Tioridazin

A tioridazin különösen hajlamos retrográd ejakulációt okozni, ami valószínűleg viszonylag erős anti-adrenerg hatásával függ össze (Nininger, 1979).

áttekintés ScienceDirect témákról

Kapcsolódó kifejezések:

  • Xenobiotic
  • Klórpromazin
  • Metabolit
  • Testtömeg-növekedés
  • Drog Megadose
  • LD50

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Tioridazin

Szexuális funkció

A tioridazin és más erősen antikolinerg szerek a férfiak szexuális zavarait okozhatják, beleértve az impotenciát és a retrográd magömlést [30, 31]. A női orgazmus gátlása társult a tioridazinnal is [32].

Az antipszichotikus gyógyszereket szedő betegek szexuális diszfunkciójának vizsgálatának metaanalízisében jelentős különbségek voltak a különböző gyógyszerek között, részben összhangban a prolaktin-emelő és a prolaktin-kímélő gyógyszerek közötti dichotómiával: a kvetiapin, a ziprazidon, a perfenazin és az aripiprazol viszonylag alacsony arány (16–27%), míg az olanzapin, a risperidon, a haloperidol, a klozapin és a tioridazin magasabb arányú (40–60%) volt [33]. Az érzékenységi elemzések azonban azt mutatták, hogy a zavaró változók hozzájárultak a becsült arányhoz.

A szisztémás és helyi gyógyszerek retinális toxicitása

Richard C. Lin, PhD, William F. Mieler MD, a retina gyógyszerterápiájában, 2010

Tioridazin

A tioridazin egy piperidin antipszichotikus gyógyszer, amelyet korábban széles körben alkalmaztak skizofrénia és pszichózis kezelésében. A nagy dózisú kardiotoxicitással és retinopathiával kapcsolatos aggodalmak miatt ezt a gyógyszert ma már kevésbé írják fel, mint korábban, és leginkább refrakter esetekre használják.

Homályos látás, dyschromatopsia (a látás vöröses vagy barnás elszíneződése) és a nyctalopia jellemzi a tioridazin akut toxicitását. 1 A legkorábbi szakaszokban a retina megjelenése normális lehet, vagy csak enyhe szemcsés pigmentfoltozást mutathat (16.1. Ábra). Egy köztes stádiumot az RPE veszteségének körülírt, nummuláris területei jellemeznek a hátsó pólustól a 2 középső perifériáig (16.2. Ábra). A tioridazin-toxicitás késői stádiumaiban a depigmentáció széles körű területei láthatók, felváltva a hiperpigmentált plakkokkal, az érrendszeri csillapítással és az optikai atrófiával 3 (16.3. Ábra).

A fényképezés és a fluoreszcein-angiográfia (FA), a látótér tesztelése és az elektrofiziológiai tesztek hasznos kiegészítő tesztek a lehetséges tioridazin-toxicitás szűrésében és monitorozásában. Az FA kiemeli a choriocapillaris és a pigmentritkítás zónáinak megszakadását (16.2. És 16.3. Ábra). A vizuális terepi tesztek felfedhetik az enyhe összehúzódást, a paracentralis vagy a gyűrűs scotomákat. Az elektroretinográfia (ERG) vagy normális, vagy a toxicitás korai szakaszában csökkent oszcillációs potenciált mutat. A későbbi szakaszokban az ERG rúd- és kúpfunkciói, valamint az elektro-okulográfia (EOG) kifejezetten rendellenesek. A multifokális ERG (mfERG) még jobb eszközt jelenthet a korai változás észlelésére és az ilyen betegek megfigyelésére, bár ilyen adatok jelenleg hiányoznak.

A tioridazin által okozott retina toxicitás inkább a teljes napi adagtól függ, mint a kapott gyógyszer kumulatív mennyiségétől. Nagyobb napi dózisok esetén a toxicitás gyorsan kialakulhat, még a kezelés első 2 hetében is. 5 A toxicitás ritka a napi 800 mg-nál kisebb dózisokban. Ennek ellenére néhány esetben alacsonyabb dózisokkal számoltak be több éven keresztül. Ennek eredményeként minden tioridazint szedő beteget a napi dózistól függetlenül ellenőrizni kell a vizuális tünetek vagy a retina változásainak kialakulása szempontjából.

A toxicitás legkorábbi tünete esetén a tioridazin alkalmazását fel kell függeszteni. A tioridazinnal összefüggő korai retina-változások azonban a terápia abbahagyása ellenére gyakran előrehaladnak. Nem világos, hogy ez a degeneráció a gyógyszer folyamatos toxicitását, vagy a chorioretinalis hegek késleltetett kiterjedését jelenti-e, másodlagosan a szubklinikai, már meglévő károsodások területei miatt. A vizuális funkció a retina megjelenésével ellentétben általában a gyógyszer abbahagyását követő első évben javul. Ezen túlmenően, ha a gyógyszert korán abbahagyják, az ERG tesztelése valóban javulhat az első évben 6; ez kétségtelenül nem fordul elő, ha a tioridazin tartós toxicitást okoz.

A tioridazin által közvetített retina toxicitás mechanizmusa valószínűleg magában foglalja az RPE és a retina károsodását is. Sok fenotiazin megköti az RPE és az uvealis szövet melanin granulátumát, de nem mindegyik váltja ki a retina toxicitását. 7–9

Történelmileg a vegyület piperidil-klór-fenotiazin-hidroklorid (NP-207) kémiai szerkezete hasonló volt a tioridazinéhoz, beleértve ugyanazt a piperidil oldalláncot. Az NP-207 azonban soha nem került forgalomba, a korai klinikai vizsgálatok során kialakult kifejezett pigmentáris retinopathia miatt. 10 Ez a piperidil oldallánc nincs jelen más fenotiazinokban, amelyek általában sokkal kevésbé mutatják a retina toxicitását. Kísérleti tanulmányok azt mutatják, hogy a fenotiazinok megváltoztatják az enzim kinetikáját és gátolják az oxidatív foszforilációt a későbbi rendellenességekkel a rodopszin szintézisében. 11–13 Más tanulmányok szerint a tioridazin toxicitása inkább a retinára, mintsem az RPE-re gyakorolt ​​közvetlen hatásoknak tudható be. Például a hisztopatológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a fotoreceptor külső szegmenseinek atrófiája és dezorganizációja elsősorban az RPE és a choriocapillaris másodlagos veszteségével jár. 14

Tekintettel a ma kapható számos antipszichotikus gyógyszerre, a tioridazint már nem használják széles körben. Ha valaki találkozik egy pácienssel ezzel a gyógyszerrel, és a retina pigmentáris váltakozása bármilyen mértékű, akkor alternatív szerek használatáról folytatott megbeszélést kell folytatni a beteg pszichológusával vagy pszichiáterével.

Citokróm P450 enzimmetabolitok az ólom felfedezésében és fejlesztésében

Sylvie E. Kandel,. Jed N. Lampe, a gyógyszerkémiai éves jelentésekben, 2014