Testtömeg-index

Meghatározás

A testtömeg-index (BMI), más néven Quetelet-index, egy számítás, amelyet az egyén testzsír-mennyiségének meghatározására használnak.

meghatározás

Célja

A BMI következetes módszert nyújt az egészségügyi szakemberek számára a betegek súlyának felmérésére, és objektív módon megvitatják velük. Hasznos azt is felvetni, hogy a beteget milyen mértékben veszélyeztetheti az elhízással kapcsolatos betegségek.

Leírás

A BMI egy statisztikai számítás, amelyet értékelési eszköznek szánnak. Alkalmazható embercsoportokra a trendek meghatározásához, vagy alkalmazható az egyénekre is. Ha az egyénekre alkalmazzák, ez csak egy a számos értékelésből, amelyet az alsúlyhoz, a túlsúlyhoz vagy az elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok meghatározására használnak.

A BMI kiszámításához használt képletet több mint száz évvel ezelőtt fejlesztette ki belga matematikus és tudós, Lambert Adolphe Quetelet (1796–1874). Quetelet, aki számítását az elhízás Quetelet-indexének nevezte, egyike volt az első statisztikusnak, aki a rendszeres harang alakú statisztikai eloszlás koncepcióját alkalmazta az emberek fizikai és viselkedési jellemzőire. Úgy vélte, hogy gondos méréssel és statisztikai elemzéssel matematikailag meghatározhatók a populációk általános jellemzői. A populáció tulajdonságainak matematikai leírása elvezetett a hipotetikus „átlagember” fogalmához, amelyhez képest más egyéneket lehetne mérni. Az átlagember súlya és magassága közötti összefüggések leírására törekedett a testtömeg-index kiszámításának képletére.

Testtömeg-index (BMI) számítása és jelentése

A testtömeg-indexet az ember súlya és magassága határozza meg:

Font/hüvelyk

Kilogramm/méter

Súly állapota

Bár a BMI kiszámítására szolgáló képletet az 1800-as évek közepén dolgozták ki, az Egyesült Államokban az 1980-as évek közepe előtt nem használták. Addig a zsírosságot vagy soványságot táblázatok határozták meg, amelyek minden magassághoz ideális súlyt vagy súlytartományt határoztak meg. A magasságokat egy hüvelykes intervallumokban mértük, és az ideális súlytartományt külön számítottuk ki férfiak és nők számára. Az ideális súly-magasság táblázatok kidolgozásához felhasznált információk az életbiztosító társaságok több évtizedes adataiból származnak. Ezek a táblázatok meghatározták a halál valószínűségét a magassághoz és a súlyhoz viszonyítva, és a vállalatok az életbiztosítási díjak megállapításához használták fel őket. Az adatok kizártak bárkit, aki krónikus betegségben szenved, vagy bárkit, aki bármilyen egészségügyi okból nem szerezhetne életbiztosítást.

Az Egyesült Államokban a BMI iránti érdeklődés az 1980-as évek elején megnőtt, amikor a kutatók aggódni kezdtek amiatt, hogy az amerikaiak gyorsan elhíznak. 1984-ben a túlsúlyos személyek országos százalékáról számoltak be a nemzet egészségi állapotának alapos értékelésében. A 28-as vagy annál nagyobb BMI-vel rendelkező férfiak túlsúlyosak voltak. Ezt a BMI-számot választották a túlsúly meghatározására, mert a 20–29 éves amerikai férfiak 85% -a alá esett. A nők nem a BMI-t, hanem egy másik számítást használtak a jelentésben.

1985-ben a túlsúly kifejezést úgy definiálták, hogy a BMI a férfiaknál 27,8 vagy annál nagyobb, a nőknél pedig 27,3 vagy annál nagyobb. Nem választottak BMI-t az alsúlyú egyedek meghatározásához. A túlsúlynak ezt a definícióját 1998-ig használták az elhízásról szóló jelentésekben. 1998-ban az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete felülvizsgálta súlymeghatározásait, hogy azok összhangba kerüljenek az Egészségügyi Világszervezet által használt meghatározásokkal. Egyik napról a másikra 30 millió amerikai vált normál súlyúból túlsúlyos kategóriába. A túlsúlyt mind a férfiak, mind a nők 25–29,9-es BMI-ként határozzák meg. Ugyanakkor hozzáadták az alsúlyú besorolást, valamint az elhízottak besorolását azoknál az egyéneknél, akiknek a BMI értéke nagyobb vagy egyenlő 30.

