Urticaria

(Csalánkiütés; Wheals)

, MD, Harvard Medical School

3D modellek (0)
Audió (0)
Számológépek (0)
Képek (9)
Labor teszt (0)
Oldalsávok (0)
Asztalok (1)
Videók (0)

A csalánkiütés a bőrön vándorló, jól körülírt, erythematous, viszkető plakkokból áll.

A csalánkiütést angioödéma is kísérheti, amely a hízósejtek és a basophil aktiválódásából származik a mélyebb dermisben és a bőr alatti szövetekben, és az arc és az ajkak, a végtagok vagy a nemi szervek ödémájaként nyilvánul meg. Az angioödéma előfordulhat a bélben, és kólikus hasi fájdalomként jelentkezhet. Az angioödéma életveszélyes lehet, ha a légúti elzáródás a gégeödéma vagy a nyelv duzzanata miatt következik be.

Kórélettan

A csalánkiütés a hisztamin, a bradikinin, a kallikrein és más vazoaktív anyagok felszabadulásából származik a felületi dermiszben lévő hízósejtekből és bazofilekből, ami intradermális ödémát eredményez, amelyet kapilláris és vénás értágulat okoz, és alkalmanként leukocita infiltráció.

A folyamat lehet immunmediált vagy nemimmun mediált.

Immun-közvetített hízósejt-aktiváció magába foglalja

I. típusú túlérzékenységi reakciók, amelyekben az allergénhez kötött IgE antitestek kötődnek a hízósejtek és a bazofilek nagy affinitású sejtfelszíni receptoraihoz

Autoimmun rendellenességek, amelyekben az IgE receptor antitestjei funkcionálisan térhálósítják az IgE receptorokat, és hízósejtek degranulációját okozzák

Nonimmun-közvetített hízósejt-aktiváció magába foglalja

A hízósejtek közvetlen, nem allergiás aktiválása bizonyos gyógyszerekkel

Gyógyszer által kiváltott ciklooxigenáz-gátlás, amely rosszul ismert mechanizmusok révén aktiválja a hízósejteket

Aktiválás fizikai vagy érzelmi ingerek által; A mechanizmus rosszul ismert, de valószínűleg magában foglalja a hízósejtekkel kölcsönhatásba lépő neuropeptidek felszabadulását

Etiológia

A csalánkiütés akut (6 hét) vagy krónikus (> 6 hét) kategóriába tartozik; akut esetek (70%) gyakoribbak, mint krónikusak (30%).

Akut urticaria (lásd a Táblázat: A csalánkiütés egyes okai) leggyakrabban abból ered

I. típusú túlérzékenységi reakciók

Előfordulhat, hogy feltételezhető egy kiváltó ok (pl. Gyógyszer, ételfogyasztás, rovarcsípés vagy csípés, fertőzés).

Krónikus csalánkiütés leggyakrabban abból ered

A krónikus csalánkiütés gyakran hónapoktól évekig tart, végül ok nélkül megtalálható.

A csalánkiütés egyes okai

Kontakt vagy belélegzett allergének (pl. Latex, állati nyál, por, pollen, penészgomba, szőr)

Percek vagy órák alatt jelentkezik, miután kapcsolatba került a vétkes ágenssel

Néha allergiás teszt

Cyclooxigenase gátlás (pl. Aszpirin, NSAID-ok)

Közvetlen hízósejt-felszabadulás (pl. Opioidok, vankomicin, szukcinilkolin, kurár, radiokontrasztos szerek)

IgE közvetítette (bármilyen vényköteles, vény nélkül kapható vagy növényi gyógyszer)

Megnövekedett bradikininszint (ACE-gátlók)

Urticaria a gyógyszer expozícióját követő 48 órán belül

ACE-gátlóknál gyakori angioödéma

Néha allergiás teszt

Érzelmi vagy fizikai ingerek

Adrenergic (stressz, szorongás)

Kolinerg (izzadás, pl. Meleg fürdés közben, testmozgás közben vagy lázos epizódokban)

Gyújtónyomás (dermatográfia)

Napfény (nap urticaria)

Kezdődik általában a sértő inger után másodpercek vagy percek alatt

Klinikai értékelés, beleértve a gyanús ingerre adott reprodukálható választ

Baktériumok (pl. A csoport streptococcusok, Helicobacter pylori)

