Táplálkozás és HIV-pozitív terhesség

Absztrakt

Amikor egy HIV-pozitív nő teherbe esik, további táplálkozási szempontok indokoltak. A rutin előtti táplálkozás előtti táplálkozási értékeléshez és beavatkozáshoz képest a terhes HIV-pozitív nőknél nagyobb az igény az egészséges eredmény elősegítésére. Ez az oszlop információkat tartalmaz a HIV-ről és a terhességről, a táplálkozásról és a fertőzésről, valamint a HIV-pozitív terhesség táplálkozásáról. Ez a tartalom integrálható a szülési oktatási környezetbe a HIV-pozitív nők ellátásának javítása érdekében.

A terhesség a fokozott táplálkozási szükséglet ideje. Ebben az időszakban megnő az abszolút kalóriák és egyes specifikus tápanyagok iránti igény. A további táplálkozási szükségletek kielégítése mind a magzat fejlődésében, mind az anya raktárában hozzájárul a vajúdáshoz, a szüléshez és a szoptatáshoz. Ha azonban a terhességet emberi immunhiányos vírus (HIV) fertőzés bonyolítja, akkor speciális további szempontok indokoltak. A HIV-fertőzések hátterét lásd a dobozban.

A HIV-fertőzés háttere

A normál immunfunkció magában foglalja a behatoló idegen anyagok (pl. Baktériumok és vírusok) specifikus és nem specifikus válaszait (Jones & Verdejo, 1999). Van némi képesség az idegen anyagok „emlékezésére”, amely bizonyos körülmények között gyorsabb reagálást és besugárzást tesz lehetővé. Az immunrendszer az egyensúly fenntartását is szolgálja a baktériumok között, amelyeket normális flórának tekintenek a testben vagy a testen - például a gyomor-bél traktus vagy a hüvely normál baktériuma.

A HIV-fertőzés megváltoztatja a szuszceptív sejtek genetikai kódját (Jones & Verdejo, 1999). A fertőzés után a keletkező provírus jelentős ideig inaktív maradhat. Ez az inaktivitás hozzájárul a betegség állapotának látenciájában mutatkozó eltérésekhez. A nyugalmi időszak utáni aktív replikáció kiváltója jelenleg ismeretlen (Jones & Verdejo, 1999).

A vírusreplikáció megkezdése után a gazdasejt elpusztul. Egy idő alatt a CD4 + sejtek (gazdasejtek) száma olyan kevés lesz, hogy az immunfunkció csökken. A csökkent immunfunkció lehetővé teszi a normál testflóra szaporodását, ami opportunista fertőzéseket eredményezhet (pl. Candida [élesztő] fertőzés).

A HIV-1 vírus a HIV fertőzések többségét okozza; azonban létezik HIV-2 vírus is. A HIV-fertőzés a fertőzött tűk, a fertőzött partnerrel való szexuális érintkezés, a szoptatás, a terhesség/szülés/szülés és a vér/vérkészítmény transzfúzió útján terjed (Jones & Verdejo, 1999). A nők körében a fertőzés leggyakrabban egy fertőzött partnerrel való heteroszexuális kapcsolat révén történik. A fertőzés súlyosságát soros CD4 szinteken keresztül figyeljük. A CD4 szinteket és a vírusterheléseket használják a kezelési és megelőzési intézkedések, valamint a kezelési rendszerek hatékonyságának irányítására.

A kezdeti HIV-fertőzés általában a CD4 + T limfociták csökkenését és a vérben jelenlévő vírus mennyiségének (vírusterhelés) gyors növekedését eredményezi (Jones és Verdejo, 1999). Akut betegség is megnyilvánulhat, amikor a vírus elterjed a testben. A vírusterhelés a vérben csökkenni kezd, miután a test megkezdi a harcot (Jones & Verdejo, 1999). Ez a csökkenés a klinikai látencia periódusát jelenti; a vírus azonban továbbra is szaporodik, és a CD4 + T limfociták progresszív csökkenése folytatódik. Ez az időszak 10 évig vagy tovább tarthat. Ennek az időszaknak a végén a vírus már nem képes megfékezni, és ismét megfigyelhető a vírusterhelés növekedése (Jones & Verdejo, 1999). Ezt a változást gyakran szerzett immunhiányos szindróma (AIDS) kíséri, meghatározva a betegséget, például a Kaposi-szarkómát.

