Zab-intolerancia cöliákia esetén

A lisztérzékenységben szenvedő betegek többsége megszünteti a tüneteit - olyan áron: a gluténmentes étrend egész életen át tartó betartása. Ez azt jelenti, hogy nincs búza, rozs, árpa, és egészen a közelmúltig nem tartalmaz zabot. Aztán néhány újabb tanulmány azt sugallta, hogy a zab nem okozta a betegségre jellemző bélgyulladást, és ezért a zabot ma gyakran felvesszük a lisztérzékenységi étrendbe. Ez jó hír azoknak a betegeknek, akiknek szigorú korlátozásaik vannak abban, hogy mit szabad és mit nem szabad enniük, de Ludvig Sollid és munkatársai tanulmánya a PLoS Medicine ebben a számában azt sugallja, hogy a zab nem minden esetben biztonságos. Esetek.

A krónikus gyulladásos megbetegedésekhez hasonlóan a cöliákiát a genetikai és környezeti tényezők összetett kölcsönhatása okozza, de jobban érthető, mint a legtöbb. A régóta viszonylag ritka rendellenességnek vélt betegségről azt gondolják, hogy világszerte körülbelül 250 embert érint. A klinikai tünetek a betegek kevesebb mint felénél jelentkeznek, és jelentősen eltérnek. Genetikailag szinte minden beteg rendelkezik a két hajlamos HLA-molekula egyikével, amelyek meghatározzák azt a kontextust, amelyben immunrendszerük idegen antigénekkel találkozik, beleértve a búzában és más gabonafélékben található gluténfehérjéket is. A lisztérzékenységben szenvedő egyéneknél az immunrendszer kóros választ mutat a gluténre, amelyet gluténreaktív bél T-sejtek, valamint gyulladás és a vékonybél károsodott működése jellemez.

Ludvig Sollid és munkatársai a lisztérzékenység jelenlegi megértését és számos molekuláris patológiai eszközt alkalmaztak kilenc celiakia-beteg zabra adott válaszának vizsgálatára. A kilenc beteg nem volt véletlenszerű minta: mindegyik zabot fogyasztott, és négyen klinikai tüneteket mutattak a zab lenyelése után. A vizsgálat célja az volt, hogy jellemezze ezeknél a betegeknél a bél T-sejtjeinek a zabra adott válaszát, és összefüggésbe hozza azt a klinikai tünetekkel és a bélbiopszia eredményeivel. Minden beteg gluténmentes étrendet folytatott, és olyan zabot evett, amely mentes más gabonaféléktől.

A zab elfogyasztása után problémát jelentő négy beteg közül hárman a lisztérzékenységre jellemző bélgyulladást mutattak, Sollid és munkatársai pedig e három beteg bél T-sejtjeit vizsgálták. Az öt beteg közül kettőnél, akik úgy tűnt, hogy tolerálják a zabot, zabreaktív bél T-sejtjei is voltak. Ezeknek a T-sejteknek a funkcionális vizsgálata azt mutatta, hogy a cöliákiával társult HLA molekulákra korlátozódtak, és felismertek két zab-aveninből származó peptidet, amelyek nagyon hasonlóak a glutén peptidjeihez.

Összességében a megállapítások azt mutatják, hogy a zab intolerancia legalább néhány cöliákiás betegben fennáll, és hogy ezeknek a betegeknek ugyanaz a molekuláris reakciója van a zabra, mint más betegeknek a búzára, az árpára vagy a rozsra. Ugyanakkor hasonló reakciókat tapasztaltak két olyan betegnél is, akik klinikailag toleránsak voltak a zab ellen. A szerzők szerint ezek a reakciók egy idő után késleltethetik a tüneteket, de nincs bizonyíték arra, hogy a zab-reaktív T-sejtek a jövőbeni tünetek vagy akár a klinikai zab-intolerancia fokozott érzékenységének mutatói lennének.

A zab nem minden celiaciás beteg számára biztonságos, de jövőbeni vizsgálatokra van szükség a zab intolerancia gyakoriságának meghatározásához.