2. és 3. fokozatú elhízás és diagnosztizált prosztatarák középkorú és idős férfiaknál: epidemiológiai vizsgálat rétegzett, többlépcsős mintavételezéssel

1 Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, East Tennessee Állami Egyetem, 149H Lamb Hall, Johnson City, TN 37614, USA

2 Kvantitatív Biológiai Intézet, Kelet-Tennessee Állami Egyetem, Johnson City, TN 37614, USA

3 Egészségügyi, szakpolitika és menedzsment tanszék, East Tennessee Állami Egyetem, Johnson City, TN 37614, USA

Absztrakt

Háttér. Az elhízás összefüggése a diagnosztizált prosztatarák (DPC) esélyeivel nem meggyőző. Azt, hogy a 2. vagy a 3. fokozatú elhízás társul-e a DPC megnövekedett esélyeivel, nem vizsgálták. Tervezés és módszerek. 7.974 ≥40 éves korú keresztmetszeti adatait gyűjtöttük össze a 2001–2010-es Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatból. A 2. vagy 3. fokozatú elhízáshoz társuló DPC esélyarányát (OR) súlyozott logisztikai regressziós modellek elvégzésével becsültük meg. Eredmények. A DPC ki nem igazított arányai nem különböztek szignifikánsan a BMI fokozataiban (

). A potenciális zavaró tényezők különböző csoportjaihoz történő kiigazítás után a 2. vagy a 3. fokozatú elhízás nem volt szignifikánsan összefüggésben a DPC esélyeivel az OR-kkal 0,62-ről 0,69-re változó 2. fokú elhízás esetén és 0,81-ről 1,09-re a 3. fokozatú elhízás esetén. Ezenkívül a kóros elhízás (a 2. és a 3. fokozatú elhízás együttesen) nem volt összefüggésben a DPC esélyeivel. Következtetés. A 2. vagy 3. fokozatú elhízás nem volt társítva a DPC esélyeivel. Azt, hogy a magas fokú DPC jelentősen megnövekedett kockázatával jár-e, tovább kell vizsgálni, mivel a felhalmozódó bizonyítékok azt mutatják, hogy az elhízás növeli a magas fokú betegség kockázatát.

1. Bemutatkozás

A prosztatarák a leggyakrabban diagnosztizált nem bőrrák, és a második fő oka a rákos halálnak az amerikai férfiaknál [1, 2]. Becslések szerint 6-ból körülbelül egy férfi prosztatarákot kap, és 36-ból egy férfi meghal ebben a betegségben az Egyesült Államokban (USA) [3]. A prosztatarákhoz társuló magas társbetegségek ellenére a prosztatarákkal diagnosztizált férfiak többsége életben maradt. Ennek előnyös lehet, ha több esetet diagnosztizálnak a korai állapotban a prosztata-specifikus antigén (PSA) tesztelése miatt. Bár nem tudjuk pontosan, mi okozza a prosztatarákot, tudjuk, hogy bizonyos kockázati tényezők kapcsolódnak a betegséghez. A prosztatarák kockázati tényezőinek azonosítása kulcsfontosságú lenne a betegség megelőzése és ellenőrzése szempontjából. A prosztatarák megállapított kockázati tényezői közé tartozik az életkor, a faj/etnikai hovatartozás, a családtörténet és a nyugatiasodás [4–6]. További lehetséges tényezőket tovább kell vizsgálni.

Ebben a tanulmányban a testtömegre, a testmagasságra és a diagnosztizált prosztatarákra vonatkozó adatokat gyűjtöttük a National Health and Examination Survey (NHANES) 2001–2010. A 2. és 3. fokozatú elhízás összefüggését a diagnosztizált prosztatarák (DPC) esélyeivel ≥40 éves férfiaknál vizsgálták. Feltételeztük, hogy a kóros elhízás a középkorú és idős férfiaknál megnövekedett DPC esélyekkel jár. Mivel a lakosság öregszik, és a prosztatarák gyakoribb a ≥40 év közötti férfiaknál, a kóros elhízás és a prosztatarák kockázata közötti kapcsolat klinikai vonatkozásokkal járhat a prosztatarák keletkezésének és szűrési stratégiájának megértésében, valamint a magas prosztatarákkal kapcsolatos halálozás csökkentésében. -kockázatos népesség.

