Vese szcintigráfia a nephroptosis diagnosztizálásában és kezelésében

Santhi Bhushan Murari

Nizam Orvostudományi Intézet, Nizam Orvostudományi Intézete, Hyderabad, India

Tejonath Gadepalli

Nizam Orvostudományi Intézet, Nizam Orvostudományi Intézete, Hyderabad, India

VVS Prabhakar Rao

Nizam Orvostudományi Intézet, Nizam Orvostudományi Intézete, Hyderabad, India

Rapur Ram

1 Nizam Orvostudományi Intézet Nefrológiai Osztálya, Hyderabad, India

Absztrakt

A nephroptosis klinikai megnyilvánulásai mindenütt jelen vannak. A diagnózist akkor érik el, ha vizsgálatokkal kizárták a hasi fájdalom minden egyéb okát. Azonban a Tc-99m GHA, MAG 3 és DTPA veseágazatokkal végzett nukleáris szkennelés, dedikált képalkotással fekvő és felálló helyzetben megerősíti a diagnózist5. Nemcsak diagnosztikai segítségként, hanem a műtéti korrekcióval kapcsolatos döntéshozatalban is segítséget nyújt azáltal, hogy ábrázolja a vízelvezetés és a GFR változását a különböző testhelyzetekben. Nephroptosis esetét írjuk le, ahol a DTPA renalis szcintigráfia az eset diagnosztikai és terápiás kérdéseivel foglalkozott.

BEVEZETÉS

ESETLEÍRÁS

Egy 20 éves úriember a has jobb felénél jelentkező fájdalommal jelentkezett alsó szempontból az elmúlt 6 hónapban. A fájdalom vonzó jellegű volt. Azt mondta, hogy egy csomó érzése volt abban a régióban. Nincs összefüggés a táplálékfelvételsel. A fájdalom súlyosbodott a rángatózó mozgás és a hosszan tartó fizikai aktivitás miatt. A kórtörténetben a hasi trauma nem volt. Körülbelül egy hónapja hirtelen fájt ugyanazon a helyen, oliguriával és dysuriaval. Nem volt sugárzás az ágyékban. Graveluria vagy hematuria nem volt kórelőzményben.

Az ultrahangos has és a CT has normál volt. Az intravénás urogramot nem tették meg olyan specifikus jelzés hiánya miatt, mint például a vese, a vese számításának vagy az ureter kalkulusának és a hidronephrosisnak a nem vizualizálása vagy nem működése. A fájdalom fájdalomcsillapítók alkalmazásával 24 óra elteltével alábbhagyott, de a gyógyulás során gyakori vizeletürítést észlelt. Nem volt kórtörténetében láz, hányinger vagy hányás. Nem volt bélzavar. Nem volt cukorbeteg és nem magas vérnyomás. Vizsgálatkor vékony testalkatú volt, közepesen táplált, súlya 52 kg, magassága 174 cm, vérszegénysége nem volt, nincs ödéma, nincs cianózisa, nincs klubbot és nincs nyirokcsomó. Vérnyomás: 110/70 Hgmm. Pulzus 72 bpm. A szív- és érrendszeri és légzőszervi vizsgálat normális volt. A hasi vizsgálat nem volt figyelemre méltó.

Teljes vér- és vizeletvizsgálat, beleértve a tenyésztést és érzékenységet, valamint a dorsolumbalis csigolyák anteroposterior és laterális nézetének röntgenfelvételét.

VITA

A nephroptosis meglehetősen ritka állapot, és a radiológiai diagnózis száma meghaladja az állapotnak tulajdonítható tünetekkel rendelkező betegek számát. Számos tanulmány becslése szerint a nők közel 20% -ának van nephroptosisa a rutin IVU-val, de jóval kevesebben (10-20%) jelentkeznek a betegségnek tulajdonítható tünetekkel. [3]

A tüneti nephroptosis a nőknél gyakoribb, a nő-férfi arány 5-10: 1. Ezenkívül gyakoribb a jobb oldalon (az esetek 70% -a). Érdekes, hogy a veseartéria fibromuscularis diszpláziájában szenvedő betegek közel 64% -ának is van ipsilaterális nephroptosisa. [2] Ebben az esetben a férfi beteg hasi fájdalommal jelentkezett. A páciensnek 99mTc DTPA renogramot vetettek alá szokásos hanyattfekvésben, amely mindkét vese normális morfológiáját, parenchimális működését és vízelvezetését mutatta [Ábra [1. és 2. ábra].

Alapvető renogram fekvő helyzet, GFR becslés bal vese 60 ml/perc, jobb vese 58,9 ml/perc