VI-WILDS - Vancouver Island Marmot - Vancouver Island Wildlife

Nagyon ritka Vancouver Island Marmot

Vancouver Island Marmot

A Vancouver-szigeti mormota minden bizonnyal a leghíresebb állat Vancouver-szigeten, és talán még a leghíresebb veszélyeztetett állat is Kanadában. Az élőhelyek elvesztése, a farkasok, a pumák és a természetes kopás veszélye fenyegeti, hogy ezen állatok többsége fogságban él. Becslések szerint 2008 elején körülbelül 90 egyed létezett a vadonban, és 160 fogságban tartott tenyésztési programban vett részt. Intenzív erőfeszítések folynak populációjuk újjáépítése és a fogságban tenyésztett állatok szabadon bocsátása érdekében, de ezek a programok eddig vegyes eredménnyel jártak.

Körülbelül akkora, mint egy házimacska és súlya körülbelül 5 kg a hibernálás előtt, a Vancouver Island Marmot a mókuscsalád legnagyobb tagja. Mélybarna testük van, jellegzetes fehér foltokkal az arcon és a mellkason, leginkább az orrán. Az újszülöttek szinte mind feketeek. Csoportosan élő állatok, 2-7 fős családi kolóniákban élnek, és ha egy telep túl nagy lesz, a lakók elszakadnak, hogy új élőhelyet találjanak. Az év hét hónapjában sűrűségben hibernálnak, hogy elkerüljék a hideg évszakot, és áprilisban jelennek meg, a hibernálás előtti súlyuk körülbelül kétharmadánál.

A mormoták megalapított alpesi réteken laknak, ahol megtalálják a kívánt ételeket; fű, sás és gyógynövények. Az alpesi rét és a tisztavágások közötti hasonlóság miatt a mormota gyakran gyarmatosítja a frissen fakitermelt területeket, amikor új élőhelyet keres. Az általuk elfogyasztott növények közül azonban sok nem kapható friss vágásokban, és a tudósok szerint ez lehet az egyik oka annak, hogy ezeken a területeken nagyobb a halálozás.

Vancouver Island Range

Miután a mormota elterjedt a Vancouver-sziget déli és középső részén fekvő alpesi területeken, mára csak néhány kiválasztott helyre korlátozódik. A fennmaradó vad populációk két helyen fordulnak elő: Mt. Washington (10%) és a Nanaimo-tavak régió (90%). A faj megújításával foglalkozó különféle természetvédelmi csoportok bemutatták és a korábban lakott helyeken, például a Strathcona Parkban és az Mt. Káin.

Történelmileg ezek az állatok sokkal bőségesebbek voltak, a Cowichan-tó melletti hegyeken egy nap alatt legfeljebb 48 egyedet észleltek, még 1984-ben.

Ilyen alacsony népességszám mellett a vancouveri mormota kettős fenyegetéssel néz szembe a ragadozás és az élőhelyek elvesztése miatt. Mivel csak 90 a vadonban, minden tag a teljes fennmaradó populáció több mint egy százalékát képviseli. Ezeken a szinteken a természetes ragadozás komoly problémává válik, és számos erőfeszítést tettek, beleértve a közvetlen öléseket is, a farkas és a puma ragadozás ellenőrzésére.

Az élőhely elvesztése továbbra is súlyos aggodalomra ad okot a mormoták számára. A teljes népesség mindössze 10% -a védett földön él, a többi aktív fakitermeléssel rendelkezik. Természetes élőhelyük fakitermelése koncentrálta az állatokat, sok helyi kolóniát eltávolított a térképről, a fennmaradó részt pedig a betegségek, a beltenyésztés és a túlzsúfoltság veszélyének kitette. A problémát még súlyosbítja, hogy a területek fakitermelésével a mormoták gyakran beköltöznek a tisztavágásokba, mivel a fakitermelt területek hasonlóak természetes élőhelyükhöz. A tisztás azonban rövid életű, és mivel az erdő természetes utódlása következik be, a mormotákat ismét kiszorítják, és nem kapnak elegendő időt fenntartható populációk létrehozására.

Összességében ez a faj súlyos kihalási kockázatnak van kitéve. Szerencsére annak az előnye, hogy nagy jelentőségű ügy, ezért jól finanszírozott és ellenőrzött. A folyamatban lévő helyreállítási erőfeszítések némi sikert arattak, és még akkor is, ha a vad populációt kipusztítják, még mindig elegendő állat van fogságban, hogy később megkönnyítse a gyógyulást.

Miért fontosak Vancouver-szigeten?

Kanada legveszélyeztetettebb fajaként a Vancouver Island Marmot fontos állomása a fajok helyreállításának. A mormota területének nagy része különféle egyedi életnek ad otthont, némelyikük veszélyben is van, és ha ez a nagy jelentőségű fajok területe tartósan védetté válik, akkor még sok faj hasznára válik.