Véralvadás: Nemzetközi normalizált arány (INR)

arány

  • Bevezetés a véralvadásba
  • Mi az INR?
  • Miért figyeljük az INR-t?
  • Milyen gyakran mérjük az INR-t?
  • Mi zavarhatja az INR-t?
  • Mi legyen az INR-em?
  • Hogyan tesztelik az INR-t?
    • Laboratóriumi vizsgálatok
    • Tesztelés hordozható eszközzel
      • Egészségügyi létesítmények felügyelete hordozható eszközzel
      • Otthoni felügyelet hordozható eszközzel
      • Önellenőrzés hordozható eszközzel


Bevezetés a véralvadásba

Alvadás ill véralvadási a test védőmechanizmusa a vérzés ellen. Ha az erekben károsodás következik be, a reakciók sora zajlik le, amelyek a vérben található anyagok néven ismertek alvadási faktorok. Azért hívják őket, mert hozzájárulnak a vérrög kialakulásához.

További információ: Vérfunkció és összetétel.

Normális esetben az alvadás csak akkor fordul elő, ha van vérveszteség sérült erekből. Számos olyan körülmény létezhet, amelyek vérrögképződést okozhatnak aktív vérzés hiányában. Amikor ez bekövetkezik, egy személy fokozottan veszélyeztetheti a tromboembóliás betegséget. Ban ben tromboembóliás betegség, a vérrög töredékei kiszabadulnak és keringenek a vérben, potenciálisan elzárva az ereket tüdő és tüdőembóliát vagy éreket okoz szív és szívrohamot okoz, vagy a agy és stroke-ot okoz. Ezek az állapotok mind potenciálisan végzetesek. Ezért, ha egy személynek nagy a kockázata a fenti állapotok egyikének (például azért, mert korábban szélütés vagy szívroham volt), véralvadásgátlók (a vért hígító és a vérrögképződést csökkentő gyógyszerek) a vérrögképződés kockázatának minimalizálására szolgálnak.

Olyan emberek, akik igénylik hosszú távú antikoaguláns terápiát szoktak adni warfarin, antikoaguláns, amely tabletta formájában is bevehető injekció helyett. Ezt gyakran orális antikoaguláns terápiának nevezik.

További információ: Antikoagulánsok.


Mi az INR?

A nemzetközi normalizált arány (INR) laboratórium mérés hogy mennyi ideig tart vér a vérrög kialakulásához. A hatásainak meghatározására szolgál orális antikoagulánsok az alvadási rendszeren.

Az 1983-ban kidolgozott INR szabványosított módszert nyújt az orális antikoaguláns, például a warfarin véralvadásra gyakorolt ​​hatásainak jelentésére. Ezt megelőzően a warfarin véralvadásra gyakorolt ​​hatását laboratóriumi méréssel határozták meg protrombin idő. A protrombin idő mérésének megvan a maga előnye, többek között az, hogy olcsó és egyszerűen elvégezhető. Ennek az intézkedésnek az a hátránya, hogy a kapott értékekben nagy eltérések lehetnek, attól függően, hogy melyik laboratóriumból nyerték az értéket - a különböző kereskedelmi mérőrendszerek különböző eredményeket hozhatnak. Ezért lehetetlen összehasonlítani a különböző laboratóriumok eredményeit.

A laboratóriumok közötti változékonyság leküzdésére a protrombin időket kezdetben a kontroll érték protrombin idejének arányában fejeztük ki. A kontrollérték 20 vagy annál több egészséges alany protrombin idejének átlaga volt. Míg a protrombin idők expresszióját a kontrollértékhez képest javulásnak tekintették, még mindig nem volt elegendő. Tehát 1983-ban a nemzetközi érzékenységi indexet (ISI) alkalmazták erre az arányra származtassa az INR-t:

INR = (protrombinteszt/protrombinkontrol) ISI

A ISI egy számérték, amely az adott kereskedelmi rendszer reakcióképességét mutatja a nemzetközi szabványhoz viszonyítva. Az eredmény kiszámításakor figyelembe veszi a különböző kereskedelmi rendszerek alkalmazásával elért eredmények változatosságát. Ily módon a különböző laboratóriumok és országok eredményei könnyebben összehasonlíthatók.


Miért figyeljük az INR-t?

Rendszeresen figyeljük a warfarint használók INR-értékét, hogy egyensúlyba hozzuk a túlzott vérzés kockázatát (amikor az INR túl magas, vagyis a vér túl vékony) az alvadás vagy a trombózis kockázatával (amikor az INR túl alacsony vagy a vér túl sűrű). INR értékek 4.5 felett növeli a nagyobb vérzés (vérzés) és az INR kockázatát kevesebb, mint 2 növeli a tromboembólia (vérrögképződés az erekben) és a kapcsolódó állapotok, például szívroham és stroke kockázatát.