HIV és terhesség

A HIV-fertőzéssel bonyolult terhességet magas kockázatnak tekintik (Jones & Verdejo, 1999). A normális terhes nő enyhén immunszuppresszált, hogy megvédje a magzatot az anyai antitestválasztól az idegen genetikai anyagra (például az apa génjeire). A terhes nő nem hajlamosabb a fertőzésekre, de ha mégis előfordul fertőzés, sokkal nehezebb kezelni (Gilbert & Harmon, 1998).

Míg a HIV-fertőzés után a termékenység csökken, a terhesség mégis bekövetkezik (Glynn et al., 2000). A terhesség nem rontja a HIV/AIDS státuszt (Alliegro et al., 1997), és a HIV/AIDS nem rontja a terhesség kimeneteleit, csak az átvitel (American Medical Association, 1997; Sweet & Gibbs, 1995). A perinatális transzmisszió legtöbb esetben a terhesség végén vagy a szoptatás során következik be (Jones & Verdejo, 1999).

Táplálkozás és fertőzés

A táplálkozási állapot könnyen veszélyeztethető bármilyen típusú fertőzés során. Az általános fertőzések gyakran csökkent táplálékfelvételt és tápanyagok felszívódását eredményezik (Friis, 2002). Az akut fertőzés során a tápanyagok felhasználása és vesztesége is megnő. A fertőzés további jellemzői (pl. Láz, szájfekély és fáradtság) tovább hozzájárulhatnak a helytelen táplálkozáshoz. Az alapbetegség kezelésére használt gyógyszerek tovább hozzájárulhatnak a rossz táplálkozási állapothoz, ha mellékhatásaik vannak, például hányinger, hányás és szájszárazság, vagy megváltoztatják az ízüket vagy az illatukat.

A táplálkozási állapot könnyen veszélyeztethető bármilyen típusú fertőzés során.

A táplálkozási állapot szintén befolyásolhatja a fertőzést. A vashiány a fejlődő országokban összefüggésbe hozható a talajevéssel, és az alacsony cinkbevitel kimutatta, hogy csökkenti a spontán fizikai aktivitást (Friis, 2002). A látens vagy ellenőrizetlen fertőzések során a kiegészítő vas előnyösebb lehet a fertőző szervezet számára, mint a fertőzött egyén. A vas hozzájárulhat a fertőző ágensek növekedéséhez és szaporodásához (Friis, 2002). A cinkhiányt HIV-fertőzéssel társították, és a keringő T-limfociták számának csökkenését eredményezi (Kupka & Fawzi, 2002). A gazda immunitása nagy szerepet játszik abban, hogy a viselkedés hogyan befolyásolhatja a betegséget (Friis, 2002).

Táplálkozás HIV-pozitív egyének számára

A többszörös mikrotápanyaghiány a HIV-fertőzés korai szakaszában alakul ki, és hozzájárul a megnövekedett mikroelem-szükséglethez a HIV-fertőzöttek körében (Friis, Gomo és Michaelsen, 2002). A gyenge felszívódás, a csökkent bevitel, valamint a tápanyagok fokozottabb felhasználása és vesztesége szintén hozzájárul a tápanyaghiány kialakulásához. A HIV-vel fertőzöttek azonban hajlamosak felhalmozni a vasat a szövetekben, különösen a csontvelőben, az agyban, az izmokban, a májban és a lépben (Weinberg, GA, Boelaert és Weinberg, ED, 2002). Úgy gondolják, hogy ez a vas felhalmozódás vagy töltés összefüggésbe hozható egy krónikus gyulladásos reakcióval, amely a vas visszatartásával jár (Boelaert, Weinberg, GA, és Weinberg, ED, 1996; Jurado, 1997). A vas felhalmozódhat a vörösvértestek ismételt transzfúziójával (Boelaert et al., 1996) vagy dohányzással (Mateos, Brock és Perez-Arellano, 1998) is. Bár nem meggyőzőek, az előzetes kutatások arra utalnak, hogy a nagyobb vasraktárak a HIV-fertőzés gyorsabb előrehaladását eredményezik (Weinberg et al., 2002).

