A diófogyasztás, a testtömeg és az elhízás hosszú távú összefüggései 1, 2, 3, 4

Absztrakt

Bizonyos aggodalomra ad okot, hogy a magas zsírtartalmú, energiasűrű diótartalom elősegítheti a súlygyarapodást. A diófélék azonban gazdag fehérjékben és élelmi rostokban, amelyek a fokozott jóllakottsághoz kapcsolódnak. Nagy mennyiségű vitamint, ásványi anyagot, antioxidánst és fitoészterint is tartalmaznak, amelyek egészségügyi előnyökkel járhatnak a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a 2-es típusú cukorbetegség késleltetése és megelőzése szempontjából. Ezért fontos meghatározni a diófogyasztás, a hosszú távú súlyváltozás és a betegség kockázata közötti összefüggést a tudományos konszenzus elérése és a bizonyítékokon alapuló közegészségügyi ajánlások megfogalmazása érdekében. Számos keresztmetszeti elemzés fordított összefüggést mutatott ki a nagyobb anyafogyasztás és az alacsonyabb testtömeg között. Ezenkívül számos független prospektív tanulmány megállapította, hogy a növekvő diófogyasztás viszonylag hosszú ideig alacsonyabb súlygyarapodáshoz kapcsolódott. Sőt, a diófélék (különösen a dió) magas fogyasztása alacsonyabb cukorbetegség-kockázattal jár. Ezért a dió rendszeres (kb. Napi egy maréknyi) fogyasztása hosszú távon, a kevésbé egészséges ételek pótlásaként, beépíthető az egészséges táplálkozás részeként az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére.

BEVEZETÉS

A túlsúly és az elhízás gyakoriságának gyors növekedése világszerte jelentős közegészségügyi problémát jelent. A súlygyarapodás fokozatos folyamat; egy felnőtt átlagosan évi ~ 1 fontot (vagy 0,45 kg-ot) gyarapodik, ami például 20 font felett 20 fontot jelent (1). Az életkorral összefüggő fokozatos súlygyarapodás kihívást jelent a konkrét okok vagy a megelőző intézkedések azonosításában. Mindazonáltal a súly elvesztésének és fenntartásának nehézségei, valamint a túlsúly vagy elhízás hosszú távú következményei hangsúlyozzák a súlygyarapodás megelőzésének fontosságát.

Az étrend és az életmód fontos eszköz az egészséges testsúly elérésében és fenntartásában a krónikus betegségek elhárítása vagy megelőzése érdekében, és különösen hasznos lehet megérteni az egyes élelmiszerek szerepét az életkorral összefüggő súlygyarapodás megelőzésében. A diófélék jó növényi fehérjék, élelmi rostok, antioxidánsok, növényi szterinek és telítetlen zsírsavak forrásaként táplálóak és hasznosak lehetnek számos krónikus betegség megelőzésében (2, 3). A diófogyasztás egészségességét azonban megkérdőjelezték, mivel ezek természetesen energiasűrűek és gazdag zsírokban (bár többnyire telítetlenek), ami aggodalomra adott okot a súlygyarapodáshoz való hozzájárulása miatt.

A diót tartalmazó, testsúlycsökkentő vagy koleszterinszint-csökkentő, randomizált, kontrollált vizsgálatokban (RCT) 5 a nagyobb diófogyasztás súlynövekedés nélkül vagy stabil testsúly fenntartásával járt (4–10). Ezeknek a rövid távú megállapításoknak azonban kevés jelentőségük lehet a nem elhízott populációk hosszú távú, fokozatos súlygyarapodásának meghatározói szempontjából, amelyek súlya általában hosszú időn keresztül fokozatosan növekszik. A diófogyasztás egészségességével kapcsolatos közegészségügyi ajánlások meghozatalához fontos meghatározni és konszenzusra jutni a hosszú távú súlyváltozással és az elhízás kockázatával való összefüggés tekintetében.

