Testtömeg-index

Meghatározás

A testtömeg-index (BMI), más néven Quetelet-index, egy számítás, amelyet az egyén testzsír-mennyiségének meghatározására használnak.

Célja

A BMI következetes módszert nyújt az egészségügyi szakemberek számára a betegek súlyának felmérésére, és objektív módon megvitatják velük. Hasznos azt is felvetni, hogy a beteget milyen mértékben veszélyeztetheti az elhízással kapcsolatos betegségek.

Leírás

A BMI egy statisztikai számítás, amelyet értékelési eszköznek szánnak. Alkalmazható embercsoportokra a trendek meghatározásához, vagy alkalmazható az egyénekre is. Ha az egyénekre alkalmazzák, ez csak egy a számos értékelésből, amelyet az alsúlyhoz, a túlsúlyhoz vagy az elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok meghatározására használnak.

A BMI kiszámításához használt képletet több mint száz évvel ezelőtt fejlesztette ki belga matematikus és tudós, Lambert Adolphe Quetelet (1796–1874). Quetelet, aki számítását az elhízás Quetelet-indexének nevezte, egyike volt az első statisztikusnak, aki a rendszeres harang alakú statisztikai eloszlás koncepcióját alkalmazta az emberek fizikai és viselkedési jellemzőire. Úgy vélte, hogy gondos méréssel és statisztikai elemzéssel matematikailag meghatározhatók a populációk általános jellemzői. A populáció tulajdonságainak matematikai leírása elvezetett a hipotetikus „átlagember” fogalmához, amelyhez képest más egyéneket lehetne mérni. Az átlagember súlya és magassága közötti összefüggések leírására törekedett a testtömeg-index kiszámításának képletére.

Testtömeg-index (BMI) számítása és jelentése

A testtömeg-indexet az ember súlya és magassága határozza meg:

Font/hüvelyk

Kilogramm/méter

Súly állapota

Bár a BMI kiszámítására szolgáló képletet az 1800-as évek közepén dolgozták ki, az Egyesült Államokban az 1980-as évek közepe előtt nem használták. Addig a zsírosságot vagy soványságot táblázatok határozták meg, amelyek minden magassághoz ideális súlyt vagy súlytartományt határoztak meg. A magasságokat egy hüvelykes intervallumokban mértük, és az ideális súlytartományt külön számítottuk ki férfiak és nők számára. Az ideális súly-magasság táblázatok kidolgozásához felhasznált információk az életbiztosító társaságok több évtizedes adataiból származnak. Ezek a táblázatok meghatározták a halál valószínűségét a magassághoz és a súlyhoz viszonyítva, és a vállalatok az életbiztosítási díjak megállapításához használták fel őket. Az adatok kizártak bárkit, aki krónikus betegségben szenved, vagy bárkit, aki bármilyen egészségügyi okból nem szerezhetne életbiztosítást.

Az Egyesült Államokban a BMI iránti érdeklődés az 1980-as évek elején megnőtt, amikor a kutatók aggódni kezdtek amiatt, hogy az amerikaiak gyorsan elhíznak. 1984-ben a túlsúlyos személyek országos százalékáról számoltak be a nemzet egészségi állapotának alapos értékelésében. A 28-as vagy annál nagyobb BMI-vel rendelkező férfiak túlsúlyosak voltak. Ezt a BMI-számot választották a túlsúly meghatározására, mert a 20–29 éves amerikai férfiak 85% -a alá esett. A nők nem a BMI-t, hanem egy másik számítást használtak a jelentésben.

1985-ben a túlsúly kifejezést úgy definiálták, hogy a BMI a férfiaknál 27,8 vagy annál nagyobb, a nőknél pedig 27,3 vagy annál nagyobb. Nem választottak BMI-t az alsúlyú egyedek meghatározásához. A túlsúlynak ezt a definícióját 1998-ig használták az elhízásról szóló jelentésekben. 1998-ban az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete felülvizsgálta súlymeghatározásait, hogy azok összhangba kerüljenek az Egészségügyi Világszervezet által használt meghatározásokkal. Egyik napról a másikra 30 millió amerikai vált normál súlyúból túlsúlyos kategóriába. A túlsúlyt mind a férfiak, mind a nők 25–29,9-es BMI-ként határozzák meg. Ugyanakkor hozzáadták az alsúlyú besorolást, valamint az elhízottak besorolását azoknál az egyéneknél, akiknek a BMI értéke nagyobb vagy egyenlő 30.