2. Módszerek

2.1. Dizájnt tanulni

A folyamatos NHANES programot az Országos Egészségügyi Statisztikai Központ és a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok (CDC) hajtják végre 1999 óta. Ez kétéves keresztmetszeti, országosan reprezentatív egészségügyi vizsgálati felmérések sorozatát tartalmazza. Mindegyik felmérés komplex, rétegzett, többlépcsős valószínűségi klaszter mintavételi mintát használt fel az amerikai polgári nem intézményesített populáció országosan reprezentatív mintájának megszerzésére [16]. Az NHANES mintavételi eljárás 4 szakaszból állt, ideértve az elsődleges mintavételi egységek kiválasztását (egyes megyék vagy szomszédos megyék csoportjai), a kiválasztott megyékben lévő szegmenseket (általában városi tömbök vagy ezek megfelelői), a háztartások véletlenszerű mintáját a szegmenseken belül és az egyének véletlenszerű mintáját kiválasztott háztartásokban laknak [17]. Körülbelül 10 000 személyt vizsgáltak az ország 30 megyéjéből az egyes felmérési ciklusokban. A felmérés két szakaszt tartalmazott: interjút és vizsgálatot. Az interjút a résztvevők otthonában végezték, hogy információkat szerezzenek a szociodemográfiai jellemzőkről és a betegségek történetéről. A vizsgálatot a mobil vizsgaközpontban végezték a vizsgálatok és a klinikai/laboratóriumi mérések megszerzése érdekében.

2.2. A tanulmány résztvevői

Mivel az 1999–2001-ben kiválasztott egyének nem vettek részt a prosztatarák szűrésének PSA-tesztelésében, ebben a ciklusban résztvevőket nem vették figyelembe a jelen tanulmányban. 5 ciklust vettünk fel a 2001–2010 során összegyűjtött interjúkból és vizsgálatokból származó NHANES-adatokból. Az NHANES 2001–2010-ben az interjú és a vizsgálat résztvevőinek összesített válaszaránya 83,4%, illetve 78,6% volt. Az egyesített felmérési minta 8457 ≥40 év közötti férfiból állt, akiket mind megkérdeztek, mind megvizsgáltak. Miután 483 résztvevőt eltávolítottunk a prosztatarák szűrésére vonatkozó információk nélkül, 7974 (377 eset) középkorú és idős férfit vontunk be a vizsgálatba. Minden résztvevő megalapozott beleegyezést adott, és az adatok a titoktartás biztosítása érdekében jóváhagyást kaptak a CDC Intézményi Felülvizsgálati Testületétől és a Kutatási Etikai Felülvizsgálati Testülettől.

2.3. Eredménymérés: Diagnosztizált prosztatarák

A diagnosztizált prosztatarákot (DPC) a következő kérdések bármelyikére adott pozitív válasz határozta meg: "Mondták már Önnek orvos vagy egészségügyi szakember, hogy prosztatarákban szenved?" - Megműtötték prosztatarák miatt? - Volt már valaha sugárkezelése prosztatarák miatt? vagy „Felírtak Önnek valaha prosztatarák elleni gyógyszereket?” Egy résztvevő DPC-vel rendelkezett, ha a fenti kérdések egyikére igennel válaszolt. A DPC ezen meghatározása nem tartalmazta a diagnosztizálatlan prosztatarákban szenvedő betegeket.

2.4. Elsődleges tényezők: 2. és 3. fokozatú elhízás

A súlyt és a magasságot mobil vizsgaközpontban mértük szabványosított technikák és felszerelések alkalmazásával. A testtömeg-indexet (BMI) a tömeg kilogrammban elosztva osztották a négyzetméterben kifejezett magassággal, a legközelebbi tizedre kerekítve. A 40 éves vagy annál idősebb férfiaknál a túlsúly 25,0–29,9 kg/m 2 BMI, az elhízás pedig 30,0 kg/m 2 vagy annál magasabb BMI volt. Az elhízás felosztható 1., 2. és 3. fokozatra. A férfit úgy határozták meg, hogy 2. fokú elhízás van, ha a BMI értéke 35,0–39,9 kg/m 2, és a 3. fokozatú elhízást, ha a BMI értéke 40,0 kg/m 2 vagy magasabb [18].

