Étkezési rendellenességek és ínyrágás

táplálkozási

Az étkezési rendellenességek által érintett személyek a fogyókúrát a végletekig a súlyuk és alakjuk ellenőrzésének megkísérlésében próbálják elérni. Sok veszélyes gyakorlatot folytat, beleértve a súlyos kalória-korlátozást, a kényszeres testmozgást és az ön által kiváltott hányást. A finom jelek rendezetlen étkezési szokásokra is utalhatnak. Az egyik különösen a cukor nélküli gumi túlzott rágása. Amit hagyományosan lélegzet-frissítésre szántak, az a testsúlykontroll módszerévé vált a megszállott étrend körében, akik többsége nőstény. Míg a cukor nélküli gumit általában biztonságosnak tekintik, és még a fogak egészségének is elősegítik, ha mértékletesen rágják, az evési rendellenességben szenvedőknél általában tapasztalható túlzott fogyasztás aggodalomra ad okot.

Táplálkozási profil

Az étkezési rendellenesség által érintett egyének átlagosan négyszer több cukor nélküli rágógumikat fogyasztanak hetente, mint az átlagemberek, amint azt az "International Journal of Eating Disorders" 2006. májusi száma közölte. Számos okot javasoltak arra, hogy az étkezési rendellenességben szenvedők miért rágnak ilyen nagy mennyiségű gumit, az elsődleges magyarázat a gumi táplálkozási profilja. A cukor nélküli rágógumi jelentéktelen számú kalóriát tartalmaz, és minden más tápanyagot, beleértve a szénhidrátokat és a zsírokat, nélkülöz. Az élelmiszer-energia hiánya miatt a cukor nélküli gumi vonzóvá válik azok számára, akik drasztikusan korlátozzák a kalóriabevitelüket.

Élelmiszer-helyettesítő

Az energiafogyasztás csökkentésére irányuló rendkívüli erőfeszítések során az étkezési rendellenességekkel küzdő egyének gyakran a cukor nélküli rágógumit helyettesítik az ételekkel. Fiziológiailag a rágógumi cselekménye ideiglenesen kielégíti az éhségérzetet, de a hatás rövid ideig tart. A rágás azt jelzi a test számára, hogy az étel úton van, és elindítja a nyálenzimek és a gyomorsav termelését. Ha azonban nem biztosítunk ételt, ezek az anyagok nem bomlanak le azonnal, és jelenlétük meghosszabbítja az éhségérzetet. Ez az érzés arra készteti az étkezési rendellenességet szenvedő embert, hogy egy újabb gumidarabot tegyen a szájába, remélve, hogy enyhíti a kellemetlenségeket.

Az ínyrágást az étkezés társadalmi nyomásának kezelésére is használják. Az étkezési idők különösen megterhelőek lehetnek egy evészavarral küzdő számára, ha felhívják a figyelmet arra, hogy mennyit vagy mennyit eszik. Az étel szedése közben következetesen rágógumikat rághat, hogy megjelenjen, mintha valójában rendszeresen étkezne.

Gumirágó és agyjelek

Az agykémia arra ösztönzi az étkezési rendellenességeket szenvedő egyéneket, hogy folyamatosan nyúljanak az újabb gumicukorhoz. A "Journal of International Eating Disorders" 2006. májusi számában leírtak szerint az anorexia nervosa esetében gyakori félig-meddő állapot fokozott íz- és szagérzékenységet eredményez, amelyet orozórális stimulációnak neveznek. Mivel a súlygyarapodástól való félelem megakadályozza, hogy az étkezési rendellenességben szenvedő személy elegendő mennyiségű ételt fogyasszon e vágy kielégítésére, a gumi rágása helyettesíti.

A rágás fizikai aktusa maga is hozzájárulhat az íny túlzott használatához étkezési rendellenességekben szenvedőknél. A "Journal of Medical and Dental Sciences" folyóiratban megjelent 2005-ös tanulmány megállapította, hogy az ínyrágás ritmikus jellege növeli a szerotonin termelést. A szerotonin, az agyi neurotranszmitter, amely növeli a jólét érzését, gyakran megszakad depressziós, szorongásos és étkezési rendellenességekben szenvedőknél. Tehát ezeknek az egyéneknek a szerotonin termelésének növekedése pozitív megerősítésként szolgál az ismételt ínyrágáshoz.

Sajátos veszélyek

Az étkezési rendellenességek fizikai és érzelmi következményei mellett sajátos veszélyek társulnak a túlzott ínyrágással. A cukor nélküli rágógumikat gyakran szorbittal édesítik, amely a normál cukornál alacsonyabb energiájú cukoralkohol részben a vékonybélben való gyenge felszívódásának köszönhető. A szorbit hashajtó, és túlzott mennyiségben fogyasztva számos emésztőrendszeri problémát okozhat, beleértve a puffadást, hasi fájdalmat és krónikus hasmenést. A túlzott szorbitbevitel veszélyeire a "British Medical Journal" 2008. januári kiadványában megjelent cikk rávilágított. A súlyos bélproblémák közvetlenül kapcsolódtak a résztvevők túlzott szorbitbeviteléhez, gyakran napi 30 g feletti vagy a körülbelül 24 darab cukormentes gumiban található szorbit mennyiségéhez. Az a tény, hogy az étkezési rendellenességekben szenvedők gyakran visszaélnek a hashajtókkal a súlycsökkenés elősegítése érdekében, tovább fokozza a cukortalan íny túlzott rágásának veszélyeit. A hashajtókkal való visszaélés következtében kialakuló dehidráció és elektrolit-egyensúlyhiány végzetesnek bizonyulhat.

Az íny folyamatos rágása állkapocsproblémákhoz vezethet, ideértve a temporomandibularis ízület (TMJ) rendellenességeit, ami krónikus fájdalmat okozhat.

Sem a rágógumi túlzott mértéke, sem mértéke nem támogatja az evészavarral küzdő emberek szokásos étkezési gyakorlatát. A cukor nélküli rágógumik által nyújtott mesterséges édesség és oroszenzoros stimuláció nem teszi lehetővé az éhség normális szabályozását, és megzavarhatja az étel édessége és a kalóriasűrűség közötti tanult összefüggést.