Tánc/Mozgásterápia (DMT)

Tánc/mozgásterápia, általában egyszerűen táncterápiának vagy DMT-nek nevezik, egyfajta terápia, amely mozgás segítségével segíti az egyéneket az érzelmi, kognitív, fizikai és társadalmi integráció elérésében. A táncterápia mind a fizikai, mind a mentális egészség szempontjából előnyös a stressz csökkentésére, a betegségek megelőzésére és a hangulatkezelésre. Ezenkívül a DMT fizikai összetevője fokozott izomerőt, koordinációt, mobilitást és csökkent izomfeszültséget kínál. A tánc-/mozgásterápia alkalmazható minden populációval és egyénekkel, párokkal, családokkal vagy csoportokkal. Általában a táncterápia elősegíti az öntudatot, az önbecsülést és az érzések kifejezésének biztonságos terét.

Milyen kérdésekben segíthet a táncterápia?

A táncterapeuták a terápiás emberekkel dolgoznak, hogy javítsák testképüket és önértékelésüket. A tánc/mozgásterápia a terápia sokoldalú formája, amely azon az elgondoláson alapszik, hogy a mozgás és az érzelem összekapcsolódnak. A táncterápia kreatív kifejezése megerősítheti a kommunikációs készségeket és inspirálhatja a dinamikus kapcsolatokat. Általában fizikai, pszichológiai, kognitív és szociális problémák kezelésére használják, mint például:

Fizikai kérdések:

Krónikus fájdalom
Gyermekkori elhízás
Rák
Ízületi gyulladás
Magas vérnyomás
Szív-és érrendszeri betegségek

Mentális egészségügyi kérdések:

Keressen egy terapeutát

Kognitív kérdések:

Társadalmi kérdések:

Mennyire hatékony a táncterápia?

Kutatások bebizonyították, hogy a táncterápia hatékony lehet a mentális egészségi problémák kezelésében, mint például a rendezetlen étkezés, a depresszió és a szorongás. Néhány friss példa:

A The Arts in Psychotherapy folyóirat (2007) tanulmánya megállapította, hogy a táncterápia pozitív hatással volt a depresszió tüneteit tapasztaló résztvevőkre.
Az American Journal of Dance Therapy (2004) tanulmánya, amelyben 54 hallgató vett részt egy táncterápiás erőszakmegelőzési programban, megállapította, hogy a résztvevők között csökkent az agresszió és nőtt a pro-szociális magatartás.
Az Alzheimer Care Today (2009) tanulmánya azt sugallja, hogy a DMT közvetlenül javíthatja a demenciában szenvedők memóriafelidézését.
Az American Journal of Dance Therapy szakirodalmi áttekintése azt mutatta, hogy a DMT lehet kezelési lehetőség az autizmus spektrumú gyermekek számára.
Szociális és fizikai összetevői miatt a tánc/mozgás terápiát a gyermekkori elhízás kezelési lehetőségeként is fontolóra veszik.

Bár további kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy a DMT mennyire hatékony más körülmények között, ez továbbra is ígéreteket mutat, mint életképes kezelési mód számos fizikai és mentális egészségi kérdésben.

A táncterápia alapelvei

A DMT foglalkozások gyakran megfigyelést, értékelést, bemelegítést, beavatkozásokat, verbális feldolgozást és a bezárásra fókuszáló bemelegítési fázisokat tartalmaznak. A foglalkozások lehetnek strukturáltak vagy nem irányelvek, és lebonyolíthatók egyenként vagy csoportosan. Bár minden tánc-/mozgásterapeutának megvan a maga stílusa, a tanúsított tánc-/mozgásterapeuták betartják a következő küldetést és elméleti elveket:

Küldetés:

Az élettartam-fejlesztés megkönnyítése.
Megelőzni, diagnosztizálni és kezelni azokat a kérdéseket, amelyek zavarják az egészséges működést.
Értékelje, értékelje és fejlessze a kezelési célokat.
Tervezett beavatkozások végrehajtása.
Fejlessze és állítsa be a kezelést, hogy folyamatosan megfeleljen a kliens igényeinek.