2.5. Egyéb tényezők

Az interjú során az egyéneket életkor szerint csoportosították: középkorú férfiak (40–59 évesek) és idős férfiak (60 éves vagy annál idősebbek). A faj és az etnikai hovatartozás önjelölt volt; E tanulmány szempontjából a fajt és az etnikumot nem spanyol fehér, nem spanyol fekete, spanyol (beleértve a mexikói amerikaiakat és más spanyolokat) és egyéb kategóriákba sorolták. A résztvevő iskolai végzettségének besorolása középiskolai vagy annál alacsonyabb, valamint főiskolai vagy annál magasabb szintű oktatás volt, az iskolai évek száma alapján. A személyeket szegényként határozták meg, ha a család 0,05-nél kisebb szegénységi index (PIR) értékét statisztikailag szignifikánsnak tekintették. A 2. és 3. fokozatú elhízás és a DPC kockázatának összefüggéseinek vizsgálatához súlyozatlan logisztikai regressziós modellek elvégzésével származtattuk a kiigazítatlan esélyhányadokat (OR), a kiigazított OR-t, és azok 95% -os CI-jét, a zavaró tényezők csoportjai alapján. A statisztikai elemzéseket a SAS szoftver 9.2 verziójával (SAS Institute Inc., Cary, Észak-Karolina) végeztük.

3. Eredmények

A kiválasztott férfiak átlagos életkora ebben a vizsgálatban 56,08 ± 0,19 év volt; A férfiak 65,52 ± 0,72% -a középkorú, 34,48 ± 0,72% -a idős volt. A spanyolok 9,28 ± 0,95% -ot, a nem spanyol feketék pedig 9,30 ± 0,66% -ot tettek ki. A 2. fokozatú elhízás aránya 8,16 ± 0,45% és 3,70 ± 0,27% volt. A DPC teljes aránya a vizsgálati mintában 3,05 ± 0,22% volt.

Az életkor, a faj, a szegénység, az alkoholfogyasztás és a dohányzás szignifikánsan összefüggésben állt a BMI fokozataival (mindezek)

, 1. táblázat), bemutatva a zavaró hatást a BMI fokozatainak a DPC esélyeivel való összefüggésében. Az idős férfiak, a szegény férfiak és az alkoholfogyasztást és a jelenlegi dohányzást végző férfiak esetében nagyobb volt az esély, hogy alacsonyabb és normális súlyúak voltak. A kiválasztott tényezők szerint csoportosított férfiak közül a túlsúly minden csoportban a legmagasabb volt, a más fajú férfiaknál 34,4% -ról (95% CI: 28,0–40,9%) a spanyoloknál 48,3% -ra (95% CI: 45,5–51,2%). Összességében a BMI fokozatainak aránya jelentősen csökkent a túlsúlyról a 3. fokú elhízásra, kivéve a más fajú férfiak és az alkoholfogyasztás nélküli férfiak csoportját.

A 2. táblázat felsorolja a DPC ki nem igazított arányát és 95% -os CI-jét kiválasztott tényezők szerint a középkorú és idős férfiak körében az NHANES 2001–2010-ben. Ebből a táblázatból láthatjuk, hogy az életkor, a faj, a szegénységi állapot, az alkoholfogyasztás és a dohányzás állapota szignifikánsan összefüggésben állt a DPC (összes) ki nem igazított arányával. A középkorú férfiakhoz képest az idős férfiaknál magasabb volt a DPC aránya (7,96%, 95% CI: 6,91–9,01%, szemben 0,46%, 95% CI: 0,15–0,78%). A nem spanyol feketéknél magasabb volt a DPC aránya, mint a spanyoloknál. A DPC aránya alacsonyabb volt a szegény, alkoholfogyasztó és jelenleg dohányzó férfiaknál, mint a megfelelő referencia csoportokban (1,57% szemben 3,13%, 2,87% szemben 4,20% és 1,18% szemben 2,79%, ill.).