Minden 20 éves és idősebb felnőttet ugyanazon BMI-skálán értékelnek az alábbiak szerint:

BMI 18,5 alatt: Alsúly
BMI 18,5–24,9: Normál súly
BMI 25,0–29,9: Túlsúly
BMI 30 és magasabb: elhízott

Egyes kutatók a 17-es vagy annál alacsonyabb BMI-t súlyos, egészséget veszélyeztető alultápláltságra utalnak. A fejlett országokban a betegség hiányában ilyen alacsony BMI gyakran az anorexia nervosa jele. A skála másik végén a 40-es vagy annál nagyobb BMI olyan kóros elhízást jelez, amely nagyon nagy kockázattal jár az elhízással kapcsolatos betegségek, például stroke, szívroham és 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában.

A 2–20 éves gyermekek BMI-számításának képlete megegyezik a felnőtt BMI-k kiszámításához használt képlettel, de az eredményeket másként értelmezik. A gyermekek BMI-jének értelmezése figyelembe veszi, hogy a testzsír mennyisége a gyermekek növekedésével változik, és hogy az azonos korú és súlyú fiúkban és lányokban a testzsír mennyisége eltérő.

Ahelyett, hogy a gyermeket BMI alapján meghatározott súlykategóriához rendelnék, a gyermek BMI-jét összehasonlítják más, azonos korú és nemű gyermekekkel. A gyermekeknek ezután a BMI alapján százalékot rendelnek. A percentilis összehasonlítja súlyukat és más, azonos korú és nemű gyermekek súlyát. Például, ha egy lány a korosztályának 75. percentilisében van, akkor minden 100 éves korából 75 súlya kisebb, mint ő, és minden 100-ból 25 súlya nagyobb, mint ő. A gyermekek súlykategóriái:

Az 5. percentilis alatt: Alsúly
5. percentilis kevesebb, mint 85. percentilis: Egészséges súly
85. percentilis kevesebb, mint a 95. percentilis: A túlsúly veszélye fenyegeti
95. percentilis és magasabb: Túlsúlyos

BMΙ információk alkalmazása

A BMI eredetileg embercsoportok megfigyelésére készült. Még mindig használják olyan trendek észlelésére, mint például a súly növekedése egy adott korcsoportban az idő múlásával. Ez egyben értékes eszköz a testtömeg összehasonlítására a különböző etnikai vagy kulturális csoportok között, és jelezheti, hogy a lakosság milyen mértékben alultáplált vagy túl táplált.

Egyénekre alkalmazva a BMI nem diagnosztikai eszköz. Jóllehet a BMI és bizonyos betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, egyes rákos megbetegedések és a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása között van egy megalapozott kapcsolat, a BMI önmagában nem arra szolgál, hogy előre jelezze az egyén ezen betegségek kialakulásának valószínűségét. Az Országos Szív, Tüdő és Vér Intézet a következő intézkedések alkalmazását javasolja a súly egészségre gyakorolt hatásának felmérésére:

Óvintézkedések

A BMI nagyon pontos a populációk jellemzőinek meghatározásakor, de kevésbé pontos, ha az egyénekre alkalmazzák. Mivel azonban olcsó és könnyen meghatározható, a BMI-t széles körben használják. A BMI kiszámításához skála, mérőpálca és egyszerű számtani vagy számológép-használat szükséges. A BMI lehetséges korlátai az egyénekre alkalmazva:

