A. Antinociceptív és gyulladáscsökkentő tevékenységei Viburnum opulus

Kutatási cikk

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Újranyomtatások és engedélyek
PDF

Absztrakt

Vízkivonat Viburnum opulus A L. (Caprifoliaceae) (VO) levél antinociceptív és gyulladáscsökkentő aktivitását vizsgálták egerekben és patkányokban. Ezeknek a hatásoknak a meghatározásához a farokcsapás tesztet, az ecetsav által kiváltott vonaglási tesztet és a karrageenán által indukált patkány mancsödéma tesztet használtuk. Eredményeink azt mutatják, hogy a VO dózistól függő gátlást okoz az ecetsav által kiváltott hasi nyújtásban egerekben. A VO 100 és 200 mg/kg dózisban gátolta a hasi nyújtást. A VO antinociceptív aktivitást mutatott, amelyet a farokrángás teszttel számítottunk 100 és 200 mg/kg dózisban. A VO azonban ezeknél az adagoknál nem volt gyulladáscsökkentő hatású. A VO LD50-értékét 5,447 g/kg-nak határoztuk meg.

Bevezetés

A nemzetség Kányafa (Caprifoliaceae) több mint 230 fajból áll, amelyek Dél-Amerikától Délkelet-Ázsiáig terjednek, többségük endemikus (Lobstein et al., 1999). A növényt négy faj képviseli Törökország flórájában: Viburnum opulus L., V. orientale Pallas, V. lantana L., és V. tinus L. (Davis, 1972; Davis és mtsai, 1988).

Közép-Anatóliában a „gilaburu” nevű hagyományos italt készítették a gyümölcséből V. opulus. Az ehető gyümölcs sötétvörös színű. A kérge V. lantana a népi gyógyászatban ránctalanító és fájdalomcsillapítóként alkalmazták (Baytop, 1999). A megelőző hatása V. dilatatum Thunb. oxidatív károsodást találtak stressznek kitett patkányokban (Iwai et al., 2001) és streptozotocin diabéteszes patkányokban (Iwai et al., 2004). Ezen felül a V. dilatatum A plazmában, a májban és a gyomorban található antioxidáns enzimek hatásait vizsgáltuk, és az eredmények arra utalnak, hogy ennek a növénynek a fogyasztása hozzájárulhat az antioxidáns enzimek, például a szuperoxid-diszmutáz, kataláz, glutation-peroxidáz és glutation (Kim és mtsai., 2005). Az alkohol kivonatai V. erubescens Fal. számoltak be arról, hogy vírusellenes aktivitást mutatnak (Dhar et al., 1968). Néhány iridoid aldehid izolálva V. luzonicum Rolfe mérsékelt gátló hatást mutatott a HeLa S3 rákos sejtekkel szemben (Fukuyama et al., 2005b).

A nemzetség Kányafa köztudottan tartalmaz triterpenoidokat (Machida és Kikuchi, 1997; Kagawa és mtsai, 1998; Fukuyama és mtsai, 2002), diterpenoidokat (Kubo és mtsai, 2001; Fukuyama és mtsai, 2005a), szeszkviterpéneket (Fukuyama és mtsai. (1996), iridoidok (Iwagawa & Hase, 1986; Iwagawa és mtsai, 1990; Çalış és mtsai, 1995; Tomassini és mtsai, 1997), és polifenolok (Machida és mtsai, 1991; Parveen és mtsai, 1998; Lobstein és mtsai., 2003). Ennek a növénynek a biológiai aktivitása összefüggésbe hozható ezekkel a vegyületekkel.

Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy meghatározzuk az antinociceptív és gyulladáscsökkentő hatásokat V. opulus. Ezeket a fajokat korábban nem vizsgálták.

Anyagok és metódusok

Növényi anyag

V. opulus L.-t 2005-ben a törökországi Kayseri közelében lévő virágos növényekből gyűjtötték. A növény taxonómiai identitását Prof. Dr. H. Duman, a törökországi Ankarai Gazi Egyetem Művészeti és Természettudományi Kar Biológiai Tudományok Tanszékének növénytaksonomistája erősítette meg. Az utalványmintákat az Ankarai Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának herbáriumában tartották (AEF 23696).