Parazita (pl, Toxocara canis,Giardia lamblia,Strongyloides stercoralis,Trichuris trichiura,Blastocystis hominis,Schistosoma mansoni)

A szisztémás fertőzés tünetei *

Specifikus gyanús alapfertőzés vizsgálata

A csalánkiütés megszüntetése a fertőzés felszámolása után

Elfogyasztott allergének (pl. Földimogyoró, fa dió, hal, kagyló, búza, tojás, tej, szójabab)

Urticaria perceken vagy órákon belül a vétkes szer bevitele után

Néha allergiás teszt

Rovarcsípés vagy csípés (Hymenoptera méreg)

Urticaria másodpercek vagy percek alatt a rovarcsípés vagy csípés után

Urticaria lázzal vagy anélkül, polyarthralgiák, polyarthritis, lymphadenopathia, proteinuria, ödéma és hasi fájdalom biológiai alapú gyógyszer vagy anyag parenterális beadását követő 7–10 napon belül

A csalánkiütés általában néhány percen belül a vérkészítmény-transzfúzió megkezdése (vagy a vérkészítmény új egységére való áttérés) után

Autoimmun rendellenességek (pl. SLE, Sjögren-szindróma, autoimmun pajzsmirigy-betegség, krioglobulinémia, urticariális vasculitis)

Bizonyíték a szisztémás autoimmun betegségről, beleértve a hipotireózist vagy a hipertireózist (autoimmun pajzsmirigy-gyulladás); hepatitis, veseelégtelenség és polyarthritis (krioglobulinémia); maláris kiütés, szerositis és polyarthritis (SLE); szemszárazság és szájszárazság (Sjögren-szindróma); bőrfekély vagy hipopigmentált elváltozás az urticaria (urticariális vasculitis) megszűnése után

Pajzsmirigy autoantitestek (pl. Pajzsmirigy-peroxidáz antitestek, antimikrosomális antitestek)

Reumatológiai szerológiák (pl. ANA, RF, anti-SS-A, anti-SS-B, anti-Sm, anti-RNP, anti-Jo-1)

Bőrbiopszia (krioglobulinémia, urticariális vasculitis)

Rák (tipikusan gyomor-bélrendszeri, tüdő-, lymphoma)

Az alaprák jelei (pl. Fogyás, éjszakai izzadás, hasi fájdalom, köhögés, hemoptysis, sárgaság, lymphadenopathia, melena)

A gyanú mögöttes rák típusára jellemző

Krónikus idiopátiás urticaria

Napi (vagy majdnem napi) kigyulladások előfordulása és viszketés legalább 6 hétig, nyilvánvaló ok nélkül

A kirekesztés diagnózisa

Gyógyszerek (ugyanazok, mint akut csalánkiütést okoznak)

Megmagyarázhatatlan csalánkiütés olyan betegeknél, akik krónikusan vényköteles, vény nélkül kapható vagy gyógynövényes gyógyszereket szednek

Néha allergiás teszt

Megoldás a vétkes gyógyszer leállításával

Érzelmi vagy fizikai ingerek (ugyanazok, mint akut csalánkiütést okoznak)

A csalánkiütés általában sértő inger után másodperceken vagy perceken belül

Klinikai értékelés, beleértve a gyanús ingerre adott reprodukálható választ

Endokrin rendellenességek (pl. Pajzsmirigy diszfunkció, emelkedett progeszteronszint)

Hő- vagy hideg-intolerancia, bradycardia vagy tachycardia, hyporeflexia vagy hyperreflexia

A progeszteront tartalmazó orális fogamzásgátlót vagy hormonpótló terápiát szedő betegek, vagy a menstruációs ciklus 2. felében jelentkező, menstruációval megszűnő ciklikus urticaria betegek

Kis pigmentált papulák jelenléte, amelyek enyhe traumával (pl. Gyengéd simogatással) válnak ki

Lehetséges egyidejű vérszegénység, hasi fájdalom, könnyű kipirulás és visszatérő fejfájás

Szérum triptáz szint

* Meg kell kérdezni a betegeket a fejlődő országokba tett legutóbbi utazásokról.

