Urolithiasis

A vizeletkő olyan kövek (urolithiasis), amelyek a húgyúti traktusban bárhol kialakulhatnak a vesén kívül, és többnyire kalcium-oxalátból és foszfátból állnak.

Kapcsolódó kifejezések:

Oxálsav
Kőképződés
Hypercalciuria
Számítógéppel támogatott tomográfia
Húgyúti fertőzés
Hematuria
Nephrolithiasis
Húgysav

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Vesefertőzés, tályog, vesicoureteralis reflux, húgyúti lithiasis és vese vénás trombózis

Leslie T. McQuiston, Anthony A. Caldamone, Gyermeksebészet (hetedik kiadás), 2012

Előzmények és előfordulás

A húgyhólyagban és a vesében lévő vizeletkövekről 4800 körüli, 41 éves korú egyiptomi múmiákban számoltak be, és az urolithiázt már régóta tanulmányozták annak patogenezisének megértése és a kezelési stratégiák finomítása érdekében. Bár az urolithiázt évszázadok óta ismerik fel a gyermekeknél, a klinikai kép, az értékelés és a kezelés továbbra is fejlődik.

A kövek körülbelül 7% -a 16 évesnél fiatalabb gyermekeknél fordul elő. 42 Hagyományosan az urolithiasist hólyagkő jellemezte a fejlődő országok gyermekeiben; a felső traktus kalkulusainak előfordulása, főként az iparosodott területeken fordul elő, sokkal alacsonyabb volt a gyermekeknél, mint a felnőtteknél. Továbbá, a felnőtt kőképzőkhöz képest a gyermekek nagyobb valószínűséggel mutattak ki olyan anyagcserén kívüli kockázati tényezőket, mint az UTI, anatómiai rendellenességek és a húgyúti műtéti elváltozások. Jelenleg a gyermekeknél a felső traktus fogkőinek előfordulása ezen hajlamosító tényezők nélkül növekszik, 43, 44 és a paradigmák változnak. Bebizonyosodott a metabolikus értékelés fontossága urolithiasisban szenvedő gyermekeknél, még azokban az országokban is, amelyekről azt gondolják, hogy elsősorban diétán alapuló endémiás hólyagkőbetegségben szenvednek. Kisebb endoszkópos műszerek bevezetésével és az extrakorporális lökéshullám-litotripszia (ESWL) technológia finomításával a gyermekkori kőbetegség kezelése ma már szorosan párhuzamos a felnőttek kőkezelésével.

AZ ORTHOTOPIC NEOBLADDER KOMPLIKÁCIÓI

Melissa R. Kaufman, PhD, Michael S. Cookson, MD, az Urológiai sebészet szövődményei (negyedik kiadás), 2010

Urolithiasis

Az új húgyhólyagok urolithiasisát számos tényező okozhatja, beleértve az anyagcsere rendellenességeit, a megtartott nyálkát, a vizelet pangását és a krónikus fertőzést. 94 A jelenlegi vélemény szerint az új húgyhólyagok ritkábban kolonizálódnak a kontinens bőrének eltereléséhez képest, kivéve, ha hosszú távú katéterezésre van szükség. A szabadon álló fém kapcsokkal létrehozott tározóknál az urolithiasis előfordulási gyakorisága lényegesen nagyobb. Az ortotopikus Kock neobladder sorozat, amelyben kitett állandó kapcsokat használtak az intussusceptált mellbillentyű létrehozására, az urolithiasis 30% -os tartományban volt 3 éves követés után. 88 A Kock neobladderben az afferens mellbimbószelep felépítésénél abszorbeálható kapcsok használata 4% -ra csökkentette a kövek arányát. 96

Újabb sorozatok, amelyek nem használtak kapcsokat az újhólyag építésében, az urolithiasis jóval alacsonyabb arányáról számoltak be, 0,5% és 3% között. 87,97 Amint azt korábban említettük, az ileum nagy részeinek reszekciója megnövekedett oxalát felszívódást eredményezhet, és ezáltal megnövelheti a húgycső képződésének kockázatát. Azoknál a betegeknél, akiknek az újhólyagban korlátozott a kőterhelése, transzurethralis technikák alkalmazhatók, bár egyes kutatók a perkután vagy nyitott megközelítést támogatják, hogy elkerüljék az újhólyag kontinenciamechanizmusának veszélyeztetését. 94. o

