Női egészség

A női reproduktív egészség a kóros elhízás hátterében

Az elhízásról ismert, hogy hozzájárul az anovulációhoz, a menstruációs rendellenességekhez és a szub-termékenységhez. Ezenkívül az elhízott nők, akik teherbe esnek, fokozott kockázatnak vannak kitéve.

Az elhízási műtét időnként helyreállíthatja a rendszeres ovulációt

Az elhízásról ismert, hogy hozzájárul az anovulációhoz, a menstruációs rendellenességekhez és a termékenység alatti részhez. Ezenkívül az elhízott, teherbe eső nőknél fokozottabb a vetélés és a szülészeti szövődmények kockázata, ideértve a terhesség okozta magas vérnyomást, preeclampsia, terhességi cukorbetegség, magzati makrosomia és az újszülöttek és anyák halálozását. Az IVF-kezelésben részesülők eredményei folyamatosan rosszabbak az elhízott egyének számára, és az elhízott nők utódai nagyobb kockázatot jelentenek maguknak az elhízásnak, valamint a későbbi életszakaszban a szívbetegségek, a cukorbetegség és más anyagcsere-állapotok kialakulásának. Úgy gondolják, hogy a túlsúly súlyos termelésnek a hormontermelésre gyakorolt komplex deregulációs hatása szerepet játszik ezekben a kérdésekben.

Hormonok és a női egészség

A hormonok vér által közvetített kémiai mediátorok, akiknek feladata a testi funkciók, például az alvás, az emésztés, a növekedés és a kardiovaszkuláris aktivitás szabályozása. A nőknél a menstruációs ciklust és a reproduktív egészséget is szabályozzák. A hormonokat a test egészében elhelyezkedő mirigyek sorozata választja ki, amelyet együttesen endokrin rendszernek neveznek.

Endometrium

A női reproduktív funkciót a petefészek, a hipotalamusz és az agyalapi mirigy szabályozza. Összetett kapcsolatuk hipotalamusz-hipofízis-petefészek (HPO) tengelyként ismert. A normális menstruációs ciklus egy gonadotropint felszabadító hormon (GnRH) törés felszabadulásával kezdődik a hipotalamuszból, amely továbbra is felszabadítja a GnRH impulzusait a hormontermelés szabályozására az egész ciklus alatt. A GnRH jelenlétében az agyalapi mirigy luteinizáló hormont (LH) és follikulusstimuláló hormont (FSH) termel. Ezek viszont serkentik a többszörös ösztrogént szekretáló tüsző növekedését a petefészkeken, amelyek közül az egyik végül beérik, és az LH túlfeszültségét követően felszabadítja a petesejtet. Az ovuláció után a tüsző fennmaradó része, amelyet ma sárgatestnek neveznek, progeszteront kezd termelni, kisebb mennyiségű ösztrogénnel együtt, amelyek mind elengedhetetlenek a méhnyálkahártya fogantatásra való készségének fenntartásához és további fejlesztéséhez. A HPO-tengely bármilyen megszakadása meddőséghez vezethet anovuláció előidézésével, az implantáció megakadályozásával vagy a normális embrionális fejlődés gátlásával.

Mik az elhízás endokrin hatásai?

Az elhízás és különösen a központi elhízás jelentős endokrin rendellenességekkel jár, amelyek olyan állapotokhoz vezethetnek, mint a cukorbetegség és a pajzsmirigy betegségei, valamint befolyásolhatják a férfi és a női termékenységet. A zsír vagy a zsírszövet hormonálisan aktív, leptint, adiponektint és ösztrogént választ ki a véráramba.

Megállapították, hogy az elhízott és nem elhízott nőknél a leptin terhesség alatt növekszik, de növekedési üteme elhízott nőknél kifejezetten lassabb. A hormonról ismert, hogy kulcsfontosságú szerepet játszik a korai embrionális fejlődésben, ezért ez a hatás szerepet játszhat a megnövekedett vetélési arányban és az utódok metabolikus és szív- és érrendszeri betegségekre való hajlamában.

Az adiponeptin számos anyagcsere folyamatban vesz részt, beleértve a glükóz szabályozását és a tárolt zsír energiává történő átalakítását. Noha kizárólag a zsírszövet termeli, a véráramban lévő adiponeptin szintje fordítottan összefügg a zsír tömegével, így az elhízott nőknél jellemzően alacsony az adiponectin szint. A véráramban az adiponektin csökkent szintje összefügg a cukorbetegséggel és a szívbetegségekkel, valamint a policisztás petefészek-szindróma (PCOS) miatti csökkent termékenységgel is összefüggésben van.

