A gyermekkori elhízás megelőzése: az egészség egyensúlyban (2005)

Fejezet: 1. Bemutatkozás

1
Bevezetés

A GYERMEKKORISÁG ELEMZÉSE

Ca gyermek egészsége az elmúlt évszázadban drámai módon javult. A korábban gyakori gyermekkori fertőzések - például kanyaró, gyermekbénulás, diftéria, tetanusz, rubeola és Haemophilus influenza - elleni oltások szinte megszüntették ezeket a csapásokat. Az ivóvíz széles körű elérhetősége, a jobb higiénia és antibiotikumok révén a hasmenéses megbetegedések és a fertőző betegségek, például a tuberkulózis és a tüdőgyulladás gyakorisága és elsődleges oka a csecsemő- és gyermekhalálozásnak az Egyesült Államokban (CDC, 1999). Az Egyesült Államok lakosságában nagymértékben eltűnt a táplálékhiány, valamint az esszenciális vitamin- és ásványianyag-hiány (IOM, 1991; Kessler, 1995). A nettó eredmény az, hogy a csecsemőhalandóság több mint 90 százalékkal csökkent, ami hozzájárul a várható élettartam jelentős növekedéséhez - több mint 30 évig - 1900 óta (CDC, 1999). Időközben az olyan újítások, mint a biztonsági övek, a gyermekülések és a kerékpáros sisakok hozzájárultak a gyermekek biztonságának javításához, az önkormányzati ivóvíz fluorozása pedig a gyermekek és serdülők fogazatát fokozta (CDC, 1999).

Tekintettel erre az egészséges pályára az egészségesebb gyermekkor és az egészségesebb gyermekek felé, a 21. századot megdöbbentő visszaeséssel kezdjük - egy járvány 1

A „járvány” kifejezést a gyermekkori elhízásra utalják, mivel az elmúlt évtizedekben váratlanul és túl sok esetben fordult elő folyamatosan növekvő esetek száma.

a gyermekkori elhízás. Ez a járvány mind a 50 államban a fiúkban és a lányokban, a fiatalabb gyermekeknél, valamint a serdülőknél, az összes társadalmi-gazdasági rétegben és minden etnikai csoportban előfordul - bár bizonyos alcsoportokat, köztük afroamerikaiakat, spanyolokat és amerikai indiánokat, aránytalanul érintenek (Ogden és mtsai, 2002; Caballero és mtsai, 2003). Abban az időben, amikor megtudtuk, hogy a túlsúlynak jelentős és problémás egészségügyi következményei vannak, mindazonáltal azt látjuk, hogy népességünk és különösen gyermekeink veszélyes mértékben és riasztó sebességgel híznak.

A gyermekkori elhízás növekvő gyakorisága az Egyesült Államokban arra késztette a döntéshozókat, hogy a 21. század kritikus közegészségügyi fenyegetésévé tegyék (Koplan és Dietz, 1999; Mokdad et al., 1999, 2000; DHHS, 2001). Az 1970-es évek óta eltelt elmúlt három évtizedben a gyermekkori elhízás (ebben a jelentésben nem- és életkor-specifikus testtömeg-indexként [BMI] definiálva a 2000-es CDC BMI-diagramok 95. percentilisénél vagy annál nagyobb mértékben) több mint kétszeresére nőtt 2–5 éves óvodáskorú gyermekek és 12–19 éves serdülők esetében, és a 6–11 éves gyermekek esetében ez több mint megháromszorozódott (lásd 2. fejezet; Ogden et al., 2002). Körülbelül kilencmillió, 6 évnél idősebb amerikai gyermek már elhízottnak számít. Ezek a tendenciák az amerikai felnőttkori elhízás és társbetegségek hasonló mély időbeli növekedését tükrözik, valamint a gyermekkori és felnőttkori elhízás és a kapcsolódó krónikus betegségek prevalenciájának nemzetközi növekedését a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt (WHO, 2002, 2003; Lobstein és mtsai, 2004).

