A 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabetes mellitus különböző etiológiái elhízott és nem elhízott személyeknél

Összegzés

Az intravénás glükózinfúzióra adott inzulinválaszokat és a hiperinsulinaemiás euglycaemiás clamp során bekövetkezett glükózfelhasználást 65 éves férfi alanyok nagy, homogén csoportjában határozták meg. Huszonnyolcnak kezeletlen 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabetes mellitusa volt, a fennmaradó 44 kontroll alanynak normális volt a glükóz toleranciája. A hasi elhízással rendelkező cukorbetegek perifériás inzulinrezisztenciát mutattak hibás inzulinszekrécióval kombinálva, míg a nem elhízott cukorbetegeknél csak szekréciós hiba jelentkezett. Így a 2-es típusú cukorbetegség elhízott és nem elhízott idős férfi alanyoknál kétféle formát ölthet, ahol a hiperglikémia oka eltér.

Töltse le a cikk teljes szövegének elolvasásához

Hivatkozások

Reaven GM (1988) Az inzulinrezisztencia szerepe az emberi betegségekben. Diabetes 37: 1595–1607

Beck-Nielsen H (1989) Inzulinrezisztencia cukorbetegségben szenvedő betegek vázizmaiban. Diab Metab Rev 5: 487–493

Bogardus C (1989) Perspektíva: az inzulinrezisztencia befolyásolja-e elsősorban a vázizmokat? Diab Metab Rev 5: 527–528

Gerich JE (1988) Az inzulinrezisztencia szerepe a 2-es típusú (nem inzulinfüggő) diabetes mellitus patogenezisében. Baillières Clin Endocrinol Metab 2: 307–326

Taylor R, Agius L (1988) A cukorbetegség biokémiája. Biochem J 250: 625–640

Pedersen P (1989) Az elhízás hatása a nem inzulinfüggő diabetes mellitus patogenezisére: a jelenlegi hipotézis áttekintése. Diab Metab Rev 5: 505–509

Ginsberg H, Kimmerling G, Olefsky JM, Reaven GM (1975) Az inzulinrezisztencia kimutatása kezeletlen felnőttkori diabéteszes betegeknél éhomi hiperglikémiában. J Clin Invest 155: 454–461

Kolterman OG, Gray RS, Griffin J, Burstein P, Insel J, Scarlett JA, Olefsky JM (1981) A receptor- és poszt-receptorhibák hozzájárulnak az inzulinrezisztenciához nem inzulinfüggő diabetes mellitusban. J Clin Invest 68: 957–969

De Fronzo RA, Simonson D, Ferrannini E (1982) Máj perifériás inzulinrezisztencia: a 2. típusú (nem inzulinfüggő) és az 1. típusú (inzulinfüggő) diabetes mellitus közös jellemzője. Diabetologia 23: 313–319

De Fronzo RA, Gunnarsson R, Björkman O, Olsson M, Wahren J (1985) Az inzulin hatása a perifériás és splanchnicus glükóz anyagcserére nem inzulinfüggő (I. típusú) diabetes mellitusban. J Clin Invest 76: 149–155

Bolinder J, Lithell H, Skarfors E, Arner P (1986) Az elhízás, a hiperinsulinémia és a glükóz intolerancia hatása az inzulin működésére hatvan éves férfiak zsírszövetében. Diabetes 35: 282–290

Ikkos D, Luft R (1957) Az intravénás glükóz tolerancia tesztről. Acta Endocrinol (Copenh) 25: 312–334

Pollare T, Lithell H, Selinus I, Berne C (1988) A prazosin alkalmazása az elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegek inzulinérzékenységének növekedésével jár. Diabetologia 31: 415–420

Thorell JI, Nosslin B, Sterky G (1973) Az intravénás glükózinjekció korai inzulinreakciójának becslése. J Lab Clin Med 82: 101–110

Bergman RN, Finegood DT, Ader M (1985) Az inzulinérzékenység értékelése in vivo. Endocrin Rev 6: 45–86

Livingston J, Pollare T, Lithell H, Arner P (1988) Az inzulinszerű növekedési faktor I receptor jellemzése normál és inzulinrezisztens alanyok vázizmaiban. Diabetologia 31: 871–877

De Fronzo RA (1981) Glükóz intolerancia és öregedés. Diabetes Care 4: 493–501

Arner P, Pollare T, Lithell H, Livingston JN (1987) Hibás inzulinreceptor tirozin-kináz az emberi vázizomban elhízásban és 2. típusú (nem inzulinfüggő) diabetes mellitusban. Diabetologia 30: 437–440

Porte D Jr., Kahn SE (1989) Hyperproinsulinemia és amyloid az IDDM-ben. A sziget-béta-sejtek diszfunkciójának etiológiájára utaló jelek? Diabetes 38: 1333–1336

Efendic S, Luft R, Wajngot A (1984) A II. Típusú cukorbetegség patogenezisének szempontjai. Endocr Rev 5: 395–410

Zimmet P (1989) Nem inzulinfüggő (2-es típusú) diabetes mellitus: valóban létezik? Diab Med 6: 728–735

Pershadsingh HH, Christensen RL, McDonald JM (1986) Az inzulinhatás sejtmechanizmusai: következmények az inzulinrezisztenciára és a II. Típusú diabetes mellitusra. Clin Chem 32: B19-B27

Yoshimasa Y, Seino S, Whittaker J, Kakehi T, Kosaki A, Kuzuya H, Imura H, Bell GI, Steiner DF (1988) Inzulinrezisztens cukorbetegség olyan pontmutáció miatt, amely megakadályozza az inzulinproreceptorok feldolgozását. Science 240: 784–787

Kadowaki T, Bevins CL, Cama A, Ojamaa K, Marcus-Sammels B, Kadowaki H, Beitz L, McKeou C, Taylor SI (1988) Az inzulinreceptor két mutáns allélje extrém inzulinrezisztenciával rendelkező páciensben. Science 240: 787–790