Kivonat elkészítése

A növény levegőn szárított és porított leveleit vízzel extraháltuk. A vizes kivonatot úgy állítottuk elő, hogy 100 g növényi port 1000 ml hideg desztillált vízben 1 napig maceráltunk. A macerátot bepároljuk és liofilizáljuk. Az extraktum hozama 22,4% (w/w).

Állatok

Hím és nőstény Sprague-Dawley patkányokat (200–250 g) és svájci albínó egereket (20–24 g) tartottunk a Yüzüncü Yıl Egyetem Orvostudományi Kar állatállatában. Az állatokat az egyetem intézményi állattenyésztésében tenyésztették, de a származást eredetileg az Ankarai Egészségvédelmi Intézetből (kormányzati szervezet) szerezték be. Az állatokat standard ketrecekben (48 cm × 35 cm × 22 cm) helyeztük szobahőmérsékleten (22 ± 2 ° C), mesterségesen megvilágítva 07: 00-tól 19: 00-ig, és pelletezett táplálékkal láttuk el (Van Animal Feed Factory, Van- Törökország) és a víz ad libitum. A vizsgálat protokollját a Yüzüncü Yıl Egyetem Orvostudományi Kar Állattenyésztési és Kutatási Etikai Bizottsága hagyta jóvá.

Kábítószerek és vegyszerek

A IV típusú lambda-karragént és az indometacint a Sigma (Steinheim, Németország), az etodolacot a Fako (Isztambul, Törökország), az aszpirint pedig a Bayer (Isztambul, Törökország) kapta.

Akut toxicitási teszt

A hím és nőstény egereket véletlenszerűen 9 csoportba soroltuk, mindegyik csoportban hat állat. Az első csoport a kontrollcsoport volt, és izotóniás sóoldattal (ISS; 0,9% NaCl) kezeltük. A másik nyolc csoportot kezelték Viburnum opulus adott i.p. növekvő dózisokban 0,20, 0,32, 0,40, 0,80, 1,60, 3,20, 4,80 és 6,40 mg/testtömeg-kg. Az egyes ketrecek mortalitását 72 óra múlva értékeltük V. opulus. A százalékos mortalitásokat probittá alakították át. A regressziós vonalakat a legkisebb négyzetek módszerével illesztettük be, és az LD1, LD10, LD50, LD90 és LD99 értékek konfidenciahatárait Litchfield és Wilcoxon (1949) és Kouadio et al. (2000) .

Antinociceptív aktivitás

Ecetsav által kiváltott vonaglási teszt

A módszer Koster et al. (1959) alkalmazzák enyhe módosítással. Az állatokat szabályozott hőmérsékletű környezetben (22 ± 2 ° C) tartottuk, 12 órás világos-sötét ciklus alatt. Étel és víz szabadon elérhető volt. A hasi vergődést az i.p. ecetsav injekciója (6%, 60 mg/kg). Az állatokat i.p. beadás előtt 30 perccel az ecetsav injekció beadása előtt és 5 perccel a vizsgálat megkezdése után. A növényi kivonatot 100 és 200 mg/kg i.p. A kontroll állatok azonos térfogatú ISS-t kaptak (0,2 ml). Az acetilszalicilsavat 300 mg/kg dózisban, amely az ilyen vizsgálatokban előnyös dózis, orálisan adták, és összehasonlításként standardként használták (Hunskaar et al., 1985). A fertőzés után egérpárokat tettünk egy 44 cm × 44 cm × 25 cm méretű üvegketrecbe. Az ecetsav injekció beadása után közvetlenül 15 percig tartó nyújtások számát feljegyeztük. Csoportonként hat egeret alkalmaztunk. Az állatokat minden 15 perces kísérlet után azonnal feláldoztuk. Az eredményeket úgy értékeltük ki, hogy kiszámítottuk a csoportonkénti átlagos nyújtásszámot, és ezeket a nyújtási mozgások százalékos gátlásaként tüntettük fel a kontroll csoporthoz képest (Tanker et al., 1996):

hol n a kontrollcsoport átlagos nyújtásainak száma, és n′ A tesztcsoport átlagos nyújtásainak száma.

