Tesztazonosító: TTGA
Szövet transzglutamináz antitest, IgA, szérum

Hasznos: Klinikai rendellenességeket vagy beállításokat javasol, ahol a teszt hasznos lehet

A lisztérzékenységben gyanús betegek, köztük a kompatibilis klinikai tünetekkel küzdő betegek, az atipikus tünetekkel rendelkező betegek és a fokozott kockázatnak kitett egyének értékelése (családi kórelőzmény, korábbi diagnózis társult rendellenességgel, HLA DQ2 és/vagy DQ8 pozitív)

ttga

A dermatitis herpetiformis szűrővizsgálata, endomysialis antitest teszttel együtt

A gluténmentes étrend betartásának ellenőrzése dermatitis herpetiformisban és celiaciában szenvedő betegeknél

Tesztelő algoritmus Meghatározza azokat a helyzeteket, amikor a teszteket hozzáadják a kezdeti sorrendhez. Ez magában foglalja a reflexet és a további vizsgálatokat.

A következő algoritmusok állnak rendelkezésre a Speciális utasításokban:

Klinikai információk Megvitatja a fiziológiát, a patofiziológiát és az általános klinikai szempontokat, mivel ezek egy laboratóriumi vizsgálathoz kapcsolódnak

A lisztérzékenység (gluténérzékeny enteropathia, lisztérzékenység) a búza-, rozs- vagy árpafehérjék lenyelését követõ immunmediált gyulladásos folyamatból származik, amely genetikailag fogékony egyéneknél fordul elõ. A cöliákia gyulladása elsősorban a vékonybél nyálkahártyájában jelentkezik, ami villos atrófiához vezet. A gyomor-bélrendszeri gyulladással kapcsolatos gyakori klinikai tünetek közé tartozik a hasi fájdalom, felszívódási zavar, hasmenés és székrekedés. A lisztérzékenység klinikai tünetei nem korlátozódnak a gyomor-bél traktusra. A cöliákia egyéb gyakori megnyilvánulásai közé tartozik a növekedés elmulasztása (késleltetett pubertás és alacsony termet), vashiány, visszatérő magzati veszteség, csontritkulás, krónikus fáradtság, visszatérő aftos szájgyulladás (rákos sebek), a fogzománc hipoplazia és a dermatitis herpetiformis. A lisztérzékenységben szenvedő betegeknél neuropszichiátriai megnyilvánulások is előfordulhatnak, ideértve az ataxiát és a perifériás neuropátiát is, és fokozottan ki vannak téve a non-Hodgkin-limfóma kialakulásának. A betegség más klinikai rendellenességekkel is társul, beleértve a pajzsmirigy-gyulladást, az I. típusú diabetes mellitust, a Down-szindrómát és az IgA-hiányt.

A lisztérzékenység általában a családokban fordul elő; a cöliákiában szenvedő családtagokkal rendelkező személyek fokozottan veszélyeztetettek a betegség kialakulásában. A genetikai érzékenység specifikus HLA markerekkel függ össze. Az Egyesült Államokban a lisztérzékenységben szenvedők több mint 97% -a rendelkezik DQ2 és/vagy DQ8 HLA markerekkel, szemben az általános populáció körülbelül 40% -ával.

A lisztérzékenység végleges diagnosztizálásához jejunális biopszia szükséges, amely bizonyítja a villous atrophiát. Tekintettel a biopszia invazív jellegére és költségeire, szerológiai és genetikai laboratóriumi tesztek alkalmazhatók olyan személyek azonosítására, akiknek nagy valószínűsége van a lisztérzékenység kialakulásában. Ezt követően azokat a személyeket, akiknek pozitív laboratóriumi eredményei vannak, vékonybél biopsziára kell irányítani, ezáltal csökkentve a felesleges invazív eljárások számát (lásd: Celiac Disease Diagnostic Testing Algorithm in Special Instructions) A szerológia szempontjából a lisztérzékenység számos autoantitesttel társul, ideértve az endomiás, a szöveti transzglutaminázt (tTG) és a dezamidált gliadin antitesteket. Bár ezen antitestek IgA-izotípusa általában túlsúlyban van a lisztérzékenységben, az egyének IgG-izotípusokat is termelhetnek, különösen, ha az egyén IgA-hiányos. A legérzékenyebb és legspecifikusabb szerológiai vizsgálatok a tTG és a deamidált gliadin antitestek.

