Testtömeg-index

A testtömeg-index (BMI) az egészség megfelelő helyettesítője, és a BMI meglévő kategóriái pontosan tükrözik az egészségügyi problémák és az idő előtti halál kockázatát

Kapcsolódó kifejezések:

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Táplálkozási és immunhiányos szindrómák

2. A TEST TÖMEGMUTATÓJA

A testtömeg-index (BMI) a testsúly és a magasság aránya, amelyet az egyén zsírosságának vagy zsírosodásának értékelésére használnak [37]. A mérést a súly kilogrammban történő kiszámításával kapjuk, osztva a méter négyzetben kifejezett magasságával. A BMI a túlsúly vagy az elhízás mértékének becslésére szolgáló értékelési eszköz. Az általános populációban a 30 kg/m 2 vagy ennél nagyobb BMI elhízást jelez. A 19 kg/m 2 alatti BMI az alultápláltság kockázatát jelzi. A BMI azonban csak a táplálkozás-értékelés egyik alkotóeleme, és a testtömeghez hasonlóan nem ez lehet az egyetlen adat, amelyet a táplálkozási állapot értékelésére használnak, különösen olyan betegségek esetén, mint az AIDS, amelyek nagymértékben megváltoztathatják a testösszetételt.

GYERMEK- ÉS KAMATKORI TÖBBETÉTEL

Az elhízás diagnosztizálása

A testtömeg-index (BMI) a jelenleg ajánlott mutató a túlsúly megállapításához a gyermekkori korcsoportban. Bár léteznek módszerek a test zsírosságának becslésére, beleértve a bőr redőjének vastagságát, a víz alatti mérést, a levegő pletizmográfiáját és a bioelektromos impedanciát, ezeket nem használják széles körben a klinikai ellátásban. Ebben a fejezetben az elhízás kifejezést a test túlzott zsírtartalmának állapotára utalják; a túlsúly kifejezést olyan egyénekre vagy egyének csoportjaira használják, akiknek BMI-je meghaladja a 85. százalékot életkoruk és nemük szerint.

A BMI-t, amelyet a [BMI = súly (kilogramm) osztva a magasság négyzetével (méter)] képlettel kell kiszámolni, egy életkor szerinti standardizált nemspecifikus percentilis görbére, például a Betegségellenőrzési Központokban jelenleg kaphatókra. Megelőzés (61-1. És 61-2. Ábra). Az életkor és a nem szerinti 95. percentilis vagy annál magasabb BMI-t elhízásként határozzák meg, míg a 85. percentilis vagy annál magasabb és a 95. percentilis alatti BMI-t túlsúlynak.

A fizikai aktivitás előnyei, értékelése és preferenciái a pszichózisban

Shuichi Suetani, Joseph Firth, a pszichózis klinikai bevezetésében, 2020

Testtömeg-index (BMI) az antropometrikus testmagasság-súly jellemzők felnőtteknél általánosan használt mutatója. Lehetővé teszi az egyének tápláltsági állapotuk szerinti különböző csoportokba sorolását. A testtömegindex kiszámítása az egyén kilogrammban kifejezett tömegének elosztva az egyén magasságának négyzetméterével (kg/m 2). A testtömeg-index a következőképpen van besorolva:

Kevesebb, mint 18,5 kg/m 2: alsúly

18,5 és 24,9 kg/m 2 között: normál súly

25,0 és 29,9 kg/m 2 között: túlsúlyos

Több mint 30,0 kg/m 2: elhízott

Testkép fejlesztése - Serdülő fiúk

Testtömeg-index

Megállapították, hogy a testtömeg-index (BMI) a fő kép, amely a testképhez és a testváltozási stratégiákhoz kapcsolódik a serdülő fiúk körében. Ami a lányokat illeti, a fiúk magasabb BMI-je nagyobb társadalmi nyomást eredményez, hogy vékony legyen, és nagyobb a test elégedetlensége. Másrészt a BMI és az izmosságra törekvés közötti összefüggés kevésbé következetesnek bizonyult. Megállapították, hogy alacsonyabb BMI kapcsolódik a szteroidok használatához. Az alacsonyabb BMI azonban nem mindig társul más testváltozási stratégiákkal, amelyeket a serdülők a súlygyarapodáshoz és az izmokhoz használhatnak. Ez utóbbi megállapítás összhangban áll azokkal a tanulmányokkal, amelyek azt mutatják, hogy sok serdülő és felnőtt férfi, akik átlagos BMI-vel rendelkeznek, elégedetlenek testfelépítésükkel. Ezért még az átlagos BMI-vel rendelkező serdülő és felnőtt férfiak is túl kicsinek érezhetik magukat, és súlyemeléssel, testépítéssel és más stratégiákkal alkalmazhatják testtömegük, testkeretük és/vagy izmaik növelését. Ennek ellenére számos tanulmány azt mutatja, hogy az alsúlyú férfiak továbbra is az egyik leginkább veszélyeztetett csoportot jelentik.