ANA = antinukleáris antitestek; CMV = citomegalovírus; EBV = Epstein-Barr vírus; RF = reumatoid faktor; SLE = szisztémás lupus erythematosus; TSH = pajzsmirigy-stimuláló hormon.

A csalánkiütések (wheals vagy csalánkiütés) vándorló, megemelkedett, viszketõ, vöröses plakkok, amelyeket helyi dermális ödéma okoz.

Ez a fotó pozitív jégkocka tesztet mutat idiopátiás hideg okozta csalánkiütésben szenvedő betegnél. Ez a fotó a jégkocka eltávolítása után 5 perccel készült.

Az Urticaria pigmentosa vöröses lepedékszerű elváltozásokként nyilvánulhat meg a bőrön.

A szisztémás mastocytosis sárgásbarna vagy vörösesbarna makulákat és papulákat okozhat, amelyek simogatásakor lineáris kaptár alakulhat ki.

Ezen a képen vörösesbarna makulák láthatók egy iskoláskorú gyermek hátán.

Az itt bemutatott csecsemőnek az urticaria pigmentosa bőséges papulonoduláris és plakkos elváltozásai vannak.

Ez a fotó egy nőnél, aki egy tartály tetejét viselte, szoláris csalánkiütést mutat. Ezek a csalánkiütések perceken belül megjelennek a napsütéstől.

Urtikariás papulák és vezikulák a bullous pemphigoid csecsemő végtagján.

Dermographia vagy bőrírás akkor fordulhat elő, ha a bőr enyhén karcolódik, és vörös vonalakat emel.

Értékelés

Mivel az urticaria esetében nincsenek végleges diagnosztikai vizsgálatok, az értékelés nagyrészt a kórelőzményen és a fizikai vizsgálaton alapszik.

Történelem

A jelenlegi betegség története tartalmaznia kell a csalánkiütés egyes epizódjainak részletes ismertetését, ideértve az elváltozások eloszlását, méretét és megjelenését; előfordulás gyakorisága; az egyes elváltozások időtartama; és minden korábbi epizód. Meg kell jegyezni a csalánkiütés megjelenése alatti, közvetlenül előtte és az elmúlt 24 órán belüli tevékenységeket és expozíciókat. A klinikusoknak kifejezetten a legutóbbi testmozgásról kell kérdezniük; potenciális allergéneknek való kitettség (lásd a táblázatot: A csalánkiütés egyes okai), rovarok vagy állatok; új mosószer vagy szappanok; új ételek; újabb fertőzések; vagy a közelmúlt stresszes életeseményei. Meg kell kérdezni a beteget a feltételezett kiváltó tényezők és az urticaria megjelenése közötti időtartamról, valamint arról, hogy mely konkrét kiváltó okok gyanúsak. Fontos kapcsolódó tünetek a viszketés, a rhinorrhoea, az arc és a nyelv duzzanata és a dyspnoe.

A rendszerek áttekintése az okozó rendellenességek tüneteit kell keresnie, beleértve a lázat, fáradtságot, hasi fájdalmat és hasmenést (fertőzés); hő- vagy hideg-intolerancia, remegés vagy súlyváltozás (autoimmun pajzsmirigy-gyulladás); ízületi fájdalom (krioglobulinémia, szisztémás lupus erythematosus [SLE]); malárkiütés (SLE); szemszárazság és szájszárazság (Sjögren-szindróma); bőrfekélyek és hiperpigmentált elváltozások az urticaria (urticariális vasculitis) megszűnése után; apró pigmentált papulák (mastocytosis); lymphadenopathia (vírusos betegség, rák, szérumbetegség); akut vagy krónikus hasmenés (vírusos vagy parazita enterocolitis); láz, éjszakai izzadás vagy fogyás (rák).

Korábbi kórtörténet tartalmaznia kell a részletes allergiás előzményeket, beleértve az ismert atópiás állapotokat (pl. allergia, asztma, ekcéma) és az ismert lehetséges okokat (pl. autoimmun rendellenességek, rák). Felül kell vizsgálni az összes kábítószer-használatot, beleértve a vény nélkül kapható gyógyszereket és gyógynövényes termékeket is, különös tekintettel minden olyan szerre, amely különösen a csalánkiütéssel jár (lásd a táblázatot: A csalánkiütés néhány oka). A családi kórtörténetnek fel kell váltania a rheumatoid betegség, autoimmun rendellenességek vagy rák kórtörténetét. A társadalmi történelemnek tartalmaznia kell a közelmúltbeli utazásokat és a fertőző betegségek (pl. Hepatitis, HIV) átterjedésének minden kockázati tényezőjét.

