A cukornádszalma felhasználása cellulózforrásként a textilszál-előállításhoz

Absztrakt

Ez a cikk a cukornádszalma és a kereskedelmi forgalomban lévő cellulóz textilszálainak fejlődéséről számol be. A cukornád szalmapépét lúgos pépesítés után kaptuk szóda/antrakinon (AQ) alkalmazásával. A maradék lignin eltávolítása céljából a pépeket hidrogén-peroxiddal végzett kémiai fehérítésnek vetették alá. Fehérített pépeket használtunk N-metil-morfolin-N-oxiddal (NMMO) rendelkező szálak előállításához. A szalmát és a cellulózokat kémiai összetételükre (cellulóz, poliózok és lignin) jellemezték. A rostokat elemeztük a maximális vízfelvétel vagy duzzadás, súlycsökkenés és mechanikai tulajdonságok értékelése céljából. A mikrostruktúrát pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) elemeztük. A pépesítés hozama 30% volt, és a rostok 60–73% körüli vízfelvételi képességet mutattak. A tömegveszteség profilja körülbelül 25–26% volt 30 nap alatt. A kereskedelmi forgalomban lévő cellulózból és szalmából nyert szálak 4,1–4,3 cN/tex tartományban vannak, amelyek kompatibilisek a fatermék cellulózból előállított kereskedelmi liocellával.

cellulózforrásként

Fénypontok

► Ez a cikk a nádszalma cellulóztermelésre vonatkozó cellulóztermelési körülményeit elemezte. ► Beszámoltak rostról, duzzanatról, fogyásról és morfológiai jellemzőkről. ► A kapott szalma cellulózrostok szilárdsága hasonló a kereskedelmi forgalomba kerülő liocell rostokhoz. ► A textilszálak fejlesztésére használt mezőgazdasági melléktermékek műszaki előnyei.

Előző kiadott cikk Következő kiadott cikk