Van-e valamilyen hatása az étrendnek a Barrett-féle metaplázia kialakulására?

G.W.B. Clark, D.J. Bowrey, M.K. Roy, P.D. Carey (Cardiff)

A nyelőcső adenokarcinóma növekvő előfordulása a nyugati féltekén az elmúlt két évtized során [1] a kutatók figyelmét az etiológiai szerek jobb megértésére irányította. A mai napig az egyetlen egyértelmű kockázati tényező a Barrett-nyelőcső (BE), egy olyan állapot, amely rendellenes metaplasztikus gyógyulást jelent, amely krónikus gastrooesophagealis reflux betegségre reagálva jelentkezik. A BE diagnózisát viták övezik, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy ennek a premalignus elváltozásnak a szövettani jellemzője a speciális bélhám jelenléte az alsó nyelőcsőből nyert biopsziákban. Ezen meghatározás alapján a nyelőcső adenokarcinómáinak 75-100% -a Barrett-karcinóma [2].

Az étrendi tényezők és a nyelőcső pikkelyes karcinóma kialakulásának összefüggését egy ideje felismerték. Csak a közelmúltban foglalkoztak a diéta és a nyelőcső adenokarcinóma kapcsolatával. Nincsenek jelentések arról, hogy az étrendi tényezők milyen szerepet játszanának a BE emberi eredetű genezisében. Az étkezési zsír, különösen a telített zsírsavak magas bevitele, amely alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztással jár, összefüggésben van a gyomor-bél traktus rákjának, különösen a vastagbél és a hasnyálmirigy adenokarcinómájának fokozott kockázatával [3-5]. Ebben a környezetben a következő tanulmányok megkísérelték felmérni, hogy van-e összefüggés az étrendi tényezők és a nyelőcső mirigy neoplázia kialakulása között.

Egy részletes tanulmányban az étrendi zsír szerepét mind a BE, mind a nyelőcsőrák indukciójában patkányokban értékelték, amelyek a gyomor- és nyombéllé mély refluxjának kiváltására szolgáltak [6].

Százharmincöt hím nyolc hetes patkányt vittünk be az I. táblázatban bemutatott kilenc csoport egyikébe. Tizenöt patkány szolgált műtét nélküli kontrollként, és 120-at végig-végig esophagoduodenostomia műtöttek gyomor tartósítással, hogy a gasztroduodenális lé mély refluxját indukálják az alsó nyelőcső. Karcinogént adtak be, és értékelték a különböző étrendek tumor elősegítő hatását.

Nyelőcső-nyombél-anasztomózist végeztünk steril mezőben, felső középső metszésen keresztül. A gyomor-nyelőcső elágazást a gyomorral egy szintben ligáltuk. A disztális nyelőcsövet a ligatúra proximális részén transzektálták, és 4 mm-es keresztirányú enterotomiára anasztomizálták a duodenum antimesentericus határán, a pylorustól 1 cm távolságra.

Tíz hetes korukban a patkányokat kémiai füstgázra helyeztük. A patkányokat 4 héten keresztül hetente metil-n-amil-nitrozaminnal (MNAN) injektálták intraperitoneális úton, 25 mg/kg dózisban (az LD 50 ötöde).

A patkányokat eleinte kereskedelmi chow-étrenddel etették, amelyet 14 hetes korukban a megfelelő féltisztított étrend helyettesített. Az étrendeket 20 hétig etették az áldozatig. Az indukciós periódust (karcinogén kezelés) ezért elkülönítettük a promóciós fázistól (diéta), elkerülve annak lehetőségét, hogy az étrendek befolyásolhassák a MNAN metabolizmusát. A félig tisztított, magas zsírtartalmú étrend 24,6% kukoricaolajat, a félig tisztított kontroll étrend 5% kukoricaolajat, a félig tisztított kalóriatartalmú étrend pedig 3,8% kukoricaolajat tartalmazott (II. Táblázat). A magas zsírtartalmú étrend 420 Kcal/100 g, a kontroll étrend pedig 380 Kcal/100 g volt. A kalóriatartalmú étrendet úgy alakítottuk ki, hogy a patkányok 40% -kal kevesebb kalóriát kaptak (a zsírból és a szénhidrátból eltávolított kalóriákkal), mint a kontroll étrendet tápláló patkányok, de ugyanolyan napi fehérje-, rost-, vitamin- és ásványianyag-bevitel volt.