A DPC ki nem igazított arányát a BMI fokozata felett az 1. ábra mutatja be. A 2. és 3. fokozatú elhízásban szenvedő férfiaknál alacsonyabb volt a DPC aránya, de a DPC arányainak általános különbsége nem érte el a szignifikancia szintet a normál testsúlyú férfiakhoz képest. ().

A diagnosztizált prosztatarák aránya a testtömeg-index fokozata felett.

A súlyozott logisztikus regressziós modellek alapján kiszámítva a 2. és 3. fokozatú elhízás esélyeinek arányát és a DPC 95% -os CI-értékét a 3. táblázat mutatja. Ez a táblázat azt mutatja, hogy a 2. és 3. fokozatú elhízás nem volt szignifikánsan összefüggésben a DPC esélyeivel a különböző csoportokhoz történő igazítás után a lehetséges zavaró tényezőkről (I. modell – V modell). Ezenkívül nem volt összefüggés a kóros elhízás (a 2. és 3. fokozatú elhízás együttesen) vagy az általános elhízás (az 1-3. Fokú elhízás együttesen) és a DPC esélyei között. A teljes modellben (V. modell) a nem spanyol fekete férfiak nagyobb valószínűséggel, a spanyol férfiaknál pedig kevésbé volt DPC, mint a nem spanyol fehér férfiaknál. A szegénységi állapot és az alkoholfogyasztás nem volt összefüggésben a DPC esélyeivel, de a jelenlegi dohányzás továbbra is alacsonyabb DPC esélyekkel társult a modell egyéb tényezőihez való igazítás után (az eredményeket nem mutatjuk be).

4. Megbeszélés

Jelen tanulmányban az NHANES 2001–2010 adatainak felhasználásával megvizsgáltuk a 2. fokozatú elhízás, a 3. fokozatú elhízás és a DPC esélyeit 40 éves vagy annál idősebb férfiaknál. Az eredmények azt mutatták, hogy függetlenül attól, hogy alkalmazkodtunk-e az életkor, a nem, a faj/etnikai hovatartozás, az alkoholfogyasztás vagy a dohányzási helyzet zavaró hatásához, sem a 2., sem a 3. fokozatú elhízás nem volt szignifikánsan összefüggésben a középkorúak és a idős férfiak. Ez azt mutatta, hogy a kóros elhízás (BMI ≥ 35 kg/m 2) nem látszott összefüggésben a DPC-vel. Összevontuk az elhízás különböző fokozatait általános elhízássá (BMI ≥ 30 kg/m 2), majd megvizsgáltuk az általános elhízás és a DPC összefüggését. A kóros elhízáshoz hasonlóan ebben a vizsgálatban az általános elhízás sem volt összefüggésben a DPC esélyeivel.

Számos tanulmány kimutatta, hogy az elhízás nem jár a prosztatarák kockázatával [12–14]. Azt, hogy a 2. és a 3. fokozatú elhízás összefüggött-e a prosztatarák esélyeivel, nem vizsgálták. Tudomásunk szerint tanulmányunk az első olyan tanulmány, amely a 2. és 3. fokozatú elhízás összefüggéseit vizsgálta a középkorú és idős férfiak DPC esélyeivel. Arra számítottunk, hogy az elhízás fokozatai eltérően befolyásolhatják a prosztatarák esélyeit, a 2. és 3. fokozatú elhízás pedig szignifikánsan összefügg a teljes DPC esélyeivel. Jelen tanulmányban azonban nem találtuk azt, hogy a 2. és a 3. fokozatú elhízás összefüggött volna a teljes DPC esélyével. Az NHANES nem nyújt információt a prosztatarák fokozatairól vagy stádiumairól. A betegség fokozatára vagy a stádiumra vonatkozó információkkal végzett tanulmány szükséges annak további vizsgálatához, hogy a 2. és a 3. fokozatú elhízás összefügg-e a DPC fokozataival/stádiumával. Valószínű, hogy a kóros elhízás a magas fokú betegség fokozott kockázatával és az alacsony fokú betegség csökkent kockázatával jár együtt, miközben ez nem kapcsolódik a betegség kockázatához.