A GYERMEKEKRE ÉS A TÁRSADALOMRA VONATKOZÓ VONZATOK

Sokan súlyunkat és magasságunkat személyes statisztikának tekintjük, elsősorban saját, és esetenként orvosunk aggodalmának. Súlyunk olyan, amit közelítünk az ezt az információt igénylő formákhoz és alkalmazásokhoz. A testméret az emberiség történelmének nagy részében inkább kozmetikai, mint egészségügyi kérdés volt, de a tudományos tanulmányok megváltoztatták ezt a nézetet. A karcsú test és a kövér testtípus esztétikai preferenciája összefüggésben állhat a személyes ízléssel, a kulturális és társadalmi normákkal, valamint a testtípus és a gazdagság vagy a jólét társításával. A BMI nagykereskedelmi növekedésének következményei azonban egyre inkább közegészségügyi problémává válnak. Így el kell ismernünk a magasság és a test érzékeny személyes dimenzióját, miközben a súlyt közegészségügyi kérdésnek is tekintjük, főleg, hogy a gyermekek, mint népesség súlyszintje káros felfelé haladó pályán halad.

A gyermekkori elhízás egyelőre csillapíthatatlan járványa mind a közvetlen, mind a hosszú távon jelentős következményekkel jár a gyermekek testi egészségére nézve, tekintettel arra, hogy az elhízás számos krónikus betegség kockázatához kapcsolódik. A

populációs alapú minta, az elhízott, 5-10 éves gyermekek kb. 60% -ának volt legalább egy fiziológiai kardiovaszkuláris betegség (CVD) kockázati tényezője - például emelkedett összkoleszterin, triglicerid, inzulin vagy vérnyomás -, és 25% -uknak kettő vagy több volt CVD kockázati tényezők (Freedman és mtsai, 1999).

Különösen megdöbbentő a 2-es típusú cukorbetegség növekvő előfordulása kisgyermekeknél (korábban felnőttkori cukorbetegségnek hívták). Az Egyesült Államokban 2000-ben született egyének esetében a cukorbetegség diagnosztizálásának életük során fennálló kockázatát életük egy pontján a fiúknál 30, a lányoknál pedig 40 százalékot becsülik, ha az elhízás aránya kiegyenlít (Narayan et al., 2003). 2 A cukorbetegség kialakulásának becsült életkori kockázata még magasabb a születéskor és minden életkorban lévő etnikai kisebbségi csoportok körében (Narayan et al., 2003). A 2-es típusú cukorbetegség gyorsan a gyermekek és serdülők betegségévé válik. Az 1990-es évekre korlátozott esetekről a 2-es típusú cukorbetegség az összes új gyermekkori cukorbetegség 8–45 százalékát tette ki - szemben az 1990-es évek előtti kevesebb mint 4 százalékkal (Fagot-Campagna et al., 2000). A fiatalokat az elhízáshoz kapcsolódó súlyos pszichoszociális terhek is fenyegetik egy olyan társadalomban, amely megbélyegzi ezt az állapotot, gyakran elősegítve a szégyent, az önvádat és az alacsony önbecsülést, ami ronthatja az akadémiai és társadalmi működést, és felnőttkorra is kiteljesedhet (Schwartz és munkatársai). Puhl, 2003).

A gyermekek és a felnőttek növekvő elhízási járványa nemcsak az egyén testi és lelki egészségét érinti, hanem jelentős közvetlen és közvetett költségekkel jár a nemzet gazdaságában, mivel a megkülönböztetés, a gazdasági jogfosztottság, az elveszett termelékenység, a fogyatékosság, a morbiditás és az idő előtti halál megtérül. (Seidell, 1998). Az államok és közösségek kötelesek erőforrásokat fordítani a megelőzésre és a kezelésre, és a nemzeti egészségügyi ellátórendszert az elhízás társbetegségei, például a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a CVD, az osteoarthritis és a rák terhelik (Ebbeling et al., 2002 ).

Az elhízási járvány csökkentheti a felnőttek átlagos várható élettartamát (Fontaine és mtsai, 2003), mert növeli a 2-es típusú cukorbetegség és más súlyos krónikus betegségek életkori kockázatát (Narayan és mtsai, 2003), ezáltal potenciálisan megfordíthatja a a fertőző betegségek csökkentése az elmúlt évszázadban. A genetika és más orvosbiológiai felfedezések nagy előrehaladását több mint ellensúlyozhatja a betegség, a fogyatékosság és a halál terhe, amelyet túl sok ember okoz túl sok evés és túl keveset mozgás közben.

Ezek az előrejelzések a diagnosztizált cukorbetegség életkori kockázatának adatain alapulnak, és nem veszik figyelembe a nem diagnosztizált eseteket. Az adatok nem teszik lehetővé az 1. és a 2. típusú cukorbetegség megkülönböztetését. Azonban a cukorbetegség fő formája az Egyesült Államok lakosságában a 2-es típusú, amely a cukorbetegség becsült 95 százalékát teszi ki (Narayan et al., 2003).