A minták feláldozása és kezelése

A patkányokat 34 hétesen feláldoztuk. Feljegyeztük a nyálkahártya rendellenességének jelenlétét a nyelőcsőben, valamint a papillómák és a makroszkopikus daganatok számát. Mindegyik patkányból két, a makroszkopikus daganatot is magában foglaló csíkot vettek a nyelőcső hosszából, mindegyiknek volt egy duodenum szegmense. A metszeteket H & E-vel, és amikor daganatok voltak jelen, mucicarminnal festették.

Barrett nyelőcsőjét akkor azonosították, amikor a serlegsejtekkel ellátott speciális oszlopos hám legalább 5 mm-rel a műtéti anastomosis helye fölé nyúlt (az anastomosis helyét metszetekben a nem felszívódó kék varratanyag jelenléte mutatta). A nyelőcsövet bélelő oszlopsejteket egyik kontroll patkányban sem azonosították, ahol a nyelőcső laphámja folytonos a laphám erdő gyomoréval, ezért a nyelőcső bármely hosszúságát bélelő bélmetaplazia jelenlétét rendellenesnek tekintették. Mivel azonban a disztális nyelőcsőt bélelő speciális bélhám folyamatos volt a duodenuméval, minimum 5 mm hosszúságú távolságot kellett kiválasztani, hogy biztosak lehessünk abban, hogy ez a nyálkahártya a nyelőcsövet borítja, és nem torzítja a nyombél nyálkahártyáját a anasztomózis. Az oszlopos bélésű nyelőcső diagnosztizálását tehát akkor is meg lehet tenni, ha a pikkelyes hám az oszlopos elváltozás területtől disztális helyzetben van, még akkor is, ha 5 mm-nél rövidebb hosszúságú.

Feljegyeztük a jóindulatú kocsányos laphámsejtek papillómáinak jelenlétét. A karcinómákat vagy laphámsejtes, vagy adenokarcinómákként diagnosztizálták. Valamennyi adenokarcinóma megerősítést nyert, amikor a mirigyes elemek bíborvizet festettek mucicarminnal.

A III. Táblázat a vonatkozó vizsgálati eredményeket mutatja. Összességében a BE prevalenciája 13% volt (14/111). Az étrendi zsírtartalom nem befolyásolta az oszlopos bélésű nyelőcső előfordulását. A magas zsírtartalmú diéták mind az adenokarcinóma, mind a pikkelyes karcinóma megnövekedett nyelőcső-karcinóma előfordulásához kapcsolódtak.

A nyelőcsőrákban szenvedő 255 beteg rizikófaktorainak retrospektív áttekintése során összefüggést jelentettünk az adenokarcinóma és a megnövekedett testtömegindex között [7]. A betegeket nyelőcső adenokarcinómában (62/255, 24%), kardia adenokarcinómában szenvedőkre (79/255, 31%) és laphámrákosokra (114/255, 45%) osztották fel. Mind a nyelőcső adenokarcinómában, mind a cardia adeno-carcinomában szenvedőknél a testtömeg index (BMI) magasabb volt (29,2 ± 4,1, illetve 29,0 ± 6,4), mint a laphámsejtes betegeknél (25,2 ± 5,3), p

Az elhízás és a táplálkozási tényezők populációs alapú esettanulmányos vizsgálatában a nyelőcső adenokarcinóma hasonló eredményeket mutatott a rákos betegek szignifikánsan megemelkedett BMI-jében, összehasonlítva az életkor és a nem szerinti kontrollokkal [8]. A 75% feletti BMI 3,1 (CI 1,8-5,3) fokozott nyelőcsőrák kockázatát eredményezte. Nem találtak szignifikáns összefüggést az étkezésből származó összes kalóriával vagy a zsírbevitel szintjével, de jelentős kockázatcsökkenést találtak azoknál, akik nagyobb arányban fogyasztottak friss zöldséget és nyers gyümölcsöt.

Csak néhány jelentés vonatkozik az étrendre a nyelőcső adenokarcinóma kialakulására vonatkozóan, ahol összefüggés áll fenn a magas testtömeg-index és a jelentősen megnövekedett kockázat között. Azt, hogy ez a kockázat közvetlenül kapcsolódik-e a zsírbevitelhez, vagy tükrözi-e az elhízott alanyok hajlamát a gyomorpanasz, a hiatus sérv és a gyomor-nyelőcső refluxjának kialakulására, még meg kell határozni. Kísérletileg patkányokban az étrend magas zsírtartalma szignifikánsan összefüggött a nyelőcsőrák kialakulásának fokozott hajlamával. Nincs publikált adat, amely alátámasztaná a táplálkozási összefüggést a Barrett-féle nyelőcsővel mondjuk, bár várható lenne, hogy a gasztro-nyelőcső refluxjának kialakulására hajlamosító tényezők a Barrett-nyelőcső megnövekedett prevalenciájával társuljanak.