Az alacsony B12-szint társulhat az AIDS progressziójához (Tang, Graham, Chandra és Saah, 1997), a kognitív funkció károsodásához és a gyógyszer toxicitásához (Tang & Smit, 1998). Egyes B-vitaminok magas szintje összefüggésben van a megnövekedett túléléssel (Kanter és mtsai, 1999; Tang, Graham és Saah, 1996). A nem megfelelő táplálékbevitel vagy a szervezet tápanyag-feldolgozási képességének zavara a sovány testtömeg csökkenését és pazarlását eredményezheti (Winson, 2001). A halál akkor következik be, amikor az ember súlya eléri az ideális testtömeg körülbelül 60% -át, tekintet nélkül az okára (Kotler, Tierney, Wang és Pierson, 1989). A pazarlás súlyosságát a testtömeg, a testtömeg-index, a tricepsz bőrhajlati vastagsága, a felkar közepe körüli kerülete, a funkcionális teljesítmény és a laboratóriumi vizsgálatok segítségével lehet értékelni (Winson, 2001).

A mai napig kevés szerző vagy egyesület adott táplálkozási ajánlást HIV-pozitív egyének számára. Buy és Hussey (2002) azt javasolják, hogy az enyhén HIV-fertőzött vagy antiretrovirális terápiában részesülő személyek általános vitamin-kiegészítést kapjanak napi egy ajánlott étrendi pótlékkal (RDA). A súlyos fertőzésben szenvedőket legalább két RDA esetén multivitaminokkal kell kiegészíteni. A táplálkozási tanácsadásról kiderült, hogy javítja az energiafogyasztást és a kognitív funkció bizonyos aspektusait HIV-pozitív egyénekben (Rabeneck és mtsai., 1998). A sovány testtömeg-veszteség kockázata javítható, ha a táplálkozási tanácsadást táplálkozási beavatkozásokkal kombinálják (Stack, Bell, Burke és Forse, 1996).

A mai napig kevés szerző vagy egyesület adott táplálkozási ajánlást HIV-pozitív egyének számára.

Táplálkozás HIV-pozitív terhesség esetén

Állatmodellekben kimutatták, hogy a terhesség alatti tápanyaghiányok befolyásolják a következő generáció immunfunkcióját (Friis, 2002). HIV-negatív embereknél az éhségidőszakban született egyéneknél (akiknél a táplálékhiány nagyobb valószínűséggel jelentkezik terhesség alatt) Gambiában magasabb volt az általános fertőző betegségek aránya felnőttkorban, mint a szüreti időszakban született egyéneknél (Friis, 2002). Ebben az esetben lehetséges, hogy egy tápanyaghiányos magzat idő előtt öregedő immunfunkciója (immunoszenzencia), vagy a magzati élet során felmerülő tápanyaghiány miatt elérte a legmagasabb immunválaszt. Úgy tűnik tehát, hogy az immunválasz mechanizmusai nem rendelkeztek megfelelő tápanyagokkal a normális fejlődéshez, és talán idő előtt fejlődtek ki.

A-vitamin

Az A-vitamin elengedhetetlen a szaporodáshoz (Semba, 2002). A hím állatok, amelyekben hiányzik az A-vitamin, nem képesek spermát termelni. Feltételezik, hogy az alacsony A-vitamin szint negatívan befolyásolja a női termékenységet. Az A-vitamin hiányát placenta fertőzésekkel is összefüggésbe hozták. A terhesség növeli az A-vitamin-hiány kockázatát mind az anya, mind az újszülött számára, a HIV-pozitív, terhes anya-A-vitamin-hiány pedig a megnövekedett csecsemőhalandósággal jár (Semba et al., 1998). A legújabb kutatások nem mutatták ki az A-vitamin-kiegészítés terhesség alatti előnyeit a csecsemőhalandóságban (Katz et al., 2000). Az anyák karotinnal történő kiegészítése azonban nemrégiben az anyák morbiditásának 50% -os csökkenését mutatta (West et al., 1999). Alacsonyabb keringő karotinoid-koncentrációt találtak preeklampsziában szenvedő terhes nőknél az Egyesült Államokban és Nigériában, és alacsony keringő karotin-koncentrációt állapítottak meg a magzati membrán idő előtti repedésével járó terhes nőknél (Semba, 2002).