Felmérések és a testképes elégedetlenség epidemiológiája

A test elégedetlenségének nemi különbségei a testsúlyok között

Megállapították, hogy a BMI, amelyet a súly és a négyzetmagasság osztásával osztanak, korrelál a test elégedetlenségével. A legtöbb mintában a BMI nagymértékben kapcsolódik a testzsír egyéb mértékeihez (például a bőr redőinek mértékéhez). Meg kell azonban jegyezni, hogy az ember testtömegét nemcsak a testzsír növelheti, hanem az izmok sűrűsége, a csont súlya és a belső sejtnedvek is. A jelentős izomtömegű kosárlabdázó BMI-je valószínűleg meglehetősen magas lesz, még akkor is, ha kevés a testzsírja. Általánosságban elmondható, hogy a BMI a legtöbb mintában nagymértékben kapcsolódik a testzsír egyéb mértékeihez, és durva becslést adhat a testzsírszintről.

Mi a kapcsolat a BMI és a test elégedettsége között? A kapcsolat különbözik a férfiak és a nők esetében. Általánosságban elmondható, hogy a kövérebb nők több elégedetlenségről számolnak be a testükkel, mint a vékonyabb nők. A férfiak több elégedetlenségről számolnak be, ha vékonyabbak vagy kövérebbek az átlagosnál. Ezeknek a mintáknak a bizonyítékát megtalálták a 2005-ös ELLE/msnbc.com tanulmányban és az UCLA Body Projectben, mindkettőt alább részletesen ismertetjük.

Elhízottság

c Kardiovaszkuláris betegség

A BMI szorosan kapcsolódik olyan kockázati tényezőkhöz, mint a T2DM, a HTN és a dyslipidemia, ezáltal növelve a CVD kockázatát [4,31]. A CVD, beleértve a szívkoszorúér-betegséget (CHD) és agyvérzést, nagy egészségügyi kockázatot jelent az elhízott beteg számára, és gyakran bonyolítja a T2DM, a HTN és a dyslipidaemia. Az elhízott népesség valószínűleg több T2DM-et (18,5%), HTN-t (35,7%) és diszlipidémiát (49,7%) fog tapasztalni, mint túlsúlyos vagy normál testsúlyú kohorszuk - áll az NHANES adatai szerint [4]. Az elhízás a CVD jelentős független hosszú távú előrejelzője, és a felnőttkor utáni súlygyarapodás fokozott kockázattal jár együtt, függetlenül a kísérő kockázati tényezőktől, például a dohányzástól [32]. A Framingham Heart Study hosszú távú (26 éves) adatai azt mutatták, hogy a súly 10% -os növekedése férfiaknál 80% -kal, nőknél 90% -kal növelheti a CVD kialakulásának kockázatát [32]. .

Az elhízás és a CVD együtt jár, és megnő a halálozás azoknál, akik mindkét betegséggel élnek. E két betegség kapcsolatának tárgyalásakor fontos megemlíteni az [elhízási paradoxont], amelyet [33] tárgyalt, mivel ez némi zavart okozhat abban, hogyan kezeljük az elhízást CVD jelenlétében. Vannak olyan nemzetközi kutatások (izraeli), amelyek azt mutatták, hogy a normális BMI-vel és CHD/CVD-vel rendelkező személyek nagyobb kockázatot jelentenek a halálozásra, mint az enyhén elhízottak (BMI 30–35 kg/m 2), míg a közepes elhízással (BMI> 35 kg/m 2) a várhatóan magasabb halálozási rátával rendelkezik. E váratlan eredmények ellenére nem szabad elfelejteni, hogy mind a T2DM, mind a HTN kockázata növekszik a megnövekedett BMI mellett, ezáltal növelve a CVD kockázatát; így a HCP nem becsülheti alá a fogyás előnyeit [33]. HCP-ként értékelnünk kell az elhízás összetett hatásait, amikor CHD, HTN és T2DM vannak jelen. A Framingham Heart Study adatai, amelyek felfedik a kapcsolatot a BMI, a HTN és a T2DM fejlődése között 30 év alatt, megértik az elhízás és ezek a társbetegségek korai felismerésének fontosságát [34], és ezáltal a korai kezelést.

