Teljes útmutató a Dysautonomia kezeléséhez: Tünetek, diagnózis és kezelés

Az autonóm idegrendszer (ANS) két részből áll: a szimpatikus és a paraszimpatikus komponensekből. A dysautonomia lényegében az autonóm idegrendszer zavara. Az idegrendszer szimpatikus vagy parasimpatikus komponensei kudarcot vallanak a betegségben. Bizonyos esetekben azonban az ANS túlzott működése is tapasztalható.

A dysautonomia két típusra osztható:

● Lokalizált, hasonlóan a reflex szimpatikus dystrophiához

● A tiszta autonóm kudarcban általánosítva

A dysautonomia is lehet akut és reverzibilis, vagy krónikus és progresszív. A dysautonomia enyhe formái olyan állapotokban is gyakoriak, mint az alkoholizmus és a cukorbetegség. A dysautonomia olyan degeneratív neurológiai rendellenességek megnyilvánulásaként fordulhat elő, mint a Parkinson-kór.

A dysautonomia legklasszikusabb tünetei a szimpatikus kudarc miatt jelentkeznek. Ide tartozik a férfiak impotenciája vagy a vérnyomás hirtelen csökkenése állva. A túlzott aktivitás magában foglalhatja a magas vérnyomást vagy a gyors pulzusszámot.

A dysautonomiának többféle típusa van, és a tünetek mindegyiküknél eltérőek. Sok esetben csak belső tünetek jelentkeznek, és külső megnyilvánulás nem fordul elő. Néhány gyakori tünet azonban a dysautonomia minden esetben észlelhető. A tünetek egy ideig jelentkezhetnek és elmúlhatnak. A tüneteket fizikai aktivitások válthatják ki, amelyeknél a dysautonomiás betegeknél szükség lehet a túlterhelés elkerülésére. Használhatja a tünetkövetőt a tünetek nyomon követésére.

A dysautonomia gyakori tünetei a következők:

● Képtelenség hosszú ideig egyenesen állni

● Szédülés, szédülés vagy ájulás

● Gyors, lassú vagy szabálytalan szívverés

● Emésztőrendszeri problémák

● A testmozgás intoleranciája

● Alvási probléma

● Hőmérséklet-szabályozási problémák

● Túlzott reakció zajra és fényre

Ezek nem fordulnak elő együtt. Különféle kombinációkban fordulnak elő, amelyek megnehezítik a dysautonomia diagnosztizálását.

A különböző típusú dysautonomia kiváltói közé tartozik a kiszáradás, a stressz, a genetikai rendellenességek vagy a pszichológiai trauma.

A családi dysautonomia genetikailag terjed, autoszomális recesszív tulajdonsággal rendelkezik. Az érintett egyéneknél a szomatoszenzoros funkció hiányzik. A szindróma főbb jellemzői a következők:

● Megváltozott ízlelőbimbók

Az átvitel genetikai jellege még nehezebbé teszi az ilyen típusú dysautonomia kezelését. A tünetkövető megkönnyítheti a tünetek nyomon követését.

Gyakran nehéz diagnosztizálni a dysautonomiát. A családi dysautonomia kivételével a legtöbb orvos tagadja, hogy állapotnak tekintené, mivel sok olyan tünetet tartalmaz, amely hasonló más rendellenességekhez. A dysautonomia tüneteit gyakran tévesen diagnosztizálhatják az alábbi tünetek egyikeként:

● Krónikus fáradtság szindróma (CFS)

● Posturalis ortosztatikus tachycardia szindróma (POTS)

● Poszt-traumás stressz (PTSD)

Ez azt bizonyítja, hogy az orvosoknak komolyabban kell venniük a dysautonomiát mint tünetet. További kutatásokat kell végezni a dysautonomia diagnózis területén is.

