Szoptató és nem tápláló szopási szokás: mit kell tudnunk?

DANA FEŞTILĂ

1 Fogszabályozási és fogászati-arc-ortopédiai tudományág, Fogorvostudományi Kar, „Iuliu Haţieganu” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Kolozsvár, Románia

MIRCEA GHERGIE

1 Fogszabályozási és fogászati-arc-ortopédiai tudományág, Fogorvostudományi Kar, „Iuliu Haţieganu” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Kolozsvár, Románia

ALEXANDRINA MUNTEAN

2 Gyermekfogászat, Fogorvostudományi Kar, „Iuliu Haţieganu” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Kolozsvár, Románia

DAIANA MATIZ

1 Fogszabályozási és fogászati-arc-ortopédiai tudományág, Fogorvostudományi Kar, „Iuliu Haţieganu” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Kolozsvár, Románia

ALIN ŞERBǍNESCU

1 Fogszabályozási és fogászati-arc-ortopédiai tudományág, Fogorvostudományi Kar, „Iuliu Haţieganu” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Kolozsvár, Románia

Absztrakt

A helyes szoptatás eszköznek tekinthető a craniofacialis rendellenességek posztnatális profilaxisában, vagy legalábbis annak mértékének csökkentésében.

A nem megfelelő palackadagolás arra kényszeríti a nyelvet és az arcizmokat, hogy kompenzáló és atipikus funkciót fejlesszenek ki a tej megszerzése érdekében. Ennek eredményeként adaptációs változás következhet be a fog- és csontstruktúrában, ami malocclusióhoz vezethet.

Az ujjak szopása normális az élet első két-három évében. Pihenés érzetét kelti a gyermekben; ezért szokták alvás előtt gyakorolni. A nem tápláló szopás hatása a kialakuló fogazatra 3 éves kor alatti gyermeknél csekély, és általában a metszőfog helyzetének változására korlátozódik. Néhány felső vagy alsó metszőfog (attól függően, hogy az ujjat szívta-e) spontán az ajkak felé billen, és/vagy mások megakadályozzák a kitörést. Normális esetben a gyermekek 2 és 4 éves kor között elhagyják ezt a szokást. Ha ez a kor után is fennáll, ez oka lehet néhány fogászati-maxilláris anomáliának: nyitott harapás, keskeny maxilla felső kiemelkedéssel, keresztcsípés; mindezeket retrognathikus mandibula kísérheti.

A. Szoptatás

A szoptatás az újszülött arcnövekedésének meghatározó tényezője, mivel magában foglalja az arc izmait, amelyek jelentős szakaszos erőket generálnak. Ezek az erők hozzájárulnak az izomaktivitás érleléséhez és szinkronizálásához, számos orális funkció egyidejű stimulálásával: légzés, szoptatás és nyelés.

A szopás során az ajkak izomzatának aktivitása intenzív - ami lehetővé teszi az ajkak szoros, balekszerű érintkezését az anya mellén. A mandibula meghajtása szintén fontos, mivel szinergiát hoz létre a nyelv mozdulataival, és végül a gyermek száján belüli magas negatív nyomás lehetővé teszi a tej hatékony felszívását.

Embriológiai adatok

Az intrauterin fejlődés 60. napján az első mozgások a szájüregben következnek be. Ettől a ponttól kezdve a 10. héten szoptatás alakul ki, majd a 12. héten belül nyelés következik [1].

A születés után növekedés és fejlődés

Ez az az idő, amikor a növekedés a leggyorsabban, kétszer olyan intenzíven megy végbe, mint a pubertás időszak. Ezért olyan fontos a gyermek táplálkozása számára, hogy minden szükséges feltételt kínáljon ehhez a fejlődéshez.

Funkcionális szempontból a szoptatás erősen javallt az első életévben, egyrészt azért, hogy az újszülött profitálhasson a morfológiai fejlődés ingeréből, másrészt azért, mert a szopás - ebben a korban a félszilárd táplálék miatt - nem kínál ugyanaz az izomtevékenység, mint a szopásnál [2].

Morfológiai mediátorok a szoptatás során

1. Condylaris porc

Ez a növekedési porc nagyon aktív a szülés utáni szoptatás során. A második életév végétől kezdve a sejtes mitózis csökken és lassan eltűnik. Ez a bizonyíték a kondiláris porc „szopós” biológiai és funkcionális létezésének megállapításához vezet.