Inzulinrezisztencia, testtömeg, elhízás, testösszetétel és a menopauza átmenete

MARYFRAN SOWERS, JENNIFER TISCH, a menopauza idején, 2000

Testtömeg-index (Quetelet Index)

A testtömegindexet eredetileg a francia biostatisztikus, Quetelet írta le, és róla nevezték el. A test súlyához viszonyítva képviseli a súlyt [súly (kg)/magasság (m 2)], és összefüggésbe hozta a halálozással és a morbiditással egy J alakú görbében. A nagyon alacsony értékek az emésztési és tüdőbetegségek okozta megnövekedett mortalitással, a magasabb értékek pedig a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és más krónikus betegségek növekedésével járnak [76].

A 20-nál alacsonyabb BMI-értékeket az alulsúlyozásra, a 25-nél nagyobb értékeket a túlsúlyra, a 30-nál nagyobb értékeket pedig az elhízásra utaljuk [77]. A 20-25-es BMI az „ideális” indextartomány, amely a legtöbb ember számára a legalacsonyabb betegség kockázatával jár. A magasság és a súly mérése általában megbízható, és kis technikai mérési hibával rendelkezik. A BMI terepi tanulmányokhoz való használata azért előnyös, mert az intézkedés nagyon jól megismételhető. Fontos információkat nyújt a súly és a magasság független mérésein kívül, mivel ellenőrzi a súly különbségeit, amelyeket általában életkor, nem, etnikum és magasság alapján számolnak el, megkönnyítve ezzel az elhízás értékelését a különböző populációkban.

Bár a magassághoz igazított súly erősen korrelál a zsírtömeg mennyiségével (0,80–0,90 közötti korrelációk), ez kevésbé megfelelő megközelítés az izomtömeg, a fehérjeszint vagy a sovány szövetek mérésére (0,4–0,6 közötti korreláció). A BMI és a sovány tömeg közötti összefüggés hiánya releváns. A sovány rekeszben zajlik a glükóz metabolizmusa, és ott nyilvánul meg az inzulinrezisztencia. Ezenkívül mind a zsír, mind a sovány rekesz egymástól függetlenül megjósolja a menstruációs ciklus hosszát [78], ami arra utal, hogy a sovány tömeg összefüggésbe hozható a nemi hormon kapcsolataival. Például kimutatták, hogy a sovány rekesz jobban megjósolja a csonttömeget és annak változását a fehér [79] és a japán nőknél [80].

Táplálkozás és élelmiszer-biztonság

Theodore H. Tulchinsky MD, MPH, Elena A. Varavikova MD, MPH, PhD, a The New Public Health (harmadik kiadás), 2014

A testtömeg mérése

A testtömeg-index (BMI) a testméret standard mérési módszere. A magasságot és a súlyt egy számban foglalja össze, összefoglalva a táplálkozási állapotot. A BMI klinikailag hasznos az egyes betegek számára, és a közösségi populáció tápláltsági állapotának leírásaként a felmérés adatai alapján. Kiszámítása a következőképpen történik:

Az elhízás a férfiak és a nők esetében 30-nál magasabb BMI, túlsúlyos, 25 és 30 közötti BMI, és az alultápláltság 18,5 alatti BMI. Az elhízás világszerte eléri a járvány mértékét, növekvő gyakorisággal a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokban. Több mint 1,4 milliárd felnőtt és 40 millió gyermek túlsúlyos, túlsúlyos éves halálozási arány 2,8 millió. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint 1980 és 2008 között az elhízás a lakosság 11 százalékára nőtt. A WHO táplálkozási tájinformációs rendszere (NLIS) országszerte bemutatja az elhízást.

A testtömeget a szokásos tömegnek vesszük, és a kívánt tömeg százalékában fejezzük ki. A BMI kényelmes mérőszám. A 8.6. Táblázat mutatja a WHO értelmezését a BMI-tartományokban. Ezek hasznos kategorizálást nyújtanak, amelyet esetleg klinikai és egyéb antropometriai intézkedésekkel kell kiegészíteni, és útmutatássá váltak az egészségtudatos egyén megfelelő táplálkozásához.

