Vízipipa

Kapcsolódó kifejezések:

Cigarettaszűrő
Elterjedtség
Nikotin
Elektromos cigaretta
Diabetes mellitus
Mellrák
Magas vérnyomás
Tüdőrák
Megelőző egészségügyi szolgálat

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Trópusi orális egészség

Vízipipa

A vízipipa, a dohányzási dohányfajta növekszik a fiatalok körében, és globális járványnak számít. Noha a vízipipa használata kulturálisan összefügg a Földközi-tenger keleti részével és Ázsia nyugati részével, világszerte egyre népszerűbb, beleértve a fejlett országokat, például az Egyesült Királyságot és az USA-t is. A világ régiójától függően ez a szokás más néven shisha, vízipipa, nirghile, arghile, hubble-bubble és galyan. Minden vízipipa dohányzás körülbelül 20–80 percig tart, és ugyanolyan mennyiségű füstöt szabadít fel, mint egy személy, aki 100 cigarettát szív el, ezzel a vízipipa-használókat nyolcszorosára téve ki a szén-monoxidot, fokozva e szokás káros hatásait.

Ezt a szokást a dohányzás kevésbé káros alternatívájának tekintik; használatának azonban szájüregi és általános egészségi következményei is vannak. A felhasználóknak jelentősen megnő a tüdőrák, a szívbetegségek, a légzőszervi megbetegedések, a fogágybetegségek és a terhesség alatti káros hatások, például az alacsony születési súly kockázata. Bár vannak bizonyítékok a hepatitis C-vel és a tuberkulózissal való összefüggésére, különösen azért, mert közös szokás, ez a bizonyíték nem meggyőző. Bár a szokásos hosszú távú absztinencia megelőzésének és kezelésének jelenlegi bizonyítékaiban hiányosságok mutatkoznak, a bizonyítékok azt sugallják, hogy a vízipipa-felhasználókat tudatosítani kell a függőséget okozó és káros hatásokban a viselkedés változásának befolyásolása érdekében. 52

Indiai függőségek

Dohány

A dohányt Indiában vezették be a portugálok, miután az európaiak hozták őket Amerikából. Kezdetben füstölt formában használták, jól láthatóan vízipipa használatával. Később a dohányzás füstmentes formában is elkezdődött. A brit birodalmi hatalom felemelkedése serkentette a dohánytermékek behozatalát, később pedig a dohánytermelés és -indítás Indiából. A dohány mezőgazdasági termelését Indiában a brit uralom alatt ösztönözte.

A füstölt dohány Indiában elsősorban bidisz (olcsó cigaretta, amely levélben tekercselt dohányból áll), cigaretta, szivar, valamint chillum és vízipipa pipák formájában jelenik meg. A füstmentes dohányzás Indiában bétel-quid (paan) és dohány, paan masala és dohány, oltott mészkészítmények, khaini, gutkha stb. Formájában szerepel. Felvetődött, hogy a füstmentes dohány használói meghaladják az indiai dohányzókat (Bhawna, 2013 ), ez a minta meglehetősen ellentétes a nyugati országokkal. Indiában mind a dohánytermelés, mind a dohányzás magas. A dohányzás-ellenőrzési törvények a dohányzás-ellenőrzési keretegyezménnyel összhangban történő végrehajtása óta az elmúlt években a dohányzás csökkenésének tendenciája figyelhető meg.

Rák a Közel-Keleten

Dohányzás és alkohol

Dohánytermékek

Lilit Aladadyan, Jonathan M. Samet, az FDA által szabályozott termékek áttekintésében, 2018

11.3.2 A szabály megítélése

11.2. Táblázat Szabályozott dohánytermékek

Az azonnali szabályozó hatóság alá tartozó termékek „minősített” termékek

Cigaretta
Cigarettadohány
Tekerje a saját dohányát
Füst nélküli dohány
E termékek alkatrészei, alkatrészei és tartozékai

Elektronikus nikotinszállító rendszerek (ENDS)
Pipadohány
Szivarok
Vízipipa
E-folyadék
Minden jövőben kifejlesztett termék, amely megfelel a TCA szerinti „dohánytermék” meghatározásának
E termékek alkatrészei és alkatrészei
Ezeknek a termékeknek a tartozékait nem tartalmazza

Nikotin

Dohánytermékek

A dohányzás zavara és kezelése

Dohányzás és rendellenességek

A dohányzás a vezető megelőzhető halálok világszerte. 1 Az Egyesült Államokban a felnőttek becsült 15,1% -a számol be a jelenlegi dohányzásról, 2 ami a dohányzás többségét (~ 69%) teszi ki a 25 éves és annál idősebb felnőttek körében. 3 A nem cigarettás dohányzás ritkábban fordul elő felnőttek körében, de növekszik a fiatalok (18 év alatti) és a fiatal felnőttek (18–25 évesek) körében, ami a dohányzás közel 50% -át teszi ki ezekben a kohorszokban. 3 Egyéb dohánytermékek közé tartoznak a hagyományos és szűrt szivarok, cigarillák, pipadohány, vízipipás dohányzás/vízipipa, füstmentes és oldható dohány, bidis/választó/kankat (azaz Indiából és Délkelet-Ázsiából származó őshonos növényekben kézzel sodort dohány) és kretek (gyakran szegfűszeg cigarettának nevezik). 3 Az Egyesült Államokon kívül a dohányzás elterjedtsége összehasonlítható azokban az országokban, amelyek erős dohányzás-ellenőrzési politikával rendelkeznek, amelyek általában magas jövedelmű országok. 4 Az alacsony jövedelmű és a közepes jövedelmű országokban azonban a dohányzás növekszik, és a prevalencia aránya kétszer-háromszor olyan magas, mint az Egyesült Államokban. 4

A dohányzás gyorsan átalakul szokásos, kényszeres rendellenességgé, nagyrészt a nikotin, a dohánytermékek erősen addiktív összetevője miatt. 5 A dohányzási rendellenességet (1) az önadagolás magas aránya, (2) jelentős nehézségek csökkentése vagy leállítása, (3) magas relapszus-kockázat abbahagyása után, (4) a megvonási tünetek tapasztalata a nikotin vérszintjének csökkenésével (azaz, vágy, negatív érzelmi állapotok, koncentrálási nehézségek, nyugtalanság/türelmetlenség, álmatlanság), (5) csökkent érzékenység a használat averzív következményei iránt és (6) a használat erős feltételes megerősítése. 6.

