Túlsúlyos pályák és pszichoszociális alkalmazkodás serdülők körében

Bin Xie

1 Közösségi és globális egészségügyi iskola, Claremont Graduate University, Claremont, CA 91711

Keri Ishibashi

2 Közös tudományos program, Scripps College, Claremont, CA 91711

Cindy Lin

1 Közösségi és globális egészségügyi iskola, Claremont Graduate University, Claremont, CA 91711

Darleen V. Peterson

1 Közösségi és globális egészségügyi iskola, Claremont Graduate University, Claremont, CA 91711

Elizabeth J. Susman

3 Biológiai Magatartás Egészségügyi Tanszék, Pennsylvania Állami Egyetem, Állami Főiskola, PA16803

Absztrakt

Célkitűzések

Kevés tanulmány vizsgálta a túlsúlyos pályákat és a serdülők pszichoszociális alkalmazkodását. Elemzéseket végeztünk a korai gyermekgondozás és ifjúságfejlesztés (SECCYD) többhelyi tanulmányának adataival.

Mód

A mintában 1350, 1991-ben született fiatal szerepelt. Az adatok többszörös súly-, testmagasság-, valamint az internalizáló és externalizáló viselkedési problémák többszörös mércéiből álltak, amelyeket a Gyermekmagatartási Ellenőrzőlista (CBCL) mért, kilenc éves kortól 15 éves korig.

Eredmények

Három pályamintát azonosítottak: soha/ritkán túlsúlyos/elhízott (59,5%), késői kezdés/könnyű túlsúlyos/elhízott (12,1%) és krónikusan/túlsúlyos/elhízott (28,4%). A krónikusan/erősen túlsúlyos/elhízott pályamintával rendelkező fiatalok idővel lényegesen magasabb pontszámot kaptak az internalizálási problémákról, valamint a szomatikus panaszok, a szociális problémák és a társadalmi visszahúzódás szindróma-alskálái voltak idővel, mint a soha/ritka túlsúlyos/elhízott pályamintájú fiatalok. Nem volt szignifikáns különbség sem a széles sávú viselkedési problémákban, sem a keskeny sávú szindróma alskálákban a soha/ritka túlsúlyos/elhízott pályamintás fiatalok és a késői kezdés/könnyű túlsúly/elhízás pályaminták között.

Következtetések

A tanulmányi eredmények elősegíthetik a túlsúlyos fiatalok eltérő fejlődési pályamintáinak ismeretét és azok összefüggéseit a pubertás időszakban a pszichoszociális kiigazítással. Az eredmények rávilágítanak a jövőbeni prevenciós kutatások szükségességére a serdülők testi fejlődésének és mentális jólétének javítása érdekében.

Bevezetés

Bradley és az Eunice Kennedy Shriver Országos Gyermekegészségügyi és Emberi Fejlesztési Intézet (NICHD) hálózata az elhízás, valamint a csecsemőkortól a középkorig terjedő problémák internalizálásának és internalizálásának komplex összefüggéseit vizsgálta a korai gyermekgondozás és az ifjúság fejlődésének több helyből álló NICHD tanulmányából (SECCYD). ) (Bradley és mtsai, 2008). Longitudinális elemzéseket végeztek a BMI és a Gyermekmagatartás-ellenőrzőlista (CBCL) pontszámok közötti összefüggésekről 2 éves kortól a 6. osztályig. Az iskolába lépés előtt nem volt következetes összefüggés a BMI és a pszichoszociális alkalmazkodási problémák között, és a BMI-től az internalizálási problémákig terjedő, szignifikánsan elmaradt összefüggéseket már az 1. évfolyamon megfigyelték, bár a túlsúly és a magatartási problémák között nem találtak összefüggést. Ebben a cikkben a SECCYD adatait használtuk, és a fejlett csoportalapú növekedési keverék és vegyes hatású modellezési megközelítéseket alkalmaztuk a serdülőkorúak elhízási pályáinak és azok többszörös pszichoszociális alkalmazkodási problémákkal való összefüggéseinek további vizsgálatára a pubertás időszakban.