A szoptatott csecsemőkről ismert, hogy az elhízás és az anyagcsere-rendellenességek kialakulása elleni védőhatás előnyös az élet későbbi szakaszaiban. Bár ennek okait jelenleg nem ismerjük, a kutatások kimutatták, hogy az anyatej magas szintű adiponektint tartalmaz, és úgy gondolják, hogy a hormon fontos szerepet játszhat az anyagcsere fejlődésében.

Ismeretes, hogy fordított összefüggés van az anya zsírossága és az anyatejben lévő adiponektin koncentráció között, és feltételezték, hogy az egyik lehetséges tényező az elhízott anyák utódainál tapasztalható fokozott elhízás és anyagcsere-rendellenességek figyelembevételére. Az elhízásnak a prolaktin hormonra is van bomlasztó hatása, ami növeli az elhízott anyák késleltetett vagy csökkenő tejtermelésének valószínűségét, ami alacsonyabb szoptatáshoz vezet.

Az inzulin elsődleges szerepe a szervezetben az, hogy ösztönözze a sejteket a véráram glükóz felszívására az egészséges vércukorszint fenntartása érdekében. Az elhízás az inzulinrezisztencia ismert kockázati tényezője; olyan állapot, amelyben a sejtek nem reagálnak az inzulinra, serkentik a testet, hogy nagyobb mennyiségben termelje azt, hogy megkísérelje a vércukorszintet kordában tartani. A magas inzulinszint ronthatja a sárgatest progeszteronszekréciós funkcióját, és a petefészkekre hatva tesztoszteron és más férfiasító hormonok (androgének) nevét idézheti elő. A megnövekedett inzulinszekréció szintén a hipotalamuszban képes nagyobb mennyiségben felszabadítani a GnRH-t, megzavarva az LH és az FSH termelését. A tényezők ezen kombinációja pusztító hatással lehet a nők egészségére és termékenységére.

Policisztás petefészek-szindróma (PCOS)

Ha az anovulációval párhuzamosan túlzott androgéntermelés lép fel, a policisztás petefészek szindróma (PCOS) diagnosztizálható. A szindróma rendkívül gyakori, világszerte a nők becslések szerint 10% -át érinti. A PCOS-ban szenvedő nőknél gyakran megnagyobbodott petefészkek vannak, amelyek gyöngyszerű ciszták láncai borítják, de a policisztás petefészkek jelenlétére már nincs szükség a PCOS diagnosztikai kritériumainak teljesítéséhez, és a policisztás petefészkek PCOS nélkül is lehetségesek. Egyéb gyakori tünetek a testfelesleg (hirsuitizmus), a fején lévő szőr elvékonyodása és pattanások.

Általánosságban elmondható, hogy a PCOS diagnózisához az alábbiak közül kettő vagy több szükséges:

Anovuláció, amelyet szabálytalan, ritka vagy hiányzó periódusok jeleznek.
Az arc- vagy testszőrzet és/vagy a vérvizsgálat eredményeinek túlzott növekedése a tesztoszteron emelkedett szintjét jelzi.
Ultrahangos vizsgálat, amely policisztás petefészket mutat.

Míg a legtöbb PCOS-ban szenvedő nő túlsúlyos vagy elhízott, lehetséges, hogy a normál tartományban lévő BMI-vel rendelkezzen PCOS, és erős bizonyítékok utalnak arra, hogy a genetikai tényezők jelentős szerepet játszanak az állapot kialakulásának meghatározásában. A BMI szorosan összefügg a PCOS-tünetek súlyosságával, és a fogyás ismert, hogy hatékonyan csökkenti a tüneteket és helyreállítja a termékenységet. A PCOS és az elhízás kapcsolata azonban összetett és még nem értendő. A kutatások azt mutatják, hogy a PCOS-ban szenvedő nők nagyobb rezisztenciát mutatnak az inzulinnal szemben, mint az egyenértékű BMI-vel és a zsíreloszlás mintájával rendelkező nők, akiknek nincs PCOS-ja, és a PCOS-ban szenvedő nőknél a teljes populációhoz viszonyítva három-négyszeresére nőtt a metabolikus szindróma. Ezért úgy gondolják, hogy az anyagcsere-tényezők fontos szerepet játszanak az állapot patogenezisében. A közelmúltban az adiponektin szerepét is javasolták: Tanulmányok kimutatták, hogy a PCOS-ban szenvedő nőknél csökken az adiponektin szint, függetlenül az inzulinrezisztenciától és más metabolikus tényezőktől, és az adiponektin biomarkerként vagy PCOS-kezelésként történő alkalmazásának lehetőségei állnak a középpontban folyamatban lévő kutatások.

Míg a magas vérnyomás, a szívbetegségek és az anyagcserezavarok gyakoriak a PCOS-ban szenvedő nőknél, vegyes bizonyítékok támasztják alá a közvetlen összefüggést a PCOS és a BMI státusztól független állapotok között, és valószínűleg az inzulinrezisztencia kulcsfontosságú mediátor. Azonban a PCOS köztudottan közvetlenül kapcsolódik a depresszióhoz és a hangulatváltozásokhoz, és az ovuláció hosszabb ideig tartó elnyomásával endometrium rákhoz is vezethet.

