Testzsír-tömeg

Kapcsolódó kifejezések:

  • Testtömeg-index
  • Inzulinrezisztencia
  • Inzulin
  • Leptin
  • Energia kiadások
  • Karcsú testtömeg
  • Elhízottság
  • Zsírszövet
  • Konjugált linolsav

Letöltés PDF formátumban

témákról

Erről az oldalról

Az öregedés élettana

Zsírtömeg

A testzsír-tömeg az életkor előrehaladtával nő a férfiaknál és a nőknél a középkorig; lassú csökkenés következik be 70 éves kor után. 66 Még azoknál az embereknél is, akiknek testtömege nem növekszik az életkor előrehaladtával, a testzsír nő a sovány testtömeg csökkenésével. A zsírtömeg homeosztatikus szabályozása az életkor előrehaladtával hibássá válik. Az ülő életmód szerepet játszik az életkorral összefüggő zsírtömeg-növekedésben, mivel a testmozgás az idősek zsírtömegének csökkenésével jár. 68 A testmozgás azonban gyengíti, de nem akadályozza meg teljesen a testzsír életkorhoz kapcsolódó növekedését. A zsír újraeloszlása ​​a hasi régióban is növekszik. 66 A testmozgás nemcsak csökkenti az életkorral összefüggő testzsír növekedést, de ami a legfontosabb, előnyben részesíti a hasi zsír aránytalan növekedését is. 69 A hasi zsírral kapcsolatos nagy aggodalom annak a széleskörű bizonyítéknak tudható be, hogy számos életkorral összefüggő kóros probléma, például szívkoszorúér-betegség és 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezője. 70 Valójában a hasi zsírtömeg pozitív kapcsolatban áll az idősek halálozásával. 71 Ezért a hasi zsír felhalmozódásának megakadályozására irányuló beavatkozások az életkor előrehaladtával a legfontosabbak.

Adipociták a normál szövetbiológiában

Szexuális dimorfizmus a testösszetételben

Az átlagos testzsír-százalékos érték a felnőtt férfiak 10–15% -ától a felnőtt nőknél 20–30% -ig terjed. Az életkor, a faj, az egyéb genetikai tényezők és az étrend szerint azonban nagy eltérések vannak. A normális időtartamú újszülöttek testzsírja 16–17%, és a teljes zsírtömeg összehasonlítható marad a fiúk és a lányok között 7 éves korig. Az adrenarche után a lányok több zsírt halmoznak fel, és a különbség növekszik a pubertás után, amikor a fiúk lényegesen több sovány testtömeget kapnak, mint a lányok. Az öregedéssel a nők nagyobb mértékben hajlamosak a zsírgyarapodásra, és a menopauza után különösen nő a hasi elhízás.

A testzsír eloszlásának szexuális dimorfizmusa pubertáskor is nyilvánvalóvá válik, amikor annak ellenére, hogy nagyobb a testzsírszázalékuk, a nők zsigeri zsírtartalma alacsonyabb, mint a férfiaké. Még akkor is, ha a hasi zsírosságot külön-külön értékeljük, a nőknél nagyobb a szubkután zsírfelhalmozódás, míg a férfiaknál nagyobb a zsigeri zsírosság.

Androgén-deprivációs terápia: Megfelelő betegek, az ADT megkezdésének ideje és szövődményei

Amirali H. Salmasi orvos. Isaac Yi Kim, PhD, a prosztatarák (második kiadás), 2016

Változások a testhabitusban

Mivel a sovány és zsíros testtömeg szabályozása tesztoszteront foglal magában, az ADT-vel kezelt betegeknél a sovány testtömeg csökkenése akár 3,8%, és ezzel együtt az elsősorban a bőr alatti zsír testtömegének növekedése akár 11,0% is. 50,53 Ezzel párhuzamosan jelentős az izomtömeg csökkenése, amely közvetlenül korrelál az izomerő csökkenésével és a fizikai teljesítménnyel. 51 A gynecomastia az androgén abláció során is kialakul, és rendszerint állandó marad, ha a kezelés 1 évnél tovább tart fibrózis miatt. A mell sugárzása az egyik lehetőség az ADT-n átesett férfiak gynecomastia megelőzésében/kezelésében. 48

