhető dátumtól 2012. január 6-ig: MEDLINE (1966), Embase (1980) és CINAHL (1982). A „székrekedés” kereső kifejezést lebegő alcímekkel kombinálva használtuk az összes lehetséges terápiára. A székrekedést a következő kifejezésekkel is kombinálták: „ozmotikus hashajtó”, „irritáló hashajtó”, „tömeges hashajtó”, „székletlágyító”, „laktulóz”, „szorbit”, „magnézium-szulfát”, „senna”, „biszakodil”. „Danthron”, „cascara”, „psyllium”, „metil-cellulóz”, „kalcium-polikarbofil”, „isphagula”, „korpa”, „celandin”, „útifű”, “alovera”, “dokusát”, “poloxalkol”, “ ásványolaj, „glicerin”, „misoprostol”, „eritromicin”, „gyógynövény”, „hagyományos”, „kolchicin”, „kínai gyógynövény”, „magnéziumtej” és „polietilénglikol”. További jelentéseket kerestünk a felnőttek és idősebbek székrekedésével kapcsolatos korábbi felülvizsgálatok és kísérletek listáiban.

Olyan vizsgálatokat vontunk be, amelyek randomizált, kontrollált vizsgálatok voltak, a székrekedés kiindulási definíciója volt (bármely definíció alkalmas volt), és a vizsgált populáció átlagos vagy medián életkora legalább 65 év volt. A folyadékbevitel és a fizikai aktivitás székrekedésre gyakorolt hatására megfigyelési vizsgálatokat fogadtunk el, mivel randomizált, kontrollált vizsgálatokat nem találtunk. Kizártuk azokat a vizsgálatokat, amelyek nem angol nyelven jelentek meg, palliatív vagy intenzív terápiában zajlottak, vagy ha a terápiát a keresés idején kivonták a piacról. Ketten (D.G. és M.B.) függetlenül nézték át a címeket és az absztraktokat, és standardizált módon vonták ki az adatokat. Kivontuk a résztvevők életkoráról, kezeléséről, kontrolljáról, a vizsgálat megállapításáról, a felvételi kritériumokról, a kizárási kritériumokról, az eredményekről és a nyomon követésről szóló adatokat. Értékeltük a mellékelt vizsgálatok minőségét. A nézeteltéréseket konszenzussal oldották meg.

Hogyan definiálható a székrekedés?

Minden olyan panasz, amely a széklet átadásának nehézségeit, a széklet hiányos áthaladását vagy a frekvencia csökkenését jelzi, azonosítja a problémát. A megerőltetés az idősebb felnőttek által leggyakrabban azonosított tünet, annak ellenére, hogy az orvosok hajlamosak a székrekedés diagnosztizálásában a bélmozgás gyakoriságára támaszkodni. 10 Ezenkívül a betegek hajlamosak alábecsülni a bélmozgás gyakoriságát. A normál széklet gyakorisága napi 3 és heti 3 mozgás között változhat. Ezen a tartományon kívüli gyakoriság szintén normális lehet, ha nem észleltek változást a kiindulási értékhez képest, és egyéb tünetek nem jelentkeznek. Középsúlyos vagy súlyos kognitív károsodásban szenvedő betegeknél a diagnózis általában a gondozó jelentésétől függ.

Kutatási körülmények között a konszenzuson alapuló Róma III kritériumokat (2. háttérmagyarázat) gyakran használják a krónikus székrekedés meghatározására, és felhasználhatók a probléma további jellemzésére klinikai körülmények között. 12.

2. rovat:

Róma III diagnosztikai kritériumok * krónikus székrekedés esetén

A következőkből legalább kettőt kell tartalmaznia:

Feszülés a székletürítés legalább 25% -ában

Rögös vagy kemény széklet a székletürítés legalább 25% -ában

A hiányos kiürítés érzése a székletürítés legalább 25% -ánál

Az anorectalis obstrukció/elzáródás érzékelése a székletürítés legalább 25% -ánál

Kézi manőverek a székletürítés legalább 25% -ának megkönnyítésére (pl. Digitális evakuálás, a medencefenék támogatása)

Hetente kevesebb, mint 3 ürítés

A laza széklet ritkán fordul elő hashajtók használata nélkül

Nem kielégítő kritériumok az irritábilis bél szindrómához

* A kritériumok teljesültek az elmúlt 3 hónapban, a tünetek megjelenésével legalább 6 hónappal a diagnózis előtt.

Engedélyezéssel újranyomtatták a Róma III funkcionális emésztőrendszeri rendellenességek diagnosztikai kritériumait. 12.

Mi okozza a székrekedést az idősebb embereknél?

Az elsődleges vagy idiopátiás, krónikus székrekedés okai, beleértve a normális tranzit, a lassú tranzit és a diszinergikus székletürítés (vagyis a neuromuszkuláris diszfunkcióval kapcsolatos) altípusait, továbbra sem ismertek. Annak ellenére, hogy az öregedő vastagbél kisebb és szorosabban csomagolt kollagén rostokat, valamint csökkent myentericus plexus neuronokat mutat, a vastagbél anatómiájában és fiziológiájában bekövetkezett életkorral kapcsolatos változások nem tekinthetők a székrekedés kialakulásának fő tényezőinek. A csökkent mobilitás, az alacsony rostbevitel és a korlátozott folyadékbevitel szintén feltételezhető a székrekedés okaként, de az irodalomból kevés bizonyíték támasztja alá ezeket az állításokat.

A székrekedés másodlagos okai könnyebben azonosíthatók. A gyógyszerek, az anyagcsere-rendellenességek és a betegségállapotok gyakran bűnösök, és időskorúaknál gyakran együtt élnek. Ezeket az okokat meg kell határozni és kezelni kell, mielőtt az elsődleges székrekedés címkét alkalmaznánk. Az opioid fájdalomcsillapítók, a kalciumcsatorna-blokkolók, az orális vaskiegészítők és a hasmenés elleni szerek gyakran alkalmazott gyógyszerek, amelyeknek székrekedésük káros hatásként jelentkezik. Az olyan betegségállapotok, mint a pajzsmirigy alulműködés, a hiperkalcémia, agyvérzés, a Parkinson-kór és a vastagbél-karcinóma idős embereknél székrekedés tüneteit okozhatják. A 3. és 4. rovat felsorolja a székrekedés kiváltásában gyakran szerepet játszó gyógyszereket és betegségállapotokat. 14