Fizikális vizsgálat

Az életjeleknek figyelembe kell venniük a bradycardia vagy a tachycardia és a tachypnea jelenlétét. Az általános vizsgálatnak azonnal meg kell keresnie a légzési distressz jeleit, és fel kell hívnia a figyelmet a cachexiára, a sárgaságra vagy az izgatottságra is.

A fej vizsgálatakor figyelembe kell venni az arc, az ajkak vagy a nyelv esetleges duzzanatait; scleralis icterus; malárkiütés; gyengéd és megnagyobbodott pajzsmirigy; lymphadenopathia; vagy szemszárazság és szájszárazság. Meg kell vizsgálni az oropharynxet, és meg kell tapintani és át kell világítani az orrmelléküregeket az okkult fertőzés jelei (pl. Sinusfertőzés, fogtályog) szempontjából.

A hasi vizsgálat során figyelembe kell venni a tömegeket, a hepatomegalia, a splenomegalia vagy az érzékenységet. A neurológiai vizsgálat során észlelni kell minden remegést, hiperreflexiát vagy hiporeflexiát. A mozgásszervi vizsgálat során figyelembe kell venni a gyulladt vagy deformált ízületek jelenlétét.

A bőrvizsgálat során figyelembe kell venni a csalánkiütések jelenlétét és eloszlását, valamint az esetleges bőrfekélyeket, hiperpigmentációt, apró papulákat vagy sárgaságot. Az urtikariális elváltozások általában jól körülhatárolt, átmeneti duzzanatokként jelentkeznek, amelyek magukban foglalják a dermist. Ezek a duzzanatok általában vörösek és méretük a tűszúrástól a széles területekig terjed. Néhány elváltozás nagyon nagy lehet. Más esetekben a kisebb csalánkiütések összefolyhatnak. A bőrelváltozások azonban a látogatás idején hiányozhatnak. A fizikai csalánkiütést kiváltó manőverek elvégezhetők a vizsgálat során, ideértve a vibrációnak (hangvilla), a melegnek (a melegvíz alatt tartott hangvilla), a hidegnek (sztetoszkóp vagy hűtött hangvilla), a víznek vagy a nyomásnak való kitettséget (az érintetlen terület enyhe karcolása). körmével).

piros zászlók

A következő megállapítások különös aggodalomra adnak okot:

Angioödéma (az arc, az ajkak vagy a nyelv duzzanata)

Stridor, zihálás vagy egyéb légzési zavar

Hiperpigmentált elváltozások, fekélyek vagy urticaria, amelyek 48 óránál tovább tartanak

A szisztémás betegség jelei (pl. Láz, lymphadenopathia, sárgaság, cachexia)

A megállapítások értelmezése

Akut urticaria szinte mindig valamilyen meghatározott expozíciónak köszönhető egy gyógyszernek vagy fizikai ingernek vagy akut fertőző betegségnek. A kiváltó ok azonban nem mindig egyértelmű az előzményekből, különösen azért, mert allergia kialakulhat anélkül, hogy figyelmeztetne egy korábban tolerált anyagra.

A legtöbb krónikus csalánkiütés idiopátiás. A következő leggyakoribb ok az autoimmun rendellenesség. A kórokozó autoimmun betegség néha klinikailag nyilvánvaló. A húgyúti vasculitis néha kötőszöveti rendellenességekkel (különösen SLE vagy Sjögren szindróma) társul. A csalánkiütéses vasculitis esetén a csalánkiütést a bőr vasculitisének megállapításai kísérik; figyelembe kell venni, ha a csalánkiütés fájdalmas, nem viszket, 48 óránál tovább tart, nem blancol, vagy hólyagok vagy purpura kíséri.

Tesztelés

Általában nincs szükség vizsgálatra a csalánkiütés elszigetelt epizódja esetén, hacsak a tünetek és jelek nem utalnak konkrét rendellenességre (pl. Fertőzés).

