Van de dietetiek racionalizálása

Samenvatting

Egészen a közelmúltig az előírt terápiás étrendek többsége szinte kizárólag az empirizmuson alapult, és bizonyos betegségek tüneti kezelésére irányult. Ez a helyzet az elmúlt évtizedekben radikálisan változik. Egyrészt a táplálkozás területén megnövekedett ismeretek, másrészt az emésztés patofiziológiájába való nagyobb betekintés és az anyagcserezavarok ismereteinek gyors bővülése miatt a diétaterápia gyorsan tudományosan érvényes és gyakran kauzális módszer a betegségek kezelésére.

E fejlemények ellenére egyelőre kevés figyelmet fordítottak a fogalmak meghatározására. A diéták elnevezésében és felírásában használt terminológia rendkívül zavaró, és nincs terápiás étrend adeauate osztályozása. Néha az étrendeket céljuknak megfelelően nevezik meg (koleszterinszint-csökkentő étrend stb.); más esetekben az étrend a betegség (cukorbetegség-diéta, hepatitis-diéta stb.) vagy a beteg szerv (gyomor-étrend, vese-diéta stb.) nevét viseli; még más esetekben az (eltérõ) összetétel határozza meg az elnevezést (alacsony fehérjetartalmú étrend, sótartalmú étrend, gyümölcsdiéta stb.), vagy az étrendet "feltalálójáról" nevezik el (Sippy-kúra, Meulengracht diéta stb.) . A mennyiségi előírások is gyakran rendkívül homályosak (mérsékelt, korlátozott, alacsony, szigorú, növekvő), és egyes esetekben teljesen helytelenek (például sótlanok). Még a (terápiás) étrend fogalmának meghatározása is továbbra is széles körben elterjedt nézeteltérések tárgya.

A gyakorlatban ez a zavaros nómenklatúra arra készteti minden orvost és dietetikust, hogy személyes belátása és tapasztalatai alapján kialakítsa saját elképzelését egy adott terápiás étrendről. A terápiás étrend tartalma tehát az érintett orvostól, dietetikustól és kórháztól függően változhat.

Hogy ezek a különbségek valóban orvosi okokból nyugszanak-e vagy sem, az továbbra sem világos. Közvetlenül ennek következtében gyakran feleslegesen sokféle terápiás diétás étel készül, különösen a kórházakban. Az eljárás és az orvosok, valamint a dietetikusok feladatainak körülhatárolása és az egyértelműség hiánya szintén erre vezethető vissza. A zavaros terminológia megakadályozza az élelmiszerek (pl. Diétás termékek) címkézésére vonatkozó kielégítő szabályozás megvalósítását és a terápiás étrend költségeinek kompenzálását.

A kutatás eredeti alkalma egy 1972-1973-ban két kórházban végzett kísérlet volt, amelyben az ételek előállítását teljes egészében az élelmiszeriparra bízták. Ez a kísérlet különálló, egyedi étkezési összetevők ipari előállítására vonatkozott, amelyek közül a kórházi betegek, beleértve a diétás betegeket is, összeállíthatták ételeiket, ahogyan választották. Ez szükségessé tette az orvosi követelmények egyértelmű és egyértelmű megfogalmazását, ezeknek a terápiás étrendi étkezéseknek teljesülniük kellett. Hamarosan azonban a vizsgálat kezdett önálló életet élni, ezért teljesen elhatárolódott a fent említett kísérlettől.

A kutatás elsősorban a terápiás étrend logikai elemzésére és sorrendjére irányult, valamint az orvosok és dietetikusok által az étrend felírásakor követett eljárásra. A fő kérdés a következő volt: Mi a terápiás étrend? Ily módon egyértelműen következetes és összefüggő fogalomkészlet alakult ki (2. és 3. fejezet), amelyek alapján kidolgozták a terápiás étrendek felírására és összetételére vonatkozó szabályokat.

Az orvosok és a dietetikusok feladatainak és felelősségének meghatározása mellett a mentőorvosi delegáció megbízható modelljét dolgozták ki (4. fejezet).

Alapvető fontosságú, hogy az orvosok és a dietetikusok egységes egységeket és specifikációkat alkalmazzanak az élelmiszerekről a terápiás étrendek felírásakor és összeállításakor. Nemzeti megállapodások születtek erről a kérdésről, amely egyben a tápértékek címkézésének és feltüntetésének egyszerű rendszerének alapját is képezheti (5. fejezet).

A kórházi betegek körülbelül felének terápiás étrendet írnak elő. A 6. fejezetben szervezeti modellt dolgoztak ki a kórházi vendéglátás számára, az előző fejezetek eredményeinek felhasználásával. Modell, amely szerint a diétás betegek is összeállíthatják az ételt, amikor az élelmiszerek és ételek kínálatából választanak.

A racionalizálás - a kutatás címe - alatt a terápiás étrendek felírásának és összeállításának formalizálását (4. fejezet), normalizálását (5. fejezet) és szervezését (6. fejezet) értjük, mind intramuralisan, mind extramuralis módon, logikai elemzés, meghatározás útján. és ordening (2. és 3. fejezet).