Fő elvek:

A test és az elme összekapcsolódik, így az egyik változása hatással van a másikra.
A mozgás kifejezheti a személyiség aspektusait.
A terápiás kapcsolat egy részét nonverbális eszközökkel kommunikálják.
A mozgások szimbolikusak lehetnek, és tudattalan anyagot/folyamatokat reprezentálhatnak.
A mozgásimprovizáció/kísérletezés új létmódokat hozhat létre.

Miben különbözik a táncterápia a szokásos táncoktól?

A legtöbb ember megérti, hogy a tánc jótékony hatással lehet az egészségére; javítja a szív- és érrendszeri állóképességet, az izomtónust, az egyensúlyt és a koordinációt. A tánc emellett növelheti az ember hangulatát, javíthatja testképét, és szórakozásra ad lehetőséget, amely csökkentheti az általános stresszt és szorongást. Bár ezek az elemek bizonyosan előnyösek, a tánc/mozgásterápia egy másik szintre emeli a terápiás táncot.

A képzett táncterapeutával kezelt embereknek joguk van a titoktartáshoz, a táncterapeuták pedig biztonságos teret biztosítanak az emberek számára, hogy kifejezzék magukat. A mozgás több, mint testmozgás - nyelvvé válik. A kezelés alatt álló emberek tudatos és tudattalan érzéseket kommunikálnak a tánc révén, ami lehetővé teszi a terapeuta számára, hogy természetben reagáljon. A táncterapeuták segítenek az embereknek a problémák megoldásában egy „mozgásszókincs” használatával, amelynek középpontjában a szavak helyett a fizikai kifejezés áll.

A tánc- és mozgásterapeuták felmérik a testbeszédet, a nem verbális viselkedést és az érzelmi kifejezéseket. A kezelési beavatkozásokat egyes populációk igényeinek kielégítésére szabják. Néhány beavatkozási példa a következőket tartalmazhatja:

A „tükrözés” (a személy mozgásának összehangolása/visszhangja) felhasználása az egyén iránti empátia és tapasztalatának igazolása céljából.
Ugró ritmusok beépítése egy táncba depresszióval küzdő embercsoporttal, mert a kutatások kimutatták, hogy a depressziós embereknél csökkent a vertikális mozgás szintje.
„Mozgásmetafora” felhasználása annak érdekében, hogy az ember fizikailag bemutassa a terápiás kihívást vagy eredményt (pl. A terapeuta fehér zászlótartót ad a kezelt személynek, hogy segítsen megünnepelni az érzelmi megadását).

A táncterápia története és filozófiája

A táncterápia gyökerei a 19. századi modern táncmozgalomra vezethetők vissza. A mozgalom abból az elképzelésből fakadt, hogy a tánc meghaladhatja az egyszerű szórakozást, és kommunikáció és kifejezés formájaként használható. Más szavakkal, az érzelmi tartalmat beleöntötték a táncba. A 20. század közepére a modern táncmozgalom megalapozta Marian Chace, Mary Whitehouse és Trudy Schoop táncterápia úttörőit. Megfigyeléssel, értelmezéssel és a táncelemek manipulálásával a gyakorlatban megalapozták a táncterápiát.

Az 1940-es években a táncterápiát a pszichodinamikai elmélet befolyásolta. Az 1960-as években a nonverbális viselkedés és a test mentális egészségi kérdésekben betöltött szerepe is befolyásolta a gyakorlatot. 1966-ban megalakult az Amerikai Táncterápiás Szövetség (ADTA), és ezzel együtt a terület képzési és képesítési szabványainak kidolgozása.

Ma a táncterápiát az elméleti keretek eklektikus csoportosítása befolyásolja, ideértve a pszichodinamikai elméletet, a Gestalt-elméletet és a humanisztikus elméletet. De az elméleti megközelítéstől függetlenül minden táncterapeutának diplomát kell szereznie annak érdekében, hogy minősített tánc/mozgás terapeutává váljon. Vagy az R-DMT (regisztrált tánc/mozgás terapeuta), vagy a BC-DMT (Board-Certified Dance/Movement Therapist) képesítést megszerezhetik.