A felső traktus fogkő szintén gyakori szövődménye a vizeletelterelésnek. A krónikus tágulás következtében kialakuló vizelet pangása valószínűleg a kőképződés fő oka. A legtöbb felső húgyúti kalkulum a bal oldalon jelenik meg, ami a bal ureter mozgósításával és transzpozíciójával ok-okozati összefüggésre utal. A kortárs kezelések magukban foglalják a kezelés minden módját, a lökéshullám-litotripsziától a perkután nephrolithotomiáig. 98-101 Az operatív stratégia megtervezése természetesen függ a kő terhelésétől, helyétől, valószínű összetételétől és anatómiai szempontjaitól, valamint a sebész kényelmétől az eljárások során. A retrográd endoszkópos kezelés különösen nehéz az ortotóp neobladder eltérítéseknél, még nem reflux anastomosis esetén is, és gyakran alkalmaznak alternatív módok kombinációját. Ennek megfelelően szinte minden endoszkópos beavatkozást igénylő ureterális és vesemedencei követ antegrade perkután megközelítéssel közelítenek meg.

A kérődzők biológiája és betegségei (juh, kecske és szarvasmarha)

Wendy J. Underwood DVM, MS, DACVIM,. Adam Schoell DVM, DACLAM, a laboratóriumi állatgyógyászatban (harmadik kiadás), 2015

Etiológia

Az urolithiasis az ép és kasztrált hím juhok, kecskék és szarvasmarhák metabolikus betegsége, amelyet hólyag- és húgycső kristályok képződése, húgycső elzáródása és anuria jellemez (Anderson és Rings, 2009). A hím juhoknak és kecskéknek húgycsőfolyamata van, amely hajlamosítja őket a fogkő megrekedésére. Szarvasmarháknál a húgycső szűkül a sigmoid hajlításnál, és a calculi a disztális hajlításban fordul elő leggyakrabban. Ezenkívül úgy gondolják, hogy a tesztoszteron korai kasztrációval történő eltávolítása a húgycső és a pénisz hypoplasiáját eredményezi. A női kérődzőknél ritka a betegség.

PHILIP J. ALIOTTA M.D., M.S.H.A.,. ARUNDATHI G. PRASAD M., geriátriai klinikai tanácsadó, 2007

ALAPINFORMÁCIÓK

MEGHATÁROZÁS

Az urolithiasis a húgycső belsejében található húgycső. A vizeletkő öt fő típusa a kalcium-oxalát (> 50%), kalcium-foszfát (10% - 20%), húgysav (8%), struvit (15%) és cisztin (3%).

SZINONIMUSOK

ICD-9CM KÓDOK

EPIDEMIOLÓGIA ÉS DEMOGRÁFIA

A húgyúti kőbetegség évente 250–750 000 amerikait sújt.

A férfi: nő arány 4: 1. A hatodik évtized után az arány 1,5: 1.

A tünetekkel járó nephrolithiasis előfordulása a nyári időszakban a legmagasabb (a megnövekedett páratartalom és hőmérséklet következtében, a kiszáradás és a koncentrált vizelet kockázatával).

Kalcium-oxalát vagy kevert kalcium-oxalát/kalcium-foszfát kövek teszik ki az urolithiasis 70% -át .

FIZIKAI MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS KLINIKAI BEMUTATÁS

A kövek tünetmentesek lehetnek, vagy a következő jeleket és tüneteket okozhatják az elzáródásban:

A szélső gyengédség hirtelen megjelenése

Hányinger és hányás

Folyamatosan mozgó beteg, megpróbálja csökkenteni a fájdalmat (az akut hasi betegek általában továbbra is azért vannak, mert a mozgás súlyosbítja a fájdalmat)

A fájdalom utalhat a herékre vagy a labiumra (a kő előrehaladása a vizeletüregben)

Az akut kólikát kísérő láz és hidegrázás, ha egymásra helyezett fertőzés van

A fájdalom elülső irányban sugározhat a has felé, és a bél ileusát eredményezheti