EPIDEMIOLÓGIAI BIZONYÍTVÁNY

Súlygyarapodás, túlsúly és elhízás

Számos keresztmetszeti vizsgálat fordított összefüggést mutatott ki a diófogyasztás és a BMI között (11–13). Röviden, Lairon és munkatársai (12) azt találták, hogy a diót tartalmazó étrendi rostok alacsonyabb BMI-vel, derék-csípő aránysal, valamint az apolipoprotein B és a glükóz éhomi koncentrációival jártak; és Schröder és mtsai (13) arra a következtetésre jutottak, hogy a mediterrán étrend mintája, amely magában foglalja a nagy diófogyasztást, alacsonyabb elhízási prevalenciával társult férfiaknál és nőknél. A diókat, a testsúlyt és az inzulinrezisztenciát vizsgáló áttekintés, amely számos keresztmetszeti tanulmányt tartalmazott, arra a következtetésre jutott, hogy a dió hozzáadása a kalóriatartalmú étrendhez nem a súlygyarapodáshoz, hanem a nagyobb súlyvesztéshez és a jobb inzulinérzékenységhez kapcsolódott. Ennek ellenére a diófélék és a BMI időtartama nem határozható meg keresztmetszeti elemzések során. Ezeknek a keresztmetszeti vizsgálatoknak az elemzése során a potenciális zavaró tényezőket (pl. Egyéb étkezési tényezőket) nem korrigálták. A mai napig 3 olyan tanulmány volt (4 független prospektív kohorsz vizsgálatból áll), amelyek közvetlenül a diófogyasztás és a hosszú távú súlyváltozás (14–16) közötti összefüggést kívánták meghatározni, és mind arra a következtetésre jutottak, hogy a növekvő diófogyasztás kevesebb súlygyarapodás.

Bes-Rastrollo és mtsai (15) az anyák fogyasztásának és a testsúly változásának hosszú távú összefüggését vizsgálták 8 év alatt egy szabadon élő nők populációjában az Ápolói Egészségügyi Tanulmány (NHS) II-ből, amely egy prospektív kohorszos tanulmány az Egyesült Államokban. nővérek. 1989-től kezdődően ez a tanulmány prospektíven értékelte a dió étrendi bevitelét és az azt követő súlyváltozásokat 1991 és 1999 között 51 188 20–45 éves nő között. A modelleket az életkor, a BMI, az alkoholfogyasztás, a fizikai aktivitás, a dohányzás, a menopauza utáni hormonhasználat, az orális fogamzásgátlók és az étrendi tényezők (pl. Glikémiás terhelés, összes rost, transzzsír, gyümölcs, zöldség, vörös és feldolgozott hús, finomított szemek) alapján állítottuk be., teljes kiőrlésű gabonák, rágcsálnivalók, cukorral édesített és diétás italok, alacsony és magas zsírtartalmú tejtermékek). A kovariátumok változását, amelyről korábban kimutatták, hogy a vizsgálati időszak során súlygyarapodáshoz kapcsolódott, szintén korrigálták a modellekben, és további modelleket igazítottak a nyugati és a "körültekintő" étrendi szokások változásához.

Egy másik hosszú távú RCT 4 éves nyomonkövetési adatokkal 418 cukorbetegségben szenvedő (de nagy rizikóval járó) résztvevőnél dióval (50% dió, 50% mandula és mogyoró) kiegészített mediterrán étrend hatásait vizsgálta, és megállapította, hogy a A mediterrán étrendet dióval fogyasztó csoport alacsonyabb diabéteszes előfordulást tapasztalt, mint a kontrollcsoport, még a testtömeg és a fizikai aktivitás jelentős változása nélkül is (19).

KÖVETKEZTETÉSEK

A prospektív vizsgálatokból származó rendelkezésre álló bizonyítékok alapján (amelyeket RCT-k és keresztmetszeti vizsgálatok is alátámasztanak) a hosszú távú diófogyasztás alacsonyabb súlygyarapodáshoz és túlsúlyhoz/elhízáshoz kapcsolódik. Különösen az összes dió és a dió nagyobb fogyasztása jár a nőknél a T2D kockázatának lényegesen alacsonyabb mértékével, és a T2D-vel való inverz összefüggés nagy része a testtömegen keresztül közvetítettnek tűnik.