A mandibularis hiány szülés utáni profilaxisa hatékony szoptatástól függ, amely stimulálja az laterális pterygoid izmot, amelynek behelyezése a temporo mandibularis ízületi korongra nélkülözhetetlen inger a condylus másodlagos porcos növekedéséhez.

2. A spheno-mandibularis szalag

A spheno-mandibularis szalagok feszültsége miatt a fel-le, valamint a mandibula előre-hátra mozgása során a szopás stimulálja a vízszintes ramus növekedését a sagittalis síkban [1,2].

3. Az izmok

A szoptatás nagyszámú izmot aktivál, amelyek - a periosteumra történő behelyezésük révén - közvetlenül vagy közvetve stimulálják a csont növekedését. A méhen belüli fejlődés során, majd a születés után a szoptatás alatti intenzív izomtevékenység határozza meg a csontok átalakulását. Az aktivált orbicularis és mentalis izmok stimulálják és orientálják a morfogenezist. Ez egy valódi funkcionális érés, amelyen az arc fejlődése függ [3,4]. A természetes szoptatás időtartama pozitív hatást gyakorol az orofaciális struktúrák mobilitására. Megerősítették a mesterséges táplálás és a szopási szokások elhúzódó időtartamának káros hatásait a szájüregi motoros kontrollban [5].

4. Beidegzés

A gazdag és változatos beidegződések tükrözik az általa irányított létfontosságú funkciók összetettségét és szinkronitását. A gyermek orális-motoros mozgásmodelljei durva és mindent átfogó, általánosított reflexiós mintákból alakulnak ki az önkéntes, önkéntes izomfunkciók felé. Az orális-motoros szenzoros rendszer kialakulása már a magzat életében elkezdődik. A szoptatás egy ritmikus funkció, amelyet az agytörzs ideghálózatai által létrehozott gócokból programoznak [6].

5. Testtartás

A mandibula-hyoid komplex egyensúlya a szoptatás során attól függ, hogy a garat-nyelv komplexum maga a testtartás és a szájizmok aktivitása szempontjából másodlagos. Ezért ajánlott az újszülöttet a törzszel függőleges helyzetben tartani a szoptatás alatt. Pierre Robin először ezt az álláspontot „ortosztatikus szopásként” jellemezte [2].

A szoptatás lehetővé teszi több olyan funkció megtanulását és szinkronizálását, amelyeknek fontos morfogenetikai szerepük van a gyermek koponya-arc komplexének harmonikus fejlődésében. A helyes szoptatás eszköznek tekinthető a craniofacialis rendellenességek posztnatális profilaxisában, vagy legalábbis annak mértékének csökkentésében. Ma is ilyen fejlett technológiával egyetlen cumi sem képes pótolni a szoptatás funkcionális előnyeit. A 6 hónapnál hosszabb ideig tartó szoptatás védő tényező a cumi szopásának tartóssága ellen [7]. Egyes tanulmányokban felvetették, hogy a szoptatás időtartama fordítottan arányos hatással van a cumi használatának tartósságára, de a legmagasabb szintű bizonyíték nem támasztja alá a cumi használata és a szoptatás időtartama vagy kizárólagossága közötti kedvezőtlen kapcsolatot. A megfigyeléses vizsgálatokban a szoptatás rövidített időtartama és a cumi használata közötti összefüggés valószínűleg számos más összetett tényezőt tükröz, például szoptatási nehézségeket vagy elválasztási szándékot [8,9].

A szülés utáni időszakban a növekedés központjainak funkcióval történő befolyásolásának lehetősége óriási, ezért az újszülöttet nem szabad megfosztani tőle; vagy pedig a születés utáni hatalmas növekedési roham jelentősen csökken [11,12,13].

B. Nem tápláló szopás

Gyakran felmerülnek kérdések a csecsemőkkel és a nem tápláló szopással kapcsolatban. A nem tápláló szopás ujjak, cumik vagy más tárgyak szívásából áll.

A nem tápláló szopást a magzat és az újszülött fejlődésének normális részének tekintik. Már a méhben 13–16 héten át a magzat szívó- és nyelési mozgásokat kezdett el. A légzésszerű mozgások is ebben a szakaszban kezdődnek. Ezeket a magzati mozgásokat a prekurzoroknak tekintik a légzés és a deglutíció életfenntartó követelményeinek szempontjából. A nem tápláló szopás szorosan kapcsolódik a csecsemőben születéskor két reflexhez. A gyökeres reflex a csecsemő fejének és nyelvének az arcát érintő tárgy felé irányuló mozgása. A tárgy általában az anya melle, de lehet ujj vagy cumi is. A gyökeresedési reflex normál csecsemőknél eltűnik 7 hónap körül. A szívó reflex a mellbimbóból fejezi ki a tejet, és 12 hónapos koráig érintetlen marad. A szopási reflex eltűnése nem jelenti azt, hogy a csecsemő nem tud szopni; ebben a fejlődési korban a csecsemő megtanult táplálkozni, és nincs szüksége a reflexre a táplálék megszerzéséhez.