ETIOLÓGIA

A kalcium fokozott felszívódása a vékonybélben: I. típusú abszorpciós hiperkalciuria (a kalcium bevitelétől függetlenül)

Az idiopátiás hypercalciuria nephrolithiasis a leggyakoribb diagnózis a kalciumkövű betegeknél; a diagnózist csak akkor állítják fel, ha nincs hiperkalcémia és nincs ismert oka a hiperkalciuriának

Fokozott D-vitamin szintézis (pl. Vesefoszfátvesztés miatt másodlagos: III. Típusú abszorpciós hiperkalciuria)

A vese tubuláris működési rendellenessége, a kalcium nem megfelelő felszívódása és ennek következtében fellépő hypercalciuria

Az NPT2a gén heterozigóta mutációi hipofoszfatémiát és vizeletfoszfátvesztést eredményeznek

Hyperparathyreosis és ennek következtében fellépő hypercalcaemia

Megnövekedett húgysavszint (anyagcsere-hibák, táplálékfelesleg)

Krónikus hasmenés (pl. Gyulladásos bélbetegség) fokozott oxalát felszívódással

I. típusú (disztális tubulus) vese tubuláris acidózis (•

Krónikus hidroklorotiazid kezelés

Krónikus fertőzések ureazt termelő organizmusokkal (pl. Proteus, Providencia, Pseudomonas, Klebsiella). A struvit vagy magnézium-ammónium-foszfát kristályok akkor keletkeznek, amikor a húgyutakat baktériumok kolonizálják, ami magas ammónia-koncentrációt eredményez

A cisztin rendellenes kiválasztódása

Kemoterápia rosszindulatú daganatok esetén

A vesék és a vizeletrendszer

85 Mi a vesekövek leggyakoribb oka?

A vizeletkő gyakran a kövekben található anyagok megnövekedett vizelet- és szérumkoncentrációjával jár. A vizelet túltelítettsége kalciummal általában a hiperkalcémiával társul, de néhány embernél hiperkalcémia van. A húgysav vizelettel történő fokozott kiválasztódásával járó hiperurikémia tiszta húgysavkövek képződéséhez vezethet. A hyperuricosuria azonban elősegítheti a kalciumkövek képződését is; az ilyen körülmények között képződött húgysav-kristályokat tekintjük a többi só kristályosodásának kezdeti nidusának. A cisztin kövek olyan gyermekeknél találhatók, akiknél a metabolizmus veleszületett hibája, a cystinosis néven ismert.

Urolithiasis és nephrocalcinosis gyermekkorban

Bernd Hoppe,. Dawn S. Milliner, az átfogó gyermekgyógyászati nephrológiában, 2008

Következtetések

Az urolithiasissal és a nephrocalcinosisszal rendszeresen találkoznak a gyermekeket és serdülőket gondozó nephrológusok. A folyamatban lévő kőbetegség vagy nephrocalcinosis minden jele további értékeléshez vezet. A hajlamosító okok az ilyen betegek nagy részében azonosíthatók, és azokat szisztematikusan meg kell keresni. A korai diagnózis kötelező a kövekben szenvedő gyermeknél, mert a terápiás intézkedések megakadályozhatják a vesekárosodást és akár a korai veseelégtelenséget is (például olyan anyagcserezavarral küzdő betegeknél, mint az elsődleges hiperoxaluria). A 24 órás vizeletgyűjtés a vizelet litogén vagy kőgátló anyagainak rendellenességeinek kimutatására a legértékesebb megközelítés. Két vagy három ilyen gyűjtemény ajánlott a kezdeti diagnosztikai értékelés során, az étrend és a folyadékbevitel napi változásainak eredményeként. Ezenkívül (vagy amikor csak lehetséges) a kőelemzés további bizonyítékokkal szolgálhat a visszatérő kőképződés patofiziológiájáról.

Általában az ultrahangvizsgálat a választott képalkotó módszer, de az urolithiasis (különösen az ureterális kövek) kimutatására a spirális CT-vizsgálat a jobb módszer. Gyermekeknél azonban gyakran elegendő a nagy felbontású ultrahang és hasi röntgen kombinációja.