Farok-pöccintéses teszt

Az antinociceptív választ farokcsapó készülékkel (LSI Letica LE 7106; Barcelona, Spanyolország) értékelték, D’Amour és Smith (1941) által eredetileg leírt módszerrel. Az állatokat kesztyű segítségével finoman mozgásképtelenné tették, és a sugárzó hőt egy feketére foltra fókuszálták, 1-2 cm-re a farok hegyétől. A sugár intenzitását úgy állítottuk be, hogy a farok mozgásának késleltetése 5–8 másodperc legyen a kontrollállatoknál. A szövetkárosodás elkerülése érdekében a mérést befejeztük, ha a látencia meghaladta a befejezési időt (15 s). Minden kísérletben az egereket minden időpontban kétszer teszteltük. A tesztet 30 perccel a gyógyszer befogadása előtt végeztük el, amely az alapvonal látenciája volt, valamint 30, 90 és 150 perccel a gyógyszer beadása után. Aspirint (150 mg/kg, p.o.) és morfin-hidrokloridot (10 mg/kg, s.c.) használtunk referenciaként (Parimala Devi et al., 2003; Matsumoto et al., 2004). Kizárólag izotóniás sóoldatot (ISS) (0,2 ml, i.p.) adtak a kontrollcsoportnak. Viburnum opulus 100 és 200 mg/kg kivonatot kaptunk i.p. nak nek Viburnum opulus csoportok.

Az összes csoportból származó adatokat a következő képlet (Tanker et al., 1996) segítségével standardizáltuk a statisztikai elemzéshez:

hol n a farokcsapás eredményeit jelenti a 30., 90. és 150. percben, és nén farokmozgásos eredményeket képvisel a gyógyszer beadása előtt.

Gyulladáscsökkentő aktivitás

Winter és munkatársai módszere. (1962), kis módosítással. Bármelyik nemből harminchat patkányt hat, egyenként hat állatból álló csoportba osztottak. A patkányokat 12 órán keresztül éheztettük, és csak a kísérlet során vettük el őket víz nélkül. A víz levonásával biztosítani kellett az egyenletes hidratálást és minimalizálni kellett az ödémás válasz változékonyságát. A hátsó mancs gyulladását 0,05 ml friss λ karragenán (flogisztikus szer) injektálásával indukáltuk a jobb hátsó mancs szubplantátum felszínébe (Winter et al., 1962). Az I. kontrollcsoport normál sóoldatot, a II. Kontrollcsoport etil-alkoholt kapott. A harmadik csoport (I. referenciacsoport) indometacint (3 mg/kg, i.p.) kapott (Rimbau és mtsai., 1999), a fennmaradó három csoport 50, 100 és 200 mg/kg, i.p. A jelen vizsgálatban felhasznált kivonat dózisait az LD1 érték (LD1 = 2,345 g/kg) szerint választottuk meg.

A lábtérfogat mérését plethysmometer (Ugo Basile 7140; Comerio, Olaszország) alkalmazásával végzett elmozdulási technikával hajtottuk végre közvetlenül az injekció beadása előtt és 3 órával azután. A gyulladásos reakció gátlásának százalékát minden állatnál a kontrollokkal összehasonlítva határoztuk meg, és a következő képlettel számoltuk (Kouadio et al., 2000):

ahol Dt a mancs térfogatának különbsége a gyógyszerrel kezelt csoportban és dc a mancs térfogatának különbsége a kontrollcsoportban.

Statisztikai analízis

Az eredményeket átlag ± SEM értékként jelentjük (az átlag standard hibája). A teljes variációt egyirányú varianciaanalízissel (ANOVA) elemeztük. A szignifikancia meghatározásához Tukey HSD (őszintén szignifikáns különbség), LSD (legkevesebb szignifikáns különbség), valamint Dunnett és Tamhane T2 tesztjeit használták. A 0,05-nél kisebb valószínűségi szinteket szignifikánsnak tekintették.

Eredmények

Akut toxicitási teszt

Az egereket használtuk az i.p. LD50 értéke V. opulus. Megállapítottuk, hogy az extraktum LD50 értéke egerekben 5,447 g/kg volt. Ezek az adatok lehetővé tették számunkra, hogy kiválasszuk a patkányoknak beadandó dózist annak antinociceptív és gyulladáscsökkentő aktivitásának értékelésére. A halálos dózisok eredményeit az 1. táblázat mutatja.

