Több mint édesszájú ünnepi desszertek a török ​​konyhából Daily Sabah

"Együnk édeset, beszéljünk édeset" egy híres mondat, amely elmondja, mennyire fontosak a desszertek a török ​​kultúrában és konyhában. Törökországban a desszert gyakran társadalmi szertartás, megosztásra szánt tanfolyam. A desszertek mindig is különleges helyet foglalnak el a török ​​konyhában, és fontos helyet foglalnak el az egyéb ételek között. Az édesség vagy valami ital felajánlása valakinek a török ​​kultúra egyik legmegtisztelőbb tulajdonsága. A szokásos török ​​konyhában szokásos napi étkezésekben is fogyasztják őket.

édesszájú

A desszerteknek különböző jelentése van, amikor különleges alkalmakkor szolgálják fel őket, az ünnepektől a temetésekig. Íme néhány az ünnepi desszertek közül, amelyeket érdemes tudni, ha esetleg Törökországba érkezik, és egy tányér török ​​desszertet talál a kezében.

Lokum (török ​​öröm)

A jól ismert török ​​desszert, a "lokum" a legjobb ajándék, a török ​​kávé legjobb társa és a vallási ünnepek elengedhetetlen darabja. Először arabul "rahat ul-hulküm" néven emlegették, ami azt jelenti, hogy "megvigasztalja a torkot", de idővel a modern török ​​nyelvben "lokum" lett. A török ​​öröm, amely az Oszmán Birodalom császári konyhájának fontos része volt, több száz éves múltra tekint vissza. Az anatóliai lokum termelése a 15. századig nyúlik vissza; azonban csak a 17. században vált népszerűvé és kezdte azonosítani a török ​​kultúrával. A Lokumot tömegesen kezdték gyártani az 1700-as évek vége felé, kocka alakú vágásokkal, amely a mai napig azonos a török ​​gyönyörrel.

Különféle lokumok léteznek, mint például a hagyományos és klasszikus mogyorósak, valamint kétszeresen pörköltek, pisztáciával, rózsával, gumival és sáfránnyal, csokoládé kabáttal, ha egy kicsit megőrülni akar. De a napokban nem lehetett különböző ízeket találni a lokumban. Ismeretes, hogy először édesítőszerként mézet és melaszt használtak, a lokum konzisztenciájához pedig lisztet használtak. A 18. század második felében, amikor Anatólia megismerkedett a finomított cukorral, liszt helyett a lokumgyártásban és más édes ételekben kezdték használni.

A Lokumot, az Oszmán Birodalom szinte három évszázada legkeresettebb édességét, egy brit turista vitte Európába a 18. században, ahol "török ​​élvezeteként" kezdték ismerni, és hamarosan az egész világon ismerték. A török ​​öröm az egyik legjobb és legértékesebb ajándék, amelyet haza lehet vinni egy örömteli törökországi utazás után. Könnyedén megkaphat egy csomag lokumot ajándékként barátainak és családtagjainak a repülőterekről, a megállókról vagy az autóbusz-állomásokról.

A Güllaç, a "güllü" és az "aş" szó kombinációja, ami "étel rózsákkal", hagyományos ramadán desszert. Különösen az iftar idején ajánlott, amikor az ember alkonyatkor megtöri a böjtöt, mivel ez egy könnyű desszert. Ezt a hagyományos desszertet a szent hónap folyamán az összes cukrászda ablakában láthatja. A güllaç története a 15. századig nyúlik vissza. Eleinte kukoricakeményítőből készítettek tésztát, amelyet nyáron szárítottak meg. Miután a tésztát tejjel és cukorral megpuhította, télen megették. A 15. század második felében a szultán elfogadta ezt az ételt, amelyet finomítottak a császári konyhákban, és ez lett a mai desszert. A desszert néha rózsavizet tartalmaz, bár opcionális. Általában friss gránátalma magokkal és őrölt dióval, például dióval vagy mogyoróval díszítik. Látható továbbá pisztáciával díszített güllaç is.