A diófogyasztást a csökkent testtömeggel és súlygyarapodással összekötő potenciális mechanizmusok fogalmi kerete.

A fogyókúrával kapcsolatos étrendi ajánlások érvényesülése (pl. Az energiasűrűség és a zsírtartalom csökkentése) nem biztos, hogy nagyon hasznos a nagyközönség számára, és a közegészségügyi üzeneteknek ki kell terjedniük a „kevesebbet enni” túlra is, a „jobb minőségű ételeket fogyasztva” kifejezésre is, mivel az élelmiszer minősége valószínűleg befolyásolja az energiamennyiséget az élelmiszer mennyiségétől függetlenül. A túlságosan leegyszerűsített üzenetek, amelyek bizonyos makrotápanyagok (pl. Étkezési zsír) bevitelének csökkentésére összpontosítanak az elhízás megelőzése érdekében, aggodalmakhoz vezethetnek például a dió zsír- és energiatartalmával kapcsolatban. Mivel a dió a magas (többnyire egészséges) zsírtartalom ellenére látszólag véd a súlygyarapodás ellen, a diófogyasztás szemlélteti, hogy az egészség javítása érdekében az általános táplálkozás minőségére kell összpontosítanunk az üzeneteket egyetlen tápanyag helyett.

A közegészségügyi ajánlásokat illetően napi néhány maroknyi dió (∼1 uncia vagy 28 g) előnyös az elhízás és a T2D megelőzésében, mivel ezek telítetlen zsírok, növényi fehérjék, növényi szterolok, rostok és antioxidánsok jó forrásai. Más dióval összehasonlítva a dió sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaz n – 6 és n – 3 PUFA-kat (24). Legfrissebb elemzésünk szerint a dió nagyobb fogyasztása különösen előnyös a T2D megelőzésében. Ezért a diófélék (különösen a dió) beépíthetők az egészséges táplálkozás egyik összetevőjébe az elhízás és a cukorbetegség kockázatának csökkentése érdekében. A jövőbeli vizsgálatoknak meg kell határozniuk, hogy a dió további előnyökkel rendelkezik-e a többi dióhoz képest.

Összegzésképpen úgy tűnik, hogy a nagyobb diófogyasztás nem okoz nagyobb súlygyarapodást; a dió inkább hasznos lehet a súlykontrollban azáltal, hogy hozzájárul a jóllakottsághoz és potenciálisan javítja az egészséges étrend hosszú távú betartását. Mivel a súlygyarapodás általában nagyon fokozatos, nehezen észlelhető és leküzdhető, az étrend és az életmód megváltoztatása, például a kevésbé egészséges élelmiszerek (pl. Vörös vagy feldolgozott húsok, finomított szemű termékek) cseréje dióval és más egészséges ételekkel, hogy elkerülje a fokozott megnövekedést. a kalóriabevitel nagy változást hozhat, és óriási lehetőséget kínál az elhízás és a krónikus betegségek megelőzésére.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők felelőssége a következő volt: az FBH és a CLJ: adatokat gyűjtött az áttekintéshez, értelmezett adatokat, kritikusan átdolgozott kéziratot a fontos szellemi tartalomhoz és jóváhagyta a kézirat végleges változatát; CLJ: elkészítette a kéziratot; FBH: adminisztratív, technikai és tárgyi támogatást nyújtott és finanszírozást nyert. Az FBH kutatási támogatást kapott a kaliforniai dióbizottságtól, amelynek nem volt szerepe a cikkben leírt tanulmányok tervezésében, lebonyolításában, elemzésében és értelmezésében. A szerzőknek nem volt más lehetséges összeférhetetlenségük, amelyet nyilvánosságra hoztak.

Lábjegyzetek

5 Használt rövidítések: NHS, Nurses ’Health Study; RCT, randomizált kontrollált vizsgálat; T2D, 2-es típusú cukorbetegség; WMD, súlyozott átlagkülönbség.