Vitamin pótlás

A terhes, HIV-pozitív nőket arra kell ösztönözni, hogy kiegyensúlyozott étrendből szerezzenek be szükséges tápanyagokat. Jelenleg nem állnak rendelkezésre specifikus RDA-k terhes, HIV-pozitív nők számára. A prenatális multivitamin- vagy mikroelem-kiegészítés valószínűleg hasznos lesz, és egyszerű, költséghatékony eszköz az anyák és az újszülöttek egészségének javítására. A vitamin-kiegészítésnek a terhesség lehető legnagyobb részében kell bekövetkeznie, és a szülés után három hónapig kell folytatódnia.

A vitamin-kiegészítésnek a terhesség lehető legnagyobb részében kell bekövetkeznie, és a szülés után három hónapig kell folytatódnia.

Noha számos tápanyagot azonosítottak potenciálisan előnyösnek a terhes, HIV-pozitív nők számára, a legtöbb esetben nem célravezető a mikroelem-kiegészítés teljes testreszabása. Így a kutatók megvizsgálták a multivitamin-kiegészítést. A multivitamin és az A-vitamin pótlás nem befolyásolta az anya-gyermek átvitel arányát; a kiegészítés előnyei azonban a CD4 limfocitaszám és a csecsemő születési súlyának javulását, valamint a növekedés korlátozásának és a súlyos koraszülés kockázatának csökkenését jelentették (Fawzi et al., 2000). Kutatásra van szükség annak megállapításához is, hogy a cink játszik-e szerepet a perinatális transzmisszióban vagy rossz születési kimenetelben (Kupka & Fawzi, 2002). A kiegészítés emellett javítja a vérszegénységet és az anyák mortalitását, és csökkenti egyes veleszületett rendellenességek és a magzati halálozás kockázatát (Huffman, Baker, Shumann és Zehner, 1999). C- és E-vitaminnal kombinálva a B-vitaminok nagy dózisa javította a terhesség kimenetelét és növelte a CD4-számot a HIV-pozitív, terhes nők egy mintájában (Fawzi et al., 2000). A megfelelő fehérjebevitel elengedhetetlen a sejtek által közvetített immunitás, komplement és fagociták fenntartásához (Gilbert & Harmon, 1998).

Élelmiszerkezelés és étkezési minták

A terhes, HIV-pozitív nők különösen érzékenyek lehetnek az élelmiszer által terjesztett fertőzésekre (Whitney & Rolfes, 2002). Meg kell erősíteni az élelmiszerek kezelésére, tárolására és főzésére vonatkozó irányelveket, és kerülni kell a nyers vagy alul főtt tengeri ételeket. Terhes nőket, akiknek gyomor-bélrendszeri zavarai vannak a HIV-kezeléssel összefüggő gyógyszerek miatt, ösztönözni lehet arra, hogy egész nap kicsi, gyakori étkezéseket fogyasszanak, az étkezések között folyadékot fogyasszanak étkezés helyett, és a kekszet rágcsálják (Sherman, D., & Sherman, N., 2001 ).

Összegzés

A HIV-ben szenvedő terhes nők perinatális oktatása a lehető legkorábbi terhességi szakaszban külön foglalkozást igényel a táplálkozással kapcsolatban. A terhesség egész ideje alatt történő folyamatos monitorozás és tanácsadás hasznos lehet a csecsemő számára a lehető legjobb kezdet biztosításában. További általános információk a HIV-ről és a terhességről a „Resource Column: HIV and Pregnancy Web Sites” (Erőforrás-oszlop: HIV és terhességi webhelyek) című cikkben találhatók, amely a folyóirat előző számában jelent meg (Montgomery, 2002).