İrmik helvası:

Halva eredete a Közel-Keletre nyúlik vissza, de számos régióban megfigyelhető, Kelet-Anatólia hegyeitől a Balkánig. Tehát nem meglepő, ha mindenféle konyhában látunk halvát: arabok, törökök, zsidók és egyebek.

A törökök először találkoztak a halvával, miután vallásukként elfogadták az iszlámot, és elkezdtek megismerkedni az arab kultúrával. Az Oszmán Birodalomban a halva kulturális értékkel rendelkezett. Manapság általában az elhunytak temetése után készítik el, ahol az érkezőknek szolgálják fel, és a szomszédoknak is kiosztják. Hagyomány a halva elkészítése a halál hetedik napján, a 40. napon és egy évvel azután, hogy valaki halálát követi.

A Baklava messze a leghíresebb desszert. Gazdagságával és édességével a török ​​ünnepek kedvenc péksüteményét választja. A baklavát úgy készítik, hogy pisztáciát, diót, vagy ritkábban mandulát vagy mogyorót töltenek a tésztalevelek rétegei közé. Ennek az ételnek a szülőhelye a délkelet-törökországi Gaziantep városa, amelyet régóta azonosítottak magával a pisztáciával és a baklavával. Ismeretes, hogy az oszmán palotában és kúriákban a szakácsokat részesítették előnyben, akik a baklava elkészítésében szakértők voltak. Az alkalmazandó szakács baklava készítési tesztet, valamint pilav (rizsliszt) tesztet kapott. A baklava mestere tehetsége szerint elhatározta, hogy a tésztát a lehető legvékonyabbá tegye.

Sütés előtt a baklava tálcát elhozták a ház tulajdonosának; a tulajdonos fél méter magasságból egy tálca tetejére dobott egy aranyat. Ha az arany elérte a tálca alját, az összes réteget elhaladva, a szakács sikeresnek bizonyult, és a tálcában lévő arany borravalóként a szakácshoz került. Ha az arany a rétegeken maradna, a baklava tálcát visszaküldenék a konyhába. Ha ez a tüntetés a vendégek jelenlétében kudarcot vallott, a bérbeadó szégyent és szégyent érzett.

Baklava nemcsak a török ​​konyha fontos része volt, hanem az Oszmán Birodalom államügyeinek is része, mivel ez az édes gyönyör egy állami ünnepség hősévé vált. A "The Baklava Procession" hagyománya, amely a 17. század végén vagy a 18. század elején alakult ki, ennek a legszembetűnőbb példája. A ramadán hónap közepén egy baklava pék jött a palotába. Tíz katonánként egy baklava tálcát készítettek elő és sorakoztatták fel a császári konyha előtt. Miután Silahtar Agha átvette az első tálcát a szultán nevében, más janicsárok kivették a tálcájukat, és a téli hónapban kisétáltak a nyitott ajtók elől. Isztambul lakói az utcákra ömlöttek, hogy megnézzék a baklava menetet. Ez a hagyomány, amely a baklavát az oszmán uralom szimbólumává tette, a janicsárokkal lett a történelem.

Az utolsó baklava-menetet két hónappal azelőtt hajtották végre, hogy a janicsár céhét eltávolították. A baklavával kapcsolatos legrégebbi oszmán feljegyzés a Topkapı palota konyhakönyvében található, amely a Hódító Mehmed uralkodására nyúlik vissza. E feljegyzés szerint az első baklavát 1473-ban Szarajevóban sütötték.

Az Aşure, az emberiség történelmének legrégebbi desszertje, más néven "Noé pudingja" gyümölcsös desszert, amely fontos társadalmi és rituális funkciót is ellát. Az Aşure egy ünnepi puding gabonafélékből, cukorból és mazsolából. A legenda szerint eredetileg Noé bárkájának gályájában készítették el abból, ami a kamrában maradt. A pudingot hagyományosan Muharrem hónapjának 10. napján szolgálják fel az iszlám naptár szerint, és elosztják a szomszédokkal és szeretteivel. Az aşure kifejezés az arab "ashara" szóból ered, ami tízet vagy tizedet jelent. Úgy gondolják, hogy ez nem csak desszert, hanem elsősorban a megosztás, a szolidaritás, a szeretet, a gazdagság és a közös életünk szimbóluma.