A vizsgálat az alapvető tudományos kutatás (elemzés, elrendezés és meghatározás) és az alkalmazott tudományos kutatás (formalizálás, normalizálás és szervezés) összetétele. Szoros együttműködésben hajtották végre az érintettekkel, nevezetesen orvosokkal és dietetikusokkal. A felépítést illetően a vizsgálat legjobban akció-kutatásként írható le. Huszonnyolc kórház vett részt a kutatás utolsó szakaszában: a diffúzióban és az örökbefogadásban.

A terápiás étrendet olyan étrendként határoztuk meg, amely orvosi okokból eltér a normál étrendtől. Normál étrend által megértjük az optimális étrendet; olyan étrend, amely fiziológiai körülmények között hozzájárul a lehető legjobb egészség eléréséhez. A normál étrend az egészséges étrend szinonimája. Ebben a meghatározásban a Met a proximum. A terápiás étrend két szempontból különbözik a normál étrendtől (differentiae specificae):
- ez egy eltérõ étrend
- az eltérés orvosi (patofiziográfiai) alapokon nyugszik.

Csak akkor beszélhetünk terápiás étrendről vagy módosított étrendről, ha mindkét feltétel egyszerre teljesül.

(Nincs teljesen helyes angol megfelelője a holland "dieet" szónak. Terápiás étrend helyett egy jobb fordítás lenne a módosított étrend).

Az elméleti táplálkozáshoz hasonlóan az étrendet is tápanyagkészletként definiáljuk. A terápiás vagy módosított étrend olyan étrend, amelyben még egy tápanyag mennyisége - orvosi okokból - eltér attól, ami fiziológiai körülmények között az adott beteg számára normális lenne.

Ebből a definícióból következően a terápiás (módosított) étrendeket négy kategóriába sorolták:
1. korlátozott tápanyagtartalmú étrend: olyan étrend, amelyben egy vagy több trient mennyisége kisebb a normálnál
2. tápanyagokkal dúsított étrend: olyan étrend, amelyben egy vagy több tápanyag mennyisége meghaladja a normálist
3. tápanyagoktól eltávolított (vagy mentes) diéták: olyan étrendek, amelyekben egy vagy több tápanyag egyáltalán nem fordul elő
4. tápanyagokkal helyettesített étrend: olyan étrend, amelyben egy vagy több makro-tápanyagot helyettesít egy egyenértékű mikro-tápanyag-készlet. A helyettesítés mindig a korlátozás vagy a kizárás és a gazdagítás kombinációja.

Ha csak egy tápanyag mennyisége tér el a normál mennyiségtől, akkor egyetlen módosított étrendről beszélünk. Ha két vagy több tápanyag mennyisége eltér a normálistól, akkor több módosított étrendről vagy kombinációs étrendről beszélünk. A többszörösen módosított Met két vagy több egyszeri módosított étrend kombinációja.

Ez a besorolás képezi a terápiás étrendek elnevezésének és felírásának világos, egyértelmű és következetes módszerének alapját. Az osztályozás és a terminológia lehető legegyszerűbb megtartása érdekében különbséget tettek a módosított étrend fő jellemzői és a levezetett jellemzők között. Fő jellemző alatt olyan módosítást értünk, amely közvetlenül a kérdéses beteg klinikai képéből indul ki. A levezetett jellemző az a jellemző, amely egy fő jellemző következménye, és mint ilyen csak közvetetten kapcsolódik a beteg betegségéhez.

A terápiás étrendet - kizárólag - a fő jellemző (i) után nevezik el.

Az étrend-recept helyes és teljes, ha a következőket állítja:
a. a diéta fő jellemzője (i); azaz a név;
b. annak mértéke, amelyben a tápanyagok mennyiségi kötődésének el kell térnie a normálistól: azaz a 24 órán át megengedett vagy szükséges tápanyagmennyiség. (Az energiát és a fehérjéket előnyösen testtömeg-kilogrammban, zsírokat és szénhidrátokat az energia százalékában adják meg).

Az ilyen diétás recept elkészítése az orvos feladatai és felelőssége. Az egységesség és az egyértelműség elősegítése érdekében a felírás módszere (nem pedig a tartalom) kidolgoztunk egy modellformát, amelyen az orvosok egyszerű módon rögzíthetik a diéta receptjét. Ez az étrend-receptforma egyúttal a delegálás eszközeként is szolgál, amikor az orvos dietetikushoz fordul.

Az elméleti táplálkozás és a dietetika az étrenddel, mint tápanyag-készlettel foglalkozik. Az alkalmazott táplálkozás és dietetika az étrendet mint élelmiszercsoportot érinti. Az élelmiszerek egy vagy több tápanyagot tartalmazó (fogyasztható) termékek. A diétás recept meghatározza azokat a korlátozó feltételeket, amelyeknek az étrendnek mint élelmiszerkészletnek meg kell felelnie. Elméletileg a terápiás étrend összeállításának problémája teljesen megoldható, ha ismert az összes élelmiszer tápértéke, különösen az adott terápiás étrend szempontjából releváns tápanyagtartalom. Ebben a tekintetben nincs lényeges különbség a normál és a terápiás (módosított) étrend összeállítása között. Mindkét esetben az élelmiszereket úgy kell megválasztani, hogy a napi étrend megfeleljen az előírt tápanyagtartalomnak, azzal a feltétellel, hogy terápiás étrend esetén egy vagy több tápanyag mennyiségének nagyobbnak vagy kisebbnek kell lennie, mint a normál mennyiség . A legtöbb módosított étrend is sok teret hagy a kombinációnak és a variációnak.

