Szembetegségek a kóros elhízásban

* a korreláció 0,05 szinten szignifikáns (2-farkú); r = korrelációs együttható.

A nem korrigált IOP szignifikánsan emelkedett a súlyosan összefüggő betegségek nélküli, elhízott, elhízott felnőtteknél, míg a korrigált IOP, CCT, AL és ACD mérések nem különböztek az egészséges kontrollokétól. Az elhízott csoport azonban a retinopathia és az érrendszeri rendellenességek jeleit mutatta. Így a társult betegségek hiányában vagy preklinikai szakaszában a kóros elhízás kockázatot jelenthet a glaukóma és más szembetegségek szempontjából.

A magas IOP kockázati tényezőit alaposan tanulmányozták a glaukómás látóideg károsodásával való szoros összefüggés miatt (7, 8). A Beaver Dam Eye Study-ban az IOP pozitívan korrelált a BMI-vel egyéb tényezők mellett (9). Ezenkívül epidemiológiai vizsgálatok arról számoltak be, hogy az elhízással járó IOP növekedése független az életkortól, a szisztolés vérnyomástól és a diasztolés vérnyomástól (DBP) (10, 11). Stojanov és munkatársai arról számoltak be, hogy az elhízott egyéneknél szignifikánsan magasabb az IOP, mint a nem elhízott egyéneknél (12), és Gunes et al. emelkedett IOP-t talált a BMI ³39 török betegeknél (13). Továbbá mindkét Gunes és mtsai. és Jang és mtsai. pozitív korrelációt talált az IOP és a BMI között (13, 14). Vizsgálatunkban ezt az összefüggést gyengének találták. Az IOP-val szemben csak kevés tanulmány elemezte a BMI és a glaukómás optikai neuropathia közötti összefüggést. Egy tanulmány megállapította, hogy a magas BMI növeli a klinikai glaukóma diagnózisának valószínűségét kórházi felvételkor (15). Egy eset-kontroll vizsgálat azonban nem talált statisztikailag szignifikáns különbséget a BMI-ben a glaukómás és a nem glaukómás alanyok között (16). További vizsgálatokra van szükség a BMI és a glaukóma közötti összefüggések megállapításához.

A szaruhártya átlagos vastagsága normál felnőtteknél kb. 537 mm és 544 mm között mozog, de okuláris magas vérnyomás esetén vastagabb, normotension glaukómában vékonyabb (17). Bron és munkatársai azt találták, hogy a CCT pozitívan korrelál az IOP-val, a CCT minden egyes 10 mm-es növekedése az IOP 0,15-1 Hgmm-es növekedésével jár (18), míg egy manometriai tanulmány szerint a CCT 10 mm-es növekedése 0,7-et jósol Hgmm növekedés az IOP-ban (19). Ebben a tanulmányban az elhízásnak nem volt szignifikáns hatása a korrigált IOP-ra.

Jelenleg kevéssé ismerik az elhízást, az IOP-t és a glaukómát összekötő patofiziológiát. Az IOP és a glaucoma „me chanical” és „vascularis” etiológiáját egyaránt elhízás vezérelheti. A javasolt mechanikus patomechanizmusok közé tartozik az intraorbitális zsír felhalmozódása, a megnövekedett vérvastagság, a megnövekedett episzklerális vénás nyomás és a vizes kisülés romlása (20, 21). Ezen túlmenően, a látóideg fejéhez természetesen gyenge vaszkuláris áramlású szemek hajlamosabbak a sérülésekre a növekvő vagy akár normális IOP alatt (22, 23). Az artériás vérellátás megzavarása, az autonóm vazoreguláció változásai és az elhízási aktivitással járó endotheliális károsodások szintén rendellenes szemészeti véráramláshoz vezethetnek (24). Egy másik lehetőség az, hogy a hiperleptinémia okozta elhízás oxidatív sérüléshez vezethet a trabecularis hálóban (25) .

Gunes és mtsai. szignifikánsan alacsonyabb ACD-t jelentettek elhízott alanyokban a kontroll csoporthoz képest, de az AL- és CCT-értékekben nem volt szignifikáns különbség (15). Sőt, Yilmaz et al. számoltak be arról, hogy az AL és a CCT értékek nem különböztek szignifikánsan az egészséges, elhízott, 1. osztályú BMI-s egyének között (26). Vizsgálatunkban ezek a paraméterek szintén nem különböztek a kontroll és az elhízott csoportok között. Su és mtsai. (27) arról számolt be, hogy a szaruhártya vastagabb a magas BMI-s alanyoknál, és ez magasabb IOP-hoz vezet. Ezzel szemben a korrigált IOP-ban sem találtunk különbséget a csoportok között, bár egy korábbi tanulmánynak megfelelően a korrigálatlan IOP-értékek jelentős növekedését tapasztaltuk (28). A glaukóma ritkábban alakul ki magas CCT-vel rendelkező egyéneknél (15). Úgy gondoljuk azonban, hogy az elhízás okozta ischaemiás és mechanikai hatások miatt glaukómás optikai neuropathia alakulhat ki, annak ellenére, hogy a korrigált IOP-ban nincs különbség.

Vizsgálatunk fő erőssége a minta nagysága. Legjobb tudomásunk szerint ez a mai napig a legnagyobb mértékű vizsgálat az elhízás szemhatásairól kapcsolódó betegségek hiányában. Sőt, mind az elülső, mind a hátsó szegmens eredményeit részletesen értékelték. Alternatív megoldásként a jelen vizsgálatot korlátozza a biokémiai vérparaméterek hiánya. Egy másik korlátozás az, hogy nem értékeltük az obstruktív alvási apnoe szindrómát vagy az elhízás hipoventilációs szindrómáját, és ezek a rendellenességek szintén befolyásolhatják a szem működését.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy a nem korrigált IOP szignifikánsan magasabb volt a kórosan elhízottaknál, összehasonlítva a normál BMI-vel rendelkező egyeztetett kontrollokkal. A korrigált IOP, CCT, AL és ACD nem különbözött szignifikánsan a csoportok között, de az RNFL vastagság és az RT regionális csökkenését, valamint a CT átfogóbb csökkenését figyelték meg. Morbid elhízott felnőtteknél az IOP emelkedése és az RNFL elvékonyodása növelheti a glaukóma és az optikai neuropathia kockázatát.

Finanszírozás: Ehhez a tanulmányhoz nem állt rendelkezésre konkrét pénzügyi támogatás.

A következő kutatási etikai bizottság jóváhagyta: Duzce Egyetem (# 2017-063)