Elhízottság

Testtömeg-index

Bár az elhízás a testzsír tömegének egészségtelen feleslegét képviseli, az elhízás jelenlegi gyakorlati meghatározását a BMI értékelése határozza meg. A BMI-t úgy számítják ki, hogy az ember súlyát (kilogrammban) elosztják a magassággal (négyzetméterben kifejezve); alternatív megoldásként a súly (fontban) megszorozva 704-gyel és osztva a magassággal (hüvelyk négyzetben) használható. A 36-1. Táblázat összefoglalja a súlyállapot BMI szerinti osztályozását, amelyet a főbb nemzeti és nemzetközi egészségügyi szervezetek javasoltak. 3-6 Ezek az irányelvek nagyrészt a BMI és a mortalitási arány összefüggésén alapultak, nem a BMI és a testzsír-tömeg kapcsolatán. Annak ellenére, hogy van egy görbe vonalú kapcsolat a BMI és a testzsírszázalék között, 7 ennek a kapcsolatnak jelentős változékonysága van, és egyesek normális testzsírmennyiséggel rendelkeznek, de a megnövekedett izomtömeg miatt elhízott BMI-értékkel rendelkeznek, míg mások túlzott testzsír, de sovány BMI-érték a csökkent izomtömeg miatt.

Nagyméretű epidemiológiai vizsgálatok 8,9 adatai kimutatták, hogy a BMI és a halálozási arány közötti J-alakú kapcsolat van (36-1. Ábra). A 25,0 és 29,9 kg/m 2 közötti BMI-vel rendelkező férfiak és nők túlsúlyosnak, a 30,0 kg/m 2-nél nagyobb BMI-t pedig elhízottaknak tekintik. Az elhízás súlyosságát tovább osztályozzák az alosztályok: I. osztályú elhízás (BMI 30,0-34,9 kg/m 2), II. Osztályú elhízás (BMI 35,0-39,9 kg/m 2) és III. Osztályú elhízás (BMI ≥40 kg/m 2 ). Ezen túlmenően, a kóros elhízás olyan kifejezés, amelyet azoknak a betegeknek a meghatározására használnak, akik megfelelnek a bariatrikus műtét kritériumainak (BMI ≥40 kg/m 2, vagy BMI 35,0-39,9 kg/m 2, és egy vagy több súlyos, elhízással kapcsolatos orvosi szövődmény, például hipertónia, 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), szívelégtelenség vagy alvási apnoe). Az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) 1971 és 2000 között gyűjtött adatainak alapos áttekintése megkérdőjelezi azt a gondolatot, hogy a túlsúly a megnövekedett halálozási kockázattal jár. 9 Ezek az adatok azt találták, hogy a túlsúlyos vagy akár I. osztályú elhízás esetén a halálozási kockázat nem nőtt jelentősen.

A BMI és a betegség kockázata közötti kapcsolat eltér a BMI és a halálozási kockázat viszonyától. Ezért a túlsúly bizonyos kórképek kockázati tényezője lehet, anélkül, hogy a halálozás kockázati tényezője lenne. Az elhízással kapcsolatos betegségek, például a T2DM előfordulása 25,0 kg/m 2 alatti BMI-értékeknél kezd növekedni (36-2. Ábra). Ezért, ha a T2DM kockázatát használnák a túlsúly és az elhízás meghatározására, a kapcsolati görbe balra tolódna, és a cut-off BMI értékek alacsonyabbak lennének.

