Szitakötő

Forrás: Nature Canada

TUDOMÁNYOS NÉV: Anisoptera

Diéta/etetés

A szitakötő nimfák ragadozók; rovarokkal, apró rákfélékkel, sőt halakkal táplálkozik.

Alsó ajkuk (ladiumnak hívják), amelynek horgai vannak a hegyeken, kifelé nyúlik, hogy megragadja a zsákmányt.

Fiatal nimfák ülnek és várakoznak, ragadozást ragadnak a labiumukba, amikor elmúlik.

A nimfák a fejlődésük során nagyobbak lesznek, és végül nagyobb rovarokra, például szúnyoglárvákra vadászni kezdenek.

A nagyobb nimfák akár kicsi ebeket és halakat is képesek megfogni.

A felnőtt szitakötők szintén ragadozók, más rovarokkal táplálkoznak, beleértve más szitakötőket és pókokat is.

A zsákmányt úgy ragadják el, hogy a lábukkal kosarat képeznek, és repülés közben felkapják a zsákmányt a levegőből.

Élőhely

A szitakötő nimfák vízi eredetűek, patakokban, folyókban, tavakban, tavakban és vizes élőhelyeken találhatók meg.

Olyan területeken élnek, ahol a víz lassan folyik vagy mozog.

Valószínűleg sziklák és fa alatt találhatók.

SÁRKÁNYOS: ÉRDEKES TÉNYEK

Sok faj akár 7-8 cm hosszú is lehet.

A Fosszilis Szitakötők szárnyfesztávolsága legfeljebb 2 méter lehet, és csaknem egy méter hosszúak voltak! Ezek az óriási rovarok képesek voltak fenntartani a repülést, mert az oxigénszint ebben az időben jóval magasabb volt

A szitakötők nyugalmi helyzetben vízszintesen tartják a szárnyaikat, míg a legtöbb kislány a test fölött tartja össze szárnyait.

A szitakötők nemcsak kopoltyúkon keresztül, hanem szárnybetéteiken keresztül is lélegeznek.

A nimfa szitakötőknek hasuk hátsó részén kopoltyúk vannak. Az oxigént úgy kapják meg, hogy összehúzzák a hasukat, hogy vizet pumpáljanak a kopoltyúkamrába és onnan ki. A víz gyors kiürítésével saját „sugárhajtású” rendszerük tolja őket előre.