Online közzététel:

Asztal 1. Halálos dózisai Viburnum opulus.

Antinociceptív tevékenység

Ecetsav által kiváltott vonaglási teszt

Viburnum opulus (VO) az ecetsav által kiváltott hasi nyújtási reakció dózisfüggő gátlását okozta egerekben (2. táblázat). 100 és 200 mg/kg (p.o.) adagban mért VO jelentősen csökkentette az ecetsav által kiváltott hasi fájdalmat 56,59, illetve 63,21% -kal.

Online közzététel:

2. táblázat. eredmények V. opulus az ecetsav által kiváltott vonaglási tesztben egereken.

Az acetilszalicilsav 300 mg/kg dózisban gátolta a kémiai fájdalmat (44,37%). A gátlás mértéke mindhárom csoportban szignifikáns volt a kontroll csoporthoz képest. Az aszpirin és a VO csoportok összehasonlítása nem mutatott statisztikailag szignifikáns különbséget.

Farok-pöccintéses teszt

A VO vízkivonatának eredményeit a farokrángás tesztben a 3. táblázatban mutatjuk be. A VO-t 100 és 200 mg/kg i.p.

Online közzététel:

3. táblázat. eredmények V. opulus, acetilszalicilsav, morfin és kontrollcsoportok farokrángási tesztben.

Az aszpirin antinociceptív hatása az első 30 percben megkezdődött, de 150 perc múlva jelentős fájdalomcsillapítást mutatott. Másrészt a morfincsoport szignifikáns antinociceptív hatást mutatott a 30. és 90. percben; ezt a hatást nem figyelték meg a 150. percben. A VO-kivonat antinociceptív hatást mutatott 100 és 200 mg/kg dózisok mellett minden időszakban, de a hatás statisztikailag nem volt szignifikáns a 30. percben. A VO-kivonat hasonló antinociceptív hatást mutatott a 90. percben, mint a morfincsoporté, és a 150. percben az aszpirincsoporté. A VO-kivonat mindkét dózisa hasonló fájdalomcsillapító hatást váltott ki.

Gyulladáscsökkentő aktivitás

A 4. táblázat mutatja az intraperitoneálisan beadott VO antiedema hatásának eredményét patkányokban a carrageenan mancs ödéma esetén. A VO kivonat nem mutatott szignifikáns gyulladáscsökkentő hatást a teszt dózisok egyikén sem. A kontrollokkal összehasonlítva a legnagyobb gyulladáscsökkentő aktivitást az indometacint kapó referenciacsoportban figyelték meg, a gyulladás 95,7% -os regressziójával.

Online közzététel:

4. táblázat. Gyulladáscsökkentő hatása V. opulus.

Vita

A levél levélkivonatának LD50 - szintje Viburnum opulus 5,447 g/kg értéket határozunk meg. A VO kivonat magas LD50 értéke miatt elég biztonságosnak tűnik. Az LD50 arra a dózisra utal, amely a kísérleti állatok felénél pusztulást okoz. A magas LD50 alacsonyabb toxicitást jelez, mivel ez azt jelenti, hogy több tesztelt vegyületre van szükség a halálhoz.

Az aszpirinnel összehasonlítva a VO kivonat hasonlóan gátolta a hasi nyújtást 100 és 200 mg/kg dózisnál. A VO kivonat mindkét dózisnál antinociceptív hatást mutatott a termikus fájdalomra is.

Az antinociceptív aktivitás Viburnum toronis tanulmányozták Calle és munkatársai is. (1999). Megállapították, hogy az etil-acetát kivonat V. toronis szignifikáns aktivitást mutatott 250 mg/kg dózisban az ecetsav vonaglási teszt alkalmazásával. Az extraktum ebben az adagban 68,6% -kal csökkentette az ecetsav által kiváltott hasi fájdalmat. A. Antinociceptív aktivitására kapott eredmények V. opulus egyetértenek Calle et al. (1999) .