Elhízás, gyermekkor és serdülőkor

Wieland Kiess,. Antje Böttner, az Endokrin betegségek enciklopédiája, 2004

Bevezetés

Gyermekeknél és serdülőknél a testzsír-tömeg mértéke függ az etnikai háttértől, nemtől, fejlődési stádiumtól és kortól. A derék kerülete, a bőrréteg vastagsága és a testtömeg-index a leghasznosabb noninvazív klinikai intézkedés az elhízás meghatározására. A derék kerülete és a derék/csípő arány hasznos a felső testzsír-lerakódás felmérésében, de nem biztosítja a zsigeri vagy az intraabdominális zsír felhalmozódásának mérését. A testzsírtartalom közvetlen mérése, például a hidrodenzitometria, a bioimpedancia vagy a kettős energiájú röntgenabszorpciós mérés (DEXA) csak tudományos vizsgálatokban hasznos eszköz. A testtömeg-indexet (BMI) (súly kilogrammban osztva a magasság négyzetével, méterben) könnyű kiszámítani, és kellő mértékben korrelál a zsírosság közvetlen mértékével. A BMI-t ezért gyakran használják az elhízás klinikai meghatározására. Az a gyermek, amelynek életkora és neme szerint a BMI meghaladja a 97. percentilis értékét, elhízottnak tekinthető. A 90. percentilisnél nagyobb, de a 97. percentilis alatti BMI-t mutató gyermek túlsúlyosnak tekinthető.

Felnőtteknél a 28 kg/m 2 -nél nagyobb BMI a morbiditás, például agyvérzés, ischaemiás szívbetegség vagy II. Típusú diabetes mellitus fokozott kockázatával jár. A 30 kg/m 2-nél nagyobb BMI-vel rendelkező felnőtteket elhízottaknak (2. fokozatú túlsúlyosak), a 25 és 29,9 kg/m 2 közötti BMI-t pedig 1. fokozatúnak tekintik. A 40 kg/m 2 feletti BMI a 3. fokozatú túlsúlynak minősül. A testzsír központi eloszlása ​​felnőttkori magasabb morbiditási és halálozási kockázattal jár. A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport javasolta, hogy a felnőttek testtömeg-indexének (25 és 30 kg/m 2) határértékeit össze kell kapcsolni a gyermekek testtömeg-indexének százalékával, hogy biztosítsák a gyermek vágási pontjait.

Densitometrikus megnyilvánulások az életkorral összefüggő csontvesztésben

CARLOS A. MAUTALEN, BEATRIZ OLIVERI, Az öregedő csontváz, 1999

Az öregedés hatása a nők testösszetételére

A DXA módszertana lehetővé teszi a sovány és zsíros testtömeg könnyű és pontos felmérését is. A nőknél a test testtömegének százaléka 20 éves kortól 70–74 éves korig fokozatosan növekszik, majd csökkenni szokott [46]. A premenopauzában a zsírtömeg alacsonyabb, mint az egészséges postmenopauzás nőknél (11–12. És főleg a posztmenopauza első éveiben növekszik [21, 47]. Ezzel szemben a sovány tömeget enyhe változásokkal tartják fenn a premenopauzális időszak alatt, és lassan csökkenni kezd a menopauza kezdete után, elérve a 8–11% -os kumulatív csökkenést a kilencedik évtizedben [46–48]. A csontritkulás nők zsírtartalma alacsonyabb, mint a kontroll nőké, de sovány testtömegükben nincs látható különbség [47, 49].

A különféle étrendi zsírsavak hatása az emberi energiamérlegre, a testtömegre, a zsírtömegre és a hasi zsírra

Többszörösen telítetlen zsírok: hosszú lánc, nagyon hosszú lánc és konjugált linolsav