Az elzáródást okozó kövek, azok, amelyek méretük vagy elhelyezkedésük miatt valószínűleg így vannak, és a fertőzött kövek eltávolítását igénylik. Számos műtéti technika áll ma már a kisgyermekek számára is, és azokat a beteg egyedi körülményeihez kell igazítani. A kisebb, akadálytalan köveket orvosilag kell kezelni, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a kő növekedését és az új kőképződést. Hatékony kezelés áll rendelkezésre a legtöbb kőbetegség esetében. A megelőző terápia olcsóbb és sokkal jobb a beteg számára, mint a kócos fájdalom ismételt támadása és a további kőeltávolítási eljárások. Végül és ami a legfontosabb, a visszatérő kőképződésben vagy (progresszív) nephrocalcinosisban szenvedő betegnek meg kell győződnie arról, hogy a magas napi folyadékbevitel a legértékesebb terápiás lehetőség.

A gyógyszerek mellékhatásai Éves 28

Pietro L. Vernazza, Patrick Schmid, a kábítószerek mellékhatásairól, 2005., 2005

Húgyúti

Az urolithiasis az indinavir gyakori káros hatása, és gyakoribb, ha az indinavirt ritonavirral együtt adják. Ennek az urolithiasisnak az okát 24 proteázgátlót szedő betegnél értékelték, akik közül 14 indinavirt, három ritonavirt, két nelfinavirt és öt további gyógyszert szedett (76 c). Az indinavirt szedő 14 beteg közül csak négynek volt veseköve, amely indinavirt tartalmazott, a többiek kalcium-oxalát- és urátkövek voltak. Tíz betegnél 24 órás vizeletgyűjtés történt, és 80% -uknál metabolikus rendellenességek voltak: ötnél hypocitraturia, négy hyperoxaluria, négy hypomagnesuria, három hypercalciuria, három kalcium-oxalát túltelítettség és két hyperuricosuria volt. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a vesekövek kialakulása valószínűleg inkább az alapvető metabolikus rendellenességeknek tulajdonítható, mintsem specifikus proteáz inhibitorok alkalmazásának.

Egy indinavirt szedő 184 beteg prospektív vizsgálatában 35% -ukban legalább egyszer tartós leukocyturia fordult elő legalább egy alkalommal a 48 hetes medián követés során, 3 havonta látogatással (77 c). A leukocyturia egybeesett a szérum albumin, az eritrocituria és a kristályuria enyhe növekedésével. A leukocyturia a betegek 24% -ában volt tartós, ismételt nyomon követéssel. A tartós leukocyturia a vesefunkció elvesztésével járt. A vesetoxicitás kockázata megnövekedett azoknál a betegeknél, akiknek magas az indinavir plazmakoncentrációja (több mint 9000 ng/ml), és a vizelet pH-ja meghaladja az 5,7-et.

Összefoglalva, ezek a tanulmányok arra utalnak, hogy az indinavir-toxicitás dózisfüggő, és támogatják a plazmakoncentráció-monitorozás alkalmazását az indinavirt szedő betegeknél. Valójában az alacsony dózisú indinavir (400 mg plusz ritonavir 100 mg naponta) kísérleti tanulmánya kimutatta, hogy a gyógyszer szignifikánsan fokozott tolerálhatóságot mutat (78 A). A 20 beteg közül csak egynél volt száraz bőr, és a dózis 200 mg indinavir + 100 mg ritonavir 100 mg naponta történő csökkentése után eltűnt. Mind a 20 betegnél a HIV-RNS teljesen szuppresszív maradt 200 cpm/ml alatt.