Mód

Minta és adatok

Intézkedések

A súlyt és a magasságot standardizált eljárásokkal mértük, és a 3., 5., 6., 7., 8. évfolyamon és 15 éves korban mért intézkedéseket elemzésünkbe bevontuk. A BMI-t úgy számoltuk ki, hogy elosztottuk a súlyt (kg) a négyzetmagassággal (m). A túlsúlyt és az elhízást a BMI értékei alapján határozták meg 85 és 95 között, és ≥95-re az életkor- és nemspecifikus percentilis-határértékek alapján, amelyekre az Egyesült Államok gyermekeinek és serdülőinek 2000. évi CDC-növekedési táblázatai hivatkoznak (Bizottság., 2007; Kuczmarski és mtsai., 2002). Az elemzés során a túlsúly és az elhízás kategóriáit egyesítve egyetlen túlsúly/elhízás kategóriát hoztak létre.

Az internalizálás és az internalizálás problémáit a Gyermekmagatartás ellenőrzőlistával (CBCL) mértük (Achenbach, 1991). A CBCL egy szülői jelentés a gyermek működéséről, amely a szociális kompetencia, az iskolai funkció, az érzelmi alkalmazkodás és a viselkedés problémáit tartalmazza. Nyolc szindróma alskálán standardizált pontszámok készíthetők, amelyek magukban foglalják a visszahúzódó, szomatikus panaszokat, szorongást/depressziót, társadalmi problémákat, gondolkodási problémákat, figyelemproblémákat, delikvens magatartást és agresszív viselkedést. A standardizált pontszámokat három teljes skálára is elkészítik, amelyek a nyolc szindrómát kombinálják: szindróma-alskálákon alapuló internalizáló skálák, például visszavont, szomatikus panaszok és szorongó/depressziós szindrómák, az externalizációs skála olyan szindróma-alskálák alapján, mint a delikvens és agresszív viselkedés, és a teljes szociális kompetencia pontszám mind a nyolc szindróma alapján. Elemzésünk során az anya és az apa/más felnőttek 3., 4., 5., 6. és 15. életkorának (0, 1, 2, 3, 6) kódolású gyermekértékelésének átlagos pontszámát használtuk. Az anyák és az apák/más felnőttek minősítései közötti értékelők közötti korrelációs együtthatók 0,40 és 0,47 között mozogtak a problémák internalizálásakor, és 0,55 és 0,61 között az externálissal kapcsolatos problémák a 3. osztálytól (kb. 9 éves korig) 15 éves korig.

Az elemzésbe egyéb társadalmi-demográfiai változókat is beletartoztak, ideértve a nemet, az önjelölt etnikai hovatartozást és a jövedelem-szükséglet arányt, mint a társadalmi-gazdasági státusz proxy-mérőszámát. A jövedelem-szükséglet arányt úgy számolták ki, hogy a szövetségi szegénységi irányelvek alapján elosztották a saját bevallás szerinti jövedelmet a szegénység szintjével az adott családnagyságra vonatkozóan (O'Brien és mtsai, 2007).

Adatelemzés

Eredmények

Az elemzési minta túlnyomó része fehér volt (80,59%), az amerikai indián vagy eszkimó, aleuti, ázsiai vagy csendes-óceáni szigeteki, illetve afro-amerikai arány 0,37%, 1,56% és 12,96% volt. Az átlagos jövedelem-szükséglet arány 4,40 (SD 3,79) volt a 3. évfolyamon, és a pubertás időzítésének átlagos pontszáma 2,81 (SD 1,14). A pontszám szignifikánsan magasabb volt a fiúknál (3,27 ± 1,10), mint a lányoknál (2,33 ± 0,99) (p Az 1. táblázat összefoglalja a 9-15 éves kor közötti súlyállapotot. A túlsúlyosak/elhízottak aránya nagyobb volt a fiúknál, mint a lányoknál, szignifikáns különbség volt a 8. évfolyamon (p = 0,014) és a 15. életkorban (p 2. táblázat) található. A BIC kritérium alapján egy három csoportos modellt választottunk a legjobban illeszkedő modellnek. Az 1. ábra bemutatja a megfigyelt pályákat mindhárom pályacsoport esetében. A három pályacsoportot soha/ritkán túlsúlyosnak/elhízottnak (1. csoport, 59,5%), késői kezdésnek/könnyű túlsúlyosnak/elhízottnak (2. csoport 12,1%) és krónikusan/túlsúlyosnak/elhízottnak (3. csoport 28,4%) nevezték meg. Az átlagos csoport utáni valószínűség minden csoport esetében 0,933 (1. csoport), 0.947 (2. csoport), illetve 0.965 (3. csoport) volt.