A rendszeres ellenőrzés fontos egy olyan gyógyszer esetében, mint a warfarin, mert:

  • Nagyon kicsi a különbség a jó hatást elérő legalacsonyabb dózis és a legmagasabb dózis között, mielőtt a mellékhatások (amelyek súlyosak lehetnek) jelentkezhetnek;
  • A különböző egyének által ugyanazon hatás elérése érdekében alkalmazott dózisok nagyon változatosak lehetnek;
  • Számos gyógyszer kölcsönhatásba lép a gyógyszerrel annak hatékonyságának növelése vagy csökkentése érdekében; és
  • Amit egy ember eszik, az szintén befolyásolhatja a warfarin hatását, és vagy növelheti, vagy csökkentheti annak hatékonyságát.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy a gyakoribb tesztelés több időt eredményez a kívánt INR céltartományon belül. Például tanulmányok azt sugallják, hogy a kívánt eredményeket az idő 50% -ával érik el havi monitorozással, szemben a heti monitorozással töltött idő 85% -ával.


Milyen gyakran mérjük az INR-t?

A warfarin-terápia megkezdésekor a protrombin idő/INR monitorozása naponta történik a cél INR legalább két egymást követő napon keresztül sikerült elérni. A monitorozás ezután 2-3 naponta történik a következő néhány hétben, majd az eredmények stabilitásától függően csökkenő gyakorisággal. Ha az INR stabil marad, a tesztek egymástól akár négy hetente is elterjedhetnek. Azonban, mint fent említettük, a gyakoribb tesztek lehetővé teszik a dózis gyakoribb módosítását, és azt jelentik, hogy egy személy INR-je nagyobb valószínűséggel a terápiás tartományban marad.


Mi zavarhatja az INR-t?

Számos gyógyszer, étel és akár egyidejűleg előforduló betegség is ismert kölcsönhatásba lépnek a warfarinnal és ezért zavarja az INR-t. Ezek befolyásolják a warfarin szervezet általi feldolgozását. Ezért konzultáljon orvosával, ha:

  • Hirtelen változtassa meg az étrendjét (különösen a leveles zöldek);
  • Étrend-kiegészítést szed;
  • Rosszul vannak; vagy
  • Más gyógyszereket szed, beleértve a vény nélkül kapható gyógyszereket is.

Gyakori gyógyszerek amelyek zavarják a warfarint, a következők:

  • Sok antibiotikum;
  • Néhány szívgyógyszer, például amiodaron (pl. Aratac, Cardinorm), diltiazem (pl. Cardizem, Diltahexal) és propranolol (például Deralin, Inderal);
  • Néhány koleszterinellenes gyógyszer, például a szimvasztatin (pl. Lipex, Zocor);
  • Néhány fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, például celekoxib (Celebrex) és tramadol (pl. Tramal, Zydol);
  • Néhány antidepresszáns, például citalopram (pl. Cipramil) és szertralin (Zoloft); és
  • Néhány antiepileptikum, például karbamazepin (pl. Tegretol).


Mi legyen az INR-em?

A kívánt INR attól függ, hogy miért van szüksége antikoagulációra. A warfarin használatának három leggyakoribb oka, a megcélzott INR-ekkel együtt:

  • Pitvarfibrilláció: a cél INR tartománya 2,0–3,0;
  • Vénás tromboembólia: A cél INR tartománya 2,0–3,0; és
  • Protézisszíves szelepek: A cél INR tartomány 2,0 és 3,5 között változik, a szelepcsere típusától és egyéb kockázati tényezők jelenlététől függően.


Hogyan tesztelik az INR-t?

Az INR vagy laboratóriumi vérvizsgálattal, vagy hordozható monitorozó eszközzel ellenőrizhető.


Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vérvizsgálat a hagyományos gyakorlat Ausztráliában. A vért általában a háziorvos vénából veszi le, és a laboratóriumba küldi vizsgálatra. Idő késik, mire az eredményeket visszaküldik a háziorvoshoz, aki számítógépes algoritmusok segítségével elemzi a dózis beállításának szükségességét. Ezután a szakember tájékoztatja Önt arról, hogy szükség van-e dózis módosítására. Dózis módosítására lesz szükség, ha a teszt INR értéke a terápiás tartományon kívül esik (túl magas vagy túl alacsony). Mivel az utánkövetést általában telefonon végzik, különös gonddal kell eljárnia, hogy megértse és pontosan kövesse orvosának utasításait.


Tesztelés hordozható eszközzel

Az 1990-es években bevezetett hordozható eszközök lehetővé teszik Önnek, orvosának vagy más egészségügyi szakembernek (pl. Gyógyszerésznek vagy nővérnek), hogy a helyszínen vérvizsgálati eredményeket szerezzenek, egy csepp ujjvég vért használva mintaként. A vércseppet egy tesztcsíkra helyezzük, amelyet a hordozható eszközbe helyezünk, hogy az alvadási idő mérhető legyen. Az eredmény INR értékként megjelenik az eszköz képernyőjén.