Minden 20 éves és idősebb felnőttet ugyanazon BMI-skálán értékelnek az alábbiak szerint:

  • BMI 18,5 alatt: Alsúly
  • BMI 18,5–24,9: Normál súly
  • BMI 25,0–29,9: Túlsúly
  • BMI 30 és magasabb: elhízott

Egyes kutatók a 17-es vagy annál alacsonyabb BMI-t súlyos, egészséget veszélyeztető alultápláltságra utalnak. A fejlett országokban a betegség hiányában ilyen alacsony BMI gyakran az anorexia nervosa jele. A skála másik végén a 40-es vagy annál nagyobb BMI olyan kóros elhízást jelez, amely nagyon nagy kockázattal jár az elhízással kapcsolatos betegségek, például stroke, szívroham és 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában.

A 2–20 éves gyermekek BMI-számításának képlete megegyezik a felnőtt BMI-k kiszámításához használt képlettel, de az eredményeket másként értelmezik. A gyermekek BMI-jének értelmezése figyelembe veszi, hogy a testzsír mennyisége a gyermekek növekedésével változik, és hogy az azonos korú és súlyú fiúkban és lányokban a testzsír mennyisége eltérő.

Ahelyett, hogy a gyermeket BMI alapján meghatározott súlykategóriához rendelnék, a gyermek BMI-jét összehasonlítják más, azonos korú és nemű gyermekekkel. A gyermekeknek ezután a BMI alapján százalékot rendelnek. A percentilis összehasonlítja súlyukat és más, azonos korú és nemű gyermekek súlyát. Például, ha egy lány a korosztályának 75. percentilisében van, akkor minden 100 éves korából 75 súlya kisebb, mint ő, és minden 100-ból 25 súlya nagyobb, mint ő. A gyermekek súlykategóriái:

  • Az 5. percentilis alatt: Alsúly
  • 5. percentilis kevesebb, mint 85. percentilis: Egészséges súly
  • 85. percentilis kevesebb, mint a 95. percentilis: A túlsúly veszélye fenyegeti
  • 95. percentilis és magasabb: Túlsúlyos
BMΙ információk alkalmazása

A BMI eredetileg embercsoportok megfigyelésére készült. Még mindig használják olyan trendek észlelésére, mint például a súly növekedése egy adott korcsoportban az idő múlásával. Ez egyben értékes eszköz a testtömeg összehasonlítására a különböző etnikai vagy kulturális csoportok között, és jelezheti, hogy a lakosság milyen mértékben alultáplált vagy túl táplált.

Egyénekre alkalmazva a BMI nem diagnosztikai eszköz. Jóllehet a BMI és bizonyos betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, egyes rákos megbetegedések és a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása között van egy megalapozott kapcsolat, a BMI önmagában nem arra szolgál, hogy előre jelezze az egyén ezen betegségek kialakulásának valószínűségét. Az Országos Szív, Tüdő és Vér Intézet a következő intézkedések alkalmazását javasolja a súly egészségre gyakorolt ​​hatásának felmérésére:

Óvintézkedések

A BMI nagyon pontos a populációk jellemzőinek meghatározásakor, de kevésbé pontos, ha az egyénekre alkalmazzák. Mivel azonban olcsó és könnyen meghatározható, a BMI-t széles körben használják. A BMI kiszámításához skála, mérőpálca és egyszerű számtani vagy számológép-használat szükséges. A BMI lehetséges korlátai az egyénekre alkalmazva:

  • A BMI nem tesz különbséget zsír és izom között. A BMI hajlamos túlbecsülni az élsportolók „kövérségének” mértékét az olyan sportágakban, mint a futball,
  • súlyemelés és testépítés. Mivel az izmok súlya meghaladja a zsírokat, sok olyan sportolót, aki erősen izmos testet fejleszt, túlsúlyosnak minősítenek, annak ellenére, hogy alacsony a testzsírmennyiségük és a legjobb fizikai állapotuk van.
  • A BMI hajlamos alábecsülni az idősek zsírosságának mértékét, mivel az izom- és csonttömeg elvész és helyébe zsír lép, ugyanezen ok miatt túlbecsüli a sportolók zsírosságát.
  • A BMI nem tesz különbséget a testtípusok között. A nagy kerettel rendelkező (nagy csontú) embereket ugyanazok a követelmények betartják, mint a kis keretűeket.
  • A BMI súlycsoportok abszolút határértékekkel rendelkeznek, míg az egészségügyi kockázatok sok esetben a BMI változásával együtt fokozatosan változnak. A 24,9-es BMI-vel rendelkező személyt normál súlyúnak, míg a 25,1-es BMI-t túlsúlyosnak minősítik. A valóságban egészségi kockázataik meglehetősen hasonlóak lehetnek.
  • A BMI nem veszi figyelembe azokat a betegségeket vagy gyógyszereket, amelyek jelentős vízvisszatartást okozhatnak.
  • A BMI nem tesz különbséget nemek, fajok vagy etnikumok között. Két, azonos BMI-vel rendelkező ember nemi vagy genetikai öröksége miatt eltérő egészségügyi kockázatokkal járhat.

A BMI összehasonlító index, és nem közvetlenül a testzsír mennyiségét méri. Más módszerek adják a testzsír közvetlen mértékét, de ezek a módszerek általában drágák, és speciális felszerelést és képzést igényelnek pontosan. Köztük a bőrredő vastagságának mérése, a víz alatti (hidrosztatikus) mérés, a bioelektromos impedancia és a kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer (DXA). A BMI, a derékbőség, a családi egészségi állapot és az életmódelemzés kombinálása elegendő információt nyújt az egészségügyi szolgáltatóknak a testsúlyhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok elemzéséhez, minimális költséggel a beteg számára.

Szülői aggodalmak

A gyermekkori elhízás egyre nagyobb gondot jelent. Kutatások azt mutatják, hogy a túlsúlyos gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak elhízott felnőttekké, mint a normál testsúlyú gyermekek. A gyermekkori túlsúly a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek korai kialakulásához és bizonyos rákos megbetegedések korai megjelenéséhez is kapcsolódik. Ezen túlmenően a túlsúlyos vagy súlyosan alulsúlyozott gyermekek gyakran súlyos társadalmi és érzelmi árat fizetnek megvetés vagy ugratás tárgyaként.

Mind az Amerikai Gyermekgyógyászati ​​Akadémia (AAP), mind az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központja (CDC) azt javasolja, hogy a két évnél idősebb gyermekek BMI-jét rendszeres időközönként vizsgálják felül a gyermeklátogatások során. Azoknak a gyermekeknek a szüleinek, akiknek BMI-je a 85. percentilis fölé esik (a túlsúlyos és túlsúlyos kategóriák fennállásának a veszélye), információkat kell kérniük egészségügyi szolgáltatóiktól a magas BMI-vel kapcsolatos egészségügyi kockázatokról, és útmutatást kell adniuk gyermekük súlyának mérsékléséről. A megnövekedett fogyókúrát ritkán javasoljuk a növekvő gyermekek számára, de az egészségügyi szolgáltatók útmutatást adhatnak a gyermek étrendjének javításához, például az üres kalóriák kiküszöböléséhez (például a szódában és az édességben találhatók) és a gyermek aktivitási szintjének növeléséhez annak érdekében, hogy több kalóriát égessen el és javítsa az erőnlétet.

Lásd még Anorexia nervosa; Bariatrikus műtét; Bulimia nervosa; Kalória korlátozás; Gyermekkori elhízás; Gyermek étrendek; Diétás tanácsadás; Táplálkozás és mentális egészség; Elhízottság .