A szokatlan, ismétlődő vagy tartós esetek további értékelést igényelnek. Az allergiás bőrtesztekre utalást kell végezni, és a rutin laboratóriumi vizsgálatoknak CBC-ből, vérkémiai vizsgálatokból, májfunkciós vizsgálatokból és pajzsmirigy-stimuláló hormonból (TSH) kell állniuk. A további vizsgálatokat a tünetek és jelek (pl. Autoimmun rendellenességek) és a szűrővizsgálatok esetleges rendellenességei (pl. Hepatitis-szerológiák és kóros májfunkciós tesztek ultrahangvizsgálata; petesejtek és paraziták eozinofília esetén; krioglobulin-titer megemelkedett májfunkciós tesztek vagy emelkedett kreatininszint; pajzsmirigy autoantitestek kóros TSH esetén).

Bőrbiopsziát kell végezni, ha bizonytalan a diagnózis, vagy ha a nyálkahártya 48 óránál tovább fennáll (az urticariális vasculitis kizárása érdekében).

A klinikusoknak nem szabad javasolniuk a betegnek empirikus kihívást (pl. „Próbálkozzon újra ilyenekkel, és nézze meg, hogy reagál-e”), mert a későbbi reakciók súlyosabbak lehetnek.

Kezelés

Bármely azonosított okot kezelnek vagy orvosolnak. A vélelmezett gyógyszereket vagy ételeket abba kell hagyni.

A nem specifikus tüneti kezelés (pl. Hűvös fürdőzés, forró víz és karcolás elkerülése, laza ruházat viselése) hasznos lehet.

Kábítószerek

Az antihisztaminok továbbra is a kezelés fő alappillérei. Rendszeresen kell venni őket, nem pedig szükség szerint. Az újabb orális antihisztaminokat gyakran előnyben részesítik a napi egyszeri adagolás miatt, és mivel néhány kevésbé nyugtató. Megfelelő döntések közé tartozik

10 mg cetirizin naponta egyszer

180 mg fexofenadin naponta egyszer

5 mg dezloratadin naponta egyszer

5 mg levocetirizin naponta egyszer

Régebbi orális antihisztaminok (pl. Hidroxi-zin 10–25 mg, 4–6 óra; difenhidramin, 25–50 mg, 6 óra) nyugtató hatásúak, de olcsók és néha meglehetősen hatékonyak.

Szisztémás kortikoszteroidokat (pl. Prednizon 30-40 mg po naponta egyszer) súlyos tünetek esetén adnak, de nem szabad hosszú távon alkalmazni. A helyi kortikoszteroidok vagy a helyi antihisztaminok nem hasznosak.

Krónikus idiopátiás csalánkiütésben szenvedő betegek gyakran nem reagálnak az antihisztaminokra vagy más általánosan alkalmazott gyógyszerekre. Az ommalizumab, egy monoklonális antitest, amely elnyomhat bizonyos allergiás reakciókat, segíthet a tünetek enyhítésében, de ennek a használatnak a tapasztalata korlátozott.

Angioödéma

Azoknál a betegeknél, akiknek angioödémája van az oropharynxben vagy bármilyen légúti érintettségben, 0,3 ml epinefrint kell kapniuk, 1: 1000 sc oldattal, és kórházba kell kerülniük. A kivezetéskor a betegeket el kell látni és ki kell képezni őket egy automatikusan injektálható epinefrin toll használatára.

Geriatrics Essentials

A régebbi orális antihisztaminok (pl. Hidroxi-zin, difenhidramin) nyugtató hatásúak, zavartságot, vizeletretenciót és delíriumot okozhatnak. Óvatosan kell őket alkalmazni idős betegek csalánkiütésének kezelésére.

Főbb pontok

A csalánkiütést allergiás vagy nem allergiás mechanizmusok okozhatják.

A legtöbb akut esetet egy adott anyaggal szembeni allergiás reakció okozza.

A krónikus esetek többsége idiopátiás vagy autoimmun betegség eredménye.

A kezelés súlyosságán alapul; az antihisztaminok nem szedése és a kiváltó okok elkerülése az első vonalbeli lehetőség.

A helyi kortikoszteroidok és a helyi antihisztaminok nem előnyösek.

Az egyidejűleg jelentkező szisztémás tünetek az etiológia alapos értékelését igénylik.