A dysautonomiára nincs specifikus gyógymód. A betegség másodlagos formái javulhatnak az aláhúzott állapot kezelésével. A kezelés primer dysautonomia esetén tüneti és támogató. A kezelés célja a tünetek csökkentése ezen betegek életminőségének javítása érdekében. Szintén testüknek erősödnie kell, hogy napról napra normális életet élhessenek.

A kezelési terv általában a dysautonomia kategóriájától és az egyes egyéneknél jelentkező tünetektől függ. A kezelés magában foglalja a fizikoterápiát, a testgyakorlást és a tanácsadást, hogy segítsen a betegnek a különböző életmódbeli változásokban, amelyek beépülnek a dysautonomia kezelésére.

Számos, különböző területekről érkező orvos vesz részt egyetlen eset kezelésében. Kardiológusok, neurológusok és más orvosok vesznek részt.

Tüneteiktől függően gyógyszerek alá kerülnek. Az előírt gyógyszerek időről időre változnak, a tünetek megjelenésétől függően. A gyógyszerek működése eltarthat egy ideig.

A dysautonomiában szenvedőknek legalább 2–4 liter vizet kell inniuk naponta. Napi sófogyasztásuk 4-5 gramm között legyen. Ezeknek a betegeknek kerülniük kell a cukrot vagy koffeint tartalmazó italokat.

A dysautonomiában szenvedő betegek sok gyógyulása attól függ, hogy milyen életmódbeli változásokat hajtanak végre. Az alábbiakban néhány, számukra előnyös életmódbeli változást említünk:

A stressz kezelése nagyon fontos a dysautonomia betegek számára. Fontos számukra, hogy kevesebbet dolgozzanak, legyenek kreatív lehetőségeik és zavaró tényezők, és gyakorolják a stresszkezelési technikákat. Gyakorolhatnak jógát. A jóga fajtája a tüneteiktől függ. Az akupunktúra csökkentheti a fejfájást és a migrént. A masszázsterápiát az izmok ellazítására, a pulzus fenntartására és a véráramlás elősegítésére használják. A masszázskezelések hasznosak a dysautonomiában szenvedő betegek számára, akik ízületi fájdalmat, izomgörcsöt vagy migrént tapasztalnak.

Dysautonomia esetén fontos a megfelelő étel kiválasztása. Mivel a betegeknek gyakran nincs elég energiájuk élelmiszerboltok vásárlásához vagy főzéshez. Ezért tanácsos nekik haladó állapotban készletezni az élelmiszereket. Fenn kell tartaniuk az étkezési naplót, minden nap meghatározott időpontban kell enniük, megpróbálják kiegyensúlyozott étrendjüket tartani, és több gyümölcsöt és zöldséget kell tartalmazniuk. Kerülje a nagy mennyiségű cukrot tartalmazó italok fogyasztását.

Hozza ki a legtöbbet az orvos kinevezéséből:

Általában sok orvos kezeli a dysautonomiás betegeket. A diagnózis befejezése után több orvos is gondoskodik róluk. Ez időnként zavart kelt. Ezért tartson orvosi kötőanyagot, és tartsa benne az orvosok kinevezésének összefoglalóit. Éves nyilvántartást kell vezetnie az összes vizsgálatról, beleértve a vérképvizsgálatokat, az MRI-t és az ultrahangot.

Eleget aludni:

Fontos, hogy a dysautonomiában szenvedők elegendő alvást kapjanak. Sok beteg nem alszik eleget olyan tünetek miatt, mint a stressz, szorongás vagy fejfájás. Korlátozza a koffeinbevitelt, az alkoholfogyasztást és a képernyő-időt. Aludjon és ébredjen meghatározott időben. Aludjon egy sötét szobában. Csökkentse a zajokat. Legyen fix éjszakai rutinja. Ha ezek a javaslatok nem működnek, előfordulhat, hogy alvási gyógyszereket kell szednie, hogy jól aludjon.

A dysautonomia területén még mindig sok kutatás vár.