8.6. TÁBLÁZAT Az Egészségügyi Világszervezet testtömeg-indexének (BMI) értelmezése

BesorolásBMI: súly (kg)/magasság (m 2)

Alsúlyú	25.00
Preobese	25,0–29,99
Elhízott	> 30.00
Elhízott 1. osztály	30.00–34.99
Elhízott osztály II	35.00–39.99
Elhízott osztály III	≥ 40,00

Forrás: Egészségügyi Világszervezet. Globális adatbázis a testtömeg-indexről. BMI besorolás [frissítve 2013. január 5-én]. Elérhető: http://apps.who.int/bmi/index.jsp?introPage=intro_3.html [Hozzáférés: 2013. április 21.].

A WHO kritériumai szerint a felnőtt amerikaiak 31,2 százaléka normális testtömegű. Az amerikai felnőttek több mint kétharmada (68,5 százalék), a nők 63,9 százaléka és a férfiak 73,3 százaléka túlsúlyos vagy elhízott (BMI ≥ 25) (Nemzeti Diabétesz, emésztőrendszeri és vesebetegségek intézete, 2010). A 20 éves és idősebb amerikai felnőttek több mint egyharmada (35,7 százalék, több mint 72 millió ember) és a 2–19 éves gyermekek és serdülők körülbelül 17 százaléka (vagy 12,5 millió) elhízott (BMI ≥ 30). 1980–2008 során az elhízás aránya megduplázódott a felnőtteknél, és megháromszorozódott a gyermekeknél.

A nőknél a rendkívüli elhízás gyakorisága (8 százalék) kétszerese a férfiakénak. A rendkívüli elhízás 10-ből több mint 1 feketét (13,1 százalék), 20-ból körülbelül 1-et (5,7 százalék) és spanyolokat (5 százalék) érint. Az elterjedtség az évek során folyamatosan nőtt mindkét nem, minden korosztály, minden faji és etnikai csoport, valamint minden iskolai végzettség között.

1960 és 2010 között a túlsúly elterjedtsége 45 százalékról 69 százalékra nőtt a 20–74 éves amerikai felnőtteknél [Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központ (NCHS), 2010]. Az elhízás prevalenciája ugyanebben az időszakban több mint kétszeresére nőtt a 20–74 éves felnőttek körében, 13-ról 36% -ra (a rendkívüli elhízás 0,9-ről 6,6% -ra nőtt), és ennek a növekedésnek a legnagyobb része 1980 óta következett be. A 8.2. és az elhízás aránya az USA-ban az USA-ban 1970 és 2010 között. Az egészségügyi költségek felnőttek és gyermekek számára legalább 147 milliárd USD (Flegal et al., 2012).

8.2. ÁBRA. A gyermek- és serdülőkori túlsúly tendenciái, USA, 1971–2010.

Forrás: Országos Egészségügyi Statisztikai Központ. A túlsúly és az elhízás előfordulása gyermekek és serdülők körében, Egyesült Államok, 1971–2010. Elérhető: http://www.cdc.gov/nchs/data/hestat/obesity_child_09_10/obesity_child_09_10.pdf [Hozzáférés: 2013. április 28.].

2010-ben a gyermekek kevesebb kalóriát fogyasztottak, mint 2009-ben. A fehérje-, szénhidrát- és zsírfogyasztás megoszlása faji és etnikai csoportonként változott, de az ajánlott mikroelem-tartományon belül. Azonban a kalóriabevitel körülbelül 12 százaléka telített zsírokból származik. Az elhízott óvodásoknak nagyobb valószínűséggel vannak kardiovaszkuláris kockázati tényezőik, mint a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a 2-es típusú cukorbetegség. A 27,5 millió alacsony jövedelmű óvodáskorú gyermek 15 százaléka elhízott, 2 százaléka pedig rendkívül elhízott, a legmagasabb az őslakos amerikaiak és az alaszkai bennszülöttek körében (NCHS, A túlsúly és az elhízás előfordulása, 2012).