Az antropometriai mérések mellett számos tanulmány mágneses rezonancia képalkotás vagy számítógépes tomográfiai módszerrel is értékelte a hasi régió zsigeri és szubkután zsírszövet területeit (L4 szinten). Egy crossover vizsgálatban résztvevő kutatók megfigyelték, hogy a PUFA-ban gazdag étrend előnyösen és jelentősen csökkentette a hasi bőr alatti zsírokat a nőknél és azoknál, akiknek nem volt T2DM. Megállapították, hogy a PUFA korlátozott hatást gyakorol a hasi zsigeri zsírkészletre, kivéve azokat a cukorbetegségben szenvedő egyéneket, akik ugyanabban a vizsgálatban nagyobb csökkenést dokumentáltak a magas PUFA diétával [114]. Két randomizált, kontrollált, párhuzamos karú vizsgálatban megnövekedett PUFA bevitelt figyeltek meg, hogy megakadályozzák a zsír újrafelosztását a szubkután depóba az energiaegyensúly alatt és elősegítsék a nagyobb szubkután zsírvesztést hipoenergetikus körülmények között, de gátolta a zsigeri zsírvesztést mind energiaegyensúly, mind hipoenergetikus körülmények között. feltételek (bár az interakciós hatások statisztikailag nem voltak szignifikánsak) [117,118] .

Az elhízás későbbi életben és a demencia kockázat közötti összefüggés áttekintése

Brian D. Power MBBS, PhD, Osvaldo P. Almeida, PhD, az étrend és táplálkozás a demenciában és a kognitív hanyatlásban, 2015

Bevezetés

Az öregedés a testösszetétel változásával jár, ideértve a testzsír növekedését és a sovány testtömeg csökkenését, a hasi zsír arányos növekedése az életkorral arányosan növekszik, mint a perifériás zsír. Noha a testtömeg-index (BMI) az a módszer, amelyet a túlsúly és az elhízás meghatározására használnak leggyakrabban [1,2], az idősebb emberek BMI-je nem tükrözi pontosan ezt a hasi zsírnövekedést, és a derék kerülete (WC) jobb mutató lehet zsigeri zsír. Továbbá viták vannak arról, hogy a felnőtteknél alkalmazott BMI-küszöböket alkalmazzák-e az idősekre [3] .

Csak kevés tanulmány vizsgálta az adipozitási markerek és a demencia összefüggését, és ezek változtak a vizsgálati populáció és a résztvevők életkora, a demencia diagnózisának nyomon követésének időtartama és a jelentett adipozitás mérés szempontjából (pl. BMI, WC vagy derék-csípő arány (WHR)). Továbbá kevés tanulmány vizsgálta az adipozitási markerek és a specifikus demencia tipológia közötti összefüggést. Ennélfogva, bár egy metaanalízis nemrégiben, 2011-ben jelent meg, azzal a kérdéssel foglalkozva, hogy a BMI a demencia kockázati tényezője [11], a meglévő adatok általánosíthatóságának továbbra is jelentős korlátai vannak.

Elhízás, policisztás petefészek és károsodott reproduktív kimenetel

Jyoti Balani,. Hassan Shehata, elhízás, 2013

Patogén mechanizmusok

Új és egyre növekvő bizonyítékok utalnak a test zsírtartalmát befolyásoló genetika fontosságára. Körülbelül 20 különböző gén kapcsolódik az emberi monogén elhízáshoz, de ezek csak az esetek kis részét teszik ki [8]. Az energiaegyensúly változása az emberben a leptin – melanokortin útvonal mutációihoz kapcsolódik, amely segít a hipotalamusz jóllakottságán keresztül működő energia homeosztázis szabályozásában [9]. .

Az elhízásért felelős patogén mechanizmusok, amelyek negatív hatást gyakorolnak a reproduktív egészségre, bizonytalanok. Az egyik hipotézis szerint az elhízás befolyásolja a hipotalamusz – hipofízis – petefészek tengelyt. A szabad ösztrogén feleslege, amely részben az androgének fokozott perifériás aromatizálódásától a zsírszövet ösztrogénné, valamint a gonodotropin-felszabadító hormon alacsonyabb rendelkezésre állásával zavarhatja a petefészek működésének hipotalamusz – hipofízis szabályozását, ami szabálytalan vagy anovulációs ciklusokat eredményez.