Korábbi tanulmányunkban (Sever Yılmaz et al., 2007) az antinociceptív és gyulladáscsökkentő Viburnum lantana (VL) levélkivonat hasonló hatást fejtett ki a 100 mg/kg dózisban. Ugyanakkor erősebb antinociceptív aktivitással rendelkezik, mint a 200 mg/kg dózisú aszpirin. A VL erőteljes antinociceptív aktivitást mutatott farokrángás-teszt segítségével, 100 mg/kg dózisban.

A kémiai fájdalmas ingerek gátlásán kívül a VO-kivonat antinociceptív és gyulladáscsökkentő aktivitási eredményei összhangban vannak Sever Yılmaz et al. (2007) .

A VL-kivonat erősebb antinociceptív aktivitásának oka a 200 mg/kg-os dózisoknál a VO-kivonathoz viszonyítva a növények fitokémiai tartalmához köthető.

Korábbi tanulmányainkban, Viburnum opulus és V. lantana az extraktumokat szalicin-, klorogénsav- és amentoflavontartalmukra is elemeztük nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC) alkalmazásával vízzel, tetrahidrofuránnal és ortofoszforsavval (97,7: 1,8: 0,5, v/v/v) oldószerrendszerrel (Altun & Sever). Yılmaz, 2007). Eredményeink azt mutatták, hogy a VO-kivonat szalicinben és klorogénsavban dúsult. A VL kivonat azonban több amentoflavont tartalmazott, mint a VO kivonat.

Ahogy azt már korábban jeleztük, Kányafa fajok tartalmaznak triterpenoidokat, diterpenoidokat, szeszkviterpenoidokat, iridoidokat és polifenolokat. Szinergizmus lehet tehát lehetséges ezen anyagok között. Ezen vegyi anyagok antinociceptív és gyulladáscsökkentő hatásáról korábban már beszámoltak egyesek Kányafa fajok (Calle és mtsai, 1999). A metanolos kivonatok és az etil-acetátos kivonat Viburnum toronis csökkentette az egerek vonaglását, amelyet 1% ecetsav váltott ki 250 mg/kg dózisban. A metanolos extraktumból etil-acetátban izolált 2-metil-buténsav, 2-metil-2-buténsav, 3-metil-buténsav és 4-hidroxi-4-metil-pentanon tulajdonítható.

Egy másik tanulmány arról számolt be, hogy a metanolos kivonat és a butanolos kivonat Viburnum sargentii aktív volt gyulladásos és vonagló tesztekben (Youn et al., 2007).

A VO kivonatnak nem volt szignifikáns gyulladáscsökkentő hatása a tesztelt dózisok egyikénél sem, a kontroll csoporthoz képest. A referenciacsoportként kiválasztott indometacin-csoport szignifikáns gyulladáscsökkentő aktivitást mutatott a VO-kivonathoz képest minden dózisban. Ennek eredményeként nem figyeltek meg gyulladáscsökkentő hatást a VO kivonatra. Ez jó összhangban volt korábbi tanulmányunkkal, ahol a VL kivonattal kapcsolatban nem számoltunk be gyulladáscsökkentő hatásról (Sever Yılmaz et al., 2007).

Összefoglalva, a jelen tanulmány feltárja, hogy a Viburnum opulus ígéretes antinociceptív aktivitással rendelkezik. Ebben a szakaszban nem ismerjük a megfigyelések okait. Ennek ellenére oka lehet az extraktumban lévő glikozidoknak, terpéneknek és polifenoloknak (Machida et al., 1991; Fukuyama et al., 1996, 2002, 2005a, Lobstein et al., 2003).

Annak a mechanizmus (ok) tisztázása érdekében, amelyek révén a VO-kivonat komponensei antinociceptív és gyulladáscsökkentő hatást mutatnak, amelyet ebben a vizsgálatban demostráltunk, az izolált komponensekkel kapcsolatos további vizsgálatok.

Asztal 1. Halálos dózisai Viburnum opulus.

2. táblázat. eredmények V. opulus az ecetsav által kiváltott vonaglási tesztben egereken.

A hasi nyújtás értékei átlag ± SE, n = 6, o a o 3. táblázat. eredmények V. opulus, acetilszalicilsav, morfin és kontrollcsoportok farokrángási tesztben.

ISS, izotóniás sóoldat. Az értékek átlag ± SE, n = 6, o a o b o c o 4. táblázat. Gyulladáscsökkentő hatása V. opulus.