Tisztító típusú anorexia nervosa betegek sora, akik „tubusos hányást” végeznek

Takeshi Horie

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Saki Harashima

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Ryo Yoneda

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Maiko Hiraide

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Shuji Inada

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Makoto Otani

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Kazuhiro Yoshiuchi

Stressztudományok és Pszichoszomatikus Orvostudományi Tanszék, Orvosi Doktori Iskola, Tokiói Egyetem, Tokió, Japán

Absztrakt

Háttér

Fontos, hogy a klinikusok felmérjék a betegek tisztító viselkedését. Különböző tisztítási módszerek, például az önindukált hányás jól ismertek. Mivel a betegek nem mindig számolnak be öblítő viselkedésükről, a viselkedésre utaló klinikai tünetek ismerete hasznos. Tapasztaltunk azonban olyan betegeket, akiknél nem jelentkeztek az önindukált hányás fizikai jelei, mert az ujjak helyett tömlőket használtak a gyomortartalom megtisztítására, amit „tubusos hányásnak” hívnak. Egyetlen korábbi tanulmány sem számolt be a tömlők tisztító eszközként történő használatáról.

Eset bemutatása

Fő esetünkként egy 20 éves anorexia nervosa japán nőt mutatunk be, aki „tubusos hányással” foglalkozott. Bár kórházunkban orvosi kezelés alatt jól felépült, nem sokkal a lemerülés után fogyni és vérkáliumban kezdett fogyni. Megállapítottuk, hogy kerti tömlőt használt az ujjai helyett az önindukált hányás elvégzésére. Betette a tömlőt a gyomrába, és fájdalom nélkül kiürítette rajta a gyomor tartalmát. Ezt a technikát az evészavarokról szóló blogon keresztül tanulta meg. Két másik hasonló esetet is bemutatunk. Valójában sok beteg az interneten vitatja meg a „tubusos hányást”.

Következtetés

Tapasztalataink szerint a súly és a vér káliumszintjének hirtelen csökkenése jelezheti a „tubusos hányást”. Ezen túlmenően, mivel sok információforrás áll rendelkezésre az interneten, az orvosoknak ismerniük kell ezeket a webhelyeket.

Háttér

A kiürülés jelentős problémát jelent sok anorexia nervosa túlfogyasztó/öblítő típusú (ANBP) és bulimia nervosa (BN) beteg esetében. A tisztításban szenvedő betegeket nemcsak nehéz kezelni, hanem számos kapcsolódó fizikai szövődmény is tapasztalható [1].

A klinikusok számára fontos, hogy értékeljék a betegek öblítési viselkedését, mert az AN súlyossága és prognózisa összefüggésben van a tisztítás jelenlétével [2]. Komplikációkhoz vezet, például a szérum káliumszintjének csökkenéséhez. Ha a tisztítás beigazolódik, a klinikusnak értékelnie kell a tisztításhoz használt módszert (módszereket) a kezelés lefolyásának meghatározásához [3–5]. Korábbi tanulmányok különféle öblítési módszerekről számoltak be, például önindukált hányásról, diétás tablettákról, hashajtókról és vizelethajtókról; azonban kevés információ áll rendelkezésre az önindukált hányás módszereiről, bár vannak olyan esetek, amelyek véletlenül lenyelik az ezüstöt és a fogkeféket [5].

Eset bemutatása

1. eset

Egy 20 éves japán nő ANBP-vel. Nem voltak olyan fizikai jelei az önindukált hányásnak, mint Russell jele vagy a fogak eróziója. Tisztító módszerként egy kerti tömlőt vezetett be a gyomrába.

Első menstruációja 12 éves korában volt. Magassága és súlya ekkor 146 cm és 43 kg volt (testtömeg-index (BMI) 20,2 kg/m 2). 13 éves korában megkezdte az étrend korlátozását, mert irigyelte egy jó alakú osztálytársát. Hamarosan súlya 32 kg-ra csökkent (BMI 15,0 kg/m 2), és a menstruáció leállt. A következő évben anorexia nervosát diagnosztizáltak nála. A helyi klinikán végzett kezeléssel súlya normalizálódott.

20 éves korában egy másik területre költözött, és meglátogatta a tokiói egyetemi kórház osztályát. Azért vették fel, mert súlya 27,3 kg (BMI 12,8 kg/m 2), kálium- és amilázszintje 2,0 mEq/L és 250 U/L (referenciaértékek: 44–132 U/L) volt. Az önindukált hányás fizikai jeleit, például Russel jeleit, a fogak erózióját vagy a nyálmirigyek duzzadását nem figyelték meg.

A kórházi kezelés során viselkedésterápiával kezelték. Fokozatosan növelte az energiafogyasztás mennyiségét 2600 kcal-ra naponta, önálló hányás nélkül. Öt héttel később a súlya 32,0 kg-ra nőtt, és elbocsátották. A váladékozás után azonban hamarosan folytatta a mértéktelen evést és az öblítést. Tizenkét nappal később súlya 30,3 kg-ra csökkent (BMI 12,6 kg/m 2), káliumszintje 2,5 mEq/L volt; ezért visszafoglalták a kórházba.

Orvosa kíváncsi volt, miért csökkent olyan gyorsan a súlya és a kálium. Az első felvételkor nem volt tudomásunk róla, hogy „tubusos hányást” hajtott végre, mert azt mondta, hogy az ujjaival kezdett hányni, majd csak hasizmai összehúzásával tanult meg hányni. A kórházba történő második felvétele során azonban bevallotta, hogy kerti tömlőt használt (1. ábra). A tömlő vinil-kloridból készült, és egy közönséges kerti boltban vásárolták. A szájtól a gyomorig egyedül helyezte be, hogy kiürítse a gyomor tartalmát.