A hiperinsulinaemia egy másik fontos tényező, amely szerepet játszik az elhízás termékenységi rendellenességeiben. Közvetlenül felelős lehet az androgénfelesleg kialakulásáért a nemi hormon-kötő globulin (SHBG) szintézisének csökkentésében és a petefészek androgéntermelésének stimulálásában kifejtett hatásain keresztül. A hiperandrogenaemia pedig megváltozott petefészek működéshez vezet. Osztályunk előzetes eredményei azt mutatják, hogy az elhízott nőknél a zsír a terhesség alatt elsősorban központilag oszlik el. A belső impedancia alapján mért zsigeri zsírterület megemelkedik, míg az alsó végtagok sovány tömege csökken. Ennek jelentőségét a terhesség kimenetele szempontjából jelenleg vizsgálják.

Ma már jól elfogadott, hogy az adipocita hatékonyan endokrin sejt, amely képes számos hatóanyag felszabadítására, beleértve az interleukinokat, a tumor nekrózis faktorát, a leptint, a komplement faktorokat és a plazminogén aktivátor gátlót. Úgy gondolják, hogy a leptin az inzulinrezisztencia indukciója és a petefészek működésének közvetlen károsodása révén gátolja a petefészek follikuláris fejlődését. Az inzulin és más hormonok, például a leptin, rezisztin, ghrelin és adiponektin szekréciójának és működésének változásai elhízott nőknél befolyásolhatják a tüsző növekedését, a sárgatest működését, a korai embriófejlődést, a trofoblaszt funkciót és az endometrium fogékonyságát [10] .

Friss in vitro adatok arra utalnak, hogy a leptin közvetlen gátló hatást fejthet ki a petefészek működésére azáltal, hogy gátolja az emberi granulosa és a theca sejtek szteroidogenezisét, valószínűleg antagonizáló stimuláló faktorokkal, például 1-es inzulin növekedési faktorral, átalakítja a β növekedési faktort, inzulint és luteinizál hormon [11] In vitro és in vivo vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a petefészekben a magas leptin-koncentráció zavarhatja a domináns tüsző és a petesejt érésének kialakulását [12]. Bizonyíték van arra is, hogy az endometriumnak finom szerepe lehet az elhízás reprodukcióra gyakorolt ​​káros hatásaiban is [13]. .

Pszichoszociális tényezők szerepet játszanak az elhízott nők csökkent termékenységében. Az elhízott emberek nem élnek olyan gyakran szexuális kapcsolatban, mint a karcsúbb emberek, még akkor sem, ha élettársi kapcsolatban élnek. Ez részben a nemi vágy csökkenésével magyarázható, amely a dopamin aktivitás csökkenéséből és a túlfogyasztás okozta fokozott szerotonin aktivitásból származik az agyban [14,15] .

A fehérje és az energia táplálkozási állapotának értékelése

Hígított izotóp vizsgálatok

Az izotóphígítást általában a multifrekvenciás BIA-nál pontosabb módszernek tekintik a test FM meghatározására a TBW-ből. Három és négy rekeszes modellben alkalmazható a testösszetétel értékelésére [127]. Ez az eljárás magában foglalja az izotóppal jelölt elemek használatát, amelyeket orálisan vagy intravénásan adnak be, és megmérik koncentrációjukat a nyálban, a plazmában és a vizeletben. A TBW mérésére a leggyakrabban használt izotópvegyület a deutérium-oxid (D2O). A TBW értékeléséhez a következő leggyakoribb izotópvegyület a kétszeresen jelölt víz (H218O), amelynek kisebb az izotópcsere sebessége a nem vizes vegyületeknél, így ez az előnyös izotóp. Ennek költsége azonban elterjedt a széleskörű felhasználás szempontjából [103,130]. A tríciummal jelölt vizet korábban használták, de ma már ritkábban használják, mert radioaktív. Az izotóphígítási technikák előnyei közé tartozik a TBW-mérések nagyobb pontossága a densitometriához képest és annak mérsékelt költsége. Továbbá a méréseket kevésbé valószínű, hogy kompromisszumot okoznának a technikai hibák [131]. Ezek a tanulmányok azonban kissé invazívak, vérgyűjtést és a nyomjelzők fogyasztását is igénylik, és az elemzés időigényes [103]. Csak kutatási célokra használják őket.