A statisztikákon kívül láthatjuk a gyermekkori elhízás bizonyítékait közösségi iskolai udvarainkon, a bevásárlóközpontokban és az orvosok irodáiban. Megerősítő újságírói beszámolók találhatók a tömeg epidemiológiai trendjeiről - a ruházat átméretezésétől a nagyobb koporsókon át a tágasabb nyugágyakig, a megnövekedett biztonsági övigényig. Ezek átmenő érdeklődésűek és minimális jelentőségűek lennének, ha nem a súlygyarapodás jelentős egészségügyi következményei lennének mind a felnőttek, mind a gyermekek számára. Például normál testsúlyú felnőttekhez képest a 40 vagy annál nagyobb BMI-vel rendelkező felnőttek hétszer nagyobb kockázatot jelentenek a diagnosztizált cukorbetegség szempontjából (Mokdad et al., 2003). Az elhízási járvány valóban veszélyezteti az amerikai katonai szolgálatok hosszú távú jólétét és felkészültségét azáltal, hogy csökkenti a toborzásra jogosult személyek számát és csökkenti az újoncok megtartását. Azok a toborzók közel 80 százaléka, akik a belépéskor meghaladják a katonai csatlakozási súly-magasság követelményeket, elhagyják a katonaságot, mielőtt teljesítenék az első felvételi ciklust (IOM, 2003).

Milyen lehet lakosságunk 2025-ben, ha ezen a pályán folytatjuk? A felesleges kalóriamennyiség és az elégtelen energiafogyasztás országában az elkerülhetetlen forgatókönyv az átlagos testméret folyamatos növekedése és a „normális” megváltozott koncepciója. Azok az amerikaiak, akiknek a BMI-értéke 30 alatt van, kicsiek lesznek, és az elhízás már nem lesz hírértékű, de elfogadható társadalmi normának.

Noha a lakosság egészére kiterjedő elhízási probléma létezéséről és fontosságáról már nem vitatkoznak, mégis el kell határoznunk a hatékony megoldásokat. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a társadalmi változások az övhasználat, a dohányzásról való leszokás, a szoptatás és az újrahasznosítás tekintetében a nyilvánosság felfogásának és magatartásának átalakításához alig néhány évtizeddel ezelőtt indokolatlanul hangzottak volna (Economos et al., 2001), mégis erőteljesen és lenyűgözően cselekedtünk. eredmények. Az Orvostudományi Intézet (IOM) jelentésének középpontjában az áll, hogy miként kell hasonlóan eljárni a gyermekkori elhízás nagy kihívásának eleget téve.

A 19 tagú IOM bizottság egy megelőzésre összpontosító cselekvési terv kidolgozásával bízták meg az elhízás gyakoriságának csökkentését a gyermekek és a fiatalok körében az Egyesült Államokban. A bizottság feladatának elsődleges hangsúlya a gyermekkori elhízással járó magatartási és kulturális tényezők, társadalmi konstrukciók és egyéb tág környezeti tényezők vizsgálatára, valamint a megelőzésre tett erőfeszítések ígéretes megközelítésének meghatározására irányult. Ez a jelentés ismerteti a bizottság ajánlásait a társadalom számos különböző szegmensének számára, a szövetségi, az állami és a helyi önkormányzatoktól (4. fejezet), az iparig és a médiáig (5. fejezet), a helyi közösségekig (6. fejezet), az iskolákig (7. fejezet), a szülőkig és családok (8. fejezet).

A fellépés háttere

A gyermekkori elhízás okainak kivizsgálása, az ellenük való tennivaló meghatározása és a megfelelő intézkedések megtétele során foglalkozni kell az evést és a fizikai aktivitást egyaránt befolyásoló változókkal. Látszólag egyszerűek, ezek a változók számos releváns társadalmi, gazdasági, kulturális, környezeti és politikai összefüggés komplex kölcsönhatásaiból származnak.

Az amerikai gyerekek olyan társadalomban élnek, amely drámai módon megváltozott az elhízás-járvány kialakulásának három évtizede alatt. E változások közül sok, például az, hogy mindkét szülő otthonon kívül dolgozik, gyakran befolyásolja a gyermekek mit eszik, hol esznek, mennyit esznek, valamint az iskolai és szabadidős tevékenységekben elfogyasztott energia mennyiségét (Ebbeling et al., 2002; Hill és mtsai, 2003).