Az elhízás/kóros elhízás és a prosztatarák kockázatának összefüggéseit magyarázó számos mechanizmus egyike a szteroid hormonok. A férfiaknál az elhízás különféle endokrin rendellenességekkel, a 2. és 3. fokozatú elhízás pedig súlyosabb rendellenességekkel jár, ideértve a lényegesen magasabb szérum ösztrogént [24], valamint a tesztoszteron és a nemi hormonokat megkötő globulin lényegesen alacsonyabb szintjét [25]. Ellentétben azzal a dogmával, miszerint a magas tesztoszteronszint növeli a kockázatot, a szteroid hormonok és a prosztatarák kockázatának újabb tanulmányai kimutatták, hogy a magas tesztoszteron szint a magas fokú és az alacsony fokú betegség fokozott kockázatának csökkenésével jár [26 ], és az ösztradiol magas szintje a „nem agresszív” rák kockázatának csökkenésével jár, de nem agresszív rákkal [27]. Így az elhízással kapcsolatos változások a nemi hormon-koncentrációk általános mintázatában alátámasztják annak a megállapításunknak a biológiai valószínűségét, hogy a 2. vagy 3. fokozatú elhízás nem volt összefüggésben a teljes DPC esélyeivel magas fokú és alacsony fokú rák együttes alkalmazásakor.

A jelenlegi dohányzást fordítva összefüggésbe hozták a DPC esélyeivel tanulmányunkban, amely ellentmond az előző vizsgálatok jelentéseinek [28, 29]. A lehetséges magyarázat az, hogy az NHANES keresztmetszetű kialakítású program. A prosztatarák diagnosztizálásakor dohányzó férfiak felismerhetik a prosztatarákkal kapcsolatos dohányzás kockázatát, és ezt követően leszokhatnak a dohányzásról. Ezért a dohányzás és a prosztatarák kockázata közötti inverz kapcsolat ebben a tanulmányban nem a jelenlegi dohányzás és a DPC összefüggését tükrözi, hanem a DPC kapcsolatát a jelenlegi dohányzási állapottal. Bár soha nem bizonyították közvetlenül, hogy a dohányzás prosztatarákot okozna, korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a dohányzás a prosztatarák magasabb arányával jár [28]. Ezenkívül tanulmányok kimutatták, hogy a dohányzó férfiak nagyobb kockázatot jelentenek a prosztatarák elhalására [29].

A folyamatos NHANES felmérés nagy, rétegzett, többlépcsős országos felmérés volt az intézményen kívüli résztvevők körében, összetett valószínűség-tervezéssel. A mintavételi súlyok figyelembevételével eredményeink közvetlenül általánosíthatók az Egyesült Államok középkorú és idős férfiak általános populációjára. Ebben a tanulmányban számos korlátozás volt. Először is, az NHANES egy keresztmetszeti felmérés volt, a résztvevők nyomon követése nélkül. Míg a tanulmány eredményei tükrözhetik a 2. vagy 3. fokozatú elhízás és a DPC esélye közötti összefüggést, nem alkalmazhatók a 2. és 3. fokozatú elhízás okozati hatásaira a DPC kockázatára a követett férfiak körében. a kohorsztervben. Másodszor, lehetnek olyan ismeretlen mérések, amelyek összekeverik az összefüggést a 2. és 3. fokozatú elhízás és a prosztatarák esélyei között, bár igazodtunk az életkor, a nem, az iskolai végzettség, az alkoholfogyasztás és a dohányzási állapot lehetséges zavaró hatásához. Végül az NHANES felmérés nem tartalmazott részletes információt a prosztatarákról a fokozat/stádium tekintetében. Ez megakadályozta, hogy megvizsgáljuk a 2. és 3. fokozatú elhízás, valamint a magas fokú és alacsony fokú prosztatarák esélyeit.

Érdekkonfliktus

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.