Vizelet- és hólyagmosások

Andrew A. Renshaw, Citológia (harmadik kiadás), 2009

Urothelialis atypia társítva a vizeletkőhöz

A húgyúti kalkulumok az ureterelzáródás leggyakoribb okai. A betegeknél hematuria fordul elő, néha súlyos fájdalommal jár. A nagy kövek képalkotó vizsgálatokkal vizualizálhatók. Egyes citológiai minták vérrel rendelkeznek. Gyulladásos sejtek lehetnek jelen, beleértve a neutrofileket és a limfocitákat is. Az urothel sejtek szűk csoportjai gyakoriak. A legtöbb esetben ezeknek a csoportoknak sima kontúrja van, és a sejtek jóindulatúnak tűnnek; központilag elhelyezett magjuk van, sima maghatárral és finom szemcsés kromatinnal. Az ilyen ártalmatlan külsejű sejtcsoportokat lehetetlen megkülönböztetni a papillómától, az alacsony rosszindulatú potenciállal rendelkező papilláris urotheliális neoplazmától vagy akár néhány alacsony fokú UC-től. A kővel szenvedő betegek kis részében az urotheliális sejtek atipikusak, némelyik szabálytalan és diszéziós klasztert képez (3.9. Ábra). Kimutathatják pleomorfizmust, durván szemcsés kromatint, hiperkromáziát, szabálytalan magfestést és esetenként mitotikus alakokat, és hamis pozitív citológiai diagnózishoz vezethetnek. 45, 64, 65

A GÁTOLÓ TÉNYEZŐK HATÁSA ÉS A KOMORBID FELTÉTELEK

Lionel L. Bañez, MD, Stephen J. Freedland, az urológiai sebészet szövődményei (negyedik kiadás), 2010

Urolithiasis

A vizeletkő képződését összekapcsolják az elhízással, amint azt egy 527 kalcium-oxalát-kőképzőt bemutató jelentés illusztrálja, ahol a megnövekedett BMI szorosan összefügg a kőképződés megnövekedett kockázatával mind férfiak, mind nők esetében. 54 Ugyanakkor egy 5492 kőalakító retrospektív vizsgálata feltárta, hogy az elhízás és a kőképződés közötti összefüggés csak nőknél volt jelentős. 55 Az észak-karolinai Duke Egyetemen végzett tanulmányban az elhízott kőképzőkben talált főbb anyagcsere-rendellenességek, amelyek hozzájárulhattak a visszatérő kőképződéshez, a hypocitraturia, a köszvényes diatézis és a hyperuricosuria voltak. 56 A pH és a testtömeg közötti fordított összefüggés arra utal, hogy a túlságosan savas vizelet termelése elősegíti az urát nephrolithiasisát az elhízott kőképzőkben. 57

A kőbetegség kezelésére szolgáló urológiai eljárások tekintetében az elhízás hátrányosan befolyásolja az extrakorporális sokkhullám-litotripsziát (ESWL) követő kimenetelt. Az ESWL után gyenge eredménnyel járó klinikai és radiológiai változókat vizsgáló jelentésben az elhízás, a medencei ureter kövek, a 10 mm-nél nagyobb kövek és az obstrukció független előrejelzői voltak a sikertelen kimenetelnek. 58 Tehát a kezelés sikertelenségének valószínűsége miatt az elhízott betegeket jobban szolgálják az endourológiai eljárások, mint az ESWL.

Kampo gyógyszer a vese gyulladásos betegségei ellen

Kampo gyógyszer a húgyúti kőbetegségben

Az urolithiasis a húgyhólyagban vagy a húgyutakban kialakuló vizeletkő képződése különböző tényezők, például étrend, vízbevitel, biokémiai anyagcsere és genetikai kockázati tényezők következménye. A vesekő betegség az általános népesség körülbelül 10–12% -át érinti, és gyakran vese gyulladást eredményez, ami az egyének számára jelentős egészségügyi kiadásokat eredményez (Miyaoka és Monga, 2009). A vesekövek általában kalcium-sókból, például kalcium-oxalátból és kalcium-foszfátból készülnek. Egyéb kémiai komponensek közé tartozik a struvit (magnézium-ammónium-foszfát), a húgysav és a cisztin. A nyugati terápiákkal összehasonlítva kimutatták, hogy a Kampo gyógyszerek gyógynövényes kombinációi hosszú távon pozitív hatással vannak a kőbetegségek kezelésére, kevés vagy egyáltalán nem káros mellékhatásokkal (Gürocak és Küpeli, 2006). Az urolithiasis kezelésére szolgáló hatékony gyógynövényes terápia gátolhatja a kristályok magképződését és képződését, vagy elősegítheti a kis kristályok kizárását az urotheliális tapadásra vagy a diurézisre gyakorolt hatás révén (Gohel és Wong, 2006).