Más változások, például a lakosság növekvő sokfélesége, befolyásolják a kulturális nézeteket és a marketingmintákat. Az életmódbeli módosítások, részben a médiahasználat és a tartalom eredménye, valamint a közösségek fizikai felépítésének változásai befolyásolják a felnőttek és a gyermekek fizikai aktivitásának szintjét. Az amerikai lakosság által normális életmódként elfogadott társadalmi és kulturális sajátosságok együttesen hozzájárulhatnak a gyermekkori elhízás növekvő szintjéhez. A súlykimeneteleket befolyásoló átfogó társadalmi trendek összetettek és egyértelműen többtényezősek. Ilyen társadalmi változásokkal nehéz kikezdeni az egyes hozzájáruló tényezők mennyiségi és minőségi szerepét. Noha nehéz ok-okozati összefüggéseket nehéz bizonyítani, a gyermekkori elhízás prevalenciájának drámai növekedését e széles társadalmi változások összefüggésében kell vizsgálni.

Ezért alapvető fontosságú e kontextusok megértése, különös tekintettel azok módosulási lehetőségeire és arra, hogy miként segíthetik vagy akadályozhatják az átfogó elhízás-megelőzési stratégia kidolgozását. Ez a következő szakasz hasznos hátteret nyújt a gyermekkori elhízási járvány sokdimenziós jellegének megértéséhez.

Életmód és demográfiai trendek

A családi élet, az etnikai sokféleség, az étkezési szokások, a fizikai aktivitás és a médiahasználat egymással összefüggő területei - amelyeket az alábbiakban tárgyalunk - mind a társadalmi változások szempontjai, amelyeket figyelembe kell venni. Ezeken a területeken tapasztalható tendenciák együttesen és együttesen erősen befolyásolják a megelőző és a korrekciós intézkedések kilátásait.

Családi élet

Az amerikai családok változó kontextusa számos különféle irányzatot tartalmaz, például a nők társadalmi szerepváltását, a késleltetett házasságot,

házasságon kívüli gyermekvállalás, magasabb válási arány, egyedülálló szülői viszony és a szülők munkamódszerei (NRC, 2003). A sok fontos átalakulás között megtalálható a nők kibővített munkalehetősége, amelynek eredményeként több nő lépett be a munkaerőpiacra. A gazdasági szükségletek is ösztönözték ezt a tendenciát. Sőt, a házas anyák egyre nagyobb valószínűséggel maradnak munkaerőpiacon, mint a múltkor, szülésig.

A nők munkaerő-piaci részvétele az 1960-as 36 százalékról 2000-re 58 százalékra nőtt (Luckett Clark és Weismantle, 2003). 1975 óta a 18 év alatti gyermekes anyák munkaerő-piaci részvételi aránya 47-ről 72 százalékra nőtt, a legnagyobb mértékben a 3 évesnél fiatalabb gyermekekkel rendelkező anyák körében nőtt (USA Munkaügyi Minisztériuma, 2004). Ugyanebben az időszakban a férfiak munkaerő-piaci részvételi aránya kissé, 78 százalékról 74 százalékra csökkent (Population Reference Bureau, 2004b). 2002-ben az Egyesült Államok összes háztartásának csak 7 százaléka állt gyermekes házaspárokból, amelyekben csak a férj dolgozott.

Ezek a tendenciák, az alacsonyabb termékenységi rátával, a háztartások átlagos méretének csökkenésével és a háztartási demográfiai változásokkal elsősorban a gyermekes házaspárokról az egyszemélyes háztartásokra és a gyermek nélküli háztartásokra okozták az étkezéskészítők számát az amerikai háztartásokban, akik három vagy több ember lemondása (Population Reference Bureau, 2003; Sloan, 2003).

Felmerült, hogy a kisebb háztartások kevesebb méretgazdaságossági tapasztalattal rendelkeznek az étkezés házi készítésénél, mint a nagyobb családok. Az otthoni ételkészítés minden étkezéshez meghatározott időtartamot igényel, amely minimálisan változik a kiszolgált személyek számától függően. A kinti étkezés személyenként ugyanazokkal a határköltségekkel jár. Sőt, a fizetés változása és az elkészített ételek alacsonyabb árai csökkenthetik az otthoni étkezések elkészítéséhez korábban felhasznált idő értékét. Így az ösztönzéseket az otthoni termelés helyett a több étkezés otthonról történő elfogyasztása felé terelték (Sturm, 2004). Az otthoni étkezéskészítés időfelhasználási trendjei fokozatos csökkenést mutatnak 1965-től 1985-ig (napi 44 perc versus napi 39 perc) és meredekebb csökkenést 1985-től 1999-ig (napi 39 perc és napi 32 perc) (Robinson és Godbey, 1999; Sturm, 2004).