De a gyakorlatban a dietetikusok egy másik eljárást követnek, figyelembe véve a kérdéses beteg étkezési szokásait (étkezési és étkezési szokásait). A beteg szokásos étrendjét korrigálja és az étrend receptjéhez igazítja
a. bizonyos táplálékfajták használatának tiltása (korlátozott tápanyagtartalmú és előzetes étrendben) vagy (tápanyagokkal dúsított és helyettesített étrendben) megkövetelése a menü összetevőinként:
és/vagy által
b. bizonyos menüelemek maximális mennyiségének (tápanyagban korlátozott étrendben) vagy minimális mennyiségének (tápanyagokkal dúsított étrendben) használatának előírása a menü egyes összetevőinél.

Mennyiség szerint értjük a fogyasztási egységek számát, azaz a szeletek, a kanalak, a csészék stb. Számát. Az élelmiszer fajtája szempontjából meghatározó tényező egy vagy több tápanyag mennyisége, amelyet az élelmiszer tartalmaz egy fogyasztásonként Mértékegység. Hasonló élelmiszerek azok az élelmiszerek, amelyek körülbelül, azaz bizonyos határokon belül azonos mennyiséget tartalmaznak egy adott, releváns tápanyagból.

A dietetikus által így egy adott beteg számára elkészített utasításokat dietetikus tanácsoknak nevezzük. A diétás tanács az étrendi recept fordítása élelmiszerekben, tápanyagokban kifejezve.

A diétás tanácsadás szintén a vény jellege a beteg tekintetében, de összhangban van az egyes betegek követelményeivel és étkezési szokásaival. A diétás tanácsok folyamatosan adaptálhatók, még akkor is, ha a recept ugyanaz marad, és tartalma teljesen eltérő lehet két különböző beteg esetében, annak ellenére, hogy a diétás recept mindkét esetben azonos.

A dietetikai tanácsok egységességének és egyértelműségének elősegítése érdekében az élelmiszereket 14 menücsoportba osztják, a Hollandiában szokásos étkezési és étkezési minták alapján. Minden csoport megfelel az étkezés egy fix összetevőjének. Az adott étlapcsoportba tartozó összes élelmiszer ugyanazzal a funkcióval rendelkezik az étkezés vagy a napi étrend összeállításában. Ezenkívül minden élelmiszer tápanyagonként (legfeljebb) öt fajtára oszlik: tápanyagmentes, tápanyag-korlátozott, tápanyagátlagos, magas tápanyagtartalmú és tápanyag-extrém.

Az így kapott osztályozási mátrix alapul szolgál az összes diétás tanács jóval nagyobb hányadának elkészítéséhez. A 28 kórház dietetikusaival és vendéglátó-ipari vezetőivel, akik részt vettek a nyomozásunkban, megállapodások születtek:
a. a leggyakrabban előforduló élelmiszerek összetételének nagysága (azaz a gramm száma),
b. azok a határértékek (azaz a tápanyagok mennyisége fogyasztási egységenként), amelyeken belül az azonos típusú élelmiszerek (pl. alacsony, magas stb.)
Ezt hívtuk: normalizálásnak.

Minden gyakorlati problémát, a terápiás étrendek felírásával, tanácsadásával és összeállításával kapcsolatban, közvetve egészében vagy jelentős mértékben az okoz, hogy eddig kevés figyelmet fordítottak a definícióra és a terminológiára. Ennek megfelelően olyan problémák, amelyek a kutatásnak köszönhetően teljesen megoldhatóvá váltak.

Ennek ellenére a vizsgálat elsősorban tudományos alapkutatás. A meghatározás minden tudomány alapja. Az általunk kidolgozott terápiás étrendek terminológiája és osztályozása paradigmaként szolgál; terminológiai modell a szakmai nyelv felépítésére, amelynek segítségével az implicit készség explicit - és így ellenőrizhető és átvihető - tudássá alakítható. Egy paradigma, amely ugyanakkor hipotézisként szolgál a meglévő tudományos dietetikai ismeretek hiányosságainak felismerésére.

A terápiásan módosított étrend meghatározása képezi az egész kutatás alapját. A módosított étrenddefiníció meghatározása a szó tiszta értelmében az orvostudomány területére korlátozódott. Ez nem pusztán a meghatározás kérdése, hanem elméletileg alapvető. A dietetika a betegség -> étrend összefüggésével foglalkozik; egy olyan kapcsolat, amely teljesen más természetű és rendű, mint a táplálkozás ---> egészség viszonya, amellyel a táplálkozás önmagát érinti.