Ezeket az eszközöket pontosnak és megbízhatónak bizonyították, és reprodukálható eredményeket nyújtanak, amelyek hasonlóak a laboratóriumi vizsgálatok során kapott eredményekhez.

Hordozható eszközök használhatók a vér INR mérésére:

  • Egészségügyi intézményben; vagy
  • Otthonodban.


Egészségügyi létesítmények felügyelete hordozható eszközzel

Ha az eszközt egészségügyi intézményben használják monitorozásra, akkor egy egészségügyi szakember (gyakran ápoló) elvégzi a vérvizsgálatot, és az eredményt az Ön nevében rögzíti. A warfarint felíró orvossal konzultálva vagy számítógépes algoritmus alapján az orvos azonnal értesítheti Önt, ha dózismódosításra van szükség.

Előnyök társultak ehhez a tesztelési módszerhez. Különösen a helyszíni eredmények megszerzése teszi lehetővé az orális antikoagulációs terápia jobb kezelését, mivel a dózismódosításokat azonnal meg lehet valósítani, és telefonon keresztül szemtől szembe lehet megbeszélni az egészségügyi szakemberrel. Vannak, akik inkább nem akarják, hogy ezzel a módszerrel tűt használjon a vénából.


Otthoni felügyelet hordozható eszközzel

Ha hordozható eszközt használnak otthoni megfigyelésre, akkor általában maga végzi el a tesztet. Egyes országokban azonban az egészségügyi szakemberek meglátogathatják Önt otthonában vagy idősek gondozásában, hogy vérvizsgálatot végezzenek. Ez lehetővé teszi az INR ellenőrzését anélkül, hogy kellemetlenségeket okozna az egészségügyi intézményben való részvétel.


Önellenőrzés hordozható eszközzel

Ha önellenőrzést végez, két lehetőség áll rendelkezésre:

  • Önellenőrzés: amely magában foglalja az INR tesztelését otthon, majd telefonálást egy klinikán az eredménnyel és annak kiderítésére, hogy szükség van-e az adag módosítására, és ha igen, mi az adag módosítása; vagy
  • Önálló gazdálkodás: amely magában foglalja az INR otthoni tesztelését és az orális antikoaguláns dózisának beállítását a kapott eredmény alapján, egy előre meghatározott dózisú INR ütemezés szerint.

Ha otthon figyeli az INR értékét, akkor a következő területeken kell képzést szereznie:

  • Önellenőrzés;
  • A szövődmények megelőzése (azaz az INR fenntartása a terápiás ablakon belül); és
  • A diéta és a gyógyszerek hatása az INR értékekre.

Az önellenőrzést az ellátás aranyszínvonalának tekintik, mivel kiderült, hogy az ezt a módszert alkalmazó egyének az idő 70% -án belül maradnak terápiás tartományban. Az önellenőrzés előnye, hogy kényelmesebb és megkönnyíti a megfelelő warfarin adag megfelelő időben történő bevitelét. Azok, akik ezt a módszert használják, gyakrabban figyelik meg INR-jüket. Ritkábban tapasztalnak vérrögöt vagy vérzési szövődményeket is. A laboratóriumi vizsgálatokhoz képest az önellenőrzés és az önkezelés a thromboemboliás események, például agyvérzés és a szívroham 50% -os csökkenésével, bármely okból bekövetkező halálozás általános csökkenésével és a súlyos vérzés kismértékű csökkenésével jár.

Ez a csökkentés annak az eredménye lehet, hogy az önellenőrzés több időt tölt a terápiás tartományban, a gyakoribb monitorozás és az időszerűbb dózismódosítás miatt. A helyszíni eredmények lehetővé teszik a warfarin adag azonnali módosítását. Különösen előnyös lehet azok számára, akiknek nagy távolságokat kell megtenniük, hogy részt vegyenek egy klinikán laboratóriumi vérvizsgálat céljából.

Az INR monitoring ezen modelljével kapcsolatban azonban vannak korlátozások. Ez egyes személyeket aggodalomra adhat okot egészségük miatt, és ezekben az emberekben az egészségügyi szakember megfelelő támogatása és felügyelete nélkül az INR-szabályozásuk gyengébb lehet.

Fontos felismerni azt is, hogy az önellenőrzés nem minden ember számára megfelelő vagy kívánatos. Egy tanulmányban az emberek 68% -a vagy nem tudott részt venni vagy nem fog részt venni az INR önellenőrzésében/önkezelésében. Azok közül, akik egyetértettek és megkísérelték az INR önellenőrzését, 24,9% nem tudta elvégezni a feladatot. Ennek fő okai közé tartoztak a fizikai korlátok, az edzéseken való részvétel problémái, az edzésértékelések sikertelensége és a készülékkel kapcsolatos problémák.

Bár az önellenőrzés/önmenedzsment pozitív előnyökkel járhat, beleértve a terápiás tartományban töltött több időt és a warfarin-terápia kevesebb szövődményét, beszélnie kell kezelőorvosával arról, hogy ez megfelelő monitorozási módszer-e az Ön számára.