A bariatrikus sebészet hatása a női egészségre

A kutatások következetesen bebizonyították, hogy a bariatrikus műtétek hatékonyak az ovuláció és a termékenység helyreállításában a reproduktív korú elhízott nőknél. Továbbá, az elhízott nőkhöz viszonyítva, azokon, akik bariatrikus műtéten estek át, csökkent a szülészeti szövődmények kockázata és javulnak az újszülöttek kimenetelei. A műtét előtti BMI nem jelzi előre a teherbe esni szándékozó nők későbbi sikerességét, ami arra utal, hogy az elhízás termékenységre gyakorolt hatása teljesen visszafordítható lehet sokaknál, akik bariatriás eljárásokon mennek keresztül.

A bariatrikus műtétet követően IVF-kezelést igénylő nőknél a vetélés arányára és eredményére vonatkozó adatok kevések, de egy tanulmány magas terhességi arányról számolt be posztoperatív IVF-kezelésben részesülő nőknél, egy másik pedig alacsonyabb vetélési arányról számolt be azoknál a nőknél, akik korábban bariatrikus eljáráson estek át. A kutatások azt is jelzik, hogy megelőző hatással lehet az elhízás olyan kórosan elhízott anyák utódaira való átterjedésére, akik a fogantatás előtt bariatrikus műtéten esnek át.

A bariatrikus műtét különösen előnyös lehet a PCOS-ban szenvedő nők számára, akiknek a súlycsökkenést általában csak életmódbeli módosításokkal nehéz fenntartani. Számos, kifejezetten a PCOS-ban szenvedő nők bariatrikus műtétjére összpontosító tanulmány megállapította, hogy a spontán ovuláció jellemző, és sok nő tapasztalja a normális menstruációs funkció teljes helyreállítását a műtét után, így a műtét előtt terméketlen nők többsége később képes megfoganni és fenntartani terhességet eredményesen, anélkül, hogy további termékenységi kezelésekre lenne szükség. A hiperandrogenizmus szintén csökken, ami jelentősen javítja a kapcsolódó tüneteket, például a nem kívánt szőrnövekedést és a pattanásokat.

A bariatrikus műtét gyakran a magas vérnyomás és az anyagcsere-állapot teljes feloldásához vezethet PCOS-ban szenvedő nőknél. Az inzulin rendellenességek a műtét után gyakran nagyon gyorsan javulhatnak reproduktív korú nőknél, és a 2-es típusú cukorbetegség javulása jellemzően a súlycsökkenéssel arányosan fordul elő. A kutatások kimutatták, hogy a Roux-en-Y gyomor bypass (RYGB) eljárás különösen hatékony az inzulinszint normalizálásában a korlátozó eljárásokhoz képest. Habár kevés adat áll rendelkezésre a posztoperatív adiponectin szintről kifejezetten PCOS-ban szenvedő nőknél, a bariatrikus eljárásoknak pozitív hatása van az adiponectin szintre általában.

Műtét utáni fogamzásgátlás

A bariatrikus műtétet követően két évig kerülni kell a terhességet az anya optimális táplálkozási státusával járó szövődmények elleni óvintézkedésként, és időt kell hagyni a fogyás bekövetkezésére és a testsúly stabilizálódására. Ezek a tényezők fontos szerepet játszanak az anya és a gyermek egészségének megőrzésében, és a tápanyagok hiánya, például fehérje, vas, folát, kalcium, valamint a B12 és D vitaminok magzati szövődményekhez vezethetnek, ideértve az idegcső hibáit, az alacsony születési súlyt, az újszülöttek hypocalcaemiáját és az angolkór. Ezért fontos, hogy a reproduktív korú nők ebben az időszakban megfelelő fogamzásgátló módszert alkalmazzanak, még akkor is, ha korábban termékenységi problémákat vagy menstruációs rendellenességeket tapasztaltak, mivel az elhízással kapcsolatos reproduktív diszfunkció a műtét után meglehetősen gyorsan megoldódhat.

Bizonyos bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a rosszul felszívódó eljárások, például a gyomor bypass, befolyásolhatják a gyógyszerek felszívódását, ami potenciálisan fokozhatja az orális fogamzásgátló kudarcának kockázatát. A szubkután implantátumok vagy a gátolási módszerek ezért bizonyos nők számára biztonságosabb lehetőséget jelenthetnek. Végül a fogamzásgátlás legbiztonságosabb megválasztása sok tényezőtől függ, ezért a nőknek tanácsot kell kérniük sebészüktől, aki figyelembe tudja venni egyéni körülményeiket, és ennek megfelelően tanácsot adhat.