Etnikai sokszínűség

A gyermekek faji és etnikai összetétele az Egyesült Államokban egyre változatosabb. 2000-ben az Egyesült Államok gyermekeinek 64 százaléka fehér nem spanyol, 15 százaléka fekete nem spanyol volt, 4 százaléka ázsiai/csendes-óceáni szigetországbeli, 1 százaléka amerikai indián/alaszkai bennszülött volt. A spanyol származású gyermekek aránya a többi népi és etnikai csoportnál gyorsabban nőtt, a

1980 és 16 százalék között 2000-ben (Szövetségi ügynökségi fórum a gyermek- és családstatisztikáról, 2003).

Az etnikai csoportok (pl. Afro-amerikai, amerikai indián, spanyol, ázsiai/csendes-óceáni szigeteki lakosság) közötti különbségek között szerepel a háztartás összetételének és méretének változása - különösen a háztartási méret nagyobb a spanyol és az ázsiai népességben (Frey, 2003) -, valamint a család egyéb vonatkozásai élet, például médiahasználat és expozíció, fogyasztói magatartás, étkezési és fizikai aktivitási szokások (Tharp, 2001; Nesbitt et al., 2004).

Az előrejelzések szerint az etnikai kisebbségek 2020-ig az Egyesült Államok lakosságának 40,2 százalékát teszik ki (U.S. Census Bureau, 2001), és az etnikai családok étkezési preferenciáinak várhatóan jelentős hatása lesz a fogyasztók étkezési preferenciáira és étkezési szokásaira (Sloan, 2003). Az elhízás átlagosnál nagyobb előfordulása több etnikai kisebbségi populációban jelezheti a kedvezőtlen életmódbeli tendenciák iránti fogékonyság különbségeit, és ebből következően a speciálisan kialakított megelőző és korrekciós stratégiák szükségességét (Kumanyika, 2002; Nesbitt et al., 2004).

Étkezési minták

Mivel a gazdasági igények és a mindennapi élet gyors üteme egyre inkább korlátozza az emberek idejét, az élelmiszer-trendeket a kényelem, a polcstabilitás, a hordozhatóság és az ételek egész nap elérhetőbb hozzáférhetősége jellemzi (Food Marketing Institute, 1996, 2003; French et al. (2001; Sloan, 2003). Az ételek egyre elérhetőbbek, bárhol töltenek időt. A technológiai fejlődés miatt gyakran lehetséges különféle ízletes ételek beszerzése, nagyobb adagokban és viszonylag alacsony költségek mellett. A kutatások azt mutatták, hogy az amerikaiak számára elérhető élelmiszerek és italok sokféle adagja 1977-től 1998-ig fokozatosan növekszik (Nielsen és Popkin, 2003; Smiciklas-Wright et al., 2003); és az elhízás prevalenciájának egyidejű növekedését figyelték meg (Nestle, 2003; Rolls, 2003).

Az otthonon kívül elfogyasztott ételek egyre fontosabbak az amerikaiak étrendjének táplálkozási minőségének meghatározásában, különösen a gyermekek számára (Lin et al., 1999b; French et al., 2001). A házon kívüli élelmiszerek fogyasztása a gyermekek teljes kalóriabevitelének 20 százalékát tette ki 1977–1978-ban, és 1994–1996-ban 32 százalékra nőtt (Lin és mtsai, 1999b). 1970-ben a háztartáson kívüli élelmiszerekre fordított jövedelem az összes élelmiszer-kiadás 25 százalékát tette ki; 1999-re elérte az összes élelmiszer-ráfordítás közel felét (47 százalékát) (Clauson, 1999; Kennedy et al., 1999).

Az éttermekben és éttermekben történő étkezések tendenciáját nemcsak az egyszerű kényelem befolyásolhatja, hanem olyan igényekre is válaszul, mint a stressz kezelése, a fáradtság enyhítése, az időhiány és a szórakozás. A National Restaurant Association által végzett 1998-as felmérés szerint az amerikaiak kétharmada jelezte, hogy pártfogol