A dohányzási rendellenességeknek számos jellemzője van egy krónikus betegségre is. 7 Sok ember fiatalkorában kezdi meg a dohányzást, majd sok éven át fennáll. 7 Ezenkívül az egyének csak kis százaléka tartja fenn absztinenciát a kezdeti leszokási kísérlet után. 7 A dohányzási zavarban szenvedő egyének többsége többszörös remissziós és visszaesési cikluson megy keresztül, és ismételt leszokási kísérleteket igényel a végleges absztinencia elérése érdekében. 7 Fontos, hogy az orvosok és a betegek egyaránt számítsanak erre a valószínű mintára, hogy a kezdeti sikertelen kísérletek ne akadályozzák a jövőbeli erőfeszítéseket a sikeres leszokás elérése érdekében.

Orális rák és a kapcsolódó kockázati tényezők

DANIEL L. JONES, K. VENDRELL RANKIN, in Prevention in Clinical Oral Health Care, 2008

A dohány felhasználása más formában.

Karcinogén szereket izoláltak a pipából, a szivarból és a füstmentes dohányból. A rendelkezésre álló adatok szoros összefüggést mutatnak a dohány és az orális rák ezen formái és forrásai között, bár ezeket nem vizsgálták olyan kiterjedten, mint a cigarettákat. A pipadohányzás és az ajakrák közötti ok-okozati összefüggést a Surgeon General jelentése a dohányzásról és az egészségről 1964-ben állapította meg. 21 Azóta mind az epidemiológiai, mind a kísérleti tanulmányok továbbra is bizonyítják, hogy a pipadohányzás önmagában vagy a dohányzás más formáival kombinálva a dohányzás ok-okozati összefüggésben áll az ajak rákjával. A Clemmesen 36 volt az egyik legkorábbi kutató, aki támogatta az ok-okozati szerepet a pipadohányzás és az ajakrák között. Levin et al. 37 és Wynder és mtsai. 38 erőt adott ehhez az egyesülethez. Spitzer és mtsai. 39 arról számolt be, hogy bár a dohányzás általában (cigaretta, pipa vagy rágódohány) nem volt fontos kockázati tényező az ajak rákos megbetegedéseiben, a pipadohányzás önmagában vett kockázati aránya 1,5: 1 volt. Szerencsére az ajakrák előfordulása lassan csökken. A pipadohányosoknál az oropharynx relatív rákkockázata azonban csaknem négyszer nagyobb, mint egy életen át nem dohányzó, és a gégerák kockázata 13-szor nagyobb. 40

A szivarhasználat az Egyesült Államokban az 1990-es években jelentősen megnőtt, 45, 46 és 1998-ban elérte a 3,7 millió új felhasználó csúcsát. 47 A szivarok ugyanazokat a mérgező és rákkeltő vegyületeket tartalmazzák, mint a cigaretták, és nem biztonságos alternatívája a cigarettáknak. A cigaretta és a szivar összehasonlítása azt mutatja, hogy az egy szivarban lévő nikotin és kátrány mennyisége megegyezik a teljes cigarettacsomag mennyiségével. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a rendszeres szivardohányzás a gége, a szájüreg és a nyelőcső rákos megbetegedéseinek fokozott kockázatával jár. 48 Egy nagy, 12 éves, prospektív tanulmány eredményei 49 határozottan alátámasztották a szivardohányzás és a gége, a nyelőcső és a szájüreg/garat rákos megbetegedéseinek okozati okozati összefüggését, függetlenül az alkohol vagy más dohánytermékek használatától. A jelenlegi szivardohányzás a szájüreg és a garat rákos megbetegedéseinek négyszeres növekedésével jár, ha soha nem dohányzunk.

Az Egyesült Államokban elérhető két fő dohányfüst (ST) a rágódohány és a tubák. 50,51 A füst nélküli dohány jelentős egészségügyi kockázatot jelent, és nem helyettesíti a cigarettázást, 52 mert növeli a szájüreg rákos megbetegedésének kockázatát 53 és hozzájárul az íny recessziójához. A füst nélküli dohányzás nikotin-függőséghez és függőséghez vezethet. Azok a serdülők, akik füst nélküli dohányzást fogyasztanak, nagyobb valószínűséggel lesznek cigarettázók. Bár a nikotint hosszabb ideig szállítják, a teljes nikotin dózis körülbelül háromszor nagyobb lehet, mint az egyetlen cigaretta által leadott nikotin adag. Az ST használatával összefüggő abszolút egészségügyi kockázatok meghatározását megzavarja a termékek és a kofaktorok homogenitásának hiánya a vizsgált populációkban. Az Egyesült Államokban az ST piac körülbelül háromnegyede tubák, egynegyede pedig rágódohány. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy a tubák szájon át történő alkalmazása rákkeltő, és vannak bizonyos bizonyítékok arra, hogy a rágódohány is rákkeltő. " 54.