A BMI nem tesz különbséget zsír és izom között. A BMI hajlamos túlbecsülni az élsportolók „kövérségének” mértékét az olyan sportágakban, mint a futball,
súlyemelés és testépítés. Mivel az izmok súlya meghaladja a zsírokat, sok olyan sportolót, aki erősen izmos testet fejleszt, túlsúlyosnak minősítenek, annak ellenére, hogy alacsony a testzsírmennyiségük és a legjobb fizikai állapotuk van.
A BMI hajlamos alábecsülni az idősek zsírosságának mértékét, mivel az izom- és csonttömeg elvész és helyébe zsír lép, ugyanezen ok miatt túlbecsüli a sportolók zsírosságát.
A BMI nem tesz különbséget a testtípusok között. A nagy kerettel rendelkező (nagy csontú) embereket ugyanazok a követelmények betartják, mint a kis keretűeket.
A BMI súlycsoportok abszolút határértékekkel rendelkeznek, míg az egészségügyi kockázatok sok esetben a BMI változásával együtt fokozatosan változnak. A 24,9-es BMI-vel rendelkező személyt normál súlyúnak, míg a 25,1-es BMI-t túlsúlyosnak minősítik. A valóságban egészségi kockázataik meglehetősen hasonlóak lehetnek.
A BMI nem veszi figyelembe azokat a betegségeket vagy gyógyszereket, amelyek jelentős vízvisszatartást okozhatnak.
A BMI nem tesz különbséget nemek, fajok vagy etnikumok között. Két, azonos BMI-vel rendelkező ember nemi vagy genetikai öröksége miatt eltérő egészségügyi kockázatokkal járhat.

A BMI összehasonlító index, és nem közvetlenül a testzsír mennyiségét méri. Más módszerek adják a testzsír közvetlen mértékét, de ezek a módszerek általában drágák, és speciális felszerelést és képzést igényelnek pontosan. Köztük a bőrredő vastagságának mérése, a víz alatti (hidrosztatikus) mérés, a bioelektromos impedancia és a kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer (DXA). A BMI, a derékbőség, a családi egészségi állapot és az életmódelemzés kombinálása elegendő információt nyújt az egészségügyi szolgáltatóknak a testsúlyhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok elemzéséhez, minimális költséggel a beteg számára.

Szülői aggodalmak

A gyermekkori elhízás egyre nagyobb gondot jelent. Kutatások azt mutatják, hogy a túlsúlyos gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak elhízott felnőttekké, mint a normál testsúlyú gyermekek. A gyermekkori túlsúly a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek korai kialakulásához és bizonyos rákos megbetegedések korai megjelenéséhez is kapcsolódik. Ezen túlmenően a túlsúlyos vagy súlyosan alulsúlyozott gyermekek gyakran súlyos társadalmi és érzelmi árat fizetnek megvetés vagy ugratás tárgyaként.

Mind az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP), mind az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központja (CDC) azt javasolja, hogy a két évnél idősebb gyermekek BMI-jét rendszeres időközönként vizsgálják felül a gyermeklátogatások során. Azoknak a gyermekeknek a szüleinek, akiknek BMI-je a 85. percentilis fölé esik (a túlsúlyos és túlsúlyos kategóriák fennállásának a veszélye), információkat kell kérniük egészségügyi szolgáltatóiktól a magas BMI-vel kapcsolatos egészségügyi kockázatokról, és útmutatást kell adniuk gyermekük súlyának mérsékléséről. A megnövekedett fogyókúrát ritkán javasoljuk a növekvő gyermekek számára, de az egészségügyi szolgáltatók útmutatást adhatnak a gyermek étrendjének javításához, például az üres kalóriák kiküszöböléséhez (például a szódában és az édességben találhatók) és a gyermek aktivitási szintjének növeléséhez annak érdekében, hogy több kalóriát égessen el és javítsa az erőnlétet.

Lásd még Anorexia nervosa; Bariatrikus műtét; Bulimia nervosa; Kalória korlátozás; Gyermekkori elhízás; Gyermek étrendek; Diétás tanácsadás; Táplálkozás és mentális egészség; Elhízottság .