A szoptatás során a csecsemő a nyelvet a mellbimbó alá helyezi, érintkezve az alsó ajakkal, és az állkapcsokat szétválasztva és az ajkakat együtt nyelve. Ezt nevezik infantilis fecskének. Ezzel szemben a felnőtt fecskét az jellemzi, hogy együtt nyelnek a fogak, a nyelv a szájpadlással szemben és az ajkak elernyednek. Az infantilis és a felnőtt fecske közötti változás fokozatos. A szoptató reflex általában eltűnik az élet első évében [14]. Amint a csecsemő étrendje folyékonyról szilárd ételre változik, fokozódik az aktivitás a rágóizmokban, és az elsődleges molárisok elzáródásba kerülnek. Az átmeneti fecskét általában 3–10 éves gyermekeknél észlelik, és az ajkak összehúzódása, valamint a nyelv és az alsó ajak testtartása lehet vagy nem. A teljes felnőtt lenyelés már 3-4 éves korban megfigyelhető, és általában 9 vagy 10 éves korig van jelen, de soha nem érhető el a lakosság 10–15% -ánál [14,15]. A normális lenyelési átmenet késleltetése akkor várható, ha a gyermeknek szopási szokása van [14].

A csecsemők nem tápláló szopása szinte általános és normálisnak tekinthető. Az a pont, amikor a nem tápláló szopás szokássá válik és nem tekinthető normálisnak, nem világos. Számos tanulmány a hüvelykujj és a számjegy szopás gyakoriságáról azt jelzi, hogy az újszülöttek nagy többsége szívja az ujjait, de ez a százalék az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken. Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy a gyermekek spontán abbahagyják a nem tápláló szopást valamikor 2 és 4 éves kor között [16].

Mivel úgy tűnik, hogy a szoptatás nem elégíti ki teljes mértékben a gyermekek szopási igényét, cumit ajánlottak további megelégedésre. [6] Ha a szülők úgy döntenek, hogy gyermekük cumit használ, bizonyos óvintézkedéseket kell tenni a gyermek biztonságának biztosítása érdekében. A cumit soha nem szabad a gyermek nyakában lévő szalaghoz vagy húrhoz rögzíteni, mert a húr elakadhat vagy összekuszálódhat, és fojtással súlyos sérülést vagy halált okozhat. A cumiknak:

Legyen szilárd, egy darabból álló szerkezet, nem mérgező, rugalmas és szilárd, de nem törékeny anyaggal;

Könnyen megfogható fogantyúkkal rendelkezik;

Legyenek elválaszthatatlan mellbimbók és szájvédők;

Legyen megfelelő átmérőjű szájvédője a beszívás megakadályozásához, és két szellőző lyuk legyen;

Vegyen fel egy figyelmeztető feliratot arra, hogy ne kösse be a cumit a csecsemő nyakába.

Ezenkívül arra kell ösztönözni a szülőket, hogy tartsák tisztán a cumit, kopás után cseréljék ki őket, és soha ne tegyenek mézet, cukrot vagy bármilyen édes szirupot a mellbimbóra a szopás ösztönzése érdekében.

A gyártók gyorsan fejlesztették ki a mellbimbókat és a cumikat, amelyek „nagyon hasonlítanak az anya mellére”. Ezek a gyártók fenntartják, hogy mivel a cumi hasonlít a mellre, ez természetesebb, ezért a legjobb a csecsemő növekedéséhez és fejlődéséhez. Ezen állítások alátámasztására nem állnak rendelkezésre hosszú távú, kontrollált vizsgálatok. Ebben a korcsoportban ellenjavallt az aktív beavatkozás, amely megakadályozza a nem tápláló szopást [22]. Az éber várakozás általában sikeres, mivel a gyermekek többsége spontán elhagyja szokását 2 és 4 év között [23]. Az esetek nagy százalékában a szokásból fakadó káros fogmozgások hajlamosak megoldódni, ha a tevékenységet a maradandó fogak kitörése előtt abbahagyják. Ezért a kezelést általában a késői elsődleges vagy a korai vegyes fogazat szakaszáig lehet halasztani.