A lisztérzékenység kezelése a gluténmentes étrend fenntartása. A legtöbb betegnél, aki betartja ezt az étrendet, a társult autoantitestek szintje csökken és a villous atrophia javul. Ez általában a klinikai tünetek javulásával jár.

Lásd a lisztérzékenység diagnosztikai tesztelési algoritmusát a Speciális utasításokban a celiakia gyanúja esetén javasolt megközelítéshez.

Algoritmus áll rendelkezésre a beteg kezelésre adott reakciójának nyomon követésére, lásd: Celiac Disease Rutin kezelés Monitoring Algoritmus a Speciális utasításokban.

Referenciaértékek Leírja a referencia intervallumokat és a vizsgálati eredmények értelmezéséhez szükséges további információkat. Adott esetben tartalmazhat intervallumokat életkor és nem alapján. Az intervallumok Mayo-eredetűek, hacsak másként nem jelöljük meg. Ha értelmező jelentést nyújtunk be, a referenciaérték mező ezt fogja megadni.

10,0 U/ml (pozitív)

A referenciaértékek minden korosztályra vonatkoznak.

Értelmezés Információt nyújt a teszt eredmények értelmezéséhez

A szöveti transzglutamináz (tTG) -IgA antitestek megállapítása specifikus a lisztérzékenységre és esetleg a dermatitis herpetiformisra. Közepesen vagy erősen pozitív eredménnyel rendelkező egyéneknél valószínűsíthető a lisztérzékenység diagnózisa, és a betegnek biopszián kell átesnie a diagnózis megerősítése érdekében.

Ha a betegek szigorúan betartják a gluténmentes étrendet, az IgA-anti-tTG egységértékének a diétás terápia kezdetétől számított 6–12 hónapon belül csökkenni kell.

Figyelmeztetések Megvitatja azokat a körülményeket, amelyek diagnosztikai zavart okozhatnak, beleértve a nem megfelelő mintagyűjtést és -kezelést, a nem megfelelő tesztválasztást és a zavaró anyagokat

Erre a tesztre nem szabad kizárólag a lisztérzékenység diagnosztizálásához támaszkodni. Fel kell használni azon betegek azonosítására, akiknél nagyobb valószínűséggel alakul ki celiakia, és akiknél vékonybél biopszia javasolt.

Azok az érintettek, akik gluténmentes étrendet folytattak a tesztelés előtt, negatív eredményt hozhatnak.

A negatív tesztet végző személyek esetében figyelembe kell venni az IgA-hiányt. Ha az össz-IgA normális, és a szöveti transzglutamináz (tTG) -IgA negatív, akkor alacsony a valószínűsége annak, hogy a beteg celiaciában szenved, és előfordulhat, hogy biopszia nem szükséges.

Ha a szerológia negatív vagy jelentős klinikai kétség merül fel, akkor további vizsgálatokat kell végezni endoszkópiával és bélbiopsziával. Ez különösen fontos azoknál a betegeknél, akiknél őszinte malabszorpciós tünetek vannak, mivel számos szindróma utánozhatja a lisztérzékenységet. Az őszinte malabszorptív tünetekkel rendelkező betegek esetében a bélbiopsziát a szerológiai teszt eredményeitől függetlenül el kell végezni.

Az antitestminta dermatitis herpetiformisban változékonyabb lehet, mint a lisztérzékenységnél; ezért a szerológiai tesztek érzékenységének maximalizálása érdekében mind az endomízis, mind a tTG antitest meghatározása ajánlott.

Klinikai referencia-ajánlások a klinikai jellegű mélyreható olvasáshoz

1. Green PH, Cellier C: Celiac betegség. N Engl J Med 2007; 357: 1731-1743

2. Harrison MS, Wehbi M, Obideen K: Celiacia: Gyakoribb, mint gondolnád. Cleve Clinic J Med, 2007; 74: 209-215

3. Rose C, Dieterich W, Brocker EB és mtsai: A szöveti transzglutamináz keringő autoantitestei differenciálják a dermatitis herpetiformisban szenvedő betegeket a lineáris IgA betegségben szenvedőktől. J Am Acad Dermatol 1999; 41: 957-961

4. Dale JC, Homburger HA, Masoner DE, Murray JA: Frissítés a lisztérzékenységről: Új szabványok és új tesztek. Mayo Communique 2008; 33,6: 1–9