Számos tanulmány kimutatja az elhízással járó halálozás mérhető növekedését. Az elhízott egyéneknek minden okból 10–50 százalékkal megnő a halálozás kockázata az egészséges testsúlyú egyénekhez képest (BMI 18,5–24,9). A megnövekedett kockázat nagy részét szív- és érrendszeri okok okozzák. Az USA-ban az elhízás több mint 162 000 halálozással jár együtt (2004) a populációban az egészséges testsúlyú egyénekhez viszonyítva, és akár 300 000 is lehet. A túlsúly és az elhízás teljes gazdasági terhe az Egyesült Államokban és Kanadában a túlzott orvosi költségek, a halálozás és a fogyatékosság miatt körülbelül évi 300 milliárd USD (US Surgeon General, 2013).

Testkép fejlesztése - lánygyerekek

Testtömeg-index

A kutatók gyakran osztályozzák a BMI-t biológiai kockázati tényezőként. Noha a súly és a magasság (a BMI összetevői) valójában biológiai jelenségek, a BMI és a test elégedetlenségének kapcsolata nem biológiai. Semmi sem abban, hogy önmagában nehezebb vagy kövérebb, a test elégedetlenségét ugyanúgy kiváltja, mint ami növelheti a cukorbetegség vagy az ízületi problémák kockázatát. Ehelyett úgy tűnik, hogy egy magasabb vagy alacsonyabb BMI kulturális jelentősége hozzájárul a test elégedetlenségéhez. Valójában vannak olyan kultúrák, ahol a magasabb BMI-t kívánatosnak tekintik. Ezért a BMI hatása a tényleges BMI biológiai valóságát és a BMI kulturális jelentőségét egyaránt tükrözi.

A BMI prospektíven összefüggésben állt a lányok testének elégedetlenségének növekedésével. Például a Clark és Tiggemann tanulmányában szereplő, súlyosabb 10 éves lányok esetében 1 évvel később a test elégedetlensége magasabb volt. Ez valószínűleg tükrözi azt a zsírellenes elfogultságot, amelyet a gyermekek óvodás koruk óta tartanak. A gyermekkor közepére ez az elfogultság inkább internalizálódni látszik, hozzájárulva a test elégedetlenségéhez. Ezenkívül a zsírellenes elfogultság társadalmi érvényesülése érvényesül a társak játékostársak választásában, valamint a kötekedésekben és egyéb megjegyzésekben. Úgy tűnik, hogy a kövér lányokat a társaik szigorúbban ítélik meg, mint a kövér fiúkat.

Antropometria

Derékbőség és a derék-csípő arány

A derékkörfogat alternatív mértéke a WHR, amely a derékkörfogat osztva a csípőkörfogattal (a nagy trochanterek szintjén (a combcsont tetején), a lábak szorosan egymás mellett vannak). A WHR-t általában a zsíreloszlás indexeként fogják fel, a magas WHR kevésbé gömbölyded testformát jelez magas hasi zsírossággal („alma alakú”), az alacsony WHR pedig gömbölyösebb testformát jelez alacsony hasi zsírossággal és több lerakódott zsírral. a csípőn és a combon („körte alakú”). Így az arány felhasználható a testen belüli zsigeri zsír relatív mennyiségének indexeként, és így számos kardiovaszkuláris és anyagcsere-betegséghez kapcsolódik. A nők 0,7-es és a férfiak 0,9-es WHR-jét optimálisnak javasolták a nyugati világban, de az optimális érték valószínűleg változhat a különböző faji csoportokban és a környezeti körülmények között. Emellett a WHR-t javasolják a keringő nemi hormonok szintjének proxyjaként is. Nőknél az ösztrogén közvetíti a zsír lerakódását a combon és a csípőn, a has helyett, a sztereotip női testalkat előállításához, és felvetették, hogy a „görbület” mértéke ezért a hormonszint indexét adja, és így a termékenység.

Néhány tanulmány, amely fényképeket vagy vonalrajzokat használ ingerként, kiszámította az ezeken a képeken látható testek WHR-értékét úgy, hogy megmérte a derék keresztmetszetét, és elosztotta a csípő közötti távolsággal. Ez azonban egy olyan intézkedés, amelyet egyszer eltávolítottak a tényleges antropometriai mérésből, amelyet összefüggésbe hoztak az egészséggel és a termékenységgel. A WHR két mértéke összefüggésben van, de csak r = 0,6 körül. Ezért óvatosan kell eljárni a képekből vett intézkedések alkalmazásakor, és a